A krumplileves az legyen krumplileves. Hogy ennek mi értelme van, igazából soha nem értettem, de mindenestre még mindig jót lehet rajta röhögni, ha kellő hangsúlyozással és kellően rekedtes hangon mondja valaki. A tárgyra térve, nem sűrűn szoktam ilyet készíteni, pedig alapjában véve nem is rossz leves, főleg, ha jófajta balzsamecettel, házitejföllel, csipőspaprikával kínálják. Amennyiben pedig krumpligombóc is van hozzá, akkor egyenesen a kedvencem. Na lehet, hogy innen fúj a szél, ha nincs gombóc, akkor nem is érdekes. De most úgyis a gombóckészítés volt a fő csapásirány, így a gyerekkori hangulatot megidézve készült a kombó: krumpileves gölödinekkel, sajtos nudli, és szilvásgombóc. A tészta meg úgy is egy és ugyanaz, innentől kezdve mennyiségi kérdésről beszélünk :)

A krumplileves nem bonyolult feladvány: amilyen arányokkal szeretjük, leveszöldséget, és ehhez mérten azért nem jelentéktelen mennyiségű krumplit pucolunk, nálam most hozzávetőlegesen így:
- 2 cs. sárgarépa (közepes)
- 1 cs gyökér (kisebb)
- 1 közepes karaláb
- 1 nagyobb zeller
- 2 hagyma
- 2 újfokhagyma
- ~ 1.2 kg krumpli
- 4 paradicsom

Mindent felaprítottam kb. azonos méretosztályra, jól megfuttattam 1 púpos kanál megolvasztott kacsazsíron, sóztam, felöntöttem vízzel, amikor minden megpuhult (a krumplit kell ellenőrizni, ha az kész, akkor minden kész), beledaraboltam 4 paradicsomot, és beledöntöttem az előre elkészített nagyobb cseresznye-méretű krumpligombócokat (jó sokat). Forrástól számítva 10 percet csendesen bugyborékolt. Ekkor 2 púpos ek. kacsazsíron megfuttattam egy kis pirospaprikát, másfél ek. lisztet és beletörtem 3 gerezd fokhagymát. A jó és csomómentes rántás titka ugyanaz, mint a lisztes mártásoké: a folyadékot csak lassan kell hozzá adagolni (itt a leveseskondérból), és közben szaporán kevergetni. Amikor már valamennyire folyós állagú, akkor adjuk a leveshez. Ekkor bele lehet aprítani izlés szerinti petrezselyem- és/vagy zellerzöldet is. Megforraljuk, és készen vagyunk. Sok házitejföllel és balzsamecettel kínáljuk.