Az egész úgy kezdődött, hogy Hanna egyszer szóba hozta, hogy az osztályban nem mindenki ünnepli a karácsonyt, van olyan család, ahol nem állítanak karácsonyfát otthon decemberben, mert ők a zsidó ünnepeket tartják. Azt is hozzátette, hogy az ünnep nagyon hasonlít a nevéhez, Hanukkának hívják és egy hétig tart. Néhány dologgal még kiegészítettem Hannát, Zoltánt is kérdezgettem, elvégre neki azért illene ismernie a zsidó tradíciókat, ám a bonyolultabb kérdéseknél széttárta kezeit. Kiderült, az ő családjukban nem volt soha beszédtéma a zsidóságuk. Én is úgy emlékszem, hogy csak nagy ritkán került szóba származásuk és a háborús emlékekről is csak a déditől tudunk. No azok azért elég megrázóak voltak. Egyébként halála előtt nem sokkal egy itt élő amerikai fickó készített vele egy interjút filmjéhez, amely az európai zsidóság tragédiájának túlélőiről szólt. Az első rész vetítésén ott voltunk..
Dédinél azért lehetett találni Izraelből származó dísztárgyakat és a kalendáriuma se a Gergely naptár szerinti évszámot mutatta.
Ezt csak azért írtam le, mert ilyen előzmények után természetesnek kellene lenni annak, hogy elkezdünk mesélni érdeklődő lányunknak a fény ünnepéről, a tóratekercsről, a kippáról, a kóser konyháról. Ehelyett csak hebegtünk habogtunk. Zoltán azzal védekezett, hogy az ő családjában csak mérsékelten volt ez téma, ők gyerekkoruk óta karácsonyfát állítottak, a szülei világi emberek voltak. Minden család maga dönti el, hogy magában tartja a történelem sötét emlékeit vagy inkább a múlt folytonos felidézését választja. Dédink, Zoltán nagymamája inkább az utóbbit, igaz mi gyakran kérdezgettük is. Tőle sokat tudunk és neki köszönhetjük az alapokat is no meg az eszméletlen finom maceszgombóc levest is.
Aztán egyre gyakrabban ütköztünk bele a zsidó kultúrába. Aki ismeri Budapestet az tudja, hogy a Gozsdu udvar környékét, ahol a játszóházunkat nyitottuk meg, zsidó negyedként is emlegetik. Kicsit olyan, mint Párizsban a Marais. Amikor a karácsonyi gipszfigurákat és dekorációt tettük ki a boltba, felmerült az igény arra is, hogy Hanukkához kapcsolódó tárgyak is megjelenjenek. Csakhogy nekünk a hét ágú gyertyatartón kívül semmi más nem jutott eszünkbe. Elkeztük hát Hanna zsidó osztálytársainak szüleit kérdezgetni. Először a gyertyagyújtás szokásairól, azután az ünnepi ételeikről, bár flódnit a közeli Frőlich cukrászdában rendszeresen (v)eszünk.
Addig addig feszegettük a témát, míg egy napon kedves meghívó érkezett az email postaládámba. Ildikó, az egyik anyuka írta. Szeretettel meghívott bennünket december 20-án egy Hanukka gyertyagyújtással, "oktatással" egybekötött vendégségbe hozzájuk, mert szerinte nyitott és érdeklődő emberek vagyunk (meg túl sokat is kérdezünk..). Naná, hogy igent mondtunk.
A gyerekek hamar eltűntek a felső szinten és belevetették magukat a játékba, mi felnőttek viszont Gyuritól a házigazdától megtudtuk miért hívják a fény - vagy ha jobban tetszik az olaj ünnepének a Hanukkát. A Makkabeusoknak a szíriai görögök feletti győzelmére (i. e. 165.), a jeruzsálemi szentély megtisztítására és újraavatására, valamint a nyolc napon át égő mécses csodájára emlékezik. Végre tisztába tettük a neológ szó jeletését is és már nemcsak feketén fehéren látok. :-)
A vacsoraasztalnál aztán előkerült a gyertyatartó a Hunukkíja. A hanukkijának, azaz a hanukkai menórának kilenc ága van, nyolc normál gyertyatartó és - középen - egy „szolga” (sámás vagy sámesz). A „szolga” segítségével kell meggyújtani a nyolc gyertyát vagy mécsest. Első nap egyet, másodikon kettőt és így tovább. Az ünnep végén minden láng ég (nyolc plusz a szolga), így szimbolizálva, hogy az olaj kitartott nyolc napig. A férfiak fejére kippa került és Gyuri kinyitotta a megfelelő oldalon a zsidó imakönyvet és az irdatlan nehéz héber nyelven és dallammal elkezdte felolvasni a szöveget. Lányaink és a többi meghívott gyerek is árgus szemekkel figyelte mi történik és bár egy kukkot nem értettek abból, ami elhangzott, azt azért érezték, hogy valami magasztos dologba cseppentek. Nekem meg az járt a fejemben, hogy milyen fantasztikus élmény más kultúrák ünnepeibe betekintést nyerni és milyen jó, hogy a mi gyerekeinknek természetes az, hogy nem vagyunk egyformák, hogy mindenkinek szíve joga eldönteni miben és kiben hisz, hogyan és mit ünnepel. Hát már csak ezért is megérte, hogy ott lehettünk. Persze nemcsak ezért, hanem a jó hangulat, a sok nevetés a finom leves, a fánk, no meg a gyerekek számára paradicsomi állapot miatt is.
Ez az ünnep a téli estéken különösen meghitt és sok vidámsággal teli. A gyerekek trenderlivel (hanukkai pörgettyű) játszanak, olajban sült finomságokat kapnak és hanukkai dalokat énekelnek. Ilyen pörgettyűnk egyébként nekünk is van már és nagy előnye, hogy egy kis zsebben is elfér, így bármikor előkaphatjuk és játszhatunk vele.
