Reggel van. Vagy dél vagy este. Igyekszem egyenletes, vékony ívet húzni szemhéjam felső szélére barna szemceruzámmal, mert enélkül kicsit meztelen vagyok és mert ettől jobb nőnek érzem magam.

Fél perc sem telik el és megjelenik mellettem három, arany, fürtös fejecske...

-Anyaaa! Rajzolj nekem cicabajszot! -kérik kórusban és én sokadszorra is boldogan rajzolok.

-Fület is! -türelmetlenkednek, és máris homlokukra kerül a fordított V betű.

-Meg orrocskát is. -kiabálják és satírozok egy fekete pöttyöt is.

-Köszi anya! mondják és szaladnak nyávogva, cicásan egyszerre.

Olyan egyszerű vidámságot varázsolni. Csak egy szemceruza kell hozzá. És miért is ne lehetne cicabajusszal menni kirándulni vagy a hotel éttermében reggelizni, ebédelni vacsorázni, vagy csak itthon szaladgálni? Cicabajusszal sokkal finomabb a fagyi és a süti a cukrászdában és a biciklik is gyorsabban gurulnak. A cicabajusz majdnem minden helyszínen és helyzetben jól mutat és majdnem mindenki arcára mosolyt csal.
Hanna, Eszter és Noémi, három cicalányom legalábbis gyakran ezt teszi.

ui. Korábban hónapokig kitartott egy szemceruza, mostanában kéthetente újat kell venni.