Eszter és Noémi szeptember 11-én lettek 9 évesek. Jövőre két számjeggyel jelölik az éveiket. Sőt, még ugyanennyi év és nagykorú ikerlányaim lesznek...

Persze idén is szerettem volna megadni a módját az ünneplésnek, mert életem egyik legnagyobb csodája, hogy azon a bizonyos szeptemberi napon ketten érkeztek. A zsúr szervezése közben azon gondolkodtam, hogy lehet, hogy már nem sokáig igénylik az ilyen típusú bulizást. Azért gondolom, mert Hanna a 10. szülinapja után már csak a legjobb barátnőivel, amolyan családias hangulatban kívánt ünnepelni Azt mondta kinőtte a zsúrozást és lehet, hgy azt is, hogy az már cikis. Eszter és Noémi viszont még nagyon várják a barátokkal való ünneplést. Egészen pontosan 364 napig vagyis rögtön azután, hogy vége az előzőnek. Terveznek, ötletelnek, kívánságokkal állnak elő, szóval gyakori téma.
Vajon meddig lesz igényük arra, hogy együtt készítsünk egyedi meghívókat és, hogy a szokásos "Ki tud többet az ikrekről? " totót játsszuk?
Milliónyi puszit kaptam amiért elkészítettem nekik pinátát és a hagyományos szendvicskígyót és örültek, hogy megint különleges helyszínen zajlott le a buli. Idén a Chafparade főzőiskolában ünnepeltünk, ahol muffinokat sütöttek, díszítettek és amíg a sütőben sültek a finomságok, gipszmuffint festettek.






Örültem, hogy pont a nagy napra nyílt ki és virított teljes pompájában a tankertbe ültetett napraforgó. Ez volt az első meglepetésük, amit aztán az ágyba szervírozott reggeli tett teljessé. Nagyon vágytak egy olyan csészére ami egyben van a kiöntővel, hát most megkapták és ebből töltögették a születésnapi teát. Hanna ezalatt oreo tortával várta húgait a feldíszített konyhában. Tejesen meghatódtam, hogy ott tartunk, hogy a konyhatündér nővér az általa készített tortával lepi meg az ünnepelteket. (Hanna egyébként az utóbbi időben nagyon otthonosan mozog a konyhában és képzeljétek el, hogy ha nem megyünk a bolgár tengerpartra nyáron, akkor most neki is drukkolhatnátok a Konyhafőnök Juniorban...)







A cupcake most nagyon népszerű nálunk. Ha éppen nem sütik, eszik a lányok akkor rajzolják. Valóban az egyik legkedvesebb motívumunk amit a bepárásodott ablakon kívül bárhová szívesen rajzolunk. Naná, hogy a meghívók is ilyen alakúak lettek. Elkészítettem egy prototípust és onnantól kezdve az ő dolguk volt a sorozatgyártás és úgy tűnik élvezték az alkotást mert könyörögnöm kellett, hogy részt vehessek a munkában.



A hagyományos "Ki tud többet az ikrekről? " totó is gyorsan elkészült. Jóváhagyattam a kérdéseket a lányokkal és persze ügyeltem a válaszok arányára is vagyis arra, hogy nehogy túlsúlyban legyenek az Eszterek vagy a Noémik. Íme:

1. Melyikük szeret olvasni, írni- melyikük szereti jobban a könyveket és ír naplót? (E)

2. Melyikük igazodik el jobban a számok világában? (N)

3. Melyiküknek a kedvenc játéka a Monopoly? (N)

4. Melyikük szereti nagyon de nagyon az állatokat? (E)

5. Melyikük fél/tart a kutyáktól? (N)

6. Melyikük az édesszájú? (N)

7. Melyikük tud bevágni egy nagy hamburgert (vagy kettőt) egy ültő helyében? (E)

8. Melyikük ügyes bármilyen sportban amelyikbe belekezd de különösen a labdajátékokban? (N)

9. Melyikük tanulta meg a Bárány Boldizsár első fejezetét, mert csak úgy tetszett neki? (E)

10. Melyikük énekelne egész nap (ha hagynánk)? (E és N)

12. Melyikük a jószívű(bb)? (E)

13. Melyikük az idősebb? (E)

13+1. Melyikük a parancsnok? (????)

A bulira vittünk egy szendvicskígyót is, részben azért, mert gondoltuk, hogy a sok édes íz mellé jól jön majd a sonkás, csirkehúsos falatka is, részben pedig azért, mert mindig nagy sikere van. Nem szeretném rontani az ázsióját de ez az a kategória ami pofon egyszerű mégis garantáltan tarolhat vele az anyuka.


Az igazi kihívás viszont csak ezután következett. A lányok szerettek volna egy igazi pinatat. Ez a Mexikóból begyűrűzött parti kellék egyre jobban elterjedt itthon is és a party kellék boltok aranyáron árusítják pedig nem aranyból van hanem papírmasséból. Ráadásul az igazi, az autentikus szamár alakú- ez viszont a mi elveinkkel ellentétes, merthogy a pinata lényege, hogy szét kell verni minek hatására a belsejéből kipotyognak az édességek és más meglepik. Mondanom se kell ugye, hogy a készen árult pinatak üresek...
Majd én készítek pinatát- fortyogtam magamban és neki is álltam. Az eredeti terv szerint egy papírzacskót ragasztottam volna egy vállfára és azt dííszítettem volna fel színes kreppapírral ám megláttam egy sokkal jobb (és persze bonyolultabb) verziót így végül nekiálltam annak. Kartonpapírra rajzoltam különböző méretű tányérok segítségével egy nagy kilencest majd ezeket kivágtam, peremet készítettem, megtöltöttem nyalókákkal, cukorkákkal majd az egészet celluxszal összeillesztettem. Ennél a pontnál ügyelni kell arra, hogy nehogy túl gyenge legyen, -mert akkor az első ütés után szétesik és akkor oda a buli- ám az se szerencsés ha reménytelenül sokáig ütik a gyerekek a pinatat és nem esik ki belőle semmi. A bulin aztán bebizonyosodott, hogy tökéletes lett ez a művelet és két sorozat ütögetés után adta meg magát a papír kilences.
A díszítés elég pepecselős munka volt és párszor megégettem magamat a munka közben ám új erőre kaptam amikor megjelent Eszter és Noémi és egyszerre kiabálták, hogy én vagyok a világ legjobb anyukája majd elkezdték puszilgatni égett ujjaim.







A pinata ütlegelését stílszerűen egy konyhai eszközzel végezték a gyerekek ami előtt nem árt egyébként balesetvédelmi oktatásban részesíteni őket, merthogy vakon kell végezni ezt a tevékenységet és a csapkodás, hadonászás bizony nem várt meglepetésekhez vezethet. Szóval ehhez a játékhoz elengedhetetlen a megfelelő hely és a megfelelő életkorú gyerek. Nálunk szerencsére megvolt mind a kettő így tényleg jó mókának tűnt a pinatázás sok nevetéssel, izgalommal, drukkolással.


A Chefparade főzőiskola különtermében két csapatot alkottak a vendégek és kétféle muffint sütöttek amelyeket csokikrémmel és marcipánnal díszítettek. Nem unatkoztak akkor sem amikor sültek a sütik mert ekkor kerültek elő a gipszmuffinok amelyek arra vártak, hogy kifessék őket a gyerekek. Így aztán a buli végére az ehető változaton kívül hazavihettek egy maradandó sütit is emlékbe a cég ajándékáról, egy sodrófáról nem is beszélve.





Így zajlott le a lányok kilencedik szülinapi bulija amit egyébként a szuper kedves, aranyos, türelmes és szépséges Edina vezényelt le, akiről azt kell tudni, hogy gyerekkorunkban együtt töltöttünk egy zebegényi sátortáborban két hetet (valami rémlik) és akivel egy ideig levelezőtársak is voltunk (ez is rémlik). Mindez úgy harminc évvel ezelőtt történt és most újra találkoztunk...
Az isteni és szuper titkos csokis-cupcake receptet persze megkaptuk és a vendégeknek továbbküldtük. Reméljük hogy ha elkészítik otthon, eszükbe jut az édes buli.



Boldogan tért nyugovóra a két ünnepelt akik egyáltalán nem olyanok, mint két tojás. Mindketten másban ügyesek, más az ízlésük, különböző az étvágyuk, a hallásuk, a humorérzékük, a labdaérzékük, a rajzkészségük, az alakjuk, az arcformájuk, más a kedvenc tantárgyuk ám egyformán voltak hálásak a jól sikerült bulijukért.