Mai menü:
reggeli: -
délelőtt (13 óra): 1 l zöldturmix (fejes saláta, római saláta, rukola, körte)
ebéd (15:30 óra): 5 banán
délután (18:30): Sophia narancsos almalevese (2 almából, 2 narancsból)
vacsora (21 óra): paradicsomsaláta zöldekkel
mozgás: jóga (19 perc), biciklizés (4,27 km, 13 perc)Ma már gyönyörűen sütött a nap.
Ilyen időben nem lehet gyengélkedni, szomorkodni, úgyhogy a délelőtti jógázás után bicajra pattantam és úgy mentem dolgozni. Nagyon jól esett a meleg napsütésben tekerni újra. Hazafele ugyan ismét utamat állta a szokásos hatalmas emelkedő, de sikeresen megküzdöttünk. Nem is volt olyan vészes, mint az utóbbi időben, amikor arra jártam. Tényleg nagyon ügyesen feltekertem, nem is szédültem, nem is fájt a fejem. Nem remegett a kezem és nem kerülgetett ájulás sem, ahogy az elmúlt időszakban mindenféle sporttevékenység után.
Lehet, hogy a futást is megpróbálhatnám már...?
Nagyon jó napom volt.
Végre elmúlt a főtt kaja megvonásával együtt járó ingerlékenység és idegesség. Ma sehogy sem tudtak a gyerekek kihozni a sodromból, pedig nagyon próbálkoztak. Teljesen nyugodt és elégedett voltam egész nap.
Az órák közötti szünetben kiültem a terem előtti kis padra a plébánia kertbe és élveztem a napsütést. Majszoltam a banánomat és néztem a fáradhatatlanul, önfeledten rohangáló gyerekeket. Tökéletes pillanat. Nem is kell ennél több. Mindig olyan sokra vágyunk, miközben ennyi is elég.
Hirtelen minden olyan egyszerűnek és könnyűnek tűnt.
Néztem az út másik oldalán a pizzériát, de most nem hozott lázba. Nagyon szerettem a hagymás pizzájukat, ők készítették a legjobban a környéken, de most nem tudnám megenni. Már nem irigykedek, nem lázadok, hogy más mit eszik. Tökéletesen elégedett vagyok a gyümölcseimmel. Sőt, boldog vagyok, hogy én ezt ehetek és valahogy olyan természetesnek tűnik, hogy nekem ez a néhány banán az ebédem. Annyira egyszerű így minden, nem is értem, hogy eddig miért nem így étkeztem...
Sophia bejegyzése itt olvasható a 13. napról
2 megjegyzés:
De jó ezt olvasni! Érdekes ez a lázadás... mert bennem is minden lázad... Férjecském lelkesen eszik minden nyers varázslatot amit elé teszek mostanában. Rám jellemzően én meg sem merem kóstolni, míg ő azt nem mondja, hogy szerinte szretni fogom. Jól kifaggatom, nem keserűe, nem ilyen olyan amolyan, mosolyog, mondja hogy nem. Ez után már én is kész állok arra, hogy egy morzsányit magamhozvegyek saját művemből...
Szóval jó hogy már jobban vagy, jó ez a szabadság, ami árad a mai posztból, dejó, dejó, hogy el lehet ide jutni! Talán egyszer én is:)...
Igen én is örömmel olvastam.
Napsütéses templomkert, de jó lehet ...
Nem tapasztaltad a jógán, hogy lazultál, mármint az izületeid, nem tudom ezt én csak beképzelem? de nekem úgy tűnik, persze valószínű ezek csak pici változások, de jók. További szép napokat !!
Megjegyzés küldése