Lassan fél éve porosodott nálam ez a gyümölcscentrifuga a többi nem használt konyhai kütyü között. Még a szüleimtől kaptam, miután ők is évekig porfogóként használták és rájöttek, hogy nekik erre semmi szükségük. Igazából nekem sem kellett, de azért elhoztam, hátha jó lesz valamire.
Már írtam, hogy nem rajongok a gyümölcsök ilyenfajta feldolgozásáért, hiszen a természet is egybe teremtette a gyümölcs levét és a húsát, kár lenne különválasztani. Sokkal egészségesebb és finomabb egyben. Ha pedig mégsem egyben fogyasztanám el őket, akkor mindenestül turmixolom össze, de sosem jutott eszembe kinyerni belőlük a levet.
Most viszont böjtre készülök (illetve készülünk - de erről majd később), amit eddig mindig bolti gyümölcslével tettem, most viszont rájöttem, hogy van nekem valahol egy ilyen csodaszerkezetem, ami lehet, hogy most jó szolgálatot tenne. Próbaképpen előbányásztam a kupac aljáról, beledobáltam néhány gyümölcsöt, meg ami még volt itthon és csodák csodája iszonyú finom lett. Sokkal, de sokkal finomabb, mint a bolti levek. Még a bio leveknél is jobb - és persze olcsóbb. Sőt, még a férjem is megkóstolta, de nemcsak megkóstolta, még ízlett is neki, ez pedig nagyon szó ám nála.
Alma-narancs-sárgarépalé
1 alma
2 (kicsit töttyedt - legalábbis nálam) narancs
1 kisebb sárgarépa
A narancsot hámoztam meg csak, a többi hozzávalót feldaraboltam:
Ment a gépbe minden és ez lett belőle:
Kicsit, több, mint 3 dl finom, friss, tömény gyümölcsízű finomság lett ebből a mennyiségből.
Ami még visszatartott a gyümölcs ilyen felhasználásától, az a végén megmaradó gyümölcspép kérdése. Vagy megeszem azt is (mert az is finom ám), vagy a kiskutyám lelkesen befalja, de akár fel is lehetne használni különböző ételekbe.
Nos a következőkre jutottam:
Megmaradt gyümölcspép felhasználása:
- gyümölcspudingokhoz
- gyümölcsszószhoz
- töltelékekhez tortákba, palacsintába, süteményekbe
- akár piskótatésztába keverve és úgy megsütve
Megmaradt zöldségpép felhasználása:
- zöldségpástétomokhoz
- szószokhoz pl: tésztákra
- tölteléknek pl: palacsintába, lasagnéba... stb.
- zöldségfasírtokhoz
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sárgabarack. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sárgabarack. Összes bejegyzés megjelenítése
Kipróbáltam!!! - avagy a gyümölcscentrifuga
2010. március 22., hétfő
Címkék:
alma,
böjt,
gyümölcs-és zöldséglevek,
gyümölcscentrifuga,
narancs,
sárgabarack
Zöldborsóleves
2010. február 25., csütörtök
Ismét egy sűrű és hatalmas adag leves férjem kérésére.
Tényleg egy nagy lavórnyi mennyiséget főztem megint a legnagyobb lábasomban, de ez nálunk így is 2-3 nap alatt elfogy, pedig csak ketten esszük. Mi lesz később, ha már többen leszünk? Azt hiszem, be kell majd szereznem egy méretes üstöt...
Zöldborsóleves
2 fej vöröshagyma
3 kisebb szál sárgarépa
4 nagyobb krumpli
1 kg zöldborsó (nálam most fagyasztott)
250 g tönköly reszelt tészta (ugyanolyan, mint a karfiollevesben)
4 l víz
olaj
só
bors
leveskocka vagy vegeta
2 ek pirospaprika
kis csokor petrezselyem
1, Fele-fele arányban kevés vizet és olajat hevítünk egy lábosban.
2, A hagymát megtisztítjuk, apróra vágjuk és a forró olajban üvegesre pirítjuk.
3, Megmossuk, tisztítjuk a sárgarépát is, karikákra vágjuk és a hagymához adjuk. Ha szükséges, egy kevés vizet még tehetünk alá és addig pirítjuk, amíg kicsit megpuhul.
4, Közben a krumplit is előkészítjük: pucoljuk és kockákra vágjuk, majd a sóval, borssal, leveskockával (vagy vegetával) együtt a zöldségekhez adjuk és felöntjük 4 liter forró vízzel.
5, Hozzáadjuk a zöldborsót is és addig főzzük, amíg a krumpli majdnem megpuhult. Ekkor hozzáadjuk a tésztát és puhára főzzük.
6, Mielőtt a tészta teljesen megpuhulna, a leveshez adjuk az apróra vágott petrezselymet és az aprítóba kiszedünk kb 3-4 evőkanálnyi krumplit, hozzáadjuk a pirospaprikát, ha szükséges egy kevés levet is és összeturmixoljuk. Ez lesz habarás, rántás meg miegyéb helyett.
7, Ezt a guszta piros masszát lassan kevergetve visszaöntjük a levesbe, még egyszer felforraljuk és már készen is van.
Tényleg egy nagy lavórnyi mennyiséget főztem megint a legnagyobb lábasomban, de ez nálunk így is 2-3 nap alatt elfogy, pedig csak ketten esszük. Mi lesz később, ha már többen leszünk? Azt hiszem, be kell majd szereznem egy méretes üstöt...
Zöldborsóleves
2 fej vöröshagyma
3 kisebb szál sárgarépa
4 nagyobb krumpli
1 kg zöldborsó (nálam most fagyasztott)
250 g tönköly reszelt tészta (ugyanolyan, mint a karfiollevesben)
4 l víz
olaj
só
bors
leveskocka vagy vegeta
2 ek pirospaprika
kis csokor petrezselyem
1, Fele-fele arányban kevés vizet és olajat hevítünk egy lábosban.
2, A hagymát megtisztítjuk, apróra vágjuk és a forró olajban üvegesre pirítjuk.
3, Megmossuk, tisztítjuk a sárgarépát is, karikákra vágjuk és a hagymához adjuk. Ha szükséges, egy kevés vizet még tehetünk alá és addig pirítjuk, amíg kicsit megpuhul.
4, Közben a krumplit is előkészítjük: pucoljuk és kockákra vágjuk, majd a sóval, borssal, leveskockával (vagy vegetával) együtt a zöldségekhez adjuk és felöntjük 4 liter forró vízzel.
5, Hozzáadjuk a zöldborsót is és addig főzzük, amíg a krumpli majdnem megpuhult. Ekkor hozzáadjuk a tésztát és puhára főzzük.
6, Mielőtt a tészta teljesen megpuhulna, a leveshez adjuk az apróra vágott petrezselymet és az aprítóba kiszedünk kb 3-4 evőkanálnyi krumplit, hozzáadjuk a pirospaprikát, ha szükséges egy kevés levet is és összeturmixoljuk. Ez lesz habarás, rántás meg miegyéb helyett.
7, Ezt a guszta piros masszát lassan kevergetve visszaöntjük a levesbe, még egyszer felforraljuk és már készen is van.
Címkék:
burgonya,
gluténmentes,
levesek,
sárgabarack,
zöldborsó
Születésnapi "tortám"
2010. február 19., péntek
Idén hamvazószerdára esett a születésnapom, így csak tegnap ünnepeltük meg.
Persze a torta minden évben problémát jelent.
Néhány évvel ezelőtt még a nagymamám készítette a tortát rengeteg tojással és pudinggal. Tudták, hogy nem ehetek belőle, de azért készült csokitorta, hogy legalább legyen.
Anyósom gyümölcstortát készített nekem puding nélkül, hogy abban semmiféle tejtermék nincsen, nyugodtan ehetek belőle. Igen ám, de a gyümölcsök tetején a csontból kinyert zselatin rezgett, a piskóta meg 6 tojásból készült...
De ez már évekkel ezelőtt volt.
Majd volt egy év, amikor rávettem kedves családomat a torta-probléma megoldásaképpen, hogy rendeljek egy tortát a Reformcukrásztól, mert abból legalább én is tudnék enni. A torta átvétele a nyitva tartás és egyéb félreértések miatt elég problémás volt, úgyhogy az volt az első és az utolsó tortarendelésünk onnan, pedig a torta egész finom volt.
Aztán volt olyan év is, hogy sütöttem tortát magamnak, hiszen a családban senki nem készít tojásnélküli piskótát és tejmentes pudingot, úgyhogy én megsütöttem és vittem magammal a szülinapozásra. Tulajdonképpen ez a módszer vált be a legjobban. Senkinek nem volt kellemetlen a szitu, hogy én már megint nem eszek és megint válogatok. Így legalább tudtam mit eszek és még finom is volt. :-)
Idén viszont semmi kedvem nem volt tortát sütni magamnak. Főleg, hogy hamvazószerdai böjt volt és megkezdődött a nagyböjt is. Úgy döntöttem, idén torta nélkül is túl leszek valahogy ezen a napon, úgyhogy nem készítettem semmit.
Ezért annál nagyobb meglepetés volt, hogy a szüleim saját készítésű teljesen vegán, sőt egyenes nyers répatortával készültek számomra.
Íme, a remekmű (gyertyaégés után):
Diákcsemege ágyon egy gyertyával tűzdelt sárgarépa! :-)
Nem egy gasztronómiai csoda, de ötletes és kedves figyelmesség. Ráadásul ezt biztosan megeszem és örültem neki, hogy gondoltak rám ilyen formában.
Egyetlen hibája van: nem lehet szeletelni! :-)
És itt van még egyszer az ajándék mellett:
Azért jól néz ki, igaz?
A receptet elfelejtettem elkérni, de ha valakit érdekel, szóljon és megoldom. :-)
Persze a torta minden évben problémát jelent.
Néhány évvel ezelőtt még a nagymamám készítette a tortát rengeteg tojással és pudinggal. Tudták, hogy nem ehetek belőle, de azért készült csokitorta, hogy legalább legyen.
Anyósom gyümölcstortát készített nekem puding nélkül, hogy abban semmiféle tejtermék nincsen, nyugodtan ehetek belőle. Igen ám, de a gyümölcsök tetején a csontból kinyert zselatin rezgett, a piskóta meg 6 tojásból készült...
De ez már évekkel ezelőtt volt.
Majd volt egy év, amikor rávettem kedves családomat a torta-probléma megoldásaképpen, hogy rendeljek egy tortát a Reformcukrásztól, mert abból legalább én is tudnék enni. A torta átvétele a nyitva tartás és egyéb félreértések miatt elég problémás volt, úgyhogy az volt az első és az utolsó tortarendelésünk onnan, pedig a torta egész finom volt.
Aztán volt olyan év is, hogy sütöttem tortát magamnak, hiszen a családban senki nem készít tojásnélküli piskótát és tejmentes pudingot, úgyhogy én megsütöttem és vittem magammal a szülinapozásra. Tulajdonképpen ez a módszer vált be a legjobban. Senkinek nem volt kellemetlen a szitu, hogy én már megint nem eszek és megint válogatok. Így legalább tudtam mit eszek és még finom is volt. :-)
Idén viszont semmi kedvem nem volt tortát sütni magamnak. Főleg, hogy hamvazószerdai böjt volt és megkezdődött a nagyböjt is. Úgy döntöttem, idén torta nélkül is túl leszek valahogy ezen a napon, úgyhogy nem készítettem semmit.
Ezért annál nagyobb meglepetés volt, hogy a szüleim saját készítésű teljesen vegán, sőt egyenes nyers répatortával készültek számomra.
Íme, a remekmű (gyertyaégés után):
Diákcsemege ágyon egy gyertyával tűzdelt sárgarépa! :-)
Nem egy gasztronómiai csoda, de ötletes és kedves figyelmesség. Ráadásul ezt biztosan megeszem és örültem neki, hogy gondoltak rám ilyen formában.
Egyetlen hibája van: nem lehet szeletelni! :-)
És itt van még egyszer az ajándék mellett:
Azért jól néz ki, igaz?
A receptet elfelejtettem elkérni, de ha valakit érdekel, szóljon és megoldom. :-)
Címkék:
gluténmentes,
gondolataim/dolgaim,
mazsola,
mogyoró,
nyers,
sárgabarack
Szilvás és epres gombóc
2009. augusztus 15., szombat
Évek óta készülök a sárgabarackos gombóc elkészítésére és most úgy éreztem, a héten ennek is eljött az ideje. Életemben először fogok gombócot készíteni, ráadásul a kedvenc gyümölcsömből. Már teljesen beleéltem magam, amikor szembesülnöm kellett a valósággal: sehol nem kapni sárgabarackot. Bejártam a környék összes zöldségesét, boltját, hipermarketjét, de még rothadófélben lévő, megmaradt, horroráras barackokat sem lehetett találni sehol.
Erről megint lemaradtam, várhatok egy évet ismét a sárgabarackos gombócra.
Viszont férjemmel annyira belelkesültünk a gombóctémára, hogy mégiscsak ezt készítettem, de a megszokott szilvás változatot. Az elmúlt hétvégi rebarbarás-epres crumble sikerén felbuzdulva pedig a rebarbara helyett most a férjem könyörgött egy kis eperért is, így lett terítéken szilvás és epres gombóc is - természetesen szigorúan csak mézzel, cukor nélkül...
Szilvás és epres gombóc
Tésztához:
burgonya
teljes kiőrlésű tönkölyiszt
fehér liszt
olaj
só
Töltelékhez:
szilva
eper
méz
fahéj
Prézlihez:
olaj
zsemlemorzsa
búzacsíra
1, A burgonyát megmossuk és enyhén sós vízben megfőzzük.
2, Ha megpuhult, lehúzzuk a héját és krumplinyomón áttörjük. Kevés olajat adunk hozzá és annyi lisztet (nálam a teljes kiőrlésű és a fehér liszt aránya kb 3:2, vagyis kicsit több mint a fele tönkölyliszt), hogy formázható, de nem túl lágy masszát kapjunk.
3, Közben egy lábasban enyhén sós vizet forralunk a gombócok főzéséhez és elkészítjük a prézlit is. Lábasban vagy serpenyőben nagyon kevés olajat forrósítunk és ebbe tesszük a zsemlemorzsát és a búzacsírát (én fele-fele arányban tettem), majd folyamatosan kevergetve ízlésünknek megfelelőre pirítjuk.
4, A legtöbb recept szerint a tésztát kinyújtjuk, de én ettől eltekintettem és a lisztes kezemben egy gombócnyi tésztát laposra húzgáltam és úgy töltöttem meg. A gombócok közepébe tesszük a gyümölcsöt, egy fél teáskanál mézet és egy szórásnyi fahéjat. Jól lezárjuk tésztát, nehogy a finom fahéjas méz a főzővízben végezze és gombóccá formázzuk.
5, A lobogó forró vízbe tesszük a gombócainkat, óvatosan megkeverjük, nehogy leragadjon a lábas aljára, majd amikor feljöttek a víz tetejére még pár percet hagyjuk főni, végül a prézliben megforgatjuk őket.
6, Tálaláskor egy kis mézzel leöntjük és fahéjjal enyhén megszórjuk.
Megjegyzés:
Mivel tényleg először készítettem ilyet, semmit nem bíztam a véletlenre, úgyhogy az első gombócot egymagában főztem meg, majd mindjárt meg is kóstoltam, hogy eléggé megfőtt-e, illetve szükséges-e még egy kis liszt a tésztába. Jó volt a megérzésem, mert a tészta kicsit kicsit lágy lett, így még gyúrtam bele egy kevés lisztet, hogy megfelelő legyen az állaga, de lágyan is nagyon finom, úgyhogy mindenkinek az ízlésére van bízva, hogy hogyan készíti, ezért is nem írtam mennyiségeket a hozzávalókhoz.
A prézlit pedig évek óta (eddig leginkább mirelit derelyékhez) búzacsírával készítem és még a legfanatikusabb antiegészségpárti táplálkozó ismerőseim, rokonaim sem vették észre a turpisságot, úgyhogy nyugodtan készítsük így, sosem derül ki.
Kicsit aggódtam viszont amiatt, hogy milyen lesz a gombóc mézzel, de rá kellett jönnöm: sokkal finomabb, mint porcukorral. Mindenkinek bátran ajánlom ezt a változatot!
Erről megint lemaradtam, várhatok egy évet ismét a sárgabarackos gombócra.
Viszont férjemmel annyira belelkesültünk a gombóctémára, hogy mégiscsak ezt készítettem, de a megszokott szilvás változatot. Az elmúlt hétvégi rebarbarás-epres crumble sikerén felbuzdulva pedig a rebarbara helyett most a férjem könyörgött egy kis eperért is, így lett terítéken szilvás és epres gombóc is - természetesen szigorúan csak mézzel, cukor nélkül...
Szilvás és epres gombóc
Tésztához:
burgonya
teljes kiőrlésű tönkölyiszt
fehér liszt
olaj
só
Töltelékhez:
szilva
eper
méz
fahéj
Prézlihez:
olaj
zsemlemorzsa
búzacsíra
1, A burgonyát megmossuk és enyhén sós vízben megfőzzük.
2, Ha megpuhult, lehúzzuk a héját és krumplinyomón áttörjük. Kevés olajat adunk hozzá és annyi lisztet (nálam a teljes kiőrlésű és a fehér liszt aránya kb 3:2, vagyis kicsit több mint a fele tönkölyliszt), hogy formázható, de nem túl lágy masszát kapjunk.
3, Közben egy lábasban enyhén sós vizet forralunk a gombócok főzéséhez és elkészítjük a prézlit is. Lábasban vagy serpenyőben nagyon kevés olajat forrósítunk és ebbe tesszük a zsemlemorzsát és a búzacsírát (én fele-fele arányban tettem), majd folyamatosan kevergetve ízlésünknek megfelelőre pirítjuk.
4, A legtöbb recept szerint a tésztát kinyújtjuk, de én ettől eltekintettem és a lisztes kezemben egy gombócnyi tésztát laposra húzgáltam és úgy töltöttem meg. A gombócok közepébe tesszük a gyümölcsöt, egy fél teáskanál mézet és egy szórásnyi fahéjat. Jól lezárjuk tésztát, nehogy a finom fahéjas méz a főzővízben végezze és gombóccá formázzuk.
5, A lobogó forró vízbe tesszük a gombócainkat, óvatosan megkeverjük, nehogy leragadjon a lábas aljára, majd amikor feljöttek a víz tetejére még pár percet hagyjuk főni, végül a prézliben megforgatjuk őket.
6, Tálaláskor egy kis mézzel leöntjük és fahéjjal enyhén megszórjuk.
Megjegyzés:
Mivel tényleg először készítettem ilyet, semmit nem bíztam a véletlenre, úgyhogy az első gombócot egymagában főztem meg, majd mindjárt meg is kóstoltam, hogy eléggé megfőtt-e, illetve szükséges-e még egy kis liszt a tésztába. Jó volt a megérzésem, mert a tészta kicsit kicsit lágy lett, így még gyúrtam bele egy kevés lisztet, hogy megfelelő legyen az állaga, de lágyan is nagyon finom, úgyhogy mindenkinek az ízlésére van bízva, hogy hogyan készíti, ezért is nem írtam mennyiségeket a hozzávalókhoz.
A prézlit pedig évek óta (eddig leginkább mirelit derelyékhez) búzacsírával készítem és még a legfanatikusabb antiegészségpárti táplálkozó ismerőseim, rokonaim sem vették észre a turpisságot, úgyhogy nyugodtan készítsük így, sosem derül ki.
Kicsit aggódtam viszont amiatt, hogy milyen lesz a gombóc mézzel, de rá kellett jönnöm: sokkal finomabb, mint porcukorral. Mindenkinek bátran ajánlom ezt a változatot!
Címkék:
burgonya,
eper,
főételek,
sárgabarack,
szilva
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)