Somogy

In őrtilos, at the őrtilos-zrínyi-Újvár archaeological site, between 25 July 2016 and 26 May 2017, archaeological excavations  were  performed  supported  by  the  national  Cultural Fund (nKA) 207134/00284 project. In 2017, we have uncovered a 14.5 m deep well within the fortress. In the well there were human bones, military clothing and equipment remains found. during the exploration we could find a timber construction, which is without parallel according to our previous knowledge. the shaft of the well is octagonal, lined with oak planks.

E tanulmány arra tesz kísérletet, hogy Magyarország egy sajátos régiójában, a Dél-Dunántúl, illetve Horvátország és Szlavónia határterületén, valamint egy sajátos időszakában vázoljon fel egy birtokosi pályát, valamint birtokosi stratégiát. Igen sok objektív és szubjektív összetevője volt annak, milyen pályát futott be egy köznemes a 18. század első felében. A politikai, gazdasági és társadalmi szempontok együttesen érvényesültek az egyes birtokosi karrierek esetében. Czindery Ignác Ferenc példáján éppen azt lehet bemutatni, hogy a meglévő körülmények (akár országos, akár regionális, akár lokális szinten), illetve a tudatos építkezés milyen sajátos helyzetet volt képes teremteni.

A mára kultikussá vált épületről kevés hiteles történelmi adattal rendelkeztünk az elmúlt időszakig. Az épület és annak történetének leírását mindössze pár mondatban össze lehetett foglalni. A helytörténeti és néprajzos kutatókat, újságírókat talán azért sem érdekelte az épület, mert az a 20. században elsősorban falusi kocsmaként működött, és ilyenformán nem állt a figyelem középpontjában. Azonban az utóbbi évek kutatásai számos új információval szolgáltak, és bízunk benne, hogy kitartó kutatással tovább gazdagíthatjuk tudásunkat az épületről. Így a jelen rövid írásban, a jelenleg rendelkezésre álló információk alapján egy 18–19. századi uradalmi fogadót és kocsmát szeretnénk bemutatni, amely köré a 20. században legendákat szőttek, és ezáltal vált híressé, és lett belőle „betyárcsárda”.

During the ’20s special nursery-gardens and pine tree plantations were established in the Zichy manors of Surd and Zákány. The work of the young and agile forester-engineer Károly Pagony (Petrzilka) (1887–1949) achieved a national reputation. Locals in Surd also saw the potential in the pine trees, which helped the village became one of the most important pine tree grower regions of the country. The memory of the noted forester is still shining, his history and personality are in shadow, however. This title aims to bring more clarity in this matter with the help of the memoirs of Károly Pagony and his son, Hubert Pagony and the photo archive of the family.
The volume discusses Pagony’s childhood and youth, and also tells about his father, Ferenc Károly Petrzilka who served as forester and Huntmaster under Ödön Batthyány in Körmend. Károly was a prisoner-of-war during World War I. from 1915 to 1918, but it was not the only challenging period of his life: the establishment of the pine tree plantations in Surd-Zákány was his greatest professional achievement.
This volume sketches in the demographic, cultural, clerical and economic relations of Surd in the interwar era and also pays attention to the Zichy Family and Pagony’s role in the village’s cultural and economic life. The two memoirs and a selection from the photo archive can be found in the appendix.

------------------------

A könyv a somogyi és zalai fenyőtermesztés atyjaként ismert Pagony Károly életét, valamint a korabeli Surd falu történetét dolgozza fel eddig ismeretlennek számító primer források segítségével. A kötetben külön fejezet mutatja be Pagony Károly szibériai hadifogságát, az újkorban artikuláris helyként működő Surd katolikus és evangélikus egyházainak és földesurainak, a Zichy grófoknak a történetét, valamint a fenyőfatermesztés kezdeteit. A könyv végén több mint száz darab, a 20. század első feléből származó, többek közt a korabeli Surdot, Nagykanizsát, Körmendet és Zákányt bemutató fotó található.

A blunt-nosed viper specimen, Macrovipera lebetina obtusa is recorded from Hıdırlık village, Divriği, Sivas province in Central Anatolia. Previously Erzincan-Kemaliye was the westernmost locality known for this species in central Anatolia. Information on new locality and morphological features of this endangered subspecies is given.

B55C LY ; D^ _N P +, 5]L]B5]LX.% =,% $4 7 % ,3''4`9 1% '4 7 1% ,8 &&2 % ,1&9 a9 % 2/39 ( <39 (4 a7 $ 9 &9 ( $% ,3$6/> A68 8 #43$4 J b(3$6/ 25 Q :c dN N E e4'68 /H&8 / A(7 ')6$ B f49 9 7 % > 6 S 7 6$ 6 / 7 39 4 S 7 68 7 ]] g7:8 G hE D ! i$ $ )% #6)8 % 8 68 * + % ,3/ % ,7 = ,$8 b'% 8 $ FG jg E k 0 ` `&1)$ XY l Z8 N m;Q 7G Q N A6/@ 563% /H9 % H$ 6 / 7 39 4$6/ C5 l E n:c Zj R'4 &69 @% 3'% )69 9 6(6 K FQ n8k c o N : + 37 667 % % @/667 6 % 7 % 6 5L2CB5Lp V'48 H7 8 1$8 B #6(8 H7 8 1$8 I 5p5 q r; j^:cE G N Q E s t% #6 1' % 8 (8 6/ % ,39 $ I +&6'4T #3$4 /68 $6 /9 9 6, 7 % ,3' &1(9 17 I 5p] qG hG G Zj +( 9 $6 )68 7 "8 7 8 "69 6=% 8 9 7 V6'467 =7 9 38 % / % ,$8 % ,1/ 9 38 '68 3% 6 6 /H,1=/7 )6$ 55X qG h o N : u37 6/ 6 8 7 =$ B &37 6/ 6, 0 7 8 8 S 7 7 3% /)6$ t% ,6//9 8 . V6'467 7 % ,3' &37 8 ='7 3v6 /8 68 3% 6 $6/ 7 (1$4 )29 5YY q;Q Dk _Q N ; : + w6,$6& (6 A 7 (69 #6(% ,7 &,8 5L2 xG Q jg n O V6'467 /68 $6 % '0 8 % 1'$4y-8 3% 6, 67 6) 7 % ,

A four-year study of an isolated adder (Vipera berus) population in the vicinity of the Dávodi fish pond system (Boronka Landscape Protection Area) at Nagybajom-Ciframalom, Somogy County, southwestern Hungary, was carried out. By using a capture-recapture method, 56 specimens (34 males and 22 females) could be caught and measured in the field. The approximate population size estimated by the Petersen-Lincoln index was found to consist of 278 specimens. Based on body length and weight comparisons, three age classes could be distinguished. Males and females did not differ significantly in dimensions, while melanistic specimens of either gender were heavier and longer than normally coloured ones. Males finished hibernationg two to three weeks earlier than females, and the activity of both sexes largely ceased between late June and mid-August. Young were born in August, and retreated to their overwintering sites in the second half of October at latest, at the same time as adults. In colour pattern, mid-body and subocular scale counts, the population appeared to consists mostly of specimens intermediate between V. b. berus and V. b. bosniensis. The ratio of melanistic individuals was unexpectedly high (39.27%.). Colouration was found to alter considerably during ontogeny.

Up to these days, there has only been minor investigation on the grounds of the late castle next to Kereki. During the excavations, a small amount of stove tile fragments was  found,  but  the  pieces  are,  however,  rather  significant. Most of the stove tiles can be traced back to the time of Sigismund  of  Luxembourg,  but  stoves  were  built  here  in  the second half of the 15th century, and even in the 16th century. Based on the findings, a theoretical reconstruction of the tiled stove from the time of Sigismund is also possible.

Mint közismert, az utolsó nemesi felkelés, az ún. nemesi inszurrekció összehívására 1809-ben került sor. Jelen dolgozat eme nagy eseménysorozat egy kis szegletét, a Somogy vármegyét, azaz „Somogyországot” érintő történéseket mutatja be részletesen a vármegyei közgyűlés jegyzőkönyveinek felhasználásával. A dolgozat olyan kérdésekkel foglalkozik, mint hogy: Miképpen jelent meg a háborús jelleg, hogyan csapódtak le a háborús események a vármegye közigazgatásában, ezekre pedig milyen reakciók születtek? Milyen volt a kapcsolat a közigazgatás felső és alsó szintje között? Vannak-e olyan intézmények, szervek, amelyek speciálisan ebben a háborús helyzetben jöttek létre? Mi az az állandó bizottság és milyen szerepet játszott a somogyi közigazgatásban az 1809-es események során?

2014. július 2-án a jáki templom kertjében (Fotó: Michael Hess) ■ 7 ■ TaRTalom Tyekvicska Árpád ■ 13 ■ Előszó Kenyeres István ■ 17 ■ Előszó ■ 19 ■ Egy életút évszámokban Szögi László ■ 21 ■ Somogy vármegye peregrinusai, 1265-1918 Gerhard Pferschy ■ 33 ■ Polgárok és városlakók (nem csak stájer példák alapján) Kenyeres István ■ 39 ■ A dömösi prépostság koppányi uradalmának összeírása Mohács előtt és a török hódítás időszakában Feiszt György ■ 53 ■ Vas és Zala vármegyék címerének kialakulása Varga J. János ■ 59 ■ Esterházy Pál telepítései a török kiűzése után Tolna és Somogy vármegyékben Várady Zoltán ■ 67 ■ A császári hadsereg jelenléte Tolna vármegyében a 17-18. század fordulóján Hudi József ■ 75 ■ Takácsi nemesi község társadalma és önigazgatása a 18-19. században Soós István ■ 83 ■ Fiume inkorporációja a Magyar Királyságba, 1776-1827 Poór János ■ 93 ■ A jozefinizmus és a reformkor között. Néhány szó egy régi vitához Peter Wiesflecker ■ 101 ■ Koháry Antónia (1797-1862). A 19. század egy magyar nemesasszonya a 20. századi európai dinasztiák ősanyja. Genealógiai vázlat Bana József ■ 109 ■ Győr város sportegyesületeinek katasztere, 1827-1950 Bariska István ■ 119 ■ Utca-és térelnevezések Kőszeg 1839. évi térképén Kapiller Imre ■ 129 ■ Egy meg nem valósult terv. A Nagykanizsai Polgári Egyesület székháza, 1840-1842 Tilcsik György ■ 137 ■ Régi-új adatok Josip Jelačić Magyarország elleni hadjáratához és István főherceg nádor lemondásához. A nádor és a bán levélváltása 1848. szeptember 19-én és 20-án Halász Imre ■ 149 ■ A neoabszolutizmus korának intézményhálózata és személyi állománya Somogy vármegyében Deák Ágnes ■ 163 ■ Egy vidéki újságíró megpróbáltatásai a Schmerling-provizórium idején Katona Csaba ■ 171 ■ Egy kosztos diák mindennapjai Nyitrán az 1860-as években Željko Holjevac ■ 177 ■ Mítosz és valóság között. Khuen-Héderváry Károly (1849-1918) horvát bán Gyáni Gábor ■ 185 ■ A levelezés mint a polgárosodás tünete Márfi Attila ■ 193 ■ Széljegyzetek Vasváry Ferenc pécsi jogászprofesszor "Naplóm. A szentháromság nevében!" című kötetéhez Kaposi Zoltán ■ 199 ■ A Somssich família uradalmai a 19-20. század fordulóján Somogy vármegyében Szakály Sándor ■ 205 ■ A 2. világháború egyetlen, a Mária Terézia Katonai Rend lovagkeresztjét kiérdemelt magyar katonája, vitéz Oszlányi Kornél vezérőrnagy