Rozmaringos vaníliatorta (VKF 32. forduló)

Rozmaring és vanília egy süteményben? Tiszta őrület! - legalábbis ez volt az első gondoltam, mikor először láttam meg ezt a receptet a fűszernövényes gyűjteményem desszertjei között, úgyhogy egyből tudtam: ezzel nevezek a Maimoni által kiírt vkf-re is.
Kicsit ugyan vegánosítanom kellett és szokásomhoz híven lecseréltem a benne lévő cukrot is mézre, azaz teljesen átalakítottam a receptet :-) és hogy cseppet se hasonlítson az eredetire, készítettem hozzá egy vaníliakrémet is. Határozottan jót tett neki.
Kinézetre teljesen átlagos sütemény, viszont az illata és az íze az már igencsak meglepő, ami a rozmaringos lében ázott mazsolának köszönhető. A torta egyébként eléggé meg is osztotta a családot, de végül kiderült: aki nem szereti a rozmaringot, az ezt sem fogja megszeretni, aki viszont szereti, annál ez a finomság is sikert arat, ugyanis a rozmaring elég karakteres ízt ad neki, csakúgy, mint bármilyen más ételnek is.
Azért ezzel a sütivel való barátkozás cseppet sem volt ilyen egyszerű, pedig szeretem a rozmaringot, de inkább burgonyán. Szóval, be kell valljam, az első falat elég meghökkentő volt még számomra is, a második falat viszont már egész elviselhető, a harmadik talán már ízlett is, a negyedik már nagyon bejött és az ötödiktől már nem lehet abbahagyni.
Tehát szerintem nagyon finom, csak meg kell adni az esélyt neki. :-)


Rozmaringos vaníliatorta

Piskótához:
3 bögre liszt (nálam 1 bögre finomliszt, 1 bögre teljeskiőrlésű rozsliszt és 1 bögre kukoricaliszt) - kb. 450 g
2 kávéskanál szódabikarbóna
pici só

4-5 ek méz
1 dl olaj
3 ek citromlé
2 marék mazsola
kb. 3,5 dl víz
2 ek. rozmaring (nálam szárított, de frissből talán kevesebb is elég)
3 ek. házi vaníliakivonat

Krémhez:
5 ek. fehérliszt
5 dl víz
3 ek. házi vaníliakivonat
2 ek. kukoricakeményítő
4 ek. méz (ebből 2 ek vaníliás méz)

Díszítéshez:
1 marék mazsola
kevés rozmaring

1, Az alkotást a mazsola és a rozmaring párosításával kezdjük: a mazsolát, a rozmaringot és a vizet egy kis lábasban odatesszük főni. Felforraljuk. Ha kibírjuk, közben lehetőleg ne szagolgassuk, mert borzasztó. Sosem gondoltam volna, hogy a rozmaring ilyen büdös is lehet. Kicsit el is bizonytalanított ez a szag, hogy ehető sütemény lesz-e belőle. Viszont se időm, se ötletem nincs most mást készíteni a vkf-re, úgyhogy mindenképp ezzel nevezek, ha ehető lesz, ha nem. Remélem, a kutya szereti a rozmaringot...
2, Ha a mazsolás szörnyűség felforrt, lekapcsoljuk a gázt/tüzet/főzőlapot..stb (megfelelő aláhúzandó) és félretesszük, hűlni hagyjuk - ha jót akarunk magunknak és a környezetünknek, akkor fedővel.
Hűlés közben egyébként nem bírtam ki és muszáj volt mégegyszer megszagolnom, remélve, hogy az előző élmény csak érzéki csalódás volt. Hát valami olyan furcsa, mentolos jellegű szag áradt ebből a keverékből, hogy nagyon gyorsan tettem rá vissza a fedőt. Hogy lehet a rozmaringnak ilyen szaga? Hogy lesz ebből sütemény? És hogy lesz ebből ehető sütemény? Érdekes, egyre biztosabb vagyok benne, hogy a kutya szereti a rozmaringot...
3, A mazsolás trutyit messziről elkerülve a sütőt előmelegítjük 200 fokra és egy gyümölcstortaformát (vagy amilyet szeretnénk) vékonyan kikenünk olajjal és meglisztezzük.

4, Közben összeállítjuk a piskóta száraz hozzávalóit, alaposan elkeverjük a liszteket és amikor a mazsolás borzalom teljesen kihűlt (fontos - különben idő előtt megolvasztja a mézet!), befogjuk az orrunkat és belekeverjük a vaníliaaromát, majd a piskóta többi hozzávalójával együtt mindent a lisztekhez keverünk és alaposan összedolgozzuk.
Jelentem az összeállított piskótát már meg lehet közelíteni, sőt, határozottan jó illata lett. Talán a vaníliától, nem tudom, de remélem, a kész süti is ilyesmi lesz, mert akkor még az is kiderülhet, hogy ehetőt gyártok. Lehet, hogy azért megkóstolóm majd, mielőtt a kutyának adom...
5, Ha a sütő felmelegedett (de tényleg csak akkor, mert ez a "mindenmentes" piskóta elég érzékeny), beleöntjük a formába a tésztát és mehet is a sütőbe. Kb. 30 perc elég neki, de közben ne nyitogassuk rá a sütőajtót.
6, Amíg a piskóta sül és eregeti a most már határozottan kellemes vaníliás-rozmaringos illatát a lakás minden zugába, addig elkészítjük a krémet is: a lisztet, a vaníliakivonatot egy kevés vízzel csomómentesre keverjük és a tűzre tesszük, majd a maradék vizet felforraljuk (legjobb vízforralóval, esetleg a mikróban) és folyamatos kevergetés mellett hozzáadjuk a lisztes keverékhez.

7, Közben a kukoricakeményítőt egy kevés hideg vízzel elkeverjük és amikor a krém már forr, hozzáadjuk a keményítőt (jaj, milyen csodás illatok jönnek közben a sütőből!) és folyamatos kevergetés mellett újra felforraljuk és lehúzzuk a tűzről. Túlfőzni keményítővel már nem szabad, különben csökken a keményítő hatása.
Szerencsére most én sem főztem túl, pedig folyamatosan azon morfondíroztam közben, hogy a kutya nagyon besértődik-e, ha ígéreteimmel ellentétben mégsem adok neki ebből a sütiből?
8, A krémet alaposan kihűtjük. Még annál is jobban, ugyanis, ha egy kicsit is meleg marad, a méz megolvad benne és krém helyett könnyen sodót kaphatunk. Szóval, ha teljesen kihűlt (hűtőbe is tehetjük 1-2 órára), akkor keverjük csak bele a mézet. Nagyon jó állagú krém lesz így belőle.

9, Ha a piskóta is teljesen (fontos - a mézes krém miatt!) kihűlt és még nem aléltunk el ettől a fantasztikus illattól, amit áraszt, akkor megtöltjük a krémmel. Mazsolával, rozmaringgal díszítjük és eldugjuk a kutya elől. :-)
Néhány óra múlva szépen szeletelhető lesz és szerencsére ehető is. Sőt, nekem nagyon, de nagyon bejött. És mivel nem vagyok szőrös szívű, a kutyus is megkóstolhatta...

Házi vaníliaaroma

Azt hiszem ezt már mindenki elkészítette előttem és már mindenki blogján szerepel ez az egyszerű, de nagyszerű ötlet. Azért én is felrakom az enyémet, hogy itt is meglegyen.
Azt hiszem még pontosan négy évvel ezelőtt Chili & Vanilia indította útjára itthon is ezt a finomságot ezzel a bejegyzésével, ami hatalmas vaníliaőrületet váltott ki a gasztroblog világban. Ehhez képest én csak tavaly októberben készítettem ilyet, amikor sikerült jó áron vaníliához jutnom. Azóta viszont folyamatosan használom - főleg süteményekbe.


Házi vaníliaaroma

1 üveg vodka
néhány szál vaníliarúd

A vaníliarudakat egy éles késsel hosszában felhasítjuk és a vodkába tesszük.
Néhány hónapot állni hagyjuk, közben néha felrázzuk és már készen is van.
Ha fogyóban van az aroma, akkor a vodkát bármikor után tölthetjük, vagy a vaníliarudakat is lehet cserélgetni benne, így mindig lesz otthon vaníliaaroma. Úgy is mondhatjuk, hogy ez szinte sosem fogy el. :-)

Felhasználás:
Legtöbbször sütemények tésztájába és krémjébe használom egyszerre csak 1-2 evőkanálnyi mennyiségben. Valószínű több vaníliarúddal erősebb kivonat készíthető és akkor kevesebb is elég.
Mivel nem szeretem az alkohol ízét, ezért csak sütött vagy főzött ételekbe teszem, hogy a hőkezeléstől az alkohol íze elpárologjon az ételből. Ha már sütés-főzés után, utólag szeretnék vaníliával ízesíteni, akkor a vaníliás mézet használom.

Zöldborsóleves

Ismét egy sűrű és hatalmas adag leves férjem kérésére.
Tényleg egy nagy lavórnyi mennyiséget főztem megint a legnagyobb lábasomban, de ez nálunk így is 2-3 nap alatt elfogy, pedig csak ketten esszük. Mi lesz később, ha már többen leszünk? Azt hiszem, be kell majd szereznem egy méretes üstöt...


Zöldborsóleves

2 fej vöröshagyma
3 kisebb szál sárgarépa
4 nagyobb krumpli
1 kg zöldborsó (nálam most fagyasztott)
250 g tönköly reszelt tészta (ugyanolyan, mint a karfiollevesben)
4 l víz
olaj
só
bors
leveskocka vagy vegeta
2 ek pirospaprika
kis csokor petrezselyem

1, Fele-fele arányban kevés vizet és olajat hevítünk egy lábosban.
2, A hagymát megtisztítjuk, apróra vágjuk és a forró olajban üvegesre pirítjuk.
3, Megmossuk, tisztítjuk a sárgarépát is, karikákra vágjuk és a hagymához adjuk. Ha szükséges, egy kevés vizet még tehetünk alá és addig pirítjuk, amíg kicsit megpuhul.
4, Közben a krumplit is előkészítjük: pucoljuk és kockákra vágjuk, majd a sóval, borssal, leveskockával (vagy vegetával) együtt a zöldségekhez adjuk és felöntjük 4 liter forró vízzel.
5, Hozzáadjuk a zöldborsót is és addig főzzük, amíg a krumpli majdnem megpuhult. Ekkor hozzáadjuk a tésztát és puhára főzzük.
6, Mielőtt a tészta teljesen megpuhulna, a leveshez adjuk az apróra vágott petrezselymet és az aprítóba kiszedünk kb 3-4 evőkanálnyi krumplit, hozzáadjuk a pirospaprikát, ha szükséges egy kevés levet is és összeturmixoljuk. Ez lesz habarás, rántás meg miegyéb helyett.
7, Ezt a guszta piros masszát lassan kevergetve visszaöntjük a levesbe, még egyszer felforraljuk és már készen is van.

Születésnapi "tortám"

Idén hamvazószerdára esett a születésnapom, így csak tegnap ünnepeltük meg.

Persze a torta minden évben problémát jelent.
Néhány évvel ezelőtt még a nagymamám készítette a tortát rengeteg tojással és pudinggal. Tudták, hogy nem ehetek belőle, de azért készült csokitorta, hogy legalább legyen.
Anyósom gyümölcstortát készített nekem puding nélkül, hogy abban semmiféle tejtermék nincsen, nyugodtan ehetek belőle. Igen ám, de a gyümölcsök tetején a csontból kinyert zselatin rezgett, a piskóta meg 6 tojásból készült...
De ez már évekkel ezelőtt volt.

Majd volt egy év, amikor rávettem kedves családomat a torta-probléma megoldásaképpen, hogy rendeljek egy tortát a Reformcukrásztól, mert abból legalább én is tudnék enni. A torta átvétele a nyitva tartás és egyéb félreértések miatt elég problémás volt, úgyhogy az volt az első és az utolsó tortarendelésünk onnan, pedig a torta egész finom volt.

Aztán volt olyan év is, hogy sütöttem tortát magamnak, hiszen a családban senki nem készít tojásnélküli piskótát és tejmentes pudingot, úgyhogy én megsütöttem és vittem magammal a szülinapozásra. Tulajdonképpen ez a módszer vált be a legjobban. Senkinek nem volt kellemetlen a szitu, hogy én már megint nem eszek és megint válogatok. Így legalább tudtam mit eszek és még finom is volt. :-)

Idén viszont semmi kedvem nem volt tortát sütni magamnak. Főleg, hogy hamvazószerdai böjt volt és megkezdődött a nagyböjt is. Úgy döntöttem, idén torta nélkül is túl leszek valahogy ezen a napon, úgyhogy nem készítettem semmit.
Ezért annál nagyobb meglepetés volt, hogy a szüleim saját készítésű teljesen vegán, sőt egyenes nyers répatortával készültek számomra.
Íme, a remekmű (gyertyaégés után):

Diákcsemege ágyon egy gyertyával tűzdelt sárgarépa! :-)
Nem egy gasztronómiai csoda, de ötletes és kedves figyelmesség. Ráadásul ezt biztosan megeszem és örültem neki, hogy gondoltak rám ilyen formában.
Egyetlen hibája van: nem lehet szeletelni! :-)

És itt van még egyszer az ajándék mellett:

Azért jól néz ki, igaz?
A receptet elfelejtettem elkérni, de ha valakit érdekel, szóljon és megoldom. :-)

Gyömbéres sült karfiol szezámmagos joghurttal

Még novemberben történt, hogy minden nap kilószámra pusziltam befelé a karfiolt. Képes voltam egyedül több fej karfiolt megenni hetente, de nem ám más zöldségek közé sütve, főzve, hanem úgy jó töményen magában - karfiolt karfiollal. Ráadásul mindig jó nagy rózsáira hagytam, hogy egy olyan jóízű karfiolost tudjak beleharapni. :-)
Történt pedig, hogy éppen sikerült megszereznem egy régen áhított wokos szakácskönyvet, belelapoztam és rögtön az első oldalon ott mosolygott rám egy gyönyörűen fotózott karfiolkupac. Azonnal kipróbáltam.
Természetesen mire a mű elkészült az eredeti recept már csak nyomokban volt tetten érthető az ételben, ugyanis az elkészítésén és a fűszerezésén is változtattam és csak néhány alapanyagot tartottam meg: karfiol, gyömbér, szezámmag és egy zöldfűszeres öntet.
Amilyen gyors és egyszerű a fűszerezése és az elkészítése is, a végeredmény annyira különleges és finom. A gyömbér és a szezámmag csodákat művel a sült karfiollal úgy, hogy nem nyomja el az eredeti ízét.
A megadott mennyiség normális esetben két fő részére elég, de nekem annyira ízlett, hogy egy ültő helyemben benyomtam az egészet egy kevés körettel, úgyhogy mindjárt ebéd után készíthettem a következő adagot, hogy a férjemnek is legyen ebédje másnapra.


Gyömbéres sült karfiol szezámszósszal
(2 fő részére)

Karfiolhoz:
1 közepes fej karfiol
2-3 gerezd fokhagyma
néhány ek olívaolaj
1-2 kk gyömbérpor (vagy frissen reszelt gyömbér, de ebből kevesebb)
só
bors

Szószhoz:
1 pohár (150 ml-es) szójajoghurt
1 gerezd fokhagyma
1 kisebb csokor petrezselyem
néhány ek. szezámmag
1 ek citromlé
só


1, A sütőt előmelegítjük 180 fokra.
2, A karfiolt megmossuk és tetszés szerinti rózsákra szedjük.
3, Egy hőálló tálba vagy tepsibe elkeverjük az olajat a sóval, borssal, gyömbérrel és az apróra vágott fokhagymával. Azért én nem vágtam túl apróra a hagymát, mert szeretek sült fokhagymadarabokra harapni.
4, A fűszeres olajban alaposan megforgatjuk a karfiolrózsákat, úgy hogy mindenhol érje őket a finom aromás olaj.
5, A karfiolt a sütőbe rakjuk és addig sütjük, amíg megpuhul és egy kis színt kap a teteje. Azt hiszem, ez kb olyan 30-40 perc lehetett, de ez sütő és karfiol függvényében is változhat. Nagy önuralom kell kivárni mire elkészül, mert a gyömbéres sülő karfiol illata rabul ejti az embert.
Közben, ha esetleg ott ténfergünk a sütő körül, akkor egy evőkanál segítségével meg-meglocsolhatjuk a karfiolokat sülés közben a gyömbéres olajjal.
6, Közben egy serpenyőben szárazon megpirítjuk a szezámmagot, apróra vágjuk a petrezselymet és a fokhagymát, majd a sóval és a citromlével mindezt a joghurtba keverjük és állni hagyjuk.

A megsült karfiolrózsákat a joghurttal leöntve tálaljuk.
Én még héjában sült burgonyát kínáltam mellé, de bármilyen krumplis vagy barnarizses körettel is el tudom képzelni.

Kedvenc szakácskönyveim 5.

Cornelia Schinharl: Wok
Vegetáriánus ételek
(Kiadó: Holló és Társa Könyvkiadó, 2002)


Ajánlás a kiadó honlapjáról:
"Rázogatva kevergetés, pirítás, gőzölés, párolás, főzés, olajban sütés: a mindentudó wokban a világ minden tájáról származó vegetáriánus receptek gyorsan és vitaminkímélő módon elkészíthetők. Elég, ha egyszer kipróbálja a zöldségekkel, tofuval, rizzsel és tésztával készített ételeket és bizonyára rabul ejti a fenséges ízek birodalma."

Évek óta fájt a fogam erre a könyvre, de csak néhány hónappal ezelőtt sikerült beszereznem, akkor is csak egy antikvár példányra tudtam szert tenni. Úgy látszik ez most teljesen hiánycikk.

Ez az alig 60 oldalas kis könyvecske egyébként a 'Könnyen, gyorsan finomat' sorozat tagja és kereken 50 receptet tartalmaz, amiből kapásból 24 vegán, a többiben pedig sajt (mindössze 6 receptben) vagy tojás (a 60-ból csak 3 receptben!) szerepel, de egyik receptben sem kapnak az állati eredetű termékek olyan fontos szerepet, hogy ne lehetne könnyen helyettesíteni őket. A wok köré gyűjtött ételekből adódóan a közzétett receptekben főleg a zöldségek, a tofu és a különleges fűszerezés játssza a főszerepet.

A receptek tehát egytől egyig keleti ihletésűek, néhány kivételével mégsem tartalmaznak beszerezhetetlen, különleges hozzávalót. A könyv képei pedig szerintem gyönyörűek és a sokféle zöldségnek köszönhetően nagyon színesek. Akár úgy is mondhatnám: olyan, mint egy vicclap, az embernek jó kedve lesz tőle, ahogy lapozgatja. :-)

Az ételek a következő négy nagy csoportba szedve találhatóak:
● Apró finomságok
● A zöldség, mint főfogás
● Tofu, tojás és sajt
● Tészta és rizs
Ezen kívül mindegyik csoport bevezetéseként a receptek előtt egy-egy rövid, de érdekes ismertetés olvasható. Az apró finomságok fejezetnél például a wok kiválasztásáról, tisztításáról, használatáról és tartozékairól esik szó. A következő fejezetben a zöldségek wokban sütéshez való előkészítését mutatja be, míg a harmadik rész "előszava" elsősorban a tofuról és fűszerezéséről szól. Az utolsó csoportosításnál pedig az ázsiai tészta-és rizsfélék bemutatása és előkészítése kerül terítékre.

A könyvecske végében zöldségek ill. alapanyagok szerinti csoportosításban találhatjuk meg a recepteket, míg a füzet elejében egy nagyon jól áttekinthető színes táblázatban az oldalszámok mellett az étel adagonkénti kalóriamennyisége szerepel. Továbbá minden ételnél jelölték a "tulajdonságait" is, azaz, hogy könnyen elkészíthető, gyors, rafinált, vendégeknek, jól előkészíthető, vegán étel (!), olcsó és csípős.

Összességében nagyon hasznos és tartalmas kis könyvnek tartom, mégis eddig csak egy receptet készítettem belőle. Ez persze az én lustaságomnak tudható be, ugyanis nagyon nem szeretem a wokunkat előbányászni a sarokszekrény mélységeiből, majd rühellem, amikor utána wokmosogatásnál úszik az egész konyha. De ha ezeken az aprócska nehézségeken túllendülök, biztos, hogy egy darabig csak ebből a könyvből fogok sütni-főzni-wokolni. :-)

(Elnézést a szörnyű vakus fotóért, de annyira sötét van ma, hogy csak így sikerült valamelyest használható fotót készítenem.)

Házi mogyorókrémes-körtés pite

Akkor folytatom a karácsony előtt megkezdett kukoricás piték sorozatot.
Most körtével és mogyorókrémmel készítettem ezt a finomságot a már megszokott kukoricamézes tésztájával, pont úgy, ahogy a csokis-sütőtökös piténél is.
Amilyen egyszerű, annyira finom, ugyanakkor elég tömény. Egy szeletnél többet nem tudok megenni belőle, pedig nálam a délutáni süteményevészet mindig egy fél tepsinyi adagot jelent.
Ugyanakkor nagy elismerésnek számít, hogy a férjem is megevett belőle egy szeletet, sőt, másnap még egyet. Látszott rajta, hogy nagyon ízlik neki. Ez tényleg nagy szó, mert nem igazán édesszájú és nem is szokott enni a süteményeimből. Persze dicsérő szavak helyett csak ennyit mondott: "Nagyon ráérsz, hogy ilyeneket kitalálsz."
Ez bizony hatalmas dicséretnek számít, úgyhogy dagad ám a májam rendesen és ezért megosztom veletek is, hátha valakinek még ugyanennyire elnyeri a tetszését ez a sütemény, mint nekünk.


Mogyorókrémes-körtés pite

Tésztához:
320 g kukoricaliszt
4 ek kakaó
1 kk szódabikarbóna
12 dkg méz
0,5 dl olaj
1,3 dl víz


Körtékhez:
4 kisebb körte
néhány ek víz

Mogyorókrémhez:
150 g mogyoró
40 g kakaó
120 g méz
1 dl víz

1, A körtéket félbevágjuk, magházukat, szárukat kiemeljük (a héját rajtahagytam, de akár meg is lehet hámozni) és néhány evőkanál vízzel egy fedeles serpenyőben puhára pároljuk őket. Nem kell teljesen puhára, inkább vigyázzunk, hogy ne essenek szét.
2, Ha a körték készen vannak, lefedve félretesszük őket.
3, A sütőt bekapcsoljuk 180 fokra.
3, A kukoricalisztet, kakaót és a szódabikarbónát alaposan elkeverjük, majd hozzáadjuk a mézet, az olajat és a vizet. Összegyúrjuk.
4, Vékonyan kiolajozunk egy hőálló tálat, piteformát, vagy amiben a süteményt készítjük és mivel ezt a tésztát nyújtani nem igazán lehet, ezért gombócnyi darabokat tépünk belőle és a tálba nyomkodjuk, úgy, hogy pereme is legyen. Szépen összeáll és ez még gyorsabban is megy, mint a nyújtás. :-)
5, A tésztát 10 percre a sütőbe tesszük elősütés céljából.

6, Ha az elősütés megtörtént a párolt körtéket ráfektetjük a tésztára olyan kompozícióba, ahogy szeretnénk, meglocsoljuk az egészet a körte levével, amit a párolás közben eresztett (nem fog a tészta szétázni, nyugodtan locsolgassuk) és még 10 percre visszatesszük az egészet a sütőbe, de figyeljük a körtéket, hogy ne ráncosodjanak meg.
7, Közben elkészítjük a mogyorókrémet: a mogyorót ledaráljuk, megőröljük, kinek hogy tetszik (én kávédarálóba küldtem) és a többi hozzávalóval együtt alaposan elkeverjük. A víz mennyiségével szabályozhatjuk a mogyorókrém állagát, de nem baj, ha kicsit híg lesz, mert legalább a tészta megpuhul majd tőle.

8, A mogyorókrémet a tésztára öntjük a körték közé (de várjuk meg, amíg teljesen kihűlt, különben a mogyorókrémben a méz megolvad), és a végén a megmaradt krémmel még a körték tetejét is kidíszíthetjük.
9, Néhány órára a hűtőbe tesszük a süteményt, ezalatt a krém megszilárdul, a tészta megpuhul és szépen szeletelhető lesz.

Nagyon mutatós desszert.

Hózik zik zik...

...Szamóca meg fotózik zik zik.

Nem tudom, hogy hol milyen a hóhelyzet az országban, de itt egy hónapja esik kisebb megszakításokkal. Néha kicsit olvad is, de nem eleget. Mostanra már hihetetlen mennyiségű hó van mindenféle a környéken és természetesen most is szakad rendületlenül. Azért én már unom egy kicsit, de Bundás egyáltalán nem: most is úgy veti bele magát a hóba minden reggel, mint az első hóesésben.
A garázs elől félrelapátolt hókupac már magasabb nálam, pedig engem sem alacsony termettel áldott meg a sors.
Azt hiszem még sosem láttam egyszerre ennyi havat, úgyhogy egy rövid hójelentés következik képekben.

A kerti fenyők, tuják roskadoznak a hó súlya alatt, rengeteg hó van az ágakon:

És így néz ki alulról:

Van egy pici fenyőnk is, két éve ültettük. Belőle most ennyi látszik:

Ma reggelre pedig már ekkora sapkája lett:

Ez itt a kerti csap, azt hiszem egy darabig még nem fog üzemelni:

Ha már a csapnál tartunk, akad itt jégből is:

A szomszéd madáretetői és gyönyörűsége tujasora:

A jó szomszédsághoz persze hozzátartozik a megfelelő(en havas) kerítés:

És van egy nagy büszkeségem is a mi kertünkben: egy csodaszép, hatalmas fenyőfa.
Így néz ki éjszaka:

És így nappal:

Így pedig napsütésben:

Így pedig alulról:

Persze a szomszéd fenyője, ha nem is zöldebb, de tuti tobozosabb.
Annyira szép, ahogy csüngnek ki a hó alól a tobozok:

Itt még árnyéka is van a hatalmas fenyőágaknak:

Ez pedig szüleim kertje a szomszéd faluban. Nekem nagyon tetszik, olyan mesebeli:

A következő képek az utcánkban készültek nagyrészt a szomszédok "javairól".
Például itt egy "jukka-süni", ez a közvetlen szomszéd "háziállata":

Ők pedig a sapkás kórók, szerintem nagyon helyesek:

Még egy kerítés.
Nekem nagyon tetszik. Olyan mintha a Jancsi és Juliska meséjéből csöppent volna ide:

Ez pedig egy kúszófenyő teljesen behavazva:

Ez is egy mesebeli fa:

A megmaradt száraz virágok így hajladoznak a hósapkától:

Tessék helyet foglalni!

Ez pedig egy havas kilátás az utcánk végéből kicsiny városunkra és a templomra:

Nézzük a kertet ismét!
Jé, egy fehér kutya őrjöng odakint:


Aztán ezzel a nagy fehér Bundással építettünk egy hóembert.
De nem akármilyet: kapott egy szexi, lila izompólót a nagy hasára és egy Beatrice mintás, ősrégi edénykét a fejére, amit egészen a kavicsszeméig a fejébe húztunk. A kezébe egy kis gereblye és két fogkefe került. Most ez volt kéznél, de jövőre fakanalat adok neki - úgy stílusosabb.
Íme, a hómuki:

Természetesen Bundás is büszkén feszít újdonsült barátja mellett, hiszen rengeteget segített - rombolni.

Az építkezés után egy héttel hóbarátunkat ellepte egy újabb adag hó és ilyen szellem lett belőle:

Persze nem hagytam annyiban a dolgot és szemeket ismét kapott hóemberünk, bár férjem szerint ez már inkább egy hószörny és alig várja, hogy elolvadjon:

Nos, így vészeljük át ezt a telet.
Bár őszintén szólva már szívesebben fotóznám a hó alól előbújó nárciszokat, majd a pirosodó paradicsomokat...