Hungarian Medieval Chruchhistory and Archaeology

The modelling and visualisation of networks is based on the material in: M. Mullett, Theophylact of Ochrid. Reading the Letters of a Byzantine Archbishop. Birmingham 1997.

The first graph is a visualisation of the connections between letters in localities between which these letters were exchanged (" 2mode network").

The second graph is a visualisation of the weighted network of localities on the basis of Theophylact´s correspondence; two localities are connected if letters of Theophylact were exchanged between them. Links are scaled according to the number of letters within Theophylact´s collection documenting exchanges between them.

The third graph visualises these connections between localities on a map. Links are again scaled according to the number of letters within Theophylact´s collection documenting exchanges between them. The size of nodes is scaled according to their number of connections within the network ("degree").

The fourth graph is a "zoom" into these geographical visualisation of the network for the Western Balkans; links are again scaled according to the number of letters within Theophylact´s collection documenting exchanges between them.

For the localisation of sites within the historical region of Macedonia cf. also the upcoming volumes on Macedonia (Southern Part) by Peter Soustal and on Macedonia (Northern Part) by Mihailo Popovic within the series "Tabula Imperii Byzantini" (http://www.oeaw.ac.at/imafo/die-abteilungen/byzanzforschung/communities-landscapes/historische-geographie/)

For any further questions, please contact [email protected].

1990 őszén a gödöllői Városi Múzeum munkatársa, Polónyi Péter értesítette Kővári Klára régészt, hogy Gödöllő határában mélyszántás alkalmával embercsontokat és apróbb köveket forgattak ki a földből. A lelőhely Babatpusztaként ismert, Gödöllőtől ÉK-re. A leletek az Aranyos-patak bal partján kiemelkedő dombon kerültek elő. Ezt követően 1991. őszén. Kővári Klára vezetésével a Pest megyei Múzeumok Igazgatóságának és a gödöllői Városi Múzeumnak az anyagi támogatásával leletmentést végeztek a területen.

The facsimile edition of the 1523 printed Psalterium Strigoniense, a Choir Psalter of the medieval Esztergom archbishopric was published by the Bayerische Staatsbibliothek Munich and the Research Centre for the Humanities of the Hungarian Academy of Sciences in 2015. The valuable copy of the print used for the edition is preserved in Munich (BSB, Res/2 Liturg. 380), and it had been the property of Nicolaus Olahus (Oláh Miklós), an archbishop of Esztergom between 1553 and 1568. This copy, the so called Oláh Psalter is of utmost importance in the musical history of medieval Hungary as it reveals an almost entirely notated Hymnal of the Esztergom tradition, including chants not known from other medieval Office sources.
After the introduction a detailed bibliographical description of the print and the available copies can first be read followed by the presentation of the archbishop’s church music activities and the thorough musical analysis of his Psalter.
The facsimile edition offers the reader the Munich copy of the printed Psalterium Strigoniense of 1523 in a reconstructed form. The facsimile itself is not available here, it can be ordered via e-mail ([email protected]).  However, the digitized version of the Munich copy can be downloaded from the digital collection of BSB Munich: http://daten.digitale-sammlungen.de/~db/0008/bsb00084911/images/
The edition has been made for purposes of musicological and liturgy historical research in the first place but intends to give an insight into Hungarian erudition in the Middle Ages at the same time with the aim Miklós Oláh also put into words: ad laudem et gloriam Dei optimi maximi.

Present research focuses on the identifiable features of the Pauline monastic space (Holy Cross, Holy Spirit, and St. Ladislaus Monasteries) in the medieval Pilis royal forest, which was part of the medieval medium regni, the heart of the Hungarian kingdom. The research of the Order of St. Paul the First Hermit always paid a special attention to a historical approach, partly archaeological and architectural as well, but other features, which were existing around a monastery, e.g. remains of fishponds, dikes, mills, roads, were only marginally mentioned. In the past few years the Pauline monastic space of the Zemplén and partly the Bakony region were recorded, which proves that these features are still recognizable in the landscape. The paper argues that in the Pilis royal forest, as a wooded area until the modern ages, the features of the Pauline monastic space were preserved, thus they are describable and have a special value by a systematic analysis and a complex approach (historical, archaeological, spatial) on digital platform, by using GIS software. The spatial dimensions (location, role, circumstances of daily life) of Pauline monasteries’, are also correlating with the large-scale dynamical tendencies in the Pilis. The thesis reveals some aspects around the foundation of the Paulines, the symbolical, political, and economic characteristics of their location, the correlations with the dynamic changes of the Pilis (regarding the most important royal and ecclesiastic centers of the Kingdom), and their crucial role in royal policy and representation. A main task was also to record the spatial features around the monasteries and evaluate the local economy by written sources.

In the current paper, we will present a repertoire of the coins issued during the 11th–13th centuries found both in churchyard cemeteries and in the stratigraphy of medieval churches. A general conclusion that emerges from the catalogue of the coin finds is that most medieval churches dating from the 12th and 13th centuries were surrounded by a contemporary cemetery. the coins deposited in the graves around churches in Transylvania are only coins issued by Arpadian kings, with one exception, i.e. the cemetery from Feldioara, where Roman coins were found as Obolus in medieval funerary rituals; no other medieval coins were discovered in graves, for example: Byzantine coins, Friesach coins, etc.
As a general characteristic of the churchyard cemeteries dating from the mid-11th  century to the end of the 12th century we can notice the absence or reduced frequency of depositing coins as Obolus in graves; the case of the cemeteries where coins were deposited as Obolus during funerary ritual, the percentage of members who practiced such a ritual is very small; only four cemeteries slightly exceed the 10% of graves with coins deposited as Obolus (Feldioara, Cluj-Mănăştur, Geoagiu de Jos – Rotondă?, Drăuşeni 22.41%). A distinctive feature of Arpadian monetary deposits is the domination of anonymous denarii.
Regarding the use of the coin deposited in the grave, we have identified at least three situations: coin deposited as Obolus, as an element of funerary ritual; coin as an adornment item in the inventory of the grave; coins deposited as monetary treasure. As regards the deposit of the coin as Obolus, we observed that in the Transylvanian area during the Arpadian times, the custom of depositing the coin in mouth or on mouth dominates; more rarely the coin was placed in hand; even more rare are the coins placed on the chest of the deceased. The custom of depositing coins as Obolus were in use in the churchyard cemeteries dated in the second half of the 11th century and the 12th century. For the 13th century, we have no grave with the custom of depositing coins as Obolus, and the coins dated in this period and discovered as inventory in graves are in a very low percentage comparing to the previous period. This phenomenon can be interpreted as an intensification of the control of the Catholic Church in compliance with the Christian principles regarding the burial ritual.
We must note that some coins were cut and some fractured. It is possible that these marks have been applied or have occurred during the movement of the coins; but we should not overlook the possibility that some were prepared as such to be deposited in the grave, as a symbolic destruction of the object deposited.
From the chronology point of view, so far, the oldest churchyard cemetery is the one from Cluj – Mănăştur where the oldest coins are issued by Andrew I (1046– 1060) and Ladislau I (1077–1095), being laid as Obolus in graves; other churchyard cemeteries where coins from Ladislau I were discovered are the cemetery from Dăbâca – castle area IV, Geoagiu de Jos and Moldovenești. We must emphasize that these cemeteries are located in the Western part of the Transylvanian Plateau (see map 2). The next set of coins are those issued by Coloman (1095–1116), being found also on the West side of Transylvania (Geoagiu de Jos, Moldovenești, Alba Iulia and likely Sighișoara – Dealul Viilor). The coins issued by Stephen II (1116–1131) and Bela II (1131–1141) discovered in graves of the churchyard cemeteries are mentioned in Alba Iulia, Cluj – Mănăştur, Chidea, Dăbâca – castle area IV, Dăbâca – Garden of Tămaș, Dăbâca – Boldâga, Moldovenești, Moreşti – Citfalău (?) and Streisângeorgiu (the cemetery is dated stratigraphically as starting in the second half of the 11th century around an 11th century wooden church, which was replaced by a stone church in 1130–1140). In the current state of research, we can assert that for the first half of the 12th century the spreading area of cemeteries surrounding churches was still limited to Western Transylvania. Only since the reign of Geza II we started witnessing a spread of Arpadian coins in the churchyard cemeteries in other parts of Transylvania.
The chronological points specified represent enough evidence to interpret the phenomenon of cemeteries around churches, as a gradual propagation of the institution of the Catholic Church in Transylvania from west to east; the phenomenon starts in the second half of the 11th century when we talk about a spread on a smaller scale of the influence of the Catholic Church only in western Transylvania; about the expansion of the institution of the Catholic Church towards the eastern Transylvania we can talk only since the mid-twelfth century, a phenomenon that is gradually increasing during the 13th century.
Also, there are several churches (Albeşti, Câlnic – fortress, Cisnădioara – St Michael Church, Prejmer, and Zlatna – basilica phase) which had another initial function different, than that of a parish church or a sacred space devoted to burials, which once again confirms the original role of these churches, that of nobility church.

In this paper I examined two chapters from the Hungarian Illuminated Chronicle, which narrated about the conflict and peace agreement between King Solomon and his antagonists in the 11th century. The purpose of the following analysis, that the content of 97th ad 98th chapters was how credibile it.

IGNÁCZ Ágoston: Adalékok a Képes Krónika 97. és 98. fejezetének tartalmi elemzéséhez. In: Specimina Operum Iuvenum 5. Szerk.: Böhm Gábor – Czeferner Dóra – Fedeles Tamás, Pécs, 2017. 129–143.

A müncheni Bayerische Staatsbibliothek gyűjteményében Res/2 Liturg. 380 jelzet alatt őrzött Psalterium Strigoniense, melyet a könyvtár a közelmúltban digitális adatbázisán keresztül mindenki számára hozzáférhetővé tett, 1 elsősorban a középkori magyar liturgia-és zenetörténet kutatói számára jelent hiánypótló új forrást, 2 de a magyar könyvtörténet szempontjából is értékes újdonság. Borsa Gedeon kategorizálása szerint ún. 'intézményi hungarikum', hiszen a középkori Magyarország jelentős zsolozsma-hagyományának egyik szerkönyve. 3 Könyvünk a nyomtatásban megjelent Psalterium Strigoniensék közül a második, 1523-as velencei kiadás, teljes címe: Psalterium chorale secundum consuetudinem Strigoniensis ecclesiae : cum antiphonis simul et letania ac hymnis de tempore et sanctis per totum annum : cum vesperis et vigiliis mortuorum. Nyomdásza Petrus Liechtenstein volt, és ez esetben Michael Pryschwicz budai könyvárus megrendelésére dolgozott. 4 A müncheni példányt könyvészeti szempontból különösen is értékessé teszi, hogy a címlapon olvasható tekintélyes donátor-, ill. posszesszor-bejegyzés alapján biztosan Oláh Miklós (1493-1568) esztergomi prímás érsek tulajdonában

The questions of the usage of written souces, or the 13th century architectural practice of the Dominican Order considering the general and provincal laws (constitutiones), regulations ( ordinationes) and recommendation or guidelines (declarationes et admonitiones) on architecture and the art. With English summary at the end.

A Kaposvár keleti szélén található kaposszentjakabi bencés apátság területén az első régészeti feltárásokat Nagy Emese vezette 1960 és 1996 között. A fel­tárások ekkor a monostor, az apátsági templom és az ettől északra található nyolcszög alaprajzú templom területére terjedtek ki. Az apátság területén újabb ásatások 2013–2014­-ben és 2016­-ban folytak, mindegyik alkalommal Molnár István vezetésével. Ezek a kutatások részben hitelesítő szándékkal, részben új területek feltárásával, de továbbra is az apátsági templomra és a monostorra, illetve a monostortól délre lévő részre szorítkoztak.
Az eddigi feltárásokból bizonyossá vált, hogy a Várdomb már az őskorban (mészbetétes edények népe kultúrája), majd később a római korban is lakott volt. A késő római korból, főleg a 4. századból származik az a közel 150 darab érme is, melyeket majd egy külön tanulmányban elemzünk. Egy korábbi cikkben már röviden kitértünk erre a leletcsoportra, azonban most a teljes középkori és kora újkori éremanyagot szeretnénk közzé tenni. A római kori, kö­zépkori és kora újkori érméken kívül előkerült még egy I. Ferenc József verette 1861­-es réz 1 krajcáros, valamint egy Magyarországon, 1927­-ben vert bronz 2 filléres.

The paper deals with the Calvinist rectory of Kolozsvár / Cluj / Klausenburg, built in the middle of the 17th Century. The construction-works of the rectory are related with the rehabilitation of the nearby franciscan church as a Calvinist one, with the support of prince George Rákóczy I.

Ако као историчари разматрамо природу Цркве као установе, што је неминовно уколико намеравамо да се позабавимо питањима из историје Византијске цркве и њеним односима са другим помесним Црквама, ипак је потребно кратко се осврнути на времена у којима је Црква настајала, када се црквена организација развијала и њено учење уобличавало.

A koldulórendi építészeti emlékek kutatása a magyar művészettörténet-írás egyik elhanyagolt és jobbára elnagyolt területe volt egészen 1988-ig. A középkori szerzetesrendi építészeti emlékek régészeti és művészettörténeti tanulmányozása ugyan már a múlt század első felében megkezdődött Magyarországon, azonban a kutatá-sok elsősorban püspöki és érseki székhelyeken, az oklevelekből job-ban ismert, rendtörténetileg jobban dokumentált monasztikus és nemzetségi kolostorok körében, illetve lelőhelyein folytak. A koldulórendekre a múlt században és a század első felében megjelent rendtörténeti monográfiák, gyűjteményes dokumentumkiadások hívták fel a figyelmet. 2 Az 1940-es években jelent meg az első koldulórendi, de kizárólag ferences építészeti emlékekkel foglalkozó művészettörténeti tanulmány Dümmerling Ödön tollából, amely ma már számos megállapításában túlhaladott, mégis az első és sokáig az egyetlen ilyen tárgyú munka maradt. 3 A későbbiekben Entz Géza 4 és Marosi Ernő 5 jobbára csak általános jellegű, vagy elsősorban a 13-14. 83 Kutnyánszky Ildikó 1 E tanulmány első, bővebb változata az ELTE Művészettörténet Tanszékén 1999-ben megvédett szakdolgozatnak íródott. A szakdolgozat művészettörténeti részét adattár egészítette ki, mely az egyes koldulórendi kolostorokra vonatkozó, általam fellelt okleveles adatokat, régészeti és művészettörténeti kutatási eredményeket, vonatkozó szakirodalmat tartalmazta. A szakdolgozat konzulense Tóth Sándor tanár úr volt, akinek ezúton mondok újra hálás köszönetet támogatásáért és útmutató tanácsaiért.

Уни вер зи тет у Но вом Са ду, Фи ло зоф ски фа кул тет -Од сек за исто ри ју, Но ви Сад Са же так: У ра ду се да је кра так пре глед сред њо ве ков них би бли о те ка на тлу да на шње Вој во ди не. На осно ву из во ра, али и не ких оста та ка, од но сно књи га и ру ко пи са ко ји су и да нас по хра ње ни у би бли о те ка ма, са си гур но шћу се мо гу ис та ћи три би бли о те ке. Јед на је у бо га тој и слав ној ци стер цит ској опа ти ји на Пе тро ва ра ди ну, дру га се на ла зи ла у Ба чу ко ји је био ре не сан сни цен тар ју га Угар ске. Кра јем сред њег ве ка, на се ља ва њем све ве ћег бро ја Ср ба и ма на стир Кру ше дол имао је сво ју би бли о те ку. Осим ових по сто је не ке ин ди ци је да је би бли о те ку имао још у XI ве ку и ви зан тиј ски и бе не дик тин ски са мо стан у Ма ро шва ру, од но сно у да на шњем Бана ту. Из Ба ча и Кру ше до ла и оста ло је по не ко ли ко књи га ко је ће би ти пред ста вље не. Кључ не ре чи: Бач, Кру ше дол, Пе тро ва ра дин, би бли о те ке, Угарска, сред њи век Abstract Throughout history, the region of presentday northern Serbian province of Vojvodina has been a crossroads of cultures and civilizations. In this context, one can observe the history of medieval libraries. In this period of time, some sources have documented the existence of a library in a very famous and rich Cistercian monastery in Petrovaradin. This was one of the most prominent convents in medieval Hungary and even Rodrigo Borgia was trying to obtain the incomes of this abbey by becoming its governor. There is an inventory of this monastery dating back to 1495 where many liturgical books are listed. The city and the fortress of Bač were a centre of renaissance in the medieval Southern Hungary, thanks to the work of the archbishop Peter Varadi. What has remained of his library shows that he has read classical Greek and Roman authors, patristic texts, Byzantine writers and so on. Finally, in the monastery of Krušedol, built in 1508, the Serbs who fled to Hungary had their first largescale cultural and spiritual centre, with a vast library from which several valuable manuscripts have survived. Бојан Јевтић, The Man with the Flower, 110x90 цм, 2019.

A császlóci és a kaplonyi egyház 1444-es könyvjegyzékéről. A Magyar Könyvszemle 1880-as évfolyamának 183. lapján rövid könyvjegyzék jelent meg A kaplonyi egyház könyvtára 1444-ből címmel. A névtelen közreadó a Kállay-család levéltárából ismertette a templom javainak összeírását. A könyvekre vonatkozó részt teljes egészében közölte: "Item registrum est constitutum in anno domini M. CCCCXLIIII. die sabbato super res ecclesie Sancti Martini de Caplony:. .. Item Missale très, item duo psalteria, item duo Graduale, item vnum Capitulare, item vnum Manuale, item vnum Antifonare (sic), item vna Legenda". Néhány évvel később, 1887-ben a Magyar Könyvszemle-ismét névtelenül A császlóci szent Mártonról nevezett egyház (Ung megyében) könyvei 1444-ből címmel ugyancsak a Kállaycsalád levéltárából származó jegyzéket közölt (320-322. p.). Ez a közlés a templom javainak teljes jegyzékét tartalmazza. Idézzük a könyvekre vonatkozó részt, a jegyzék címével együtt: "Item registrum est constitutum in anno domini MCCCCXLIIII. die sabbato super res ecclesie sancti Martini de Caslocz constitutus (így).... Item missale trés (így). Item duo psalteria. Item duo graduale (így). Item unum capitulare. Item unum manuel (így). Item unum antifonare. Item una legenda." A két jegyzék azonossága nyilvánvaló; a helységnév hibás olvasásából adódott a kétszeres közlés. De melyik olvasat a helyes? Szabó István A középkori magyar falu c. kötetében (Bp. 1969.) a 195. oldalon ismerteti az O. L. Dl. 55294. jelzetű inventáriumot: ,,.. . az Ung megyei Csaszlócon pedig 1444-ben kelyhek, szentségtartók, miseruhák, 2 misekönyv, 2 zsoltároskönyv, énekeskönyv, törvénykönyv, 1 karénekes-könyv, 1 legenda, 1 harnacköpeny és szertartási könyv kerültek jegyzékbe." Szabó István ismertetése, bár pontatlanul, de egyértelműen a fenti jegyzék harmadik közlése. Az Országos Levéltárban megnéztem a Dl. 55294. jelzetű jegyzéket; a helységnév helyes olvasata Caslocz. így a kaplonyi templom könyvtárára vonatkozó jegyzéket, mint nem létezőt, könyvtártörténetünk forrásai közül törölni kell.

Recent discovery of the Tomb of Sultan Suleiman within a palanka (redoubt) close to the town of Szigetvár proved to be a worldwide archaeological event with unexpected repercussions. The Tomb of Suleiman has been a major source of scholarly and public interest, but the central role of the historic town of Szigetvár has also become highlighted. In 1566, Sultan Suleiman went to the location for the reason to take Szigetvár and died in his royal tent close to the town one night before the downfall of it. They shared a common fate: Sultan and the Christian town have gone. Later a tomb and its adjacent buildings were erected on the site commemorating Sultan’s death. Szigetvár now became a typical Ottoman Turkish-Islamic town, which lived as such for a century and a few decades more. Its capture by the Christian forces and destruction of the entire Ottoman-Turkish urban fabric together with the Sultan’s tomb introduced a similar faith. Now the Christian town is refurbished in the place of the Muslim town. In point of fact history of Szigetvár is a history of construction and reconstruction of memory. Memories become concretized with memorials, which become reconstructed to make room for new memories and memorials. The site of the Sultan’s tomb, old fortress and modern town are dotted by such reminders and new ones are being built today. Szigetvár is a palimpsest of permutations that is the real source of its heritage value. The paragon of the town is reconstruction of memories and memorials. In this paper, we draw a map of historical relocations also in Hungary in order to point out a cycle of memory reconstruction with the aim to help accommodate the Ottoman case.

Illustrations for publication: Фундації богородичних храмів-ротонд у Кракові та Перемишлі у контексті центральноєвропейських міждержавних зв'язків середини ХІ століття [Founding of the circular Temples Virgin Mari in Krakow and Przemysl in the Context of the Central European Inter-State Ties of the Middle of the 11th Cent.]

Már szinte nem is csodálkozunk azon, amikor a közösség elfelejt olyan kimagaslóan fontos embereket, akik tevékenységükkel hatottak az adott közösségre, környezetre, a világra, amelyben éltek és dolgoztak. Nem ritka, hogy olyan emberek vesznek a múlt homályába, akik valóban nagy dolgokat vittek végbe, valami maradandót alkottak, műveik pedig szintén eltűnnek a múlt sötétségébenahogy ők maguk is.

Ahazai egyháztőrténeti és liturgiatörténeti kutatás már az 1930-as évek óta felfiryelt arra, hory a liturgikus könyvekben előforduló szentek nevei alapján a maryarországi liturgia kezdeteire illetve forrásaira is levonhatók következtetések.l E következtetések súlyát ésjelentőségétpersze nem szabad túlbecsülni, hiszen a szentek nevei még csoportos előfordulásuk esetén sem perdöntőek: bekerülésüknek lehet esetleges vary éppen a liturgikus kézirat törzsszövegétől függetlenül is bekerülhettek a szerkönyvbe. Az utóbbi évek zenetörténeti, liturgiatörténeti kutatásai éppen ezértjoggalutaltak arra, hory akéziratok eredetéről a legautentikusabb információkat a ,,proprium de tempore" részek szerkezetéből levonható következtések adják. Ezek alapján sikerült a hazai egyházmeryei rítusok jellemzőit rekonstruálni, s a fontosabb liturgikus em-'rír-o-;, <72ar- ,