Gyertek a Vegetáriánus Fesztiválra!

2011. augusztus 27-én és 28-án idén is megrendezésre kerül a Vegetáriánus Fesztivál, amely most is sok színes programmal, ételkóstolókkal, különféle előadásokkal, jóga- illetve táncbemutatókkal és egyéb változatos kísérő programokkal várja az érdeklődőket.


A sok érdekes program közül most kettőt szeretnék a figyelmetekbe ajánlani.
Az egyik egy remeknek ígérkező főzőverseny, melyben egykori Tofu a tortán csapattársam, Zizi is zsűrizik.
Részleteket a főzőversenyről itt olvashattok!
Jómagam nem nevezek, úgyhogy van még esélyetek a színvonalas nyereményekre. :-) Bátorítok mindenkit, hogy nevezzen, főzzetek finomakat és sok sikert a versenyen!

A másik program pedig, amire felhívnám a figyelmet, az a szombaton 15 órakor kezdődő B. A. Govinda Svami által vezetett kerekasztal-beszélgetés a vegetáriánus eszmeiségről a világvallásokban, melyben hindu, buddhista és keresztény meghívottak mesélnek majd a témáról. Nagyon érdekes és izgalmas beszélgetésnek ígérkezik, legalább is én nagyon izgulok, ugyanis a keresztény előadó én leszek. Még sosem vettem részt ilyesmiben, de örömmel vállaltam a felkérést.

A beszélgetés célja egyébként, hogy bemutassuk, hogy az egészséges és vegetáriánus életmód minden világvallásban megtalálható. Ismeretes, hogy a Bibliában is nagyon sok utalás, idézet található a kizárólagos növényevésre, ugyanakkor sok igehellyel lehetne bizonyítani a húsevés szükségességét is. A Katolikus Egyház egyébként nem foglal állást ebben a témában, nem tiltja, de nem is ajánlja a vegetarianizmust, mint lehetőséget, sőt a Katolikus Egyház Katekizmusa így ír a témában:
"A hetedik parancsolat megköveteli a teremtés épségének tiszteletben tartását. Az állatok, csakúgy mint a növények és az élettelen tárgyak, természetüknél fogva a múlt, a jelen és az eljövendő emberiség közös javára rendeltettek. A világ ásványi, növényi és állati erőforrásainak használata nem választható el az erkölcsi követelmények tiszteletben tartásától. Az uralom, amelyet a Teremtő az embernek az élettelen dolgok és más élőlények fölött adott, nem abszolút; mértéke a felebarát életének minőségével való törődés, beleértve a következő nemzedékeket is; megköveteli a teremtés épségének vallásos tiszteletben tartását.
Az állatok Isten teremtményei, gondviselő gondoskodásával veszi körül őket. Már puszta létükkel is áldják és dicsőítik Őt. Az embereknek is jóakarattal kell közeledniük hozzájuk. Emlékezzünk csak, milyen gyengédséggel bántak az állatokkal a szentek, így Assisi Szent Ferenc vagy Néri Szent Fülöp.
Isten annak a gondjára bízta az állatokat, akit saját képére teremtett. Törvényes tehát az állatok táplálkozásra és ruházat készítésére való fölhasználása. Megszelídíthetők, hogy segítsék az embert munkájában és szórakozásában is. Az állatokon végzett orvosi és tudományos kísérletek erkölcsileg elfogadhatók, ha értelmes keretek között maradnak és hozzájárulnak emberi életek gyógyításához vagy megmentéséhez.
Ellenkezik az emberi méltósággal az állatok haszontalan kínzása és válogatás nélküli irtása. Ugyanígy méltatlan az emberhez, ha olyan összegeket fordít rájuk, amelyekkel elsősorban az emberek nyomorát kellene enyhíteni. Szabad az állatokat szeretni; de nem kellene csak személyeket megillető szeretettel feléjük fordulni.
(KEK 2415-2418)

Érdekes, hogy a vegetarianizmust ma már az emberek többsége keleti filozófiákhoz és ezoterikus tanításokhoz köti, ezért tapasztalatom szerint napjainkban még egy bizonyos mértékű ellenállás is tapasztalható a vegaság iránt keresztény részről. Mégis az Egyház történetében van hagyománya a vegetarianizmusnak, csak keveset hallani erről. Szentek, szerzetesközösség döntöttek ezen táplálkozás mellett és a mai napig vannak vegetáriánus szerzetesrendek - még kicsiny hazánkban is. A Katolikus Egyházon kívül pedig más keresztény felekezetek is táplálkoznak így, legismertebbek közülük talán az adventisták. Hogy miért és milyen alapon választották ezek a szerzetesrendek, közösségek ezt a táplálkozási formát a keresztény tanítások alapján, erről fogok beszélni majd a Fesztiválon.
A kerekasztal beszélgetés további meghívottjait és részleteit itt találjátok!

A Vegetáriánus Fesztivál további előadásai és részletes programjai ezen a linken olvashatók.

Minden érdeklődőt várunk szeretettel!

Potluck Pilisszentivánon

Júniusban minket ért Sophiával a megtiszteltetés, hogy megszervezzük a potluckot, a szokásos havi nyersétel találkozót.
Október óta én is rendszeresen látogatom ezeket a találkozókat és nagyon szeretem. Jó újra találkozni régi vagy ismeretlen ismerősökkel, blogírókkal, olvasókkal, öröm találkozni az új érdeklődőkkel és olyan jólesik mindig beszélgetni, feltöltődni kicsit és nem utolsó sorban megkóstolni egymás finomabbnál finomabb nyers ételcsodáit.

Az e havi potluck most egy Pest melletti kis községben, hangulatos kis falunkban, Pilisszentivánon lesz.

Időpont:
2011. június 26. vasárnap, 15 óra

Helyszín:
A munkahelyem :-)
A Pilisszentiváni plébánia közvetlen a templom szomszédságában. A földszinten vannak a hittantermek, mi pedig az emeleti teremben, jó idő esetén a kertben leszünk. Ehhez ne a főkapun gyertek majd be, hanem az épület templom felőli oldalán található kapun át, de addig kinyilazzuk nektek. :-)

Pontos cím:
2084 Pilisszentiván, Szabadság út 89.

Megközelítés:

Pest felől a 10-es útról lekanyarodva Pilisvörösváron vagy Solymáron át érhető el Pilisszentiván kb fél óra utazással. A plébánia a falu főutcáján található a templom bal oldalán (jobb oldalon pedig az általános iskola van).
Autóval érkezőknek parkolási lehetőség van a fő út mellett végig a templom előtt.
A község megközelíthető még volánbusszal is. Az Árpád hídi buszvégállomásról induló 830-as volánbuszról a Községháza megállónál kell leszállni és innen már látható a templom.

Jelentkezés:
Sophiánál a [email protected] e-mail címen, vagy
nálam a [email protected] e-mail címen.

Belépő:
500 Ft + egy tál nyers étel.

(A potluck szabályairól további részletek itt.)

A potluckra bárki jöhet a belépődíj (terembérlés miatt) és egy tál nyers finomság fejében. Nem baj, ha nem jártál még ilyen találkozón, nem baj, ha nem nyersen étkezel. Bárki jöhet, aki érdeklődik a nyers étkezés iránt és szeretne egy jó társaságban, finom, egészséges ételeket csemegézve egy kellemes délutánt eltölteni.
Sophiával mi nagy lelkesedéssel és szeretettel készülünk, úgyhogy gyertek minél többen! Hely az lesz bőven.

Sok szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt.

16. nap 811-en

Valamelyik nap, mikor azt írtam, hogy ennél rosszabb már nem lehet, tévedtem. Van rosszabb.
Reggel arra ébredtem, hogy a fájdalomtól nem bírok megmozdulni. Alig bírtam kimászni az ágyból, iszonyúan fájt a belem. Egy évig így ébredtem, de néhány hónapja a kezelések után elmúlt a fájdalom és amilyen gyorsan csak lehetett el is felejtettem, milyen szörnyű volt. Most reggel viszont nem csak a fájdalom hasított belém, de az emlékek is, hogy mennyit szenvedtem emiatt és a félelem, hogy kezdődik újra az egész...

Ma így alakult a menü:

reggeli (10 óra): 3 narancs összeturmixolva
délelőtt (12:30): 1 l zöldturmix (salatrio saláta, rukola, körte)
ebéd (15:30-16:30): 5 banán
délután (19:30): 2 alma
vacsora (21 óra): zöldségbőségtál (római saláta szív, paprika, pritaminpaprika, paradicsom, uborka, újhagyma, rukola) napraforgópástétommal

mozgás: séta (6,6 km, 1 óra 20 perc), biciklizés (3,4 km, 10 perc)

Ma a közeli tóhoz beszéltük meg délelőtti sétánkat Sophiával.
Szerencsére az hozzánk elég közel van, úgyhogy nagy nehezen levonszoltam magam odáig abban a reményben, hogy a séta majd jót tesz egy kicsit a dolgoknak. Hát biztosan jót tett, csak én nem éreztem. Alig álltam a lábamon, nagyon nehezemre esett ezt a néhány kört lesétálni, pedig többet szoktunk menni. Hazafelé a dombra pedig már szinte öntudatlanul kóvályogtam felfelé, iszonyú gyenge voltam.

Napközben szerencsére azért kicsit jobban lettem, de még jobban felerősödtek a gombás tüneteim, mint tegnap, például egész nap úgy viszkettem, mintha tetves lennék. A hasam, oldalam, combom, karom úgy viszketett, hogy igazán átéreztem milyen lehet a kiskutyámnak, ha tavasszal kicsit késve adjuk rá a bolhanyakörvét. Egész napos vakarózás után délutánra egy sárgával átitatott, zöldben is pompázó mélylila, tenyérnyi méretű véraláfutás virított a combomon. Úgyhogy már nem csak zombi voltam a gyengeségtől, de mintha még jól meg is vertek volna.
Jó dolog ez a 811... :-D

Viszont öröm az ürömben, hogy a betegségem során sosem viszkettem, csak a gyógyulás során, úgyhogy ez most is azt jelzi, hogy döglenek ezek a kis nyavalyások. Sőt! Mi az, hogy döglenek! Menekülnek. Ezek úgy rettegnek a 811-től, hogy csak na! Ennek örömére a ma reggeli narancsba tettem pár csepp grapefruitmagcseppet is, hogy a nem szívesen látott vendégeimet minél gyorsabb távozásra bírjam. Remélem, holnapra már kicsit javul a helyzet, mert ez a mai nap elég durva volt.
Persze ezen nincs mit csodálkozni. Már az elején mikor szembesültem azzal, hogy még nem gyógyultam meg egészen, már akkor tudtam, hogy lesznek ilyen mélypontok, ahol szinte újra át kell élni a betegséget ahhoz, hogy meggyógyuljunk. Így van ez a böjtnél, a homeopatikus gyógyszereknél és minden természetes gyógymódnál is, hogy először felerősödnek a tünetek még egyszer utoljára, mielőtt végleg elmúlnának. Hát ma ilyen napom volt...


Sophia bejegyzése itt olvasható a 16. napról

Napraforgópástétom, a kencék királya

Rengeteg receptet átböngésztem a napraforgómag-pástétommal kapcsolatban, de mindegyikben volt valami olyan hozzávaló, ami nekem nem tetszett (pl: szójaszósz), nem illett bele (pl: étkezési élesztő), nem akartam olyat enni (pl: kesudió), vagy egyszerűen csak beszerezhetetlen számomra.
Így a sok receptből és ötletekből megalkottam a saját verziómat.
Azóta kipróbáltam már más magokból is kencéket, de állítom, hogy ez a napraforgópástétom a kencék királya! Őrült finom és egyszerűen megunhatatlan.


Napraforgópástétom

1 nagy marék napraforgómag
1 csokor petrezselyem
1 szelet pritaminpaprika
egy félujjnyi újhagyma zöldje és fehér része vegyesen (akár póréhagymával is helyettesíthető)
1 tk citromlé
só
bors
kömény
római kömény
kurkuma

1, A napraforgómagot egy éjszakára beáztatjuk.
2, A beáztatott magról leszűrjük az áztatóvizét, majd a citromlével és ha szükséges kevés vízzel krémesre turmixoljuk.
3, Hozzáadjuk a paprikát, a hagymát, a petrezselyem szárát, a fűszereket és ismét jól összeturmixoljuk.
4, A petrezselyem levélkéit apróra vágjuk és a krémhez keverjük.


Nyers kenyerekkel, krékerekkel fogyasztva a legjobb, de zöldségekhez mártogatósnak, vendégváró falatoknak is kiváló. Én most mandulás-fűszeres kenyérkékkel és rengeteg zöldséggel ettem.

Változatok:
Petrezselyem helyett (vagy mellett) rukolával is nagyon finom és valószínű medvehagymával készítve sem hagynám érintetlenül a tányéromon.

15. nap 811-en - szerda

Pont két hete kezdtük Sophiával a 811-et...
Ma sem volt maradéktalanul energikus ébredésem.
Valami nagyon bezavar és visszatart attól, hogy tökéletesen érezzem magam. Valami homokszem került a gépezetbe, de szerencsére ma reggel rájöttem, hogy mi a probléma....

De előbb nézzük a mai menüt:

reggeli (10 óra): egy rendes és egy piros grapefruit turmixolva

délelőtt (13:30): 1 l zöldturmix (római saláta, salatrio saláta, rukola, körte)
Erről a salatrio salátáról én is most hallottam először. Más zöld nem volt sajnos a boltban, úgyhogy csak ehhez sikerült hozzájutnom, de szerintem szörnyű íze van, bár kinézetre szép és különleges saláta:

ebéd (16 óra): 5 banán
délután: -
vacsora (20:30): saláta (jégsaláta, paradicsom, uborka, újhagyma, fokhagyma, pritaminpaprika, rukola, kevés hidegen sajtolt repceolaj, só, fehérbors)

mozgás: futás (1 km, 6 perc), jóga (19 perc), biciklizés (6 km, 16 perc), zumba (1 óra)

Bizony, jól látjátok, ma nem bírtam tovább és megpróbáltam futni egy kört a közeli tónál. Mosolygósan sütött reggel a nap, jó volt futócipőt húzni újra. Hatalmas lendülettel és energiával indultam neki, majd a tónál rövid bemelegítés és uccu neki. Pár száz méter után éreztem, hogy ez bizony nem megy valami jól. Lépésről lépésre éreztem, hogy egyre gyengülök és hiába vinne a lelkesedés, én nem bírok továbbmenni.
A kör vége felé szembejöttek a nyolcadikos tanítványaim. Köszöntem nekik, de nem igazán ismertem fel őket, alig voltam magamnál, csak délután az órán mondták, hogy elég furcsán néztem ki. Na jó, ne szépítsük, azt mondták, úgy néztem ki, mint egy drogos. :-)
Tényleg úgy is éreztem magam. Alig tudtam magamról, csak szédelegtem jobbra-balra, alig bírtam egy km-t lefutni, pedig régebben szélsebesen róttam a köröket. Hiába, a lélek kész, de a test még erőtlen...

Hazaérve egyből nyomtam egy jógát.
Muszáj volt csinálnom valamit, ami egy kis sikerélményt ad és amit legalább meg tudok csinálni. A jóga kellemesen átmozgatott, ettől tényleg jobban éreztem magam, bár nagyon nehezen tudom feldolgozni, hogy futni még mindig képtelen vagyok. Jóga után pedig nagyon jól esett egy nagy pohár grapefruit. Egy kis mozgás után szomjúság-és éhségcsillapításra is tökéletes.

Dolgozni bicajjal mentem.
Munka után pedig Sophia már várt a plébánián és áttekertünk a szomszéd faluba zumbázni. Én most voltam zumbán először és nem volt rossz. Ugyan olyan jó sem, mint amekkora felhajtást csinálnak neki, de legalább kipróbáltam ezt is.
Az órán jó sokan voltunk és azt az egy órát tényleg folyamatosan végigugráltuk és tök jól bírtam. Érthetetlen számomra, hogy hogyan tudok egy órát végigugrálni, mikor 6 perc futás sem megy... És még bírtam volna, fel voltam pörögve tőle, nagyon jól esett utána még hazabicajozni a kellemesen hűs tavaszi estén.

Zumba után hazaérve iszonyúan éhes voltam.
Sport, edzés után a fél világot fel tudnám falni. Emlékszem néhány éve edzések után is hihetetlen mennyiségeket meg tudtam enni. Főleg biciklizés és úszás után. Na, a biciklizés viszi a prímet: egy 100 km-es túra során kb annyit eszem, mint máskor egy hét alatt és nagyon jól esik és nem hízom tőle. Most viszont gondban voltam, hogy mivel csillapítsam ezt a kínzó éhséget. Azt hiszem egy kg banán simán lement volna, de nem akartam megint banánt enni, így mégis csak az esti saláta mellett döntöttem, hátha csak a szemem kívánja az ételt, aztán mire megeszem, már nem is leszek éhes. Hát dehogynem! Meg sem éreztem, hogy valamit ettem volna. A falat kapartam már kínomban.
Nagyon jó lenne kicsit jobban tudni angolul és beszerezni, elolvasni Graham Nutrition and Athletic Performance című könyvét is, mert nagyon kíváncsi lennék, hogy rendszeres edzés mellett mit és mennyit eszik, hogy edzés után mi csillapíthatná igazán az éhséget, mert ez a saláta még fogtömésnek is kevés volt. Hiába szokott elég lenni ennyi étel egy átlagos napon, de egy kis mozgás után már minden falatnak rettegnie kell tőlem, ami a szemem elé kerül.
De legalább a saláta finomra sikerült és nem csak nekem ízlett, mert fotózásnál jelentkezett még rá érdeklődő:


Szóval, reggel rájöttem, hogy mi a problémám, hogy mitől vagyok megint gyengébb... Azt hittem, úgy tudtam, hogy már meggyógyultam, de nem. Két hét 811 után ma reggelre őrült módon menekültek belőlem a candida gombák. Candida diéta, gluténmentes diéta, colonhydroterápia, bélfertőtlenítő antibiotikum, majd gombaölő gyógyszer, több liter grapefruitmagcsepp és több kg fokhagyma után még mindig hátramaradt néhány makacs példány, amik azóta sem engedtek végleg meggyógyulni, de ezt a 811-et már a mindenféle gyógyszert és bélmosást túlélő egyedek sem bírják elviselni.
Tehát mostani rosszulléteim, gyengeségem az utolsó gombakupacok haldoklásának köszönhető. Jó ezt tudni. Bízom benne, hogy akkor már csak néhány nap és vége ennek a másfél éve húzódó rémálomnak...

Reggel ismét mértem testzsírszázalékot:

Súly: 67,6 kg (4 dekát csökkent az előző mérés óta)
Testzsír%: 28,7%
Azaz a zsír: 19,4 kg (3 dekát csökkent az előző mérés óta).

Szerintem ez megint igencsak meglepő eredmény. Két hete gyümölcsön és salátán élek, azt hittem gyorsabb lesz a változás, erre az elmúlt öt napban szinte semmi sem változott. Furcsa, de talán az a magyarázata, hogy a szervezet tartalékol, visszatart, aztán ha majd megszokta, hogy most ez a koszt, ebből kell élni, akkor majd hirtelen elengedi a felesleget...


Sophia bejegyzése itt olvasható a 15. napról

14. nap 811-en

Reggel ismét gyengébben ébredtem.
Pedig tegnap már annyira jó napom volt, nem értem, hogy most mi történt megint. Szerencsére hamar összeszedtem magam, de egész nap gyengébb voltam kicsit az elmúlt napokhoz képest. Csak arra tudok gondolni, hogy a tegnap esti vacsorában lehetett valami. Talán a paradicsom, mert már régen ettem? De annak azért nem lehet ilyen hatása. Talán a fokhagyma? Azt sem ettem mostanában, főleg ekkora mennyiségben. Lehet, hogy a fokhagyma hatására újra megindult egy kis méregtelenítés?

Ma ez a menü volt terítéken:

reggeli: -
délelőtt (13:00): 1 l zöldturmix (római saláta, fejes saláta, körte)
ebéd (14:30-16:30): 5 banán
délután (18 óra): 2 alma
vacsora (19:30): szezámos karalábésüni

mozgás: biciklizés (3,4 km, 10 perc)

Ma olyan átlagos napom volt: se nem jó, se nem rossz.
Nem volt sajnos olyan jó, mint tegnap, de nem is volt rossz: nem voltam úgy feldobva, de nem is volt semmi gondom. A napocska csodásan sütött, nagyon jó érzés kint sütkérezni a plébániakertben a gyerekekkel és szerencsére nem érzem már evés után azt a furcsa elnehezülést a végtagjaimban, a nyomást a fejemben, a szúrást a szívembe. Sőt, az utóbbi napokban már nem is fáztam.

Tulajdonképpen minden rendben volt, de valami miatt mégis kicsit gyengébbnek érzem magam és ez az érzés egész nap kitartott. Van bennem lendület, ott mélyen érzem magamban, hogy feszít az energia, ugyanakkor valami elnehezít, lehúz. Nem tudom megmagyarázni, hogy mi lehet ez megint, de hazafelé most egy rövidebb utat választottam biciklivel, ahol egy lépcsősor mellett kell feltolni a bicajt. Ma nem volt kedvem azon a szörnyű emelkedőn felmenni, amin tegnap olyan lendülettel felhajtottam...


Sophia bejegyzése itt olvasható a 14. napról

Szezámos karalábésüni

Nagyon egyszerű, mutatós és szerintem elég laktató is ez a finomság.
Akár vendégsereg esetén előételnek is tálalhatjuk a megszokott mártogatósok helyett.
Bármilyen zöldséggel elkészíthetjük, de nálam most a friss, zsenge, ropogós karalábé kívánkozott bele.


Szezámos karalábésüni

egy karalábégumó
egy marék rukola
egy marék madársaláta
néhány szelet pritaminpaprika

Szezámkrémhez:
1 marék szezámmag
a petrezselyem szára
1 szeletke pritaminpaprika
egy félujjnyi újhagyma zöldje és fehér része vegyesen
1 tk citromlé
só
bors
kömény
római kömény
kurkuma

1, A szezámmagot néhány órára beáztatjuk, majd az itt leírt módon elkészítjük a szezámkrémet.
2, A madársalátával és a rukolával megágyazunk a süninek a tányéron.
3, A szezámkrémet a zöldek közepébe halmozzuk.
4, A karalábét megpucoljuk, vékony csíkokra vágjuk és a pritaminpaprika szeletkékkel a szezámkrémbe szurkáljuk.

13. nap 811-en

Tartottam kicsit a tegnapi dorbézolás következményeitől, de nem jelentkezett semmiféle kellemetlen tünet. Reggel kicsit nehezebben ébredtem, mint tegnap, de ez az érzés hamar elmúlt. A fejem is teljesen rendben volt ma, nagyon jól érzem magam.

Mai menü:

reggeli: -
délelőtt (13 óra): 1 l zöldturmix (fejes saláta, római saláta, rukola, körte)
ebéd (15:30 óra): 5 banán
délután (18:30): Sophia narancsos almalevese (2 almából, 2 narancsból)
vacsora (21 óra): paradicsomsaláta zöldekkel

mozgás: jóga (19 perc), biciklizés (4,27 km, 13 perc)

Ma már gyönyörűen sütött a nap.
Ilyen időben nem lehet gyengélkedni, szomorkodni, úgyhogy a délelőtti jógázás után bicajra pattantam és úgy mentem dolgozni. Nagyon jól esett a meleg napsütésben tekerni újra. Hazafele ugyan ismét utamat állta a szokásos hatalmas emelkedő, de sikeresen megküzdöttünk. Nem is volt olyan vészes, mint az utóbbi időben, amikor arra jártam. Tényleg nagyon ügyesen feltekertem, nem is szédültem, nem is fájt a fejem. Nem remegett a kezem és nem kerülgetett ájulás sem, ahogy az elmúlt időszakban mindenféle sporttevékenység után.
Lehet, hogy a futást is megpróbálhatnám már...?

Nagyon jó napom volt.
Végre elmúlt a főtt kaja megvonásával együtt járó ingerlékenység és idegesség. Ma sehogy sem tudtak a gyerekek kihozni a sodromból, pedig nagyon próbálkoztak. Teljesen nyugodt és elégedett voltam egész nap.
Az órák közötti szünetben kiültem a terem előtti kis padra a plébánia kertbe és élveztem a napsütést. Majszoltam a banánomat és néztem a fáradhatatlanul, önfeledten rohangáló gyerekeket. Tökéletes pillanat. Nem is kell ennél több. Mindig olyan sokra vágyunk, miközben ennyi is elég.

Hirtelen minden olyan egyszerűnek és könnyűnek tűnt.
Néztem az út másik oldalán a pizzériát, de most nem hozott lázba. Nagyon szerettem a hagymás pizzájukat, ők készítették a legjobban a környéken, de most nem tudnám megenni. Már nem irigykedek, nem lázadok, hogy más mit eszik. Tökéletesen elégedett vagyok a gyümölcseimmel. Sőt, boldog vagyok, hogy én ezt ehetek és valahogy olyan természetesnek tűnik, hogy nekem ez a néhány banán az ebédem. Annyira egyszerű így minden, nem is értem, hogy eddig miért nem így étkeztem...


Sophia bejegyzése itt olvasható a 13. napról

Paradicsomsaláta zöldekkel

Hihetetlenül egyszerű, de annál finomabb könnyű fogás vacsorára.
Nem tudom ki hogy van vele, de én nem ettem paradicsomot hónapok óta és már nagyon hiányzott. Egész télen színtelen, szagtalan, kemény paradicsomokat lehetett kapni és miután november végén már csak vegyszeres utóízű, borzalmas darabok voltak a zöldségesnél, felhagytam a fogyasztásával.
A napokban viszont pirosabban mosolyogtak már a paradicsomok a boltban és miután az illata is kezd a paradicsoméra hasonlítani, vettem néhány kísérleti darabot és meg kell, hogy mondjam, némelyiknek már egészen nyáríze van.
Muszáj volt hát ma este belakmároznom belőle, bár valószínűleg nyáron friss, mélypiros, napérlelte paradicsomból lesz majd igazi ez a saláta. Akkor szerintem már só és olaj nélkül elkészítve is fenséges vacsora lesz.


Paradicsomsaláta zöldekkel

3 db paradicsom
1 marék rukola
1 marék madársaláta
2 gerezd fokhagyma
2 tk hidegen sajtolt olívaolaj
só
fehérbors

1, A madársalátával megágyazunk a tányéron a salátának.
2, A paradicsomokat felkockázzuk, a madársalátára rendezzük és enyhén sózzuk, borsozzuk.
3, A fokhagymát és a rukolát apróra vágjuk, a paradicsomra szórjuk és az olívaolajat a tetejére csepegtetjük.

Változatok:
Fokhagyma helyett újhagymával, vagy snidlinggel is nagyon finom.

12. nap 811-en

Végre, végre, végre!
Ma reggel hétkor tegnapi önmagamat megszégyenítő módon pattantam ki az ágyból. Igaz, a tegnap esti pogácsa, mintha kővé vált volna a gyomromban, de a fejemet már alig érzem, a közérzetem remek, kezdek egyre jobban lenni.
Az étkezés viszont ma a 811 szempontjából enyhén szólva minősíthetetlen, de azért színt vallok, úgyhogy ezeket ette ma:

reggeli: -
délelőtt (10 óra): 3 banán

ebéd (12:30): karfiolleves, wokban párolt zöldségek (cukkini, padlizsán, pritaminpaprika, sárgarépa), kukoricás rizs, saláta (jégsaláta, paradicsom, lilahagyma, balzsamecet)
délután (16 óra): mindenféle finomság
vacsora (20:30): két szelet pizza

Szóval, a dolog úgy kezdődött, hogy hivatalosak voltunk férjem szüleihez ebédre, ahol anyósom mindig főz nekem külön levest és főételt is. Ugyan öt éve kérem, hogy ne főzzön, mert én szeretnék vinni magamnak ebédet, de sosem engedi, sőt, azt vettem észre, hogy személyes sértésnek érzi ezt a kérést. Annyit sikerült elérnem, hogy már gm vegán ebédet kapok, ráadásul a zöldségek mindig külön a nekem fenntartott húsmentes wokban készülnek. Okom nem lehet panaszra, úgyhogy most meg sem kíséreltem nyers ebédet kérni, belefáradtam a magyarázkodásba, lenéző, lekezelő pillantásokba, amikből az olvasható ki, hogy én vagyok a család fekete báránya, a családi béke megrontója, aki még be meri ide tolni a képét, úgyhogy szent a béke, most már inkább hallgatok és megeszem a nekem készült finomságokat.
Szó ne érje a ház elejét, tényleg minden finom volt, csekély fűszerezéssel, kevés olajjal elkészítve, a saláta ugyan nem ecet nélküli, de már csak kevés balzsamecet került rá, úgyhogy a lehetőségekhez képest elég lightos volt a menü, a pocim sem hőbörgött, szépen befogadta az ebédet.

A gond ezután kezdődött.
Ugyanis ha egy nap már eszem főtt ételt, akkor utána már nem tudok nyerset enni, ezért inkább vacsorára szoktam a főtt ételt tartogatni, de most ebéd volt, ráadásul olyan időpontban, amikor én még a reggeli zöldturmixomat épp csak tervezgetni szoktam és a napi menü csak ezután megy le a torkomon. Szóval, a gond az volt, hogy hiába ettem bármennyit az ebédből, nem laktam jól egyáltalán. Állandóan úgy éreztem, hogy éhes vagyok, majd hamarosan őrülten kívántam az édességet, ami az utóbbi napokban nem fordult elő velem. Tessék, a főtt étel megint kihozza belőlem! Küzdöttem ellene, egészen délután négy óráig bírtam, amikor ettem ezt-azt, főleg a kedvenc édességeimből. Az édes, cukros dolgokra meg kívánja az ember a minél egészségtelenebb és sós ételt. Ördögi kör ez, nem lenne jó újrakezdeni, de engedélyeztem vacsorára magamnak egy utolsó pizzát. Gondoltam, kiélvezem az ízét még egyszer. Hát nem sikerült.

Már az édességeknél éreztem, hogy ezek nem olyan finomak, mint ahogy én erre emlékeztem és bizony a pizza sem volt jó. Nem is tudtam megenni, ott hagytam a felét, annyira nem ízlett, pedig nem szokásom ételt otthagyni, de olyan íztelennek és száraznak éreztem, ráadásul érdekes módon a meleg étel sem esett jól. Egy banán, vagy egy narancs sokkal finomabb. Csak a hangulatát kívánjuk a régi ételeknek, amelyekhez olyan szép emlékek, érzések, események kapcsolódnak. Úgy látszik, meg kellett tapasztalnom ezt is és ez így van jól.

Ma lekevertem egy hatalmas pofont a 811-nek, de holnaptól újra jóban leszünk...


Sophia bejegyzése itt olvasható a 12. napról