Szilvás piskóta

Még mindig rengeteg szilvánk van, pedig a fagyasztónkba már a legkisebb jóakarattal sem fér több, nyersen meg valahogy nem igazán esszük, legfeljebb banánnal összeturmixolva.
Mindenesetre sülve-főve nagyon szeretjük, úgyhogy beköszöntött nálunk a szilvás sütemények időszaka. Íme, az első kreálmányom:


Szilvás piskóta
(1 tepsihez)

Piskótához:
3 bögre liszt (nálam 2 bögre teljes kiőrlésű tönkölyliszt és 1 bögre fehér liszt)
2 kávéskanál szódabikarbóna
pici só
fahéj (elhagyható)
2-4 ek kakaópor ízlés szerint (elhagyható)

4-5 ek méz
1 dl olaj
3 ek citromlé
1-2 marék beáztatott mazsola
kb. 3,5 dl folyadék (a mazsola áztatóleve+víz)

Szilvához:
szilva
méz
fahéj

1, Egy tepsit kibélelünk sütőpapírral.
2, Kimagozzuk a szilvákat és a szilvafeleket héjukkal lefelé szorosan egymás mellé igazítva a tepsi aljára fektetjük. Megszórjuk fahéjjal, meglocsoljuk 1-2 evőkanál mézzel.
3, Az alaprecept alapján összeállítjuk a piskótatésztát, a szilvára öntjük és pihentetés nélkül azonnal mehet is a 200 fokra előmelegített sütőbe.

4, Kb. 30 percet sütjük, majd kivesszük a sütőből, óvatosan megfordítjuk az egész süteményt a tepsiben úgy, hogy a szilva kerüljön felülre, lehúzzuk róla a sütőpapírt és 10-15 percre még visszatoljuk a sütőbe. Ez a fordítás utáni sütés akár el is maradhat, de tapasztalatom szerint a szilvával készült változat így finomabb lesz.
5, A kész sütemény gyümölcsös felére néhány evőkanál mézet csorgatunk, majd kihűtve, felszeletelve tálaljuk.

Őszibarackkal készítve is nagyon finom.

Piskóta - "mindenmentes" (alaprecept)

Régóta kísérletezem egy olyan vegán piskóta sütésével, ami nemcsak tej-és tojásmentes, de lehetőleg csak minimális finomlisztet tartalmaz, nincs benne cukor, ecet és sütőpor sem ill. zsiradék is csak minimális, amennyi tényleg szükséges, de azért legyen süthető és variálható, ja, és nem utolsósorban ehető is.
Utóbbiról azóta a család már többször meggyőződhetett és miután elárultam nekik, hogy mit is esznek és miből készült, édesapám elnevezte "mindenmentes"-piskótának. :-)


Eddigi legjobb variációm ez a recept, amit most közzéteszek (amint lesz jobb, ígérem, azonnal jelzem). Ebből sütöttem már muffint, tortát és egyéb süteményeket is. Állagra sajnos nem pontosan ugyanolyan szerkezetű, mint az igazi piskóta, de ízre nagyon finom. Mi szeretjük.

Piskóta

3 bögre liszt (nálam 2 bögre teljeskiőrlésű tönkölyliszt és 1 bögre fehér liszt)
2 kávéskanál szódabikarbóna
pici só
fahéj (elhagyható)
2-4 ek kakaópor ízlés szerint (elhagyható)

4-5 ek méz
1 dl olaj
3 ek citromlé
1-2 marék beáztatott mazsola
kb. 3,5 dl folyadék (a mazsola áztatóleve+víz)

1, A mazsolát 1-2 órára beáztatjuk.
2, A sütőt előmelegítjük 200 fokra.
3, Az első öt hozzávalót összekeverjük egy tálban.
4, Hozzáadjuk a többi hozzávalót is és alaposan összedolgozzuk. Vizet a kívánt állag eléréséig adhatunk hozzá, amíg olyan nokedlitészta sűrűségű nem lesz. Ne hagyjuk sokáig állni, gyorsan öntsük egy vékonyan kiolajozott és kilisztezett tepsibe és már mehet is a sütőbe.
5, 200 fokon kb. 30 percig sütjük, de tűpróbával ellenőrizhetjük, hogy rendesen átsült-e már.

Köleskörözött

Na, a körözött az tényleg nagyon hiányzott, mikor nem volt többet tejtermék a tányéromon, ettől a köleses változattal meg ódzkodtam egy kicsit, végül mikor már nem bírtam tovább néhány hónappal ezelőtt, kipróbáltam és azóta rendszeresen gyártom, mert nagyon egyszerű és olyan, mint az igazi.
Legtöbbször akkor készítem, amikor vendégek jönnek és eddig még senki nem vette észre, hogy nem túróból van...


Köleskörözött
(3-4 fő részére)

1 bögrényi köles (3x-os vízben egészen megfőzve, akár szét is főhet)
újhagyma (vagy medvehagyma)
pirospaprika
kevés mustár (legjobb a házilag készült változat, de akár el is hagyható)
őrölt bors
őrölt kömény
só
hidegen sajtolt olívaolaj (elhagyható)

1, A kölest 3x-os mennyiségű vízben megfőzzük. Nem baj, ha szétfő, úgy még jobb. Ha megfőtt, lefedve még állni hagyjuk kicsit, hogy jól megpuhuljon és minden vizet felszívjon.
2, Feldaraboljuk az újhagymát (vagy medvehagymát, esetleg fokhagymát, aki úgy szereti), hozzáadjuk a köleshez és ízlés szerint fűszerezzük a pirospaprikával, mustárral, borssal, köménnyel és alaposan összekeverjük.
Ha nem elég krémes, akkor egy kevés vízzel vagy hidegen sajtolt olívaolajjal gazdagítva elérhető a kívánt krémes állag.
A körözöttet félbevágott paprikákba töltve tálaltam és frissen sült teljes kiőrlésű kenyérrel kínáltam.

Rakott padlizsán

Végre, végre, végre: kaptam padlizsánt fillérekért, úgyhogy jól bevásároltam belőle, hogy készíthessek egy padlizsánosnál is padlizsánosabb finomságot. Akkor még nem tudtam, hogyan végzik majd a konyhámban, de egyszerűen nem tudok ellenállni ezeknek a szemet gyönyörködtető lila zöldségeknek. Teljesen elvarázsol a színe és az íze is...


Rakott padlizsán
(kb 5-6 főre)

2 gyönyörű közepes méretű padlizsán
2-3 paprika
2-3 fej hagyma
2 dl rizstejszínnel készített aioli
lenmag díszítésnek
olaj a padlizsánok sütéséhez

1, Az aioli receptje alapján már (lehetőleg) előző nap elkészítjük a fokhagymaszószt a rizstejszínnel (vagy ennek hiányában rizs-vagy zabliszttel és egy kevés vízzel, vagy akár szójajoghurttal, de én most mindeképpen szójamentes ételt szerettem volna produkálni) és kb. egy fej fokhagymával. Ízlésünk szerint fűszerezzük. Én most majorannát, bazsalikomot, sót, kevés borsot és köményt tettem bele, a zöldfűszerekből bőséggel, mert a padlizsánt már nem fűszereztem semmivel ezen a szószon kívül.
2, A padlizsánt hosszában kettévágjuk, majd a padlizsánfeleket ugyanígy vékonyra vágjuk, a szeletek mindkét felét sózzuk és kicsit állni hagyjuk.

3, Néhány evőkanál olajat melegítünk egy serpenyőben, ebben megforgatuk 1-2 padlizsánszeletet, vagy amennyi épp belefér. Az olajat nagyon gyorsan felszívja, de még egy kicsit süssük így folyamatosan mozgatva a szeletkéket, hogy oda ne égjenek. Ha már kapott egy kis színt, felöntjük őket egy kevés vízzel és abban pár perc alatt puhára főzzük mindkét oldalukat. Addigra a víz is elfő és jöhet ismét egy kevés olaj és az újabb szeletkék. Nem baj, ha nem lesznek még egészen puhák, hiszen még a sütőben is sülnek majd.
4, Padlizsánsütés közben előkészítjük a zöldségeket: megpucoljuk és karikákra vágjuk a hagymát, a paprikának kiszedjük a csumáját és csíkokra daraboljuk.
5, Ha minden szeletet megsütöttünk, összeállítjuk a padlizsánhalmokat. Egy tűzálló tálba fektetjük a négy legnagyobb szeletet, meglocsoljuk egy kevés aiolival (nem baj, ha nem sűrűsödött be, hígan is jó), majd hagymakarikákat és paprikacsíkokat halmozunk rá és ismét fokhagymaszósz következik. Ráfektetjük a következő padlizsánszeletet és ugyanígy járunk el azzal is.
6, Ha az összes padlizsán elfogyott, ráöntjük a maradék aiolit, megszórjuk a tetejüket lenmaggal és már mehet is a 180 fokos sütőbe kb. 30-40 percre. Közben levet ereszt a padlizsán és az aioli is szétterül a padlizsánok körül, úgyhogy egyszer-kétszer sülés közben kanalazhatunk a halmok tetejére ebből a fűszeres szaftból.

Első ránézésre úgy tűnik, mintha minden aioli kifolyna a szeletek közül, de nagyon finoman összesülnek a zöldségek és átjárja őket a szósz.
Könnyű, nyárvégi fogás lett belőle.
Lenmagos steakburgonyával és jégsalátával tálaltam.

Steakburgonya és változatai

Nagyon szeretjük a steakburgonyát, mert gyorsan elkészül és fűszerezéssel, magvakkal vagy egyéb hozzávalókkal nagyon változatossá lehet tenni.


Steakburgonya
(kb. 5-6 főre)

8-10 közepes burgonya
kb. fél dl olaj
fűszerek ízlés szerint (nálam most bazsalikom, majoranna, só, bors, kömény)

1, A burgonyát megmossuk és héjastul a sütőben sütjük egy negyed órát.
2, Amikor már kihűlt annyira, hogy tudjuk darabolni, hámozás nélkül kockára vagy csíkokra vágjuk, egy tepsibe halmozzuk, befűszerezzük, ráöntjük az olajat és alaposan összekeverjük, hogy az olaj és a fűszerek is mindenhol bevonják a burgonyát.
3, Visszatesszük a sütőbe és 180 fokon addig sütjük, amíg a teteje finom ropogós nem lesz.

Lenmagos steakburgonya
(kb. 5-6 főre)

8-10 közepes burgonya
kb. fél dl olaj
fűszerek ízlés szerint (nálam most majoranna, só, bors, kömény)
lenmagpehely

Ugyanúgy készítjük, mint a steakburgonyát, csak a készre sütés után, ha kicsit kihűlt megszórjuk a lenmagpehellyel és összekeverjük. Ha száraznak érezzük, egy kevés olajat még adhatunk hozzá.
Lehet készíteni tört tökmaggal vagy napraforgómaggal ill. pirított szezámmaggal is.


Spenótos steakburgonya
(kb. 5-6 főre)

8-10 közepes burgonya
kb. fél dl olaj
fűszerek ízlés szerint (nálam most medvehagyma, só, bors, kömény)
2-3 marék friss spenótlevél apróra vágva

Ugyanúgy készítjük, mint a steakburgonyát, csak sütés előtt a fűszerekkel és az olajjal a medvehagymát (lehet szárított is) és a spenótot is hozzáadjuk, alaposan összekeverjük és készre sütjük.
Medvehagyma hiányában készíthető fokhagymagranulátummal is, de szerintem így volt igazán zamatos: nemcsak színben, de ízben is nagyon jól harmonizál a medvehagyma a spenóttal.

Házi kenyér (alaprecept)

"A jó kenyér elkészítése gondoskodást és figyelmet követel. Több vallás van a jól megsütött kenyérben, mint sokan gondolják. Minden keresztény lány és asszony vallásos kötelessége, hogy ízletes, illatos, könnyű kenyeret süssön teljes őrlésű búzalisztből." (Ellen G. White)

A kenyér az egyik legősibb élelmiszerünk. A régészek találtak arra utaló nyomokat, hogy már az ősember is fogyasztott kenyeret, ami őrölt gabonából és vízből készített megsütött lepény volt. Étkezésre legkorábban árpát és zabot használtak, a rozs a népvándorlás korában terjedt el, a búza pedig a hagyományok szerint Ázsiából származik, de 5-10 ezer évvel ezelőtt gyakorlatilag bármilyen növény terméséből készítettek kenyeret, ami erre alkalmas volt. Az egyiptomiak például a Lótuszvirág magtermését gyűjtögették, őrölték, meggyúrták, és hosszú ideig a Nílus völgyiek tápláléka a lótuszkenyér volt. Kb. 5000 évvel ezelőttről már olyan bizonyítékok állnak rendelkezésre, melyek szerint Kínában, vagy a magas hegyek között elterülő Tibetben árpakenyeret készítettek. Az árpa hamar elterjedt és nyoma van az egyiptomiaknál, Kis-Ázsiában, Észak-Afrikában és a régi rómaiaknál, sőt Amerika őslakosai is fogyasztották. A búzatermesztés bölcsője Eurázsia. Az első búzakenyerek kb. 7000 évvel ezelőtt jelentek meg.

A kezdeti lepényből – azaz a kovásztalan kenyérből – fejlődött ki később a kovászos kenyér valószínűleg Egyiptomban kb. i. e. 3000 körül. Az ókori görögöknek és rómaiaknak már gazdag kenyérkultúrájuk volt, különleges és ízesített kenyereket is sütöttek; Hippokratész dietetikájában 2000 évvel ezelőtt már 17 féle kenyeret sorol fel. A kenyér az idők folyamán a legfontosabb élelmiszer lett és értelmezésében az életfenntartás összes szükségletét jellemezte. Gondoljunk csak a kenyérrel és sóval történő vendégfogadás szokására, a kenyere javát megevő idős emberre, vagy a kenyérgondokkal küszködő szegényekre. A kenyér eredete mondákban, eposzokban, vallásos szövegekben írásos formában megtalálható a mezopotán, asszír, egyiptomi, görög, római írásokban. Megjelenik a fáraók sírjainak díszes falán, a görög frízek életképeiben. A keresztény vallás különös tiszteletet adott a kenyérnek. A vallási szertartásokon a kovásztalan kenyér – az ostya – Jézus testét szimbolizálta. (Forrás: Wikipédia)

Kenyér a Bibliában
Az Ószövetségben a kenyér leginkább még csak testi táplálékként jelenik meg, de az egyik legfontosabb táplálékként, ahogy olvashatjuk is: "A legfontosabb az életben a víz és a kenyér..." (Sir 29,21). Leginkább búzából (Lev 2,14) illetve árpából (Bír 7,13; 2Kir 4,42; Jud 10,5; Ez 4,12, Jn 6,13) készítették, de olvashatunk egy többgabonás kenyérről (Ez 4,9) is, amit maga az Úr javasol Ezekielnek, hogy 390 napig csak ezt egye - valószínűleg a magas és változatos tápanyagai miatt.
Kivétel nélkül minden család asztalán helyet kapott, sőt még az Úr asztalán is áldozati adományként, felszentelt kenyérként (Lev 23,17; Lev 24,5-9; 1Sám 21,5-7, 1Kir 7,48; 2Mak 1,8). Alapélelmiszernek tartották, ez adta az erőt az embereknek (Bír 8,5; Bír 19,5; 1Sám 28,22), hiszen ahogy a zsoltáros is írja: a kenyér erőt kölcsönözzön neki (Zsolt 104,15) - mármint az embernek. A raboknak is szinte csak kenyeret adtak (1Kir 22,27; Jer 37,21) és a szolgák is ezen éltek (Ter 21,14), mert kenyéren sokáig lehet élni éhezés, hiánytünetek és legyengülés nélkül. Sőt, innen ered a böjtölésnek az a formája, amikor csak kenyeret és vizet veszünk magunkhoz (Ez 4,9-12). Maga az Úr is kenyeret hullatott népének az égből, amikor a pusztában zúgolódni kezdtek: "Ez az a kenyér, amelyet az Úr ad nektek enni." (Kiv 16,15) Ez mintegy előrevetítette, hogy az égi kenyér (Zsolt 78,24; Zsolt 105,40, Bölcs 16,20) az igazi táplálékunk, mert "nemcsak kenyérrel él az ember, sokkal inkább azzal él az ember, ami az Úr szájából jön." (MTörv 8,3)

Ezt válaszolja Jézus is a kísértőnek a pusztában (Mt 4,3-4, Lk 4,3-4), amikor az ördög negyven napi böjtölés után megkísértette Őt és rá akarta venni, hogy változtassa a követ kennyérré. Ószövetségi párhuzam még a nép jóllakatása a pusztában, amikor Jézus először több, mint 5000 (Mt 14,13-21, Jn 6,1-15), majd több mint 4000 embernek ad kenyeret (Mt 15, 32-39; Mk 8,1-10).
Az újszövetségben a kenyér testi táplálékként való említése ennyiben ki is merül, hiszen a továbbiakban, mint lelki táplálék, azaz mint mennyből alászállott kenyér (Jn 6,41; Jn 6,50; Jn 6,58) kerül jelenik meg, ahogyan Jézus mondja: "Nem Mózes adott nektek kenyeret az égből, hanem Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret. Mert az az Isten kenyere, aki alászáll a mennyből és életet ad a világnak (Jn 6,32-33). Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adok, a testem a világ életéért." (Jn 6,51) Ez a kenyér az utolsó vacsorán teljesedik be, ahol már Jézus valóságos testeként jelenik meg: "Vacsora közben Jézus kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s odanyújtotta tanítványainak, ezekkel a szavakkal: Vegyétek és egyétek, ez az én testem!" (Mt 26,26) Jézus alakja, személye ezek után annyira összefonodótt a kenyérrel, hogy az emmauszi tanítványok is csak a kenyértörésben ismerték fel Őt (Lk 24,30-31).
Szent Pálnál a kenyér már csak, mint Jézus jelenik meg: "S a kenyér, amelyet megtörünk, nemde a Krisztus testében való részesedés? Mi ugyanis sokan egy kenyér, egy test vagyunk, mivel mindnyájan egy kenyérből részesülünk." (1Kor 10,16-17)
A kenyérnek ünnepei is vannak: testi kenyerünk ünnepe augusztus 20-a, ami ma már nemcsak Szent István király ünnepe, hanem az Új Kenyér Ünnepe is, amelynek jelképe a nemzeti színű szalaggal átkötött kenyér. Lelki kenyerünk, azaz az Eukarisztia ünnepe pedig Úrnapja, vagyis az Úr Testének és Vérének ünnepe, amit pünkösd utáni második vasárnap tartunk.

Házi kenyér

650 grammos kenyérhez:
320 ml víz
1 tk só
2 tk cukor vagy 2 ek méz
2 ek olaj
540 g liszt
1 cs porélesztő (fél kg liszthez való mennyiség)
1300 grammos kenyérhez:
480 ml víz
2 tk só
3 tk cukor vagy 3 ek méz
3 ek olaj
810 g liszt
1,5 cs porélesztő

1, A római tál alsó részét beáztatjuk, a tetejére pedig nem is lesz szükségünk, hacsak nem két kenyeret készítünk egyszerre.

2, Egy nagyobb tálba tesszük a liszteket és a sót. Összekeverjük, majd a liszthalom közepén egy mélyedésbe halmozzuk a cukrot (vagy mézet) és az élesztőt és egy kis vízzel elvegyítjük. Köré öntjük a maradék vizet és az olajat. Félretesszük és meleg helyen kelesztjük.

3, Kivesszük a vízből a római tálat, belül kitörölgetjük, az oldalát vékonyan kiolajozzuk, az aljára sütőpapírt teszünk. A sütőpapír akár el is maradhat, anélkül is kijön a kenyér, de így sokkal egyszerűbben.

4, Amint az élesztő megkelt (ez általában kb. 20 perc), alaposan összegyúrjuk a tésztát, cipót formázunk belőle és a római tálba igazítjuk. Néhány órát meleg helyen kelesztjük, amíg kb. a másfélszerese-kétszerese nem lesz a cipó mérete. Nálam ez nyári melegben általában egy óra szokott lenni, télen azért kicsit türelmesebb művelet a kenyérsütés.

5, Ha megkelt a kenyér, a tetejét egy vizes késsel sréhen kicsit bevagdossuk és sütőben (nem előmelegített!) 180 C-on 50 perc alatt készre sütjük.
6, Amint kicsit kihűlt, azonnal kiborítjuk a római tálból a kenyeret, ne abban hagyjuk kihűlni, mert a sütés közben keletkezett és az edény aljára kicsapódott pára miatt a kenyér alja hamar szikkadtá válik. Tegyük inkább rácsra, hogy minden oldalról jól szellőzzön és ott hagyjuk teljesen kihűlni. Felszeletelni csak ekkor szabad.

Néhány hozzáfűznivalóm:
* Ezt a kenyeret minden változtatás nélkül kenyérsütőgépben is megsüthetjük, ilyenkor csak az alapanyagok bekészítésének sorrendjére kell figyelni, ami a következő lesz: víz, só, cukor (vagy méz), olaj, liszt, élesztő. A többi munkát a gép már elvégzi helyettünk. Ha kevesebb időm van és nem tudom megvárni a tészta kelését, akkor én is csak gépbe dobom a kenyeret, de az tény, hogy a sütőben sült változat összehasonlíthatatlanul finomabb.

* Ezt az alapreceptet évek alatt kísérleteztem ki úgy, hogy tetszőlegesen variálható legyen. Én például cukor helyett mézet, vagy esetleg barnacukrot használok, olajból olívaolajat teszek bele és a liszt is a fantáziára van bízva: a fehér liszttel vegyesen vagy ahelyett lehet használni teljes kiőrlésű liszteket, például tönkölybúzalisztet vagy rozslisztet, de én szoktam beletenni hajdinalisztet, lenmaglisztet, zablisztet, kendermaglisztet is. Lehet variálni ezt az alapreceptet különböző magvakkal, fűszerekkel, pelyhekkel is. Ezekből az általam sütött variációkból is hamarosan közzéteszek néhányat.

* Ha már nekiállok kenyértésztát gyúrni, dagasztani, akkor már két nagy kenyeret szoktam készíteni - a römmertopf alsó illetve felső részébe is egyet-egyet. Egyszerre pont beférnek a sütőbe, majd amint kihűlt, felszeletelem mindet és amit vacsorára nem eszünk meg, azt zacskóban elteszem a fagyasztóba. Nagyon sokáig eláll és kiolvasztva (főleg ha még kicsit meg is pirítjuk) teljesen olyan, mint a friss kenyér és a felszeletelésnek köszönhetően mindig csak annyit veszek ki, amennyit épp megeszünk, így hónapokig van friss kenyerünk a fagyasztóból.

* Nálam az egyszerű, mindennapi kenyér a következőképpen készül az alaprecept alapján:
480 ml víz

2 tk só

3 ek méz (igen, minden tévhit ellenére mézzel is megkel az élesztő)
3 ek olívaolaj
810 g liszt a következők szerint:

• 150 g búzasikér, búzacsíra, lenmagliszt vagy pehely, szezámmag vegyesen
• 230 g teljes kiőrlésű rozsliszt
• 220 g teljes kiőrlésű tönkölyliszt
• 210 g fehér liszt

1,5 cs porélesztő

* Miért éppen római tálban készítem?
Bármilyen formában, vagy tepsiben megsüthetnénk a kenyeret, de én jobb szeretem a római tálat. Ennek több oka is van:

• Akármilyen állagúra sikerül éppen a tészta, mindig kenyérformája lesz a römmertopfnak köszönhetően, míg tepsiben előfordul, hogy szétlapul a tészta.
• Nagyon jól átsül és ropogós lesz római tálban és nem ragad bele a kenyér.
• Könnyű elmosogatni sütés után.
• Jó a hangulata: olyan igazi rusztikus, parasztkenyér fílingje van, amikor repedezettre sül a teteje. :-)

Humusz (csicseriborsókrém)

Az eredeti humusz csicseriborsóból, szezámpüréből (tahini), olívaolajból, citromléből, sóból, fokhagymából áll és a Közel-Keleten népszerű ételek közé tartozik.
A humusz szó jelentése csicseriborsó, de hívják még Humuszbi-tahin-nak is, ami szezámos csicseriborsópürét jelent. Egyes források szerint az egyik legrégebben készített ételféleség, bár az első írásos forrás csak a 18. századi Damaszkuszban említi. A csicseriborsót több mint tízezer éve ismeri és fogyasztja az emberiség, már Palesztinában és Mezopotámiában is termelték. Vasban és C-vitaminban is gazdag, tartalmaz folsavat és B6-vitamint, proteineket és rostokat.

A humuszt fogyasztják előételként, krémként kenyérrel, pitával. A meze nevű keleti étkezésnek is fontos része, ilyenkor falafellel, sült csirkével, hallal, padlizsánnal fogyasztják. Jól kiegészíti a paradicsom, az uborka, a koriander, a petrezselyem, a gomba, de egész csicseriborsóval és olívával is szokták tálalni. Az arabok sokszor fult is fogyasztanak a humusz mellé, ez egy fava babból készült, elsősorban reggeli étel. A nyugati világban kekszekkel és tortilla csipsszel is tálalják. Lehet variálni sült paprikával, spenóttal, céklával.
Vannak variációi, Palesztinában és Jordániában elterjedt például a joghurtos humusz, amiben nincs szezámkrém, ezt joghurttal helyettesítik, az olívaolaj helyett pedig vajat használnak.
(Forrás: Mindmegette)

A hozzávaló tahinit elkészíthetjük otthon is, ha megpirítjuk és daráljuk a szezámmagot. Az elromlott kávédarálóm miatt én az egész szezámmagokat turmixoltam bele és úgyis nagyon jó lett.
Most az eredeti humuszt készítettem el, de legközelebb kipróbálom friss zöldfűszerekkel is, hiszen a krém majdnem semleges íze miatt nagyon jól ízesíthető és variálható.


Humusz
(kb. 10-12 adag)

500 g csicseriborsó (áztatás előtt szárazon mérve)
2 citrom leve (kb. 8-10 ek. citromlé)
3 gerezd fokhagyma
4 ek. pirított szezámmag (vagy tahini)
olívaolaj és víz 1:1 arányban (a kívánt sűrűségtől függően)
só
bors
kömény

1, A csicseriborsót egy éjszakára (vagy 12 órára) vízbe áztatjuk. Közben, ha tudjuk, kétszer cseréljük rajta az áztatóvizet, hogy a hüvelyesekben található fehérjebontó enzim működését gátló anyagok eltávozzanak belőle.
2, A borsót feltesszük főni. Én kuktában főztem és a forrástól számított 20 perc múlva már készen is volt és elég puhára főtt, úgyhogy nem kell a csicseriborsó főzésétől megijedni. Kukta nélkül persze számíthatunk hosszabb főzési időre, de talán úgysem lehet olyan vészes.
3, Míg a borsó fő, megpirítjuk a szezámmagot, majd a kész borsónak eltávolítjuk a habját, leszűrjük, és a többi hozzávalóval összeturmixoljuk (aprítóban vagy akár botmixerrel is lehet). Az olajat és a vizet folyamatosan adagoljuk hozzá, amíg el nem érjük a kívánt állagot, de a csicseriborsó már maga is elég krémes állagú, úgyhogy sokra nem lesz szükség.

4, Néhány órára a hűtőbe tesszük, majd frissen sült házikenyérrel vagy pászkával, friss zöldségekkel tálaljuk, de töltelékeknek is felhasználható, vagy akár sült zöldségekhez mártogatósnak, vagy hígabb formában szósznak.

Lecsó

Még tart a paradicsomszezon - szerencsére, így nálunk sem maradhat el a kötelező nyári fogás: a lecsó.
Ez az egyik legegyszerűbb ételek egyike és valószínűleg már mindenkinek megvan a saját, megszokott lecsó-receptje, úgyhogy lehet, hogy kár is rá időt és bejegyzést pazarolni rá, mégis azt hiszem nincs gasztroblog lecsó nélkül, úgyhogy íme az én változatom:


Lecsó
(kb. 10 fő részére)

3 kg paprika
1,5 kg paradicsom
1 kg vöröshagyma
olaj
só
bors
pirospaprika
kömény
majoranna
petrezselyem
méz

1, Kevéske olajon megpirítjuk az apróra vágott hagymát és míg pirul előkészítjük a paprikát: csumáját kivágjuk és ízlésünk szerinti kockákra daraboljuk. Amikor a hagyma megpuhult, hozzáadjuk a paprikát, alaposan összekeverjük és lefedve pároljuk, néha megkeverjük.

2, Ha a paprika is megpuhult, hozzáadjuk a kockára vágott paradicsomot is, fűszerezzük sóval, borssal, pirospaprikával, kevés majorannával és petrezselyemmel. Már csak addig főzzük, amíg a paradicsom is megpuhul, de még nem esik atomjaira, vagyis ha még szabad szemmel látunk paradicsomdarabkákat a lecsónkban, akkor még jó.
Nagyon sok levet ereszt a paprika és a paradicsom is, úgyhogy ha nem szeretnénk annyira levesesre, akkor vegyük le főzés közben a fedőt róla és úgy kicsit sűrűbb lesz, nem utolsósorban pedig az egész lakásban érezni fogjuk a lecsó illatát.
3, Végül fűszerezzük még majorannával és petrezselyemmel. Ne féljünk a fűszerek mennyiségétől, a zöldfűszerek nagyon jó ízt adnak neki. Van, hogy akár egy-két maroknyi darabolt petrezselymet és majorannát is teszek bele. Ha minden megpuhult és még egyet összerottyant a fűszerekkel, lehúzzuk a tűzről, belekeverünk néhány evőkanál mézet és már kész is.
4, Én barnarizzsel tálaltam, de nagyon finom házikenyérrel vagy kölessel is, hajdinával pedig igazi különlegesség.

Ne ijedjünk meg a több kiló zöldségtől, hamar összeesik és nem lesz belőle akkora mennyiség, mint ahogy azt a zöldséghegy láttán gondolnánk. Viszont ha mégis soknak találjuk az elkészült lecsót, befőttesüvegben eltehetünk belőle télire is, úgy hogy a télire szánt lecsóba egy kevés tartósítószert vagy szalicilsavat (sajnos ez kell bele) keverünk, üvegekbe töltjük, dunsztoljuk és már mehet is az éléskamra polcára.

Nagyon hangulatos télen a meleg szobában a hóesésben gyönyörködve nyárízű lecsót kanalazni...

Kukoricapástétom

A pástétom hónapokkal ezelőtt szükséghelyzetben született. Történt ugyanis, hogy mindenáron valamilyen pástétomot szerettem volna enni a frissen sült házikenyérhez, de lévén nagybevásárlás előtti este, nem volt már semmilyen friss zöldség otthon, amiből hirtelen kenyér-kencét tudtam volna varázsolni, így került elő a fagyasztóból a kukorica.
Derengett nekem valami 'tejes kukorica' szókapcsolat az elmúlt évekből, úgyhogy reménykedtem, hogy mindenféle joghurt és tejszín hiányában lesz belőle valami krémesre turmixolható finomság és nemcsak véletlen kapta a 'tejes' jelzőt. Jelentem a kukorica jól vizsgázott, meghálálta a bizalmamat.
Azóta többször elkészítettem már ezt a pástétomot kísérletezve a megfelelő ízhatás érdekében, de most a héten sikerült először olyan igazira, amit már közzé is lehet tenni és nem kell rajta semmit módosítani, mert így lett nagyon finom és egyszerű.
Friss zöldfűszerek nyers felhasználására nagyon alkalmas recept, ugyanis jól illik hozzá minden frissen aprított fűszer, ez adja meg a jellegzetes ízét, karakterét. Készítettem már friss bazsalikommal, petrezselyemmel, zellerrel és petrezselyem-zeller kombinációval is, mindenhogy különleges és teljesen más ízvilágú lett. El tudom még képzelni snidlinggel, korianderrel is, vagy más fűszerekkel, a lényeg, hogy frissen vágjuk bele.


Kukoricapástétom
(kb. 2 fő részére)

2 nagy marék fagyasztott kukorica (vagy 2-3 csöves kukoricáról frissen lemorzsolt) - főzés nélkül!
1 gerezd fokhagyma
olívaolaj
citromlé
só
bors
kömény
friss zöldfűszer (egyszerre csak egyféle)
újhagyma zöldje

A kukoricát az elkészítés előtt néhány órával kivesszük a fagyasztóból, hogy szobahőmérsékleten olvadhasson ki és ne kelljen mikrózni, főzni és egyéb turpisságokat elkövetni vele. Figyeljünk rá, hogy tényleg teljesen kiolvadjon, mert csak úgy lesz krémesre turmixolható.

A kukoricát beletesszük a turmixgépbe vagy az aprítóba (én ez utóbbival csináltam és úgy is nagyon jó lett), hozzáadjuk a citromlevet, fokhagymát, sót, borsot, köményt és egy kevés olívaolajat. Alaposan összeturmixoljuk és közben fokozatosan adjuk hozzá az olajat, amíg megfelelő állagú nem lesz a pástétomunk.
Kis tálkába szedjük és csak ekkor adjuk hozzá a frissen vágott zöldfűszerünket (nálam most bazsalikom) és az újhagyma apróra darabolt zöldjét. Összekeverjük és néhány órát (vagy amennyi időnk van) a hűtőben pihentetjük, hogy az ízek összeérjenek.
Frissen sült házikenyérrel, pászkával kínáljuk, vagy héjában sült burgonyához mártogatósnak adjuk.

Paradicsomsaláta újhagymával és rukolával

Rukola-rajongásom utóbbi hónapjaiban jöttem rá, hogy a rukola, a paradicsom és a hagyma (fokhagyma vagy újhagyma) nagyon jól harmonizálnak egymással - legalábbis, ami az ízüket illeti. Ez ihlette ezt a nagyon egyszerű, de annál finomabb salátát is.


Paradicsomsaláta újhagymával és rukolával
(kb. 2 fő részére)

10-12 szem érett, friss paradicsom
1 szál újhagyma
2-3 ek. hidegen sajtolt olívaolaj
1-2 ek. citromlé
só
1 marék rukola

A salátához negyedekbe vagy nagyobb darabokra vágjuk a paradicsomot, megszórjuk a felaprított újhagymával, enyhén megsózzuk és meglocsoljuk az olajjal, citromlével. Jól összekeverjük és pár órára a hűtőbe rakjuk, hogy az ízek összeérjenek. A salátát rukolaágyon tálaljuk.

Töltött paprika

A paradicsomos töltött paprika a lecsóhoz hasonlóan igazi nyári étel, ezért már több blogger kollegina (Dulmina, Rongybaba) konyhájában is készült különböző változatokban az utóbbi napokban, hetekben, most hétvégén pedig nálunk is ez volt a menü tepsis-sárgarépás változatban.
Tölteléknek a gombás rizst most nem kívántam, túl nehézzé tette volna ezt az egyébként könnyű étket. Olajos magokkal is gazdagíthattam volna a paprikábavalót, de ugyanilyen oknál fogva most inkább a sárgarépánál maradtam, aminek édeskés íze meglepően jól harmonizált a savanykás-édeskés paradicsomszósszal.


Töltött paprika
(kb. 5-6 személyre)

9 szép formás paprika

Töltelékhez:
500 g barnarizs
2-3 fej hagyma
3-4 gerezd fokhagyma
2-3 szál sárgarépa
kevés olaj
zeller
petrezselyem
majoranna
bors
kömény
só

Paradicsommártáshoz:
2 liter paradicsomlé (ennek hiányában sűrített paradicsom vízzel és mézzel elkeverve)
2 doboz sűrített paradicsom
5-6 szem paradicsom
méz
zeller
bors
kömény
só

1, Először elkészítjük a tölteléket: a vöröshagymát apróra vágjuk és kevés olajon megpirítjuk. Ha az olajat már felszívta, inkább még egy kis vizet öntsünk alá és úgy pároljuk tovább.
2, A sárgarépát is megpucoljuk és apróra vágjuk (én aprítóban daraboltam fel), a hagymához adjuk és néha megkeverve együtt pároljuk őket.
3, Közben megmossuk a barnarizst, lecsepegtetjük és a zöldségekhez adjuk, néha megkeverjük. Negyed óra múlva a töltelékhez adjuk a fűszereket, az apróra vágott fokhagymát és felöntjük kb. másfélszeres mennyiségű (lehetőleg forró) vízzel. Jól megkeverjük, lefedjük és közepes lángon puhára főzzük a rizst. Keverni közben nem szabad, nem fog leégni! Ha szükséges, vizet még tölthetünk utána, de nem baj, hogyha nem lesz teljesen puha, hiszen majd a paradicsomszószban puhul tovább.
Viszont ha már kész, félretesszük a fedőt, hagyjuk még a maradék vizet elfőni róla és csak ezután húzzuk félre a tűzről és csak ekkor keverjük meg.
4, A paprikát megmossuk, kicsumázzuk óvatosan, hogy tényleg csak a csumáját távolítsuk el és a húsa ne sérüljön. Megtöltjük őket a kész töltelékkel és egymás mellé egy magas falú tepsibe fektetjük a paprikákat. Ha maradt töltelékünk és egy kis hely is a tepsiben, akkor azt is belehalmozzuk és jöhet rá a mártás.
5, A paprikákon eloszlatjuk a fűszereket, még a zeller szárát is behajtogathatjuk közéjük, hogy az íze kifőjön. Meglocsoljuk mézzel a művünket, majd rákockázzuk a paradicsomokat is és a sűrített paradicsommal elkevert paradicsomlevet is ráöntjük.
6, Előmelegített 180 fokos sütőbe toljuk és addig sütjük, amíg a paprikák megpuhulnak. Ez nálam kb. egy óra volt.
Sülés közben néha rájuk nézünk és a paprikák kikandikáló részeit meglocsoljuk a szósszal, hogy a tetejére is süljön a paradicsomos mártásból.

Ezt még a férjem is mindenféle kivetnivaló nélkül ette, sőt meg is dicsérte, ami évente talán egyszer-kétszer szokott előfordulni nála, úgyhogy ne csodálkozzunk, ha hamar elfogy: nagyon könnyen csúszik és még finom is!

Bodzás-szilvás morzsasüti (crumble)

Nem állt szándékomban mostanában crumble-t sütni, de minden megmaradt gyümölcs így végzi nálunk. Persze még sosem bántam meg. ;-)
Most éppen egy kis bodza maradt még és megérkezett az érett, friss szilva is apósomék kertjéből. Mikor megláttam a ládányi mennyiségű szilvát, már akkor tudtam, hogy ez nemcsak lekvár-, de crumble-gyanús is.


Bodzás-szilvás morzsasüti (crumble)

Morzsához:
200 g teljes kiőrlésű tönkölyliszt
200 g fehér liszt
200 g zabpehely
1 dl olaj
1 tk. szódabikarbóna
8-10 ek. méz + a tetejére néhány evőkanálnyi
kb 0,2 dl víz a gyümölcsök szaftosságától függően

Gyümölcshöz:
bodza és szilva (összesen kb 4-500 g gyümölcs ízléstől függően)
méz

1, A kimagozott és félbevágott szilvákat, a lebogyózott bodzát kevés vízzel feltesszük főni. Folyamatosan figyeljük, hogy ne főjön szét, csak a bodzabogyók puhuljanak meg egy kicsit. Ha kész, lehúzzuk a tűzről és ízlés szerint keverünk hozzá mézet. Lefedjük, állni hagyjuk, amíg elkészítjük a morzsát.

2, A morzsát a crumble alapreceptje szerint összeállítjuk, majd egy hőálló tálba vagy egy magasabb falú tepsibe öntjük a bodza-szilva keveréket, a tetejére morzsoljuk-szórjuk a morzsát. Néhány evőkanálnyi mézzel meglocsoljuk és már mehet is a sütőbe.
3, 180 fokon kb. 35-40 percig sütjük, míg egy kis színt kap és ropogóssá válik a teteje. A sütőből kivéve még néhány evőkanálnyi mézet csorgathatunk rá.
4, Amint egy kicsit kihűlt, kockára vágjuk és már tálalhatjuk is.

Snidlinges paradicsomsaláta pászkával és zöldfűszeres aiolival

Ez amolyan gombhoz a kabátot jellegű vacsora volt a napokban.
Tavasszal tíz tő paradicsomot ültettünk a kertbe kíváncsiságból, hogy megmarad-e a rossz minőségű talajunkban. Végül úgy megmaradt, hogy egész nyáron kilószámra ontja a szép, piros gyümölcsöket, de befőzni sajnálom, mert annyira finom. Így olyan vacsorát kellett kitalálnom, amihez rengeteg ilyen nyers, piros bogyót meg lehet enni, de mégis tartalmas és nem nyomja el a frissen szedett paradicsomban a délutáni nap melegét és zamatát.


Snidlinges paradicsomsaláta pászkával és zöldfűszeres aiolival
(kb. 2 fő részére)

Paradicsomsalátához:
10-12 szem érett, friss paradicsom
10-12 szál snidling (ez szintén a kertből volt)
2-3 ek. hidegen sajtolt olívaolaj
1-2 ek. citromlé
só

Aiolihoz:
3-4 gerezd fokhagyma
1 közepes fej vöröshagyma
olívaolaj, amennyit felvesz
citromlé
só
bors
kevés méz
friss petrezselyem
snidling

A salátához negyedekbe vagy nagyobb darabokra vágjuk a paradicsomot, megszórjuk a felaprított snidlinggel, enyhén megsózzuk és meglocsoljuk az olajjal, citromlével. Jól összekeverjük és pár órára a hűtőbe rakjuk, hogy az ízek összeérjenek.

Az aiolit is elkészítjük az eredeti recept utasításai szerint, úgy hogy a felaprított, friss zöldfűszereket csak a végén keverjük hozzá, amikor már nem turmixoljuk tovább. Petrezselyem helyett saját ízlésünk szerint is fűszerezhetjük. A salátához hasonlóan az aiolit is néhány órára félretesszük, lehetőleg olyan helyre, ahol nem zavar bennünket a fokhagyma átható illata. :-)
A paradicsomsalátát aiolival enyhén megkent pászkával tálaljuk.

Tipp:
A paradicsomsalátát is variálhatjuk a zöldfűszerekkel. Snidling helyett tehetünk bele petrezselymet vagy koriandert is, de természetesen friss bazsalikommal a legfinomabb.

Vegán aioli (fokhagymaszósz)

Az eredeti aioli a marseille-i konyha fokhagymás majonéz-jellegű mártása és tojássárgájával, mustárral vagy esetleg majonézzel készítik és sült húsokhoz használják. A provanszál változat már vegán, de tulajdonképpen csak olajjal turmixolt fokhagymáról van szó. (Forrás: Wikipédia)
Fokhagymarajongóként a fokhagyma felhasználásának minden területe érdekel, ezért kicsit vegánosítottam az eredeti receptet és ez lett belőle:


Vegán aioli

7-8 gerezd fokhagyma
2-3 ek. citromlé
2-3 ek. szójajoghurt vagy zab-vagy rizstejszín (ami épp van otthon)
kb. fél dl olívaolaj, vagy amennyit felvesz (ha nem sütjük a mártást, akkor lehet hidegen sajtolt olaj)
só
bors

A fentieket összeturmixolom, vagy aprítóban összedolgozom úgy, hogy az olajat csak apránként adom hozzá. Krémes állaga a hozzáadott joghurttal vagy tejszínnel szabályozható.
Felhasználható sült zöldségekhez (pl.: rakott padlizsán), sült vagy főtt krumplikhoz, salátákhoz, melegszendvicshez, vagy aki bírja a fokhagymát egyszerűen csak kenyérre kenve pástétomként friss salátával. Ilyenkor lehet ízesíteni friss zöldfűszerekkel és akár kevés mézzel is, majd néhány órát hagyjuk összeérni (hűtőben csak jól lefedve ajánlom - nálunk a konyhaszekrényben pihent inkább) és akkor az erős fokhagyma szaga és íze is mérséklődik.
Ha mégis túl erősnek ítéljük a sok fokhagymát, akkor néhány gerezd helyett egy kisebb fej vöröshagymát turmixolhatunk bele és akár a joghurtot el is hagyhatjuk.

Pászka - a gyors kenyér (alaprecept)

Az a megfigyelésem, hogy hiába a ropogós héjú, illatozó, frissensült házikenyér, vannak olyan pástétomok, melyek frissen sütött pászkával az igaziak. Például a padlizsánkrém, a kukoricakrém, a humusz... stb. Elkészítése pedig roppant egyszerű és a végeredmény nagyon-nagyon finom.

A pászka (más néven macesz vagy kovásztalan kenyér) a zsidóktól ered. Az egyiptomi fogság idején ez volt a szegények és a rabszolgák eledele, ezért nyomorúság kenyerének is nevezik. A fogságból menekülő zsidók szintén ezt fogyasztották, mert nem volt idejük és módjuk keleszteni a tésztát.
Éppen ezért ma a pászka inkább a szabadságra és a szabadulásra emlékezteti a zsidóságot, amire pészah (zsidó húsvét, pászkaünnep), azaz az egyiptomi kivonulás ünnepén, vagy más néven a kovásztalan kenyerek ünnepén emlékeznek. A zsidók már a pészah előtti héten gondosan készülnek a szigorú tisztasági előírások betartása mellett készülő pászkasütésre, ami csak lisztből és vízből készülhet. (Forrás: Wikipédia)
A kovásztalan kenyerek ünnepéről a Szentírás is ír, elsősorban a Kiv 12-13. fejezetben, ami az ünnep előírásait tartalmazza. Később az Újszövetségben ez az ünnep Jézus halálának előestéjén, mint utolsó vacsora jelenik meg (Mt 26,17-18; Mk 14,12; Lk 22,7-13), ahol a kovásztalan kenyér Jézus szavai nyomán teljesen új értelmet nyer: "Vacsora közben Jézus kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s odanyújtotta tanítványainak, ezekkel a szavakkal: Vegyétek és egyétek, ez az én testem!" (Mt 26,26)
A keresztényeknél az utolsó vacsora emlékére megült pászka-vacsorát Széder-vacsorának nevezzük, ahol az említett ószövetségi igehelyek alapján zajlik az étkezés, a megemlékezés, az imádságok és a Szentírás közös olvasása.


Pászka (macesz)
(kb. 5 tenyérnyi darab lesz belőle)

5 ek. teljes kiőrlésű tönkölyiszt
5 ek. fehér liszt
víz

1, A lisztet annyi vízzel gyúrjuk össze, hogy ne ragacsos, hanem egy könnyen gyúrható tésztát kapjunk.
2, Közepes hőfokon odakészítünk egy serpenyőt a tűzhelyre, majd kis gombócokat tépünk a tésztából, amiket tenyérnyi méretű lapos koronggá formálunk és a forró serpenyőbe tesszük.
3, Pár perc alatt mindkét oldalukat ropogósra sütjük.
Ha nagyon ragaszkodó lenne a tészta (ami könnyen előfordul a formázás közben), egy kis lisztbe nyugodtan forgassuk bele, így biztosan nem ragad le sütés közben sem.
Zöldség-vagy hüvelyespástétommal és friss zöldséggel tálaljuk, de fogyaszthatjuk főzelékekhez, lecsóhoz, töltött paprikához... stb.

A hozzá fogyasztott pástétomtól függően sózhatjuk, fűszerezhetjük is a tésztát, de így magában is nagyon finom.

Infó:
Mindenképpen frissen készítsük és frissen fogyasszuk, mert néhány óra állás után már megkeményedik, vagy gumiszerű ehetetlen valami lesz. Frissen viszont nagyon finom!

Elkészítési változat:
Mivel egyesével sütöm őket, ezért a fent leírt módon nagyon sokáig tart kisütni annyi pászkát, hogy mindannyian jól lakjunk vele, így mostmár más módszerrel sütöm ki őket.
Tepsibe szilikonlapot (lehet, hogy a sütőpapír is jó) teszek és erre fektetem a kis lepénykéket. 180 fokra előmelegített sütőben sütöm pár percet, majd megfordítom és úgy is sütöm még néhány percet.
Sokkal többet lehet így sütni egyszerre, jobban átsül és kicsit lazább, finomabb lesz. Érdemes így is kipróbálni.

Tökös-bazsalikomos burgonya

Mielőtt azt hinnétek, hogy csak édességeken élünk, gyorsan közzéteszem az elmúlt napok ebédjét.
Idő hiányában nem volt nagyobb főzőcskézés, de ez az egyszerű és gyorsan elkészíthető étel is nagy sikert aratott.


Tökös-bazsalikomos burgonya
(kb. 3-4 fő részére)

6-7 nagy szem burgonya
1 közepes patisszon vagy tök
4 fej vöröshagyma
6 gerezd fokhagyma
2 közepes paprika
2 doboz (150 ml-es) szójajoghurt
néhány evőkanál olívaolaj
majoranna
bazsalikom
kömény
bors
só

1, A burgonyát héjastul félig puhára főzzük, vagy a sütőben 180 fokon 15-20 percet sütjük, majd meghámozzuk (ha újburgonyáról van szó, akkor ez a művelet el is maradhat), kockára vágjuk és egy nagyméretű tepsibe halmozzuk. Befűszerezzük és nagyon kevés olívaolajjal összekeverjük úgy, hogy a burgonya mindenhol fűszeres és olajos legyen.
2, A patisszont is meghámozzuk, kockára vágjuk, a burgonyán szétterítjük.
3, Apróra daraboljuk a paprikát illetve a vöröshagyma és a fokhagyma felét is. Ezt is a krumplira tesszük és enyhén megsózzuk.
4, 180 fokos sütőbe toljuk a zöldségeket és addig sütjük, amíg mindegyik át nem sült rendesen, vagy meg nem pirult egy kicsit a teteje. Ez körülbelül 30-35 perc, addig elkészítjük rá a mártást.
5, A szójajoghurtot is a zöldségekhez használt fűszerekkel befűszerezzük, hozzákeverjük még a maradék hagymákat apróra vágva és a tepsis sültre öntjük.
6, Néhány percre (ez kb negyed óra) még visszatoljuk a sütőbe (mostmár lehet 200 fokon is), amíg a finom mártás rásül a ropogós zöldségekre.
Friss salátával tálaljuk. Én római salátát kínáltam mellé.

Megjegyzés:
Ez nagyon változatosan elkészíthető étel, variálhatjuk a fűszerezését és a zöldségeket is. Fűszerezhetjük rozmaring-kakukkfű párossal, vagy borsikafűvel, petrezselyemmel, tárkonnyal, tavasszal feldobhatjuk medvehagymával, de én kaporral is nagyon szeretem. Tehetünk bele padlizsánt, cukkinit, paradicsomot, kukoricát, sárgarépát, vagy ami épp van otthon. Szósz nélkül is nagyon finom, de megszórhatjuk pirított szezámmaggal, vagy egyéb magokkal is.
Megunhatatlan és nagyon gyorsan elkészíthető, mert keveset kell foglalkozni vele.

Szilvás és epres gombóc

Évek óta készülök a sárgabarackos gombóc elkészítésére és most úgy éreztem, a héten ennek is eljött az ideje. Életemben először fogok gombócot készíteni, ráadásul a kedvenc gyümölcsömből. Már teljesen beleéltem magam, amikor szembesülnöm kellett a valósággal: sehol nem kapni sárgabarackot. Bejártam a környék összes zöldségesét, boltját, hipermarketjét, de még rothadófélben lévő, megmaradt, horroráras barackokat sem lehetett találni sehol.
Erről megint lemaradtam, várhatok egy évet ismét a sárgabarackos gombócra.
Viszont férjemmel annyira belelkesültünk a gombóctémára, hogy mégiscsak ezt készítettem, de a megszokott szilvás változatot. Az elmúlt hétvégi rebarbarás-epres crumble sikerén felbuzdulva pedig a rebarbara helyett most a férjem könyörgött egy kis eperért is, így lett terítéken szilvás és epres gombóc is - természetesen szigorúan csak mézzel, cukor nélkül...


Szilvás és epres gombóc

Tésztához:
burgonya
teljes kiőrlésű tönkölyiszt
fehér liszt
olaj
só

Töltelékhez:
szilva
eper
méz
fahéj

Prézlihez:
olaj
zsemlemorzsa
búzacsíra

1, A burgonyát megmossuk és enyhén sós vízben megfőzzük.
2, Ha megpuhult, lehúzzuk a héját és krumplinyomón áttörjük. Kevés olajat adunk hozzá és annyi lisztet (nálam a teljes kiőrlésű és a fehér liszt aránya kb 3:2, vagyis kicsit több mint a fele tönkölyliszt), hogy formázható, de nem túl lágy masszát kapjunk.
3, Közben egy lábasban enyhén sós vizet forralunk a gombócok főzéséhez és elkészítjük a prézlit is. Lábasban vagy serpenyőben nagyon kevés olajat forrósítunk és ebbe tesszük a zsemlemorzsát és a búzacsírát (én fele-fele arányban tettem), majd folyamatosan kevergetve ízlésünknek megfelelőre pirítjuk.
4, A legtöbb recept szerint a tésztát kinyújtjuk, de én ettől eltekintettem és a lisztes kezemben egy gombócnyi tésztát laposra húzgáltam és úgy töltöttem meg. A gombócok közepébe tesszük a gyümölcsöt, egy fél teáskanál mézet és egy szórásnyi fahéjat. Jól lezárjuk tésztát, nehogy a finom fahéjas méz a főzővízben végezze és gombóccá formázzuk.
5, A lobogó forró vízbe tesszük a gombócainkat, óvatosan megkeverjük, nehogy leragadjon a lábas aljára, majd amikor feljöttek a víz tetejére még pár percet hagyjuk főni, végül a prézliben megforgatjuk őket.
6, Tálaláskor egy kis mézzel leöntjük és fahéjjal enyhén megszórjuk.

Megjegyzés:
Mivel tényleg először készítettem ilyet, semmit nem bíztam a véletlenre, úgyhogy az első gombócot egymagában főztem meg, majd mindjárt meg is kóstoltam, hogy eléggé megfőtt-e, illetve szükséges-e még egy kis liszt a tésztába. Jó volt a megérzésem, mert a tészta kicsit kicsit lágy lett, így még gyúrtam bele egy kevés lisztet, hogy megfelelő legyen az állaga, de lágyan is nagyon finom, úgyhogy mindenkinek az ízlésére van bízva, hogy hogyan készíti, ezért is nem írtam mennyiségeket a hozzávalókhoz.

A prézlit pedig évek óta (eddig leginkább mirelit derelyékhez) búzacsírával készítem és még a legfanatikusabb antiegészségpárti táplálkozó ismerőseim, rokonaim sem vették észre a turpisságot, úgyhogy nyugodtan készítsük így, sosem derül ki.

Kicsit aggódtam viszont amiatt, hogy milyen lesz a gombóc mézzel, de rá kellett jönnöm: sokkal finomabb, mint porcukorral. Mindenkinek bátran ajánlom ezt a változatot!