Az egyik oka, hogy mostanában kicsit kevesebbet jelentkezem, az idén sok olyan ételt készítek, amelyek már voltak a blogban. Ritkán ismétlem az ételeket, de azért időnként mégis jól esik visszatérni a nagy kedvencekhez. Úgy látszik, ez az év - részben - ennek a jegyében telik. Aztán nem egyszer az ihlettel is hadilábon állok, még ha néha már látom magamon a pozitív jeleket.  De nem vagyok tétlen, van a tarsolyban néhány publikálásra váró étel. Következzék ezekből most egy újabb wokos variáció. Mostanában sokkal sűrűbben használom a wokot, mint eddig. Nagyon tetszik az egyszerűsége, és főképp az, hogy nagyon jól megmaradnak a wokban a különböző alapanyagok eredeti ízei és textúrái, illetve bizonyos ízeket semmi máshoz hasonlóan emel ki a benne rövid ideig és magas hőfokon történő pirítás. A fűszerezés tekintetében ebben az ételben felbukkan a pár hete ismét régi-új szerelmem, a kasszifahéj. Néhány hete a Culinarisban a fűszeres polcon turkáltam, ekkor lettem rá figyelmes. Valamikor réges-régen már találkoztam vele, de azóta sem láttam sehol, ezért nagyon megörültem neki, gondolkodás nélkül vettem is belőle. Azóta minden különösebb indok nélkül az is előfordul, hogy csak rájárok szagolgatni. Érdemes kipróbálni!

Hozzávalók (4 adag)
- 4 egész csirkecomb
- 2 cukkini (kb. 20 cm-es)
- 300 g lilabab (vagy zöldbab)
- 2 közepes cékla
- 3-4 sárgarépa
- 2 fej lilahagyma
- 2 fej újfokhagyma (vagy 1 kevésbé új)
- petrezselyemzöld, bazsalikom
- 100-150 ml száraz fehérbor
- szójaszósz
- szőlőmagolaj
- 1 csili, 1 tk római kömény, 1 tk szecsuáni bors, 1 tk fehérbors, 2-3 kisebb darab kasszifahéj
- 400 g spagetti
 

Mint minden wokos ételnél, ezúttal is az előkészítés a legfontosabb. A csirkecombot kicsontozom, pár centis kockákra vágom, a zöldségeket pedig vékony csíkokra, fajtánként elkülönítve. Felteszem a tészta főzővizét forrni, majd a wokot a legnagyobb lángra rakom, hagyom öt percet forrósodni. Kis adagokban szőlőmagolajon először a csirkét, majd a zöldségeket külön-külön megpirítom. A tészta főzését úgy időzítem, hogy mire az utolsó adag is készen van a wokban, addigra pont kifőjön. Végül kevés olajon megfuttatom a mozsárban összetört fűszereket, felöntöm a borral, amelyből elforralom az alkoholt, hozzáadom a szójaszószt, végül összeforgatom a zöldségekkel és a tésztával. Ha nem elég sós, még locsolok rá szójaszószt. A végén bőségesen meghinten durvára vágott petrezselyemzölddel, illetve bazsalikomleveleket tépkedek rá, így tálalom.