Jánosháza

Jánosháza
Az Erdődy várkastély
Jánosháza címere Jánosháza zászlaja
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Nyugat-Dunántúl
Vármegye	Vas
Járás	Celldömölki
Jogállás	város
Polgármester	Kiss András Attila (független)
Irányítószám	9545
Körzethívószám	95
Népesség
Teljes népesség	2276 fő (2024. jan. 1.)
Népsűrűség	105,13 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	23,41 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 07′ 20″, k. h. 17° 09′ 51″47.12219, 17.16408
Jánosháza Pozíció Vas vármegye térképén
Jánosháza weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Jánosháza témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Batthyány Lajos itt raboskodott

Batthyány Lajos emléktábla a ház falán

Jánosháza város Vas vármegyében, a Celldömölki járásban.

Fekvése

Vas vármegye keleti részén, a Kemenesalja délkeleti részén, a Marcal völgyében található. Keleti határa nagyrészt sík, a Marcal felé ereszkedő terület, míg nyugat felől a Mosó-árok völgyének dombosabb térszíne húzódik. A vidék nagy része mezőgazdasági művelés alatt áll, vízfolyásainak mellékét rétek kísérik, míg déli irányban nagyobb kiterjedésű erdők borítják a tájat.

Megközelítése

A település a 8-as és a 84-es főutak keresztezésének közvetlen közelében helyezkedik el, ezért mindkettőn kényelmesen megközelíthető (a két főút csomópontja a belterület felől a 8435-ös úton érhető el). Keszthely északi határvidékével a Kisgörbőn és Óhídon át idáig vezető 7331-es út köti össze, Karakó felől pedig a 7381-es út vezet a településre. Kemenespálfa felé a 8429-es út, Kissomlyó felé a 8457-es út biztosít összeköttetést,

Vonattal a Bajánsenye–Zalaegerszeg–Ukk–Boba-vasútvonalon érhető el, melynek egy megállási pontja van itt, Jánosháza megállóhely, mely a belterület délkeleti szélén helyezkedik el, közvetlenül a 8457-es út mellett.

Története

A település mellett a 8-as és 84-es főutak kereszteződése táján Lázár Jenő tárt fel egy halomsírt. Ebben hat urnasírt talált, amelyek a késő bronzkori késő halomsíros – korai urnamezős kultúra temetkezései. A hely nemzetközileg elfogadott archeológiai névadó lelőhely lett, hiszen a kultúra egy csoportját Jánosháza–Farkasgyepű csoportként emlegetik. Egy másik halmot Fekete Mária tárt fel, amelyben ugyanennek a kultúrának kissé korábbi fázisára keltezhető sírjára lelt. A Ság hegyi központi település egyik korai temetője lehetett itt. A hazai és külföldi párhuzamok alapján kisebb halmok és temetkezések lehetnek még a területen. Településeik a Magasparton, az Alsóerdőnek és a Fürdődombnak nevezett határrészen lehettek. A többutcás, szalagtelkes községben felfedezhetők a korábbi városias építkezés nyomai is.

Az aránylag későn keletkezett település, első írásos nyoma csak a 15. századból való (Janushaza 1428). Nevét a feltételezések szerint tulajdonosáról, a szomszédos Varsányt is birtokló Joannesról kapta. Joannes Ormuzd de Varsány ún. kisvára a ma igencsak romos várkastély területén keresendő. Az 1400-as évek elején szerezték meg a Garayak és a somlói uradalomhoz csatolták.

A 16. század elején Bakócz Tamás kapta meg, tőle örökölték az Erdődyek, akik a devecseri Choron család­nak adták zálogba. Később ők örökbirtokként erősíttették meg szerzeményük tulajdonjogát.

A család kihalása után a leányági örökösöktől a 18. században szerezték vissza az Erdődyek.

Maga a település virágkorát a 16–17. században élő várkastély tövében alakult ki, amely mellett az 1600-as években jelentős katonai tábort is fenntartottak. A község fejlődéséhez jelentősen hozzájárult még, hogy a környező településeken fekvő birtokok központja lett. Ennek köszönhetően az 1571-ben elhagyatott helyként számontartott települést a következő évszázadban már mező­városként tüntették fel.

Kereskedelmi jelentőségét a főút közelsége is emelte. 1750-ben már négy utcát írtak össze (Öreg, Új, Újváros, Bojtorjánszeg). 1707-ben az osztrák csapatok felgyújtották. A 19. században járási székhely is volt, de később ez a terület a Kiscelli járásba olvadt be. A 18. század második felében zsidók is letelepedtek itt, akiknek száma annyira megnövekedett, hogy a következő században iskolát, zsinagógát is építettek. A 18. századi úrbéri összeírásokból kitűnik, hogy a község valóban a mezővárosi fejlődés állapotában volt.

Jánosháza jelentős vásártartó hely, vásáros napokon több tíz kilométeres körzet­ből hat úton áramlott a nép a községbe. Miután a környéken több kisebb község is vásártartási engedélyt szerzett, Jánosháza vásári jelentősége csökkent.

A közigazgatási és igazságügyi miniszter javaslatára 2013. július 15. napján városi címet kapott.

A 17. században elpusztult fatemplom helyett az 1700-as évek elején az evangélikus prédikátor elűzése után emeltek új épületet a katolikusok. Az 1734 körül készült kőépületet 1779-ben az Erdődy család költségén nagyobbították meg és építették át klasszicizáló barokk stílusban. A Keresztelő Jánosról elnevezett egyhajós római katolikus templom egyenes záródású szentélye keskenyebb a hajónál. Ívesen tört párkányú, sátortetős tornya csak a harangszinttel emelkedik ki a homlokzatból. A hajót három osztatú csehsüvegboltozat, a szentélyt és sekrestyét csehboltozat fedi. A nyugati oldalon két pilléren nyugvó karzat van. A főoltárkép egy barokk stílusú falkép, amely a Jézust keresztelő Jánost ábrázolja, felettük a Szentlélek galamb formájában. A szintén barokk mellékoltárt Assisi Szent Ferencnek állították. A kagyló alakú kő keresztelőkút fa fedőjén Krisztus és Keresztelő Szent János barokk szobra látható. A falfülkében fából faragott barokk Pietà szobor van. A fő téren álló barokk Szűz Mária-szobor a felhőkön álló Mária megkoronázását mutatja be, az alak felett a Szentháromság. A konzolokon két angyal szobra áll.

A Várkastély első írásos emléke 1510-ből való, amikor a király Bakócz Tamás unokaöccsének Erdődy Péternek engedélyt adott háza fallal és árokkal való körbevételéhez.

1537-ben Török Bálint ostromolta, majd a következő évben el is foglalta. Choron András és fia reneszánsz óolasz bástyát és négyszögletes alaprajzú védelmi rendszert építettek ki.

1583-ban Choron János végren­deletében saját költségén újonnan építettnek mondta.

Az 1600-as évek elején, egy még a Bocskai-hadjárat előtti gyújtogatás romjait javíttatta ki Nádasdy Tamás a kastély nagy részén.

1609-ben Cho­ron Margit, Nádasdy Orsolya és Nádasdy Tamás osztották fel ma­guk között. Ebből a szerződésből tudjuk, hogy a már emeletes épület tornyában óra és harang is volt.

1703-ban teljesen üres és romos állapotú, mert tulajdonosai nem használták.

1732 után újra az Erdődyek tulajdonában került.

1758-ban Erdődy Lászlóné Illésházy Anna barokk stílusban építtette át és tette lakhatóvá. Ő 1765-ig itt is élt, de az 1780-as években már újra romos állapotba került.

1855-ben emeletet kapott a lakórész. Utol­só bővítése 1935-ben volt, amikor elkészült újabb emelete és a ma is látható sisak a toronyra.

Sejtér

Jánosháza mai határain belüli egykori település.

1273-ban IV. László az itteni jobbágyokat hadi érdemeikért az országos nemesek közé emelte.

Pusztulásáig ezután kisnemesi birtok volt.

1575-­ben azt jegyezték fel, hogy a török Söjtörig pusztította el a vidéket.

1635-ben említik utoljára mint falut, utána csak puszta volt.

Gálosfölde

Egykor a mai Jánosházától északnyugatra fekvő települést 1478-ban Somló várának tartozékaként tartották nyilván (Galos­háza).

1588-ban már hódolt a töröknek, ezután viszont puszta.

1769-ben már csak egy dűlőnév őrizte emlékét.

Közélete

Polgármesterei

• 1990–1994: Dr. Varga Iván (MDF)
• 1994–1998: Molnár Géza (független)
• 1998–2002: Dr. Gömbös Ferenc (MDNP-Fidesz-FKgP-MKDSZ)
• 2002–2003: Dr. Gömbös Ferenc László (független)
• 2003–2006: Keresztes István (független)
• 2006–2010: Keresztes István (Fidesz-KDNP)
• 2010–2014: Keresztes István (Fidesz-KDNP)
• 2014–2019: Kiss András Attila (független)
• 2019–2024: Kiss András (független)
• 2024– : Kiss András Attila (független)

A településen 2003. október 12-én időközi polgármester-választást tartottak, az előző polgármester halála miatt.

Népesség

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2024 között

Lakosok száma	2553	2528	2489	2436	2338	2325	2276
	2013	2014	2015	2021	2022	2023	2024

Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 84,8%-a magyarnak, 0,6% németnek, 5,5% cigánynak, 0,2% románnak mondta magát (15,1% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 67,5%, református 1,7%, evangélikus 3,2%, görögkatolikus 0,1%, felekezet nélküli 2,6% (23,6% nem nyilatkozott).

2022-ben a lakosság 90,1%-a vallotta magát magyarnak, 2,2% cigánynak, 0,9% németnek, 0,3% románnak, 0,9% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (9,7% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 47% volt római katolikus, 3,8% evangélikus, 2,2% református, 0,1% izraelita, 0,1% ortodox, 0,4% egyéb keresztény, 1% egyéb katolikus, 5,1% felekezeten kívüli (40,2% nem válaszolt).

Nevezetességei

A kastély 2019-ben

Jánosháza, várkastély légi fotón

Erdődy várkastély vagy más néven Erdődy-Choron-kastély A vár első írásbeli említése 1510-ből maradt fenn. 1510-ben a király, Erdődy Péter-nek (Bakócz Tamás unokaöccsének) engedélyezte, hogy udvarházát fallal és árokkal vegye körbe.

1538-ban Török Bálint kezére kerül. 1609-ben kora barokk stílusban bővítették. 1732 után került vissza az Erdődyek birtokába a kastély meglehetősen romos állapotban. 1758-ban átépítették és ismét lakhatóvá tették, de az 1780-as évekre állapota újfent leromlott. A lakórészre 1855-ben emeletet építettek, utolsó átalakítására 1935-ben került sor, amikor újabb emelet készült el, ekkor került a ma is látható jellegzetes sisak a toronyra. A kastély egészen az államosításig az Erdődyeké maradt. A második világháború végén a bevonuló szovjet csapatok feldúlták és kifosztották. A háború után egy ideig járványkórház működött falai között, melynek során állapota tovább romlott. Később mezőgazdasági szakiskolát és óvodát alakítottak ki benne, míg a tetőtérben múzeum kapott helyet. Az épület jelenleg üresen áll, felújításra szorul.

Római katolikus templom

A templom 1734 körül épült a korábbi, akkorra már elpusztult fatemplom helyett. 1779-ben az Erdődy család költségén nagyobbították meg, és építették át klasszicizáló barokk stílusban. A római katolikus templom egyenes záródású szentélye keskenyebb a hajónál. Ívesen tört párkányú, sátortetős tornya csak a harangszinttel emelkedik ki a homlokzatból. A hajót három osztatú csehsüveg boltozat, a szentélyt és sekrestyét csehboltozat fedi. A nyugati oldalon két pilléren nyugvó karzat van. A főoltárkép egy barokk stílusú falkép, amely a Jézust keresztelő Szent Jánost ábrázolja, felettük a Szentlélek galamb formájában. A szintén barokk mellékoltárt Assisi Szent Ferencnek állították. A kagyló alakú kő keresztelőkút fa fedőjén Krisztus és a templom védőszentje, Keresztelő Szent János barokk szobra látható. A falfülkében fából faragott barokk Pietà szobor van.

Híres jánosháziak

• Kiss László jogtudós, egyetemi tanár, az állam- és jogtudományok akadémiai doktora
• Márfi Márk színész
• Márkus Ferenc színész
• Salgó Ernő orvos, újságíró, műfordító
• Sárközy Pál pannonhalmi főapát, matematikus, egyetemi tanár
• Tóth Zoltán válogatott labdarúgó
• Vajda Sámuel szent Benedek-rendi tihanyi apát

Külső hivatkozások

• Jánosháza a Kemenesvidék honlapon
• Jánosháza – Térkép Kalauz Archiválva 2007. szeptember 29-i dátummal a Wayback Machine-ben