9 éves koromban kaptam meg anyukámtól Monspart Éva Főzni jó című könyvecskéjét. Ez a gyerekeknek íródott szakácskönyv a mai napig ott figyel a konyhapolcon és emlékeztet arra, hogy nem lehet elég korán megszerettetni a főzést a gyerekekkel. Meg persze arra is, hogy főzni jó, főleg olyankor amikor semmi hangulatom, erőm nem lenne hozzá...




Nem is tiltottam ki egyik lányomat se a konyhából. Pici koruk óta szívesen besegítettek. Persze volt olyan időszak amikor ez a segítség azt jelentette, hogy később készült el az étel és mintha takarítanivaló is több lett volna de ennyi év elteltével azt mondom megérte.

Ha elakadtam a főzésben, telefonos segítséget kértem anyukámtól vagy a szakácskönyveimet lapozgattam. Mennyivel könnyebb most. Az interneten jobbnál- jobb videós receptek keringenek. Bloggerek, vloggerek, youtuberek és mások receptjei közül lehet válogatni. No persze itt is van sok értelmetlen, túl hosszú vagy idétlen vagyis a bőség zavarában meg kell tanulni eligazodni. Egy ideje nem is vásárolok több szakácskönyvet a receptek úgyis szinte maguktól jönnek vagy Hanna küld át egyet-egyet.

Azért a családi blogom mellett belekezdtem egy gasztroblog írásába is bár ezt inkább csak receptgyűjteménynek nevezem. Benne van az összes jól bevált, kipróbált, kedvenc étel receptje, természetesen egy kis bevezetővel megspékelve. Ez már nyomtatott formában is megvan igaz csak egy példányban. Folyamatosan bővül (bár időhiány miatt nem olyan ütemben, mint szeretném) és az a tervem, hogy ha önálló életet kezdenek a lányaim, kapnak szép kemény kötésben is egyet hogy segítségükre legyen) Itt elérhető: www.rapidvacsi.blogspot.com

És itt következik Hanna.

Hanna, akinek elég irigylésréméltó tulajdonsága az, hogy magabiztos és hisz magában és aki eltökélte, hogy jelentkezik az RTLII Konyhafőnök Junior műsorába, mert az első részt úgy nézte végig, hogy közben arról álmodozott, hogy legközelebb ő is ott fog főzni. Az első szériát nézve nekem úgy tűnt, hogy ez egy aranyos, gyerekbarát műsor és az ötlet, hogy gyerekek főzőcskéznek is szimpatikus volt. Meg profi is. A vágások, a narrátor, az egész forgatókönyv.


Megadtuk neki az esélyt hiszen tudtuk, hogy az élő adásban úgyis csak az szerepelhet, aki átmegy a 4 körös szűrőn, amiben ráadásul nemcsak az figyelték mennyire mozog otthonosan a konyhában a gyerek, mennyire kreatív hanem azt is hogy hogy bírja a versenyhelyzeteket, a megmérettetést, a kritikát, a csapatmunkát, a terhelést és ráadásképpen mennyire kameraképes. És mivel rengeteg, de tényleg rengeteg jelentkező volt, már előre fogalmaztam a monológomat amivel majd megvigasztalom őt..

Nem kellett. Nyílegyenesen haladt a kitűzött cél felé vagyis, hogy Fördős Z, Wossala Rozina és Sárközi Ákos Michelin csillagos séf előtt főzzön. Ja és még nem tudom én hány ember előtt, akik a tv-n keresztül nézik, drukkolnak vagy éppen kritizálják őt -bár ilyennel nem találkoztam.

Hanna egyik legizgalmasabb, legkülönlegesebb élményét köszönheti a műsornak. Sokat tanult, fejlődött és nemcsak a főzés terén. Fárasztó napokat tudhat maga mögött de annyira kedvesen bántak velük végig, hogy csak jó élményei, érzései vannak a forgatással kapcsolatban.

Egyébként a család is profitált Hanna konyhatündérségéből. Egyrészt Eszter és Noémi -mint mindenben- ebben is követik nővérüket, így a fakanalat egyre gyakrabban látom a kezükben. Önállóan összedobnak egy villásreggelit vagy valamilyen sütit. A legemlékezetesebb az volt, amikor megkértek, hogy siessek haza a munkából (mindig sietek persze) mert meglepetéssel várnak. Az étkezőbe lépve aztán szemem elé tárul a gyönyörűen megterített asztal és a 3 fogásos menü, amit együtt készítettek. Nem, nem volt se születésnapom, se semmilyen évforduló. Mindezt egy sima, uncsi keddi napon. Másrészt Hannára simán rá merem bízni a vacsorát vagy a sütit. Az egyetlen baj, hogy itthon nem pakol el utána senki úgy, mint a stúdióban..

Szeptember 4-től hétköznaponként 20:30-tól az RTLII csatornája előtt ültünk és izgultuk végig a versenyt, ahol a sok kis konyhafőnök junior között ott főzött az én konyhatündérem is. És nyilván elfogult vagyok de azért tényleg nagyon meglepődtem, hogy milyen klasszul helyt állt a gyerekem és milyen ételeket tálalt fel a zsűrinek. Idegen konyhában, ismeretlen terepen, kamerák kereszttüzében, ráadásul időre? Nem csoda, hogy a palacsinta nem sikerült. És nem is baj. Mert legalább kiderült hogyan reagál a stresszhelyzetre. Itthon nem mindig jól, ott remekül.


Azóta már nem titok, hogy bejutott a döntőbe és ötödikként zárta a versenyt. Kimondhatatlanul büszke vagyok rá, hogy eddig eljutott, hogy a legjobbak között volt, hogy a lámpaláznak még csak nyomát se láttam rajta, hogy sziporkázott, csacsogott és még a humorérzéke se hagyta cserbe. Persze láttuk azt is, hogy hol és miben kell fejlődnie. A molekuláris gasztronómia például ilyen :-) ahogyan az is, hogy hogyan kell hatékonyan csapatban dolgozni és főleg jó irányítónak lenni. Rengeteg jó pillanatban volt része és azt mondja nagyon élvezte minden pillanatát bár voltak fárasztó elemei is a felvételnek pl. az interjúk a főzés után vagy, hogy a tehéntőgyből valami ehetőt kellett főznie pedig minden porcikája tiltakozott ellene.



Sok-sok kedves ismerős és ismeretlen gratulált neki és láttam, hogy meglepődött, amikor az Ofotért optikusa felismerte azonnal (gondolom szakmai ártalom, hogy a szemüveges versenyzőt azonnal megjegyzi).

Egyik reggel behívták az RTL Klub Reggeli című műsorába, hogy ott élőben dobjon össze egy menza kaját, mindenki kedvencét, a piskótát csokiszósszal. Izgultam helyette, ő meg olyan könnyedén megsütötte és olyan szépen tálalta, hogy leesett az állam.



A Hanna felirattal ellátott Konyhafőnök Junior kötény azóta a szobájában lóg és csak különleges alkalmakkor köti maga elé. És bár esze ágában sincs főállásban a főzéssel foglalkozni nagyobb korában, azért mégis köze van az ételhez jelenlegi vágya, azaz, hogy egyszer dietetikus legyen.
Most itt tartunk. Mindegy is mi a vágya, álma, mert azt hiszem igazán talpraesett gyerek, aki majd így vagy úgy de megtalálja a módját, hogy megvalósítsa azt. Én meg nem győzöm majd mondani neki, hogy Lassabban! Lassabban!

Ja és még az eszembe jutott, hogy nem mindig az első helyezett az igazi nyertes. Tudtátok, hogy Rozina "csak" a második lett a felnőtt Konyhafőnök versenyben? Aztán saját étterme lett és most ő kóstolja és kritizálja a versenyben az ételeket! Kicsit olyan, mint amikor évekkel ezelőtt nagyon szerettem volna megnyerni az Álom másodállást egy olyan pályázatban, ahol bloggereket kerestek. No én ott semmit de semmit nem nyertem. Bevallom el is szontyolodtam. Most pedig ennél a cégnél dolgozom és álom főállásom van.


Végezetül bemásolok egy megjegyzést, ami egy vadidegen felnőtt néző írt a Konyhafőnök fb oldalára. Benne van minden amit én is gondolok Hannáról de mégiscsak más, ha valaki olyan írja le ezeket a sorokat aki csak pár alkalommal látta a tv-ben, egy cseppet sem hétköznapi szituációban.

"Örülök, hogy megismertem Hannát. Bár inkább a fiúkat szeretem, de Hanna nagyon okos, intelligens kislány és még szép is, szívesen örökbe fogadnám :))) Ügyesen és ötletesen főz, szépen dekorál. Ragyogóan és nagyon empatikusan, őszinte belátással foglalta össze mindig a történteket.Nagyon jól kezeli a zsűri a gyerekeket. Piros pontokat érdemelnek szeretetteljes megnyilvánulásaikért."

Aki pedig lemaradt volna az egyszerre izgalmas és szórakoztató részekről, a Konyhafőnök facebook oldalán belenézhet, sőt az összes rész is látható itt: http://rtl.hu/rtl2/akonyhafonokjunior/17-adas-2017-09-27
vagy itt: http://rtl.hu/rtl2/akonyhafonokjunior







Itt tudod lájkolni a lábnyomokat a facebook oldalon: https://www.facebook.com/labnyomok/?fref=ts