Ma egy barátnőmmel kávéztam, aki a legutóbbi találkozásunkat azért mondta le, mert haza kellett utaznia Lengyelországba egy közeli hozzátartozója halála miatt.
Az apósáról volt szó, nagyon aggódtam miatta, mivel az anyósáért nem rajongott, és az már többször jelezte, hogy ki akar a fiacskájához költözni azonnal - mindkét kisöreg nyugdíjas és egymás agyára mentek. Egyszóval a rossz hír duplázódott a barátnőm számára nyilvánvaló okokból.
A bácsika halász volt az Északi-tengeren világéletében, nyugdíj után, 7o felett még kijárt feketén dolgozni egy kis zsebpénzért. Beesett a hideg vízbe a hajóról, meg is fulladt, meg a szíve is megállt na. Mondtam is a barátnőmnek, ja hát neki így szép meghalni, bólogatott. Mivel nemzetközi vizeken történt a haláleset, ezért hát úgy volt hogy a család majdhogynem otthon ült feketében várva a testre.
A barátnőm szenvtelen hangon mesélte, hogy vizihulla is, meg napok is elteltek, szóval mindenképp csukott koporsós temetést akartak, csak ott feküdt a bácsi napokat a halak mellett a jégen, és hát itt megkérdeztem hogy ugye nem, ugye, a barátnőm pedig nézett tovább mélyen a szemembe, és én akkor így előre bocsánatot kértem, dehát ezért választanak engem barátnőnek az emberek, szóval a kápolna ajtajában biztonsági őr várta őket, hogy mindenki csak saját felelősségre menjen be mert valaki nyitvahagyta a koporsót, én pedig szűkölve röhögtem hogy ezt nem is akarom elhinni, de akkor már ő is nagyon nevetett ahogy mesélte az ügyintézést meg a temetést, meg a műsort, meg hogy az anyuka hirtelen már nem is akar kiköltözni hozzájuk.
Jó hát ennyi a történet, délelőtt óta sokat veszített a viccességéből, na, wm még nagyon nevetett.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: filozofal. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: filozofal. Összes bejegyzés megjelenítése
2013. december 4., szerda
2013. november 3., vasárnap
tavasziszél
Ez egy intim és kizárólag belső használatra szánt videó, és csak azért rakom fel, mert tudom hogy a családtagok nagyon fognak neki örülni.
A többieknek pedig; az éneklés az egyetlen dolog amivel kapcsolatban szégyenlős vagyok, mert bár nem rossz a hangom, sijnisajni nincs abszolut hallásom, a ritmusérzékem pedig nulla. szóval így izé.
A történet pedig, hogy a csillivilli kis unokahugommal őszölünk. A Wells-i katedrálisról már meséltem. Legutóbb amikor itt voltunk, ez a terem teli volt pakolva mindenfélével, de most már a levegővételkor is hallottuk hogy jó lehet az akusztika.
Nagyon szerettük volna kipróbálni, de voltak a teremben, és egy templomban azért nem illő, bár egy férfi nagyon agitált minket amikor így dudorásztunk.
Aztán mindenki elment, mi pedig gyorsan kihasználtuk a helyzetet. Ilyesmik.
Persze nem hagyom ilyen kis aranyosan ezt a bejegyzést.
Szóval valamelyik este felszálltunk a buszra és egy fiatal srác, huszoniksz év körüli az öregeknek meg a bénáknak fenntartott helyen terpeszkedett, a sporttáskája a másik ülésen volt, és bár volt rengeteg felszálló, a testbeszéde nyilvánvalóan azt mutatta, hogy nem akarja se a helyet felszabadítani, se átülni máshova, hiába botozott el mellette hátra valami bácsika.
(magyarázat: a rengeteg felszálló nem azt jelenti mint a hetes buszon. elenyésző hogy nem jut mindenkinek ülőhely, de az is hogy az öregek helyét valaki elfoglalja)
Szóval elhaladtunk a srác mellett, én pedig jó hangosan hátraszóltam a társaságomnak magyarul, hogy "de utálom az ilyen majmokat". Természetesen a következő pillanatban válaszolt valakinek akivel telefonbeszélgetésben volt, nyilván magyarul ilyen az én formám.
Bár a hallgatóság nem tudja hogy ez a fiú kiket képvisel, de a viselkedését látja.
Akik ott a templomban hallgattak minket, azok sem tudják milyen nyelven énekeltünk.
Mégis a két különböző közönség nagy valószínűséggel mindkét esetben most találkozott először a magyar nyelvvel.
Vonjátok le a konzekvenciákat, és innen kérek minden sorstárs immigránst, hogy viselkedjen már az istenszerelmére.
A többieknek pedig; az éneklés az egyetlen dolog amivel kapcsolatban szégyenlős vagyok, mert bár nem rossz a hangom, sijnisajni nincs abszolut hallásom, a ritmusérzékem pedig nulla. szóval így izé.
A történet pedig, hogy a csillivilli kis unokahugommal őszölünk. A Wells-i katedrálisról már meséltem. Legutóbb amikor itt voltunk, ez a terem teli volt pakolva mindenfélével, de most már a levegővételkor is hallottuk hogy jó lehet az akusztika.
Nagyon szerettük volna kipróbálni, de voltak a teremben, és egy templomban azért nem illő, bár egy férfi nagyon agitált minket amikor így dudorásztunk.
Aztán mindenki elment, mi pedig gyorsan kihasználtuk a helyzetet. Ilyesmik.
Persze nem hagyom ilyen kis aranyosan ezt a bejegyzést.
Szóval valamelyik este felszálltunk a buszra és egy fiatal srác, huszoniksz év körüli az öregeknek meg a bénáknak fenntartott helyen terpeszkedett, a sporttáskája a másik ülésen volt, és bár volt rengeteg felszálló, a testbeszéde nyilvánvalóan azt mutatta, hogy nem akarja se a helyet felszabadítani, se átülni máshova, hiába botozott el mellette hátra valami bácsika.
(magyarázat: a rengeteg felszálló nem azt jelenti mint a hetes buszon. elenyésző hogy nem jut mindenkinek ülőhely, de az is hogy az öregek helyét valaki elfoglalja)
Szóval elhaladtunk a srác mellett, én pedig jó hangosan hátraszóltam a társaságomnak magyarul, hogy "de utálom az ilyen majmokat". Természetesen a következő pillanatban válaszolt valakinek akivel telefonbeszélgetésben volt, nyilván magyarul ilyen az én formám.
Bár a hallgatóság nem tudja hogy ez a fiú kiket képvisel, de a viselkedését látja.
Akik ott a templomban hallgattak minket, azok sem tudják milyen nyelven énekeltünk.
Mégis a két különböző közönség nagy valószínűséggel mindkét esetben most találkozott először a magyar nyelvvel.
Vonjátok le a konzekvenciákat, és innen kérek minden sorstárs immigránst, hogy viselkedjen már az istenszerelmére.
2013. október 15., kedd
Szóval, a nagyon nagyon hiányozós dolgok például a piacozás, azt nagyon szeretem, színes illatos finom érdekes még egy papírboltnál is menőbb.
A másik ügy.
Az van hogy a nagy felületen elterpeszkedő szőlőszemek látványa nagyon mélyről jövő indulatokat vált ki belőlem. Most vicc nélkül, tudom, hogy ez fura, tőlem főleg. Olyan érzésem van, mint amikor egy szó a nyelved hegyén van de nem tudod kimondani, na ilyen érzésem van ettől a látványtól, csak sokkal erősebben, fogalmam sincs miért.
Volt volna valami könyv vagy rajzfilm kiskoromban ami miatt így érzek, fogalmam sincs. Azt tudom hogy egyszer hánytam egy csomó otelló szőlőt úgy hatévesen. Arra emlékszem, hogy egy autóban hányok, meg arra hogy előtte már szóltak hogy ne egyek belőle annyit, és hogy akkor valami olyasmi érzésem volt, ami kiskoromban sokszor a kajával kapcsolatban, hogy sajnálják tőlem, esetleg hogy élvezik a baszogatásomat, hagggggyanakmábékén, csakazértis. Ezt azért kinőttem.
De a nagy felületen elterpeszkedő szőlőtől érzett furcsaságnak ehhez semmi köze.
Szuperérdekes lenne ha erre rájönnék.
Nem is tudok ezekre a képekre hosszan ránézni, mert azonnal feljön ez az érzés.
A harmadik pedig, hogy mennyire borzasztóan irígy természetű vagyok, pedig ettől annyira szeretnék megszabadulni. Egyszerűen belülről zabál fel az indulat ha olyan ismerős sikerességét látom aki szerintem morálisan nem méltó a sikerességre.
Azt hiszem amúgy ez csóró tinédzserkor maradványa.
Klassz lenne kinőni.
A másik ügy.
Az van hogy a nagy felületen elterpeszkedő szőlőszemek látványa nagyon mélyről jövő indulatokat vált ki belőlem. Most vicc nélkül, tudom, hogy ez fura, tőlem főleg. Olyan érzésem van, mint amikor egy szó a nyelved hegyén van de nem tudod kimondani, na ilyen érzésem van ettől a látványtól, csak sokkal erősebben, fogalmam sincs miért.
Volt volna valami könyv vagy rajzfilm kiskoromban ami miatt így érzek, fogalmam sincs. Azt tudom hogy egyszer hánytam egy csomó otelló szőlőt úgy hatévesen. Arra emlékszem, hogy egy autóban hányok, meg arra hogy előtte már szóltak hogy ne egyek belőle annyit, és hogy akkor valami olyasmi érzésem volt, ami kiskoromban sokszor a kajával kapcsolatban, hogy sajnálják tőlem, esetleg hogy élvezik a baszogatásomat, hagggggyanakmábékén, csakazértis. Ezt azért kinőttem.
De a nagy felületen elterpeszkedő szőlőtől érzett furcsaságnak ehhez semmi köze.
Szuperérdekes lenne ha erre rájönnék.
Nem is tudok ezekre a képekre hosszan ránézni, mert azonnal feljön ez az érzés.
A harmadik pedig, hogy mennyire borzasztóan irígy természetű vagyok, pedig ettől annyira szeretnék megszabadulni. Egyszerűen belülről zabál fel az indulat ha olyan ismerős sikerességét látom aki szerintem morálisan nem méltó a sikerességre.
Azt hiszem amúgy ez csóró tinédzserkor maradványa.
Klassz lenne kinőni.
2013. szeptember 22., vasárnap
Szefós
A szellemi fogyatékossággal egészen kicsi gyerekként találkoztam. Szerencsémre. Az anyukám a helyi kisegítő iskolában húzott le két évtizedet, ha jól emlékszem. Kábé onnan kezdve hogy iskolás lettem én.
A kisegítőt nagyon szerettem. A fura szagával együtt. Gyönyörű, fényes aulája volt, óriási szobanövényekkel, a mi szobafenyőnk sose lesz ekkora, (da he igen, akkor is TILOS karácsonyfadíszeket ráaggatni) a hivatalos dekorációként szolgáló képeken egymásba épülő, ellenkező irányba mutató nyilak voltak. Nyilván egy zseni kisgyerek voltam ha ezt simán tudtam azonosítani lakókkal. Az osztályok kicsik voltak, nyolc tíz tizenöt gyerekre szabva, csodálatos dekorációkkal. Ha jól emlékszem volt valami verseny is, hogy melyik osztály a legszebben dekorált, emlékszem anyu mennyit vagdosott meg ragasztott, velünk is, én mindig őt tettem volna meg győztesnek.
Sok időt töltöttünk ott, amikor nagyobb lettem akkor inkább a tanáriban, úgy rémlik.
A kisegítőt néha gyűlöltem, hogy anyu annyi időt tölt ott, hogy jobban szereti azokat a gyerekeket, biztos.
A gyerekek természetesek voltak. Ilyenek, pont. Valami furcsa kisugárzásuk volt, meg fura szaguk néha, de inkább voltak mesebeli lények a szememben mint bármi más, néha kicsit féltem, néha kicsit untattak. Hamar megismernek, ami nagyon sokszor azt jelenti, hogy ugyanabban a pillanatban meg is szeretnek, ÁÁÁÁÁÁÁGINÉÉÉÉÉNIITTALÁÁÁÁÁÁNYA ordít kettő előreszaladva, a másik kettő meg csüng rögtön, nem emlékszem miről beszélgettünk.
Anyu sokat mesélt a diákjairól. Voltak rémisztő történetek, voltak viccesek. Voltak akik árvák is voltak, volt akit szívesen hazahoztunk volna. Voltak kifejezetten mély nyomot hagyó kis lények, Andriska az autista aki szuper vonatokat rajzolt, de őt azért láttam előre-hátra dülöngélni is, azért az furcsa tud lenni.
Jobban szerettem azokat akikkel komolyabb volt a baj, az enyhén szellemi fogyatékos lányok fárasztottak legjobban, úgy gondoltam nem sokban különböztek egynémely osztálytársaimtól, de nagyképű kisgyerek is voltam nyilván.
Táborozni is voltunk velük, a Balatonon, így nyaral az a gyerek akinek mindkét szülője pedagógus, másra nincs pénz.
A nagymamám halála után a szentesték délutánjait is velük töltöttük, ott ettünk a bentlakókkal, néztük ahogy megkapják az ajándékjainkat, a hugaimmal három szólamban énekeltünk az aranyszárnyúangyalt a kis háziműsorukon.
Szóval a kisegítősök, vagy a felnőtt szefósok nekem nem egy olyan nagy vasziszdasz. Nyilván van olyan alkalom amikor én is zavarba jövök, bűntudatom van a szerencsém miatt, mármint, hogy én más démonokkal küzdhetek a fejemben. Aztán persze még mindig untatnak néha.
Mégis, azt hiszem sokkal több vagyok attól, hogy ez a téma ennyire természetes számomra.
Ezt azért írtam le, mert úgy gondolom, hogy az elmúlt napokat felborzoló cikk amit a 444 hozott le, sajnos, pártfüggetlen. Ismertek, ha van lehetőség arra hogy a fideszt ekézzem, akkor örömmel (annyi volt az utóbbi időben , de elfáradtam hogy mindre reflektáljak). De ezek lehettek volna bármely begyöpösödött kisváros bármely fafejű kisbírói, és véletlen csak hogy fideszesek, lehetnének ugyanígy emeszpések is. (bár pont a héten nem csak a szefósokba, de a rokikba is belerúgott a kormány a Pető intézetes sztorival)
Szóval csak dióhéjban, a Szilvásváradi képviselőtestület nem túl stílusosan határolódott el attól, hogy a faluban lakásotthon létesüljön öt-tíz szefós felnőttnek. Ehhez persze a város narancs parlamenti képviselője is asszisztált. Köpni kell, sokszorosan.
A 444 egy ki-be-ba-szott jó cikket hozott össze a történtekről, komolyan, olvassátok el, kattintsatok erre a bekezdésre, odavisz.
A cikkben van egy nagyon erős kisfilm a TASZtól, eléggé kemény, nekem különösen mert mondjuk az egyik szereplőjével táboroztam én is.
De ahogy már mondtam, az emberi butaság és sötétség és rosszindulat pártfüggetlen.
Az pédául mennyire súlyos sztori már, a minap hallottam, hogy a gyermekei biztonságáért -abszolút érthetően- aggódó anyuka megkérdi a körzeti orvost hogy a környéken lakó autista tinédzser vajh potenciális veszélyforrás-e. Erre doktorbubó azt tudja válaszolni, hogy tudományosan megállapított tény, hogy ezeknek intézetben a helyük, és b---meg, az anyuka egyéb információ híján nyilván elhiszi, hiszen az orvos mondta, és ha TÉNYLEG száz évvel ezelőtt lennénk, akkor én már rég máglyára lettem volna vetve már rég ott sorakozna az utca végén a falu apraja nagyja kiegyenesített kaszákkal.
Ami viszont már fideszes módi, az a köpönyegforgatás, ahogy a cikk kijövetele után kicsit megváltoztatták a hozzáállásukat, (ismételt használati útmutató az interneten kevésbé járatos olvasóknak ha ide kattintasz akkor olvashatod, hogy miért) - na, az amolyan
Forradalom volt barátaim fülkeforradalom , kontra nem hirdettünk forradalmat.
A kisegítőt nagyon szerettem. A fura szagával együtt. Gyönyörű, fényes aulája volt, óriási szobanövényekkel, a mi szobafenyőnk sose lesz ekkora, (da he igen, akkor is TILOS karácsonyfadíszeket ráaggatni) a hivatalos dekorációként szolgáló képeken egymásba épülő, ellenkező irányba mutató nyilak voltak. Nyilván egy zseni kisgyerek voltam ha ezt simán tudtam azonosítani lakókkal. Az osztályok kicsik voltak, nyolc tíz tizenöt gyerekre szabva, csodálatos dekorációkkal. Ha jól emlékszem volt valami verseny is, hogy melyik osztály a legszebben dekorált, emlékszem anyu mennyit vagdosott meg ragasztott, velünk is, én mindig őt tettem volna meg győztesnek.
Sok időt töltöttünk ott, amikor nagyobb lettem akkor inkább a tanáriban, úgy rémlik.
A kisegítőt néha gyűlöltem, hogy anyu annyi időt tölt ott, hogy jobban szereti azokat a gyerekeket, biztos.
A gyerekek természetesek voltak. Ilyenek, pont. Valami furcsa kisugárzásuk volt, meg fura szaguk néha, de inkább voltak mesebeli lények a szememben mint bármi más, néha kicsit féltem, néha kicsit untattak. Hamar megismernek, ami nagyon sokszor azt jelenti, hogy ugyanabban a pillanatban meg is szeretnek, ÁÁÁÁÁÁÁGINÉÉÉÉÉNIITTALÁÁÁÁÁÁNYA ordít kettő előreszaladva, a másik kettő meg csüng rögtön, nem emlékszem miről beszélgettünk.
Anyu sokat mesélt a diákjairól. Voltak rémisztő történetek, voltak viccesek. Voltak akik árvák is voltak, volt akit szívesen hazahoztunk volna. Voltak kifejezetten mély nyomot hagyó kis lények, Andriska az autista aki szuper vonatokat rajzolt, de őt azért láttam előre-hátra dülöngélni is, azért az furcsa tud lenni.
Jobban szerettem azokat akikkel komolyabb volt a baj, az enyhén szellemi fogyatékos lányok fárasztottak legjobban, úgy gondoltam nem sokban különböztek egynémely osztálytársaimtól, de nagyképű kisgyerek is voltam nyilván.
Táborozni is voltunk velük, a Balatonon, így nyaral az a gyerek akinek mindkét szülője pedagógus, másra nincs pénz.
A nagymamám halála után a szentesték délutánjait is velük töltöttük, ott ettünk a bentlakókkal, néztük ahogy megkapják az ajándékjainkat, a hugaimmal három szólamban énekeltünk az aranyszárnyúangyalt a kis háziműsorukon.
Szóval a kisegítősök, vagy a felnőtt szefósok nekem nem egy olyan nagy vasziszdasz. Nyilván van olyan alkalom amikor én is zavarba jövök, bűntudatom van a szerencsém miatt, mármint, hogy én más démonokkal küzdhetek a fejemben. Aztán persze még mindig untatnak néha.
Mégis, azt hiszem sokkal több vagyok attól, hogy ez a téma ennyire természetes számomra.
Ezt azért írtam le, mert úgy gondolom, hogy az elmúlt napokat felborzoló cikk amit a 444 hozott le, sajnos, pártfüggetlen. Ismertek, ha van lehetőség arra hogy a fideszt ekézzem, akkor örömmel (annyi volt az utóbbi időben , de elfáradtam hogy mindre reflektáljak). De ezek lehettek volna bármely begyöpösödött kisváros bármely fafejű kisbírói, és véletlen csak hogy fideszesek, lehetnének ugyanígy emeszpések is. (bár pont a héten nem csak a szefósokba, de a rokikba is belerúgott a kormány a Pető intézetes sztorival)
Szóval csak dióhéjban, a Szilvásváradi képviselőtestület nem túl stílusosan határolódott el attól, hogy a faluban lakásotthon létesüljön öt-tíz szefós felnőttnek. Ehhez persze a város narancs parlamenti képviselője is asszisztált. Köpni kell, sokszorosan.
A 444 egy ki-be-ba-szott jó cikket hozott össze a történtekről, komolyan, olvassátok el, kattintsatok erre a bekezdésre, odavisz.
A cikkben van egy nagyon erős kisfilm a TASZtól, eléggé kemény, nekem különösen mert mondjuk az egyik szereplőjével táboroztam én is.
De ahogy már mondtam, az emberi butaság és sötétség és rosszindulat pártfüggetlen.
Az pédául mennyire súlyos sztori már, a minap hallottam, hogy a gyermekei biztonságáért -abszolút érthetően- aggódó anyuka megkérdi a körzeti orvost hogy a környéken lakó autista tinédzser vajh potenciális veszélyforrás-e. Erre doktorbubó azt tudja válaszolni, hogy tudományosan megállapított tény, hogy ezeknek intézetben a helyük, és b---meg, az anyuka egyéb információ híján nyilván elhiszi, hiszen az orvos mondta, és ha TÉNYLEG száz évvel ezelőtt lennénk
Ami viszont már fideszes módi, az a köpönyegforgatás, ahogy a cikk kijövetele után kicsit megváltoztatták a hozzáállásukat, (ismételt használati útmutató az interneten kevésbé járatos olvasóknak ha ide kattintasz akkor olvashatod, hogy miért) - na, az amolyan
Forradalom volt barátaim fülkeforradalom , kontra nem hirdettünk forradalmat.
2013. július 24., szerda
Ma találkoztam egy hitehagyott Jehova Tanujával, (JT csaladban nevelkedett, JT felsovezeto apuka) a csávó tizenévesen- gyaníthatóan lázadásképpen- elkezdett vallastörténetet meg tudományokat tanulni, most abszolutértéken ateista. Szenvedelyesen, tüzesen, rengeteg érvvel és magyarázattal ateista. Szélesen gesztikulálva, magabiztosan, szavába vágósan, hangosan ateista. A Bibliából versre pontosan idéző ateista, ugyanakkor húrelméletet nálam sokkal magabiztosabban pedzegető ateista.* volt olyan része a beszélgetésünknek, ahol azt vettem észre, hogy karban van a kezem, pedig kevés ember tud ilyen helyzetbe hozni vita/eszmecsere közben.
Aztán rájöttem hol a bibi. Pont ugyanaz vele a gáz, mint ami valószínűleg az apjával, csak más az előjel. A megkérdőjelezhetetlen hitük lehengerlő, kizárólagos mivolta, nincs rugalmasság, nincs kivétel.
Az apjával való párhuzamot- amire igen nagy az esély, úgy gondolom- holnap fel is vázolom neki. Valószínűleg nem fog neki jól esni, de heves hitéleti vita közben nem símogathatja meg a combom valami random kollega csak úgy következmények nélkül.
*Sokat blöffölök a nemlétező tudásomról, az átlagember annyira alulinformált, hogy ha már kétszer megnézted a BigBangTheoryt akkor kis magabiztossággal könnyedén elő lehet adni, hogy vágod mi az a higgszbozon, meg a nagy hadronütköztető.
Aztán rájöttem hol a bibi. Pont ugyanaz vele a gáz, mint ami valószínűleg az apjával, csak más az előjel. A megkérdőjelezhetetlen hitük lehengerlő, kizárólagos mivolta, nincs rugalmasság, nincs kivétel.
Az apjával való párhuzamot- amire igen nagy az esély, úgy gondolom- holnap fel is vázolom neki. Valószínűleg nem fog neki jól esni, de heves hitéleti vita közben nem símogathatja meg a combom valami random kollega csak úgy következmények nélkül.
*Sokat blöffölök a nemlétező tudásomról, az átlagember annyira alulinformált, hogy ha már kétszer megnézted a BigBangTheoryt akkor kis magabiztossággal könnyedén elő lehet adni, hogy vágod mi az a higgszbozon, meg a nagy hadronütköztető.
2013. július 7., vasárnap
búúúúú
Reg politizaltam mar, most sem az van, csak amolyan közéleti hírekre reflektálás.
A buzi-ügyről lesz szó, sok-sok triviával, ez a bejegyzés inkább a kevésbé felvilágosult-tájékozott olvasóim számára íródik, a nyitottabb gondolkodású olvasók lapozhatnak
Én heteró vagyok, annak születtem. Soha nem érdekeltek a lányok szekszuálisan. Pedig - és ebben biztos vagyok- nem egy férfi olvasóm van, akinek kevesebb lehetősége van (voltlesz) olyan nőkre amilyenekre nekem lett volna. Értsd ezt külsőleg, agyilag, sőt a kettő pöpec kombinációjában is. És itt nem esetlegességekről beszélgetünk hanem konkrét szituációkról.
Az, hogy ezekkel a lehetőségekkel nem éltem, semmiféle köze nincs semmiféle moralitáshoz. Ennek kizárólag ahhoz van köze, hogy nem ez a gusztusom.
Mert én a fiúkat szeretem, így születtem.
(itt kell megjegyeznem, hogy minél több nyelvet beszél valaki, annál több kultúrát ismer, és amíg még számított, sajnáltam picit hogy nem vagyok biszexuális - nem játszom két kapura - most meg már ugyebár mindegy. Mondjuk most, hogy már monogámiát fogadtam,, az, hogy ázsiai férfival soha nem csináltam az jobban zavar mint hogy nővel nem)
Remélem akkor megegyezhetünk abba, hogy ez az esetek nagy többségében nem egy tanult viselkedésforma, ezzel az ember együtt születik. Mondjuk úgy mint az abszolut hallással tejallergiával vagy a göndör hajjal. Gondolom nem kell belemenni olyan alap dolgokba micsoda szar ember az aki mondjuk egy tejallergiást csúfol, vagy teszem azt nagyon szeplős embert.
Persze ezzel kapcsolatban érvként gyakran vallási okokra hivatkoznak az ellenkezők, hát, ha az Ószövetséget tartják referenciának, akkor remélem továbbra sem esznek desznyóhúst, és a nőik továbbra is a hátsóudvarban vannak amíg menstruálnak.
De segítek, leírok ide mindent amit Jézus mondott a homoszekszualitással kapcsolatban:
Ennyit kábé.
Akkor térjünk rá a Meleg Büszkeség Menetére, köznyelven a Prájdra, esetleg a Buzifelvonulásra.
Ilyenkor jön az a szöveg, hogy "csinálhatják a négy fal között, de az ucccára nevigyék!"
Sajnos akik ezt hangoztatják azok még mindig nem értették meg miért van a menet. Szóval.
Tegyük fel, hogy wm nő. (vagy én férfi), de minden másban ugyanígy állunk a világ dolgaihoz, ahogy most. Majd tegyük fel, hogy kórházba kerülök. Mert elütött egy autó vagy mittudomén. És ott vagyok egy rémisztő környezetben egyedül. Félek és fáj is. Egy ember jelenléte ami számomra megnyugtató lenne, az wm. De mivel wm nő, és törvény előtt mi nem lehetünk egy pár, ő nem családtag, ő nem jöhet be a kezemet fogni, neadjisten elbúcsúzni mielőtt meghalok. Tehát egy kirekesztő törvénykezés miatt nekem egyedül, félve kell meghalnom.Ha mondjuk a szüleim homofóbok lennének, akkor az, hogy félelemben és magányban kellett meghalnom, az ugyanúgy az ő számlájukon lenne.
Szóval meghaltam, egyedül, mert hiába vagyunk együtt wmmel ő nem a párom. Mi lesz az eddig összeszedett cuccainkkal? Mondjuk a ház az én nevemen volt, a kocsi az övén, meg a mosógép is, a házra felvett hitelen ő a kezes. A fizetésünk egyforma volt, a földi javainkért ugyanúgy küzdöttünk.
De mivel ő a törvény előtt nem lehet a társam, ezek a cuccok mind-mind a szüleimre szállnak. Vagy ha rokonok nem lennének az államra. Tehát az állam kisajátítaná wm vagyonát.
Szerencsére nem haltam meg, semmi bajom. De a fentiek tudatában, és mivel budapesti magyar leszbikus pár vagyunk, évente egyszer felkelünk és elmegyünk a meleg büszkeség menetére, mert szeretnénk a társadalmat emlékeztetni arra, hogy nem vagyunk másodrangú állampolgárok és szeretnénk ha ugyanazok a jogok illetnének meg minket mint bármelyik másik adófizető állampolgárt.
Hát kábé ennyiről szól a Meleg büszkeség menete. A meleg büszkeség menete egy utcabál, egy karnevál, súlyos társadalmi üzenettel. Fejlettebb országokban már inkább csak karnevál. Magyarországon még nem. Általában szar a zene. A többség nem a tánci miatt megy.
Ilyenkor szoktak amúgy azok a hangok felerősödni, hogy minek mutogatják? undorító négyfalközé, satöbbi. Kíváncsi vagyok, hogy ugyanezt mondanák e a Riói Karneválról is? Hiszen azok A jelmezek ha lehet kevesebbet takarnak, és bizony mégsokkaljobban az erotikára hívják fel a figyelmet, úgy értem a két különböző irányba forgó bimbóbojtot senki, SENKI nem kultúrantropológiai szándékkal figyeli.
Persze hallottam már, ki ne hallotta volna, hogy megsértik mások érzékenységét, majd pédának felhozzák azt a szerencsétlen hülyét aki hat, hét éve papi nyakörvvel bibliát nyalogatva táncolt az egyik kamionon. Nézzük ezt az egy konkrét pédát. Először is. Hülyék mondenhol vannak. Az hogy valaki heteró/meleg, az nem egyenlő azzal hogy rögtön intelligens normálisan gondolkodó kultúrlény. Így megy ez. De azért ne felejtsük el, hogy ezt látta volna kábé kétezer ember, ha a média pont nem őt emeli ki a tömegből, kenyér és cirkusz kell a népnek. (Bár amiatt sose hallottam felhördülést a fideszkdnp oldalon hogy ZalatnayCini apácaruhában fényképezkedik a Playboynak.)
No de mindegy is. Elmesélem milyen az ha az a egy hülye alapján ítélnek meg egy csoportot: Az olyan, mintha minden katolikus papra azt mondanánk, hogy kisfiúkat erőszakol éveken keresztül. Ez bizony egy rosszindulatú, szűklátókörű és ostoba ítélet lenne nem? Ahogy az egész meleg társadalom megítélési egy rosszízlésű hülyegyerek miatt is az.
Akkor jöjjön az az érv, ami abszolut kiveri a biztosítékot nálam, miszerint eltanulják a gyerekek.
Ennél okádékabb és butább érv nincs. (és nem azért mert a szekszuális beállítottság az valami amivel születünk) Hanem. Mert azzal senki nem foglalkozik, hogy a gyerekek nem olvasnak, hogy a gyerekek bármilyen cé kategóriás durván öldöklő véres filmet megnézhetnek, hogy a gyerekek délutáni műsorsávban csóró fogatlan növényeket látnak verekedni, míg a közönség nevetve tapsol, vagy hogy a jóképű vicces műsorvezető napról napra bagatellizálja el a megcsalásokat, családon belüli erőszakot. Senkit nem zavar hogy az ostobaság és a műveletlenség népbetegség, és tizenéves lányok ezrei gondolják úgy hogy a glam-modell az egy szakma. Ezek ellen nem tiltakoznak, de buzit ne lássunk.
(vagy vagyük egy meleg pár örökbefogadásának a tényét, miért akarná egy szülő aki szereti a gyerekét arra átnevelni, hogy meleg legyen ő is, amikor tudja hogy az kirekesztéssel, fájdalommal problémákkal és csúfolódással jár?)
Bár ha egy gyerek lennék és látnám az embereket akik a menettel mennek és a meneten kívül vannak, akkor azonnal a menethez csatlakoznék. Mert én félek a fekete ruhás, agresszív, káromkodó kömpködő kövekkel dobálózó , kidudorodó erekkel üvöltöző emberektől.
Remélem hogy azért el lehetett ezeken gondolkodni.
Lehet a szekszuális másságot nem kedvelni. Ez abszout érthető. Ízlés kérdése. A Barátok köztöt is el lehet kapcsolni amikor csókolóznak, szekszújságot sem kell vásárolni. Viszont minden évben egyszer, ilyenkor illik csöndben maradni. Ha zavar a menet akkor évente egyszer ki lehet bírni, hogy elkerüld az Andrássy utat. Évente egyszer.
Én speciel nem mennék a MelegFelvonulásra. Mert meleg van, mert nagy a tömeg, mert a zene sem okés. Idén azonban valószínűleg mégis tettem volna, politikai meggyőződésből.
Mert elmondom kivel vállal szellemi közösséget ma Magyarországon az, aki a buzik ellen hangosan ágál. A Jobbikkal, a gárdistákkal, a fradi béközépével. A hazug miniszterelnökkel, a fidesszel aki bagatellizálja a családon belüli erőszakot. Aki ma magyarországon elítéli a homoszekszualitást az olyan emberekkel vállal szellemi közösséget, akik karlendítéssel üdvözlik egymást, és kiirtanának népcsoportokat , gyerekeket ha abba a népcsoportba taroznak. Nácikkal.
Aki ma magyarországon a buzik ellen hangosan ágál, az olyan emberekkel vállal szellemi közösséget, akok nemhogy a keresztény de az általános emberi normáknak sem felelnek meg. Ijesztő, gonosz és sajnálatraméltó emberekkel.
Akkor inkább lennék buzi.
illusztráció: http://www.noltv.hu/video/5035.html
A buzi-ügyről lesz szó, sok-sok triviával, ez a bejegyzés inkább a kevésbé felvilágosult-tájékozott olvasóim számára íródik, a nyitottabb gondolkodású olvasók lapozhatnak
Én heteró vagyok, annak születtem. Soha nem érdekeltek a lányok szekszuálisan. Pedig - és ebben biztos vagyok- nem egy férfi olvasóm van, akinek kevesebb lehetősége van (voltlesz) olyan nőkre amilyenekre nekem lett volna. Értsd ezt külsőleg, agyilag, sőt a kettő pöpec kombinációjában is. És itt nem esetlegességekről beszélgetünk hanem konkrét szituációkról.
Az, hogy ezekkel a lehetőségekkel nem éltem, semmiféle köze nincs semmiféle moralitáshoz. Ennek kizárólag ahhoz van köze, hogy nem ez a gusztusom.
Mert én a fiúkat szeretem, így születtem.
(itt kell megjegyeznem, hogy minél több nyelvet beszél valaki, annál több kultúrát ismer, és amíg még számított, sajnáltam picit hogy nem vagyok biszexuális - nem játszom két kapura - most meg már ugyebár mindegy. Mondjuk most, hogy már monogámiát fogadtam,, az, hogy ázsiai férfival soha nem csináltam az jobban zavar mint hogy nővel nem)
Remélem akkor megegyezhetünk abba, hogy ez az esetek nagy többségében nem egy tanult viselkedésforma, ezzel az ember együtt születik. Mondjuk úgy mint az abszolut hallással tejallergiával vagy a göndör hajjal. Gondolom nem kell belemenni olyan alap dolgokba micsoda szar ember az aki mondjuk egy tejallergiást csúfol, vagy teszem azt nagyon szeplős embert.
Persze ezzel kapcsolatban érvként gyakran vallási okokra hivatkoznak az ellenkezők, hát, ha az Ószövetséget tartják referenciának, akkor remélem továbbra sem esznek desznyóhúst, és a nőik továbbra is a hátsóudvarban vannak amíg menstruálnak.
De segítek, leírok ide mindent amit Jézus mondott a homoszekszualitással kapcsolatban:
Ennyit kábé.
Akkor térjünk rá a Meleg Büszkeség Menetére, köznyelven a Prájdra, esetleg a Buzifelvonulásra.
Ilyenkor jön az a szöveg, hogy "csinálhatják a négy fal között, de az ucccára nevigyék!"
Sajnos akik ezt hangoztatják azok még mindig nem értették meg miért van a menet. Szóval.
Tegyük fel, hogy wm nő. (vagy én férfi), de minden másban ugyanígy állunk a világ dolgaihoz, ahogy most. Majd tegyük fel, hogy kórházba kerülök. Mert elütött egy autó vagy mittudomén. És ott vagyok egy rémisztő környezetben egyedül. Félek és fáj is. Egy ember jelenléte ami számomra megnyugtató lenne, az wm. De mivel wm nő, és törvény előtt mi nem lehetünk egy pár, ő nem családtag, ő nem jöhet be a kezemet fogni, neadjisten elbúcsúzni mielőtt meghalok. Tehát egy kirekesztő törvénykezés miatt nekem egyedül, félve kell meghalnom.Ha mondjuk a szüleim homofóbok lennének, akkor az, hogy félelemben és magányban kellett meghalnom, az ugyanúgy az ő számlájukon lenne.
Szóval meghaltam, egyedül, mert hiába vagyunk együtt wmmel ő nem a párom. Mi lesz az eddig összeszedett cuccainkkal? Mondjuk a ház az én nevemen volt, a kocsi az övén, meg a mosógép is, a házra felvett hitelen ő a kezes. A fizetésünk egyforma volt, a földi javainkért ugyanúgy küzdöttünk.
De mivel ő a törvény előtt nem lehet a társam, ezek a cuccok mind-mind a szüleimre szállnak. Vagy ha rokonok nem lennének az államra. Tehát az állam kisajátítaná wm vagyonát.
Szerencsére nem haltam meg, semmi bajom. De a fentiek tudatában, és mivel budapesti magyar leszbikus pár vagyunk, évente egyszer felkelünk és elmegyünk a meleg büszkeség menetére, mert szeretnénk a társadalmat emlékeztetni arra, hogy nem vagyunk másodrangú állampolgárok és szeretnénk ha ugyanazok a jogok illetnének meg minket mint bármelyik másik adófizető állampolgárt.
Hát kábé ennyiről szól a Meleg büszkeség menete. A meleg büszkeség menete egy utcabál, egy karnevál, súlyos társadalmi üzenettel. Fejlettebb országokban már inkább csak karnevál. Magyarországon még nem. Általában szar a zene. A többség nem a tánci miatt megy.
Ilyenkor szoktak amúgy azok a hangok felerősödni, hogy minek mutogatják? undorító négyfalközé, satöbbi. Kíváncsi vagyok, hogy ugyanezt mondanák e a Riói Karneválról is? Hiszen azok A jelmezek ha lehet kevesebbet takarnak, és bizony mégsokkaljobban az erotikára hívják fel a figyelmet, úgy értem a két különböző irányba forgó bimbóbojtot senki, SENKI nem kultúrantropológiai szándékkal figyeli.
Persze hallottam már, ki ne hallotta volna, hogy megsértik mások érzékenységét, majd pédának felhozzák azt a szerencsétlen hülyét aki hat, hét éve papi nyakörvvel bibliát nyalogatva táncolt az egyik kamionon. Nézzük ezt az egy konkrét pédát. Először is. Hülyék mondenhol vannak. Az hogy valaki heteró/meleg, az nem egyenlő azzal hogy rögtön intelligens normálisan gondolkodó kultúrlény. Így megy ez. De azért ne felejtsük el, hogy ezt látta volna kábé kétezer ember, ha a média pont nem őt emeli ki a tömegből, kenyér és cirkusz kell a népnek. (Bár amiatt sose hallottam felhördülést a fideszkdnp oldalon hogy ZalatnayCini apácaruhában fényképezkedik a Playboynak.)
No de mindegy is. Elmesélem milyen az ha az a egy hülye alapján ítélnek meg egy csoportot: Az olyan, mintha minden katolikus papra azt mondanánk, hogy kisfiúkat erőszakol éveken keresztül. Ez bizony egy rosszindulatú, szűklátókörű és ostoba ítélet lenne nem? Ahogy az egész meleg társadalom megítélési egy rosszízlésű hülyegyerek miatt is az.
Akkor jöjjön az az érv, ami abszolut kiveri a biztosítékot nálam, miszerint eltanulják a gyerekek.
Ennél okádékabb és butább érv nincs. (és nem azért mert a szekszuális beállítottság az valami amivel születünk) Hanem. Mert azzal senki nem foglalkozik, hogy a gyerekek nem olvasnak, hogy a gyerekek bármilyen cé kategóriás durván öldöklő véres filmet megnézhetnek, hogy a gyerekek délutáni műsorsávban csóró fogatlan növényeket látnak verekedni, míg a közönség nevetve tapsol, vagy hogy a jóképű vicces műsorvezető napról napra bagatellizálja el a megcsalásokat, családon belüli erőszakot. Senkit nem zavar hogy az ostobaság és a műveletlenség népbetegség, és tizenéves lányok ezrei gondolják úgy hogy a glam-modell az egy szakma. Ezek ellen nem tiltakoznak, de buzit ne lássunk.
(vagy vagyük egy meleg pár örökbefogadásának a tényét, miért akarná egy szülő aki szereti a gyerekét arra átnevelni, hogy meleg legyen ő is, amikor tudja hogy az kirekesztéssel, fájdalommal problémákkal és csúfolódással jár?)
Bár ha egy gyerek lennék és látnám az embereket akik a menettel mennek és a meneten kívül vannak, akkor azonnal a menethez csatlakoznék. Mert én félek a fekete ruhás, agresszív, káromkodó kömpködő kövekkel dobálózó , kidudorodó erekkel üvöltöző emberektől.
Remélem hogy azért el lehetett ezeken gondolkodni.
Lehet a szekszuális másságot nem kedvelni. Ez abszout érthető. Ízlés kérdése. A Barátok köztöt is el lehet kapcsolni amikor csókolóznak, szekszújságot sem kell vásárolni. Viszont minden évben egyszer, ilyenkor illik csöndben maradni. Ha zavar a menet akkor évente egyszer ki lehet bírni, hogy elkerüld az Andrássy utat. Évente egyszer.
Én speciel nem mennék a MelegFelvonulásra. Mert meleg van, mert nagy a tömeg, mert a zene sem okés. Idén azonban valószínűleg mégis tettem volna, politikai meggyőződésből.
Mert elmondom kivel vállal szellemi közösséget ma Magyarországon az, aki a buzik ellen hangosan ágál. A Jobbikkal, a gárdistákkal, a fradi béközépével. A hazug miniszterelnökkel, a fidesszel aki bagatellizálja a családon belüli erőszakot. Aki ma magyarországon elítéli a homoszekszualitást az olyan emberekkel vállal szellemi közösséget, akik karlendítéssel üdvözlik egymást, és kiirtanának népcsoportokat , gyerekeket ha abba a népcsoportba taroznak. Nácikkal.
Aki ma magyarországon a buzik ellen hangosan ágál, az olyan emberekkel vállal szellemi közösséget, akok nemhogy a keresztény de az általános emberi normáknak sem felelnek meg. Ijesztő, gonosz és sajnálatraméltó emberekkel.
Akkor inkább lennék buzi.
illusztráció: http://www.noltv.hu/video/5035.html
2013. június 26., szerda
társadalmi célú
Az jutott eszembe, hogy ha halmazokkal ábrázolnánk azon emberek csoportját akik a homoszekszuális párok örökbefogadása (házassága) ellen kampányolnak, és azokét akik teljesen abortusz ellenesek, akkor a két halmaz metszete kifejezetten nagy lenne.
2013. június 22., szombat
pricks
Van ez a típusú immigráns, nagyon rühellem őket.
Itt terpesztik a kényelmes nyugodt esélyegyenlőségben, civilizációban a seggüket, és ilyeneket tolnak:
Az angolok hülyék. Az angolok buták. Az angolok csúnyák. Lusták. Tehetségtelenek. Kövérek. Rossz rájuk nézni, nem tudnak összeadni-kivonni, egyszerűek és igénytelenek.
Ezek a immigráns arcok összejönnek a nagy közösen bérelt házaikban, isszák a legolcsóbb sajátmárkás söröket, esetleg a fészbukon nyomatjak a hasonló ekéket, és utána csapatostul körbekommentelik egymást, hogy ugyehogyugye. Ezek az arcok letagadják az élettársukat, mert úgy a több adóvisszatérítést kaphatnak, majd ekézik az ostoba hivatalokat.
Fujj de olcsó szar népség ez. Egyrészt, miért nem takarodnak haza a sok ravasz és intelligens társukhoz, ha már itt olyan szar nekik,
Másrészt, meggyőződésem hogy azért nem találkoznak a normális művelt jó arc angolokkal, mert nem beszélik a nyelvet eléggé és hát van egy szint ami felett a mónikasós szókincs sovány, másrészt a hozzáállásuk arra enged következtetni, hogy jóérzésű ember amúgy se szívesen állna le.
Csak hát égő. Bemutatkoznak hogy magyarok, (lengyelek spanyolok, pirézek, you name it)
Mondjuk a legrosszabb, amikor tömegesen az asztalra szarnak. Kiszabadulnak a balkánról, és elbalkánosítják az országot ahol otthonra leltek, ma például egy ilyen homofób kis hányásnak voltam a tanúja, és fel se fogja, hogy pont a tolerancia és a nyílt gondolkodás az ami ezt az országot megkülönbözteti attól ahonnan neki el kellett jönni egy normálisabb életért, arról nem beszélve, hogy az a helyi aki az ő véleményét osztja ezügyben, az őt a buzikkal együtt rugdosná ki az országból.
Itt terpesztik a kényelmes nyugodt esélyegyenlőségben, civilizációban a seggüket, és ilyeneket tolnak:
Az angolok hülyék. Az angolok buták. Az angolok csúnyák. Lusták. Tehetségtelenek. Kövérek. Rossz rájuk nézni, nem tudnak összeadni-kivonni, egyszerűek és igénytelenek.
Ezek a immigráns arcok összejönnek a nagy közösen bérelt házaikban, isszák a legolcsóbb sajátmárkás söröket, esetleg a fészbukon nyomatjak a hasonló ekéket, és utána csapatostul körbekommentelik egymást, hogy ugyehogyugye. Ezek az arcok letagadják az élettársukat, mert úgy a több adóvisszatérítést kaphatnak, majd ekézik az ostoba hivatalokat.
Fujj de olcsó szar népség ez. Egyrészt, miért nem takarodnak haza a sok ravasz és intelligens társukhoz, ha már itt olyan szar nekik,
Másrészt, meggyőződésem hogy azért nem találkoznak a normális művelt jó arc angolokkal, mert nem beszélik a nyelvet eléggé és hát van egy szint ami felett a mónikasós szókincs sovány, másrészt a hozzáállásuk arra enged következtetni, hogy jóérzésű ember amúgy se szívesen állna le.
Csak hát égő. Bemutatkoznak hogy magyarok, (lengyelek spanyolok, pirézek, you name it)
Mondjuk a legrosszabb, amikor tömegesen az asztalra szarnak. Kiszabadulnak a balkánról, és elbalkánosítják az országot ahol otthonra leltek, ma például egy ilyen homofób kis hányásnak voltam a tanúja, és fel se fogja, hogy pont a tolerancia és a nyílt gondolkodás az ami ezt az országot megkülönbözteti attól ahonnan neki el kellett jönni egy normálisabb életért, arról nem beszélve, hogy az a helyi aki az ő véleményét osztja ezügyben, az őt a buzikkal együtt rugdosná ki az országból.
2013. június 19., szerda
me h
Elmesélem, hogy manapság mi dühített fel nagyon.
Tegnap, az országos terjesztésű, legnagyobb ingyenes napilap kétoldalas interjút közölt a Pornószínésszel Akinek Annyira Szeretem A Munkásságát Hogy A Nevére Is Emlékszem.
Ez borzasztó. A világ egyre gyorsabban rohan a végzete felé.
A társadalom nyílt elszekszualizálásánál nem sok károsabb dolgot látok.
Nem a szekszuális felvilágosodással van bajom. A tudás, a tudatosság, a nyíltság, a merjünk róla beszélni, viccet csinálni belőle, művészetet fontos és jó, és hozzáad. Megkönnyíti teljesebbé teszi az egyén életét, és vérátömlesztés a társadalomnak.
84 megint, egyszerűen egy kielégült embert nem lehet a szívére hatva besorozni, az ember méhét csavaró kívánás erősebb a Pártnál.
De van-e a szeksznél jobb szemellenző?
Ezzel a sztorival az a bajom, hogy elveszik a titkaimat, a bűneimet, bevilágítanak a sötét sarkokba, öntőgipszbe lógatják a farkát, kiöntik a helyét szilikonnal, én pedig holnap megvehetem ha akarom.
Nincs már miért szégyellni magamat, nincs miért pirulni.
A nagy önmegvalósítások hevében hirtelen a legunalmasabb gyerek a legegyedibb az osztályban, bár ezt egyik kis individuállatka sem ismeri fel.
Nem egy olyan nővel találkozom, akinek az éntudata pink martini, a folyadék a szekszualitása, az egyéb pedig az áttetszőre kandírozott cseresznye, és nyilvánosság előtt folyamatosan megy a kóstoltatás. Pontosabban, más nem is.
Az vagyok amennyire baszást sugallni tudok.
Utálom. A szeksz titkos, a szeksz bűnös. És hogyni kéne hogy az maradjon. A korlátok megszüntetése unalomhoz vezet. Ha mindenki oralizál a közparkokban, akkor már nem izgi szopótérképet gyártani.
Az amiről évekkel ezelőtt még nem beszéltünk csak magunk közt, az most besztszeller, meg kétoldalas cikk a Metróban, meg olcsó utalás valami random kollega bögréjén, aki elvörösödik a rákba ha belekérdezek.
A másik kérdés pedig az, hogy a nyugati civilizációnak erre valóban akkora szüksége van? Eonokra vagyunk attól, hogyha sokat maszturbálsz megvakulsz. Viszont vannak még olyan kultúrák, ahol égető szükség lenne egy kis szabadosságra, megértésre, nyíltságra. Ami viszont a civilizáció naposabbik oldalán van, az már a kifele halad a példamutatás kereteiből.
A kötelékek felszabadító ereje mondta a színészÓriás is minden bizonnyal.
Gondolkozzatok, nem tudtam kifejezni mindent ezzel kapcsolatban pontosan.
Tegnap, az országos terjesztésű, legnagyobb ingyenes napilap kétoldalas interjút közölt a Pornószínésszel Akinek Annyira Szeretem A Munkásságát Hogy A Nevére Is Emlékszem.
Ez borzasztó. A világ egyre gyorsabban rohan a végzete felé.
A társadalom nyílt elszekszualizálásánál nem sok károsabb dolgot látok.
Nem a szekszuális felvilágosodással van bajom. A tudás, a tudatosság, a nyíltság, a merjünk róla beszélni, viccet csinálni belőle, művészetet fontos és jó, és hozzáad. Megkönnyíti teljesebbé teszi az egyén életét, és vérátömlesztés a társadalomnak.
84 megint, egyszerűen egy kielégült embert nem lehet a szívére hatva besorozni, az ember méhét csavaró kívánás erősebb a Pártnál.
De van-e a szeksznél jobb szemellenző?
Ezzel a sztorival az a bajom, hogy elveszik a titkaimat, a bűneimet, bevilágítanak a sötét sarkokba, öntőgipszbe lógatják a farkát, kiöntik a helyét szilikonnal, én pedig holnap megvehetem ha akarom.
Nincs már miért szégyellni magamat, nincs miért pirulni.
A nagy önmegvalósítások hevében hirtelen a legunalmasabb gyerek a legegyedibb az osztályban, bár ezt egyik kis individuállatka sem ismeri fel.
Nem egy olyan nővel találkozom, akinek az éntudata pink martini, a folyadék a szekszualitása, az egyéb pedig az áttetszőre kandírozott cseresznye, és nyilvánosság előtt folyamatosan megy a kóstoltatás. Pontosabban, más nem is.
Az vagyok amennyire baszást sugallni tudok.
Utálom. A szeksz titkos, a szeksz bűnös. És hogyni kéne hogy az maradjon. A korlátok megszüntetése unalomhoz vezet. Ha mindenki oralizál a közparkokban, akkor már nem izgi szopótérképet gyártani.
Az amiről évekkel ezelőtt még nem beszéltünk csak magunk közt, az most besztszeller, meg kétoldalas cikk a Metróban, meg olcsó utalás valami random kollega bögréjén, aki elvörösödik a rákba ha belekérdezek.
A másik kérdés pedig az, hogy a nyugati civilizációnak erre valóban akkora szüksége van? Eonokra vagyunk attól, hogyha sokat maszturbálsz megvakulsz. Viszont vannak még olyan kultúrák, ahol égető szükség lenne egy kis szabadosságra, megértésre, nyíltságra. Ami viszont a civilizáció naposabbik oldalán van, az már a kifele halad a példamutatás kereteiből.
A kötelékek felszabadító ereje mondta a színészÓriás is minden bizonnyal.
Gondolkozzatok, nem tudtam kifejezni mindent ezzel kapcsolatban pontosan.
2013. június 18., kedd
olvasónapló
Nagyon, nagyon sokat gondolkodom mostanában.
Úgy tartom, a szellemi frisseséggel tökeletes párhuzamot von a fizikai fittseg. Mindannyian különböző adottsagokkal születünk, de edzeni, gyakorolni es sajat magunkhoz képest, vagy akár egyetemesesen értett csúcsokat elérni lehet.
A különbség a kettő között az, hogy az egyik edzettségi foka állapota latszik, a másiké rejtett, illetve a szellemi tespedtség még senkit nem vezetett szívrohamba vagy cukorbetegségbe, értitek.
Mondjuk nem ilyeneken gondolkodom.
Nincsenek illúzióim, valószínűleg soha nem leszek képes egy szellemi Iron Mant megcsinalni, egy 40nap40maraton tipusú kihívást kimakszolni; az élvezet még mindig fontosabb tényező számomra mint a kihívás leküzdése. Arról nem is beszélve, hogy mi az intellektualis Iron Man? Nem tudom hol van a felső határ, a célvonal.
Mindenesetre egyelőre élvezem az edzést. Mivel ez az én blogom, nem szarozok itt mindenféle álszerénységgel, úgy gondolom hogy én lassan maratonokat tudok futni. És el kell mondjam, egyre jobban élvezem ezt.
A legfontosabb edzés pedig az olvasás. Esszenciális. Mert össze lehet gyűjteni egy műveltséget, tudást, intellektuális fölényt kivonatokból véleményvezérektől, filmekből elemzésekből, nyilván. Az én problémám ezzel az, hogy egyrészt az, hogy így hajlamos az ember mások vélemenyet szajkózni - az üres szellemi koravénség nem túl szexi, másrészt, a nem olvasás mindenképpen a legkevesebb ellenállás irányába mozdulás, ami általánosan a világ elbutulása kicsiben. Mondom ezt úgy, hogy tudom hogy van az olvasóim között tudatosan nem olvasó is, aki sok tanult kollegát meg tudna győzni bármiről.
No mindegy, ennyit az önf*sszopkodásról, jöjjön a lényeg.
1984.
Majdhogynem katartikus élmény volt. Olvastam már régebben, tínédzserként, hiszen kult könyv, szóval a történet megvolt, meg tudtam mondani, hogy olvastam. Most végre fel is fogtam. Mondjuk oldalanként meg kellett állni, és egy-egy blokkot újra és újra átrágni. A 84 egy nagyon keményen gondolatébresztő könyv, a körülöttünk levő világ rengeteg gonosz trükkjére világít rá. Nincs kétségem afelől hogy újra el kell majd olvasnom.
Ami viszont érdekes - nem most jöttem erre rá, de most ismét megfogalmazódott bennem, mennyire kivételes helyzetben vagyok vagyunk azzal hogy a jelen Magyarország történelmének a tanúi lehetünk- bár én könnyű helyzetben vagyok, más elsődleges nemiszervével büntetem a csalánt. A nyugati demokráciák unalmasak és eseménytelenek. A mindent elöntő lassú fullasztó magyar közöny ezerszer érdekesebb mint egy olyan társadalom ahol minden okés. Igazából a brazil-török-egyiptomi eseményeknél is érdekesebb. Fáj és gennyes kinyomni egy nagy pattanást, de hamarabb gyógyul, az elbutított, közönyre idomított magyar meg hagyja jól betokosodni a cuccot.
Amit tudok tanácsolni azoknak akik nem olvasták még a 84et, és akarják: picit politizáljatok előtte, szerintem az nagyon komolyan hozzátesz az élményhez.
A másik könyv amit olvastam, Az út, Cormac McCarthy tollából.
Az Emily adta, hogy olvassam, neki ez fontos könyv. Emily érzékeny és szellemileg üdítően friss kislány, de életem legszarabb könyvélménye is tőle származik, szóval kicsit tartottam tőle.
Az út nagyon kemény könyv.
Először is. Én nem tudok ronda környezetet elképzelni, Mordorról sem volt semmi fogalmam se hogy milyen, amíg a filmet nem láttam, pedig nem egyszer olvastam. Most már megy.
Az út nagyjából olyan mint amikor Samu és Frodó mennek a hegyhez, csak változatosabban szar a terep, nem cimborák hanem szülő-gyermek, és sokkal kevesebb a remény.
Nem tudok okot adni arra hogy miért olvassátok el. Szorongó, depressziós reménytelen történet, valószínűleg a LEG mindháromban, ezért olvassátok.
(most, hogy kerestem a magyar címét megtudtam hogy film is lett belőle Aragorn játsza a Férfit, mégsem volt olyan földtől elrugaszkodott a Mordoros hasonlatom)
Az elején volt egy érdekes érzésem. Hiába szó a történet egy férfiról és a fiáról, az elején egy barátnőmre emlékeztetett, aki miután a férje elhagyta, a fiával próbált tovább élni, nyomorúságosan, de gerincesen, foggal körömmel.
Na gyerekek, olvassatok.
Úgy tartom, a szellemi frisseséggel tökeletes párhuzamot von a fizikai fittseg. Mindannyian különböző adottsagokkal születünk, de edzeni, gyakorolni es sajat magunkhoz képest, vagy akár egyetemesesen értett csúcsokat elérni lehet.
A különbség a kettő között az, hogy az egyik edzettségi foka állapota latszik, a másiké rejtett, illetve a szellemi tespedtség még senkit nem vezetett szívrohamba vagy cukorbetegségbe, értitek.
Mondjuk nem ilyeneken gondolkodom.
Nincsenek illúzióim, valószínűleg soha nem leszek képes egy szellemi Iron Mant megcsinalni, egy 40nap40maraton tipusú kihívást kimakszolni; az élvezet még mindig fontosabb tényező számomra mint a kihívás leküzdése. Arról nem is beszélve, hogy mi az intellektualis Iron Man? Nem tudom hol van a felső határ, a célvonal.
Mindenesetre egyelőre élvezem az edzést. Mivel ez az én blogom, nem szarozok itt mindenféle álszerénységgel, úgy gondolom hogy én lassan maratonokat tudok futni. És el kell mondjam, egyre jobban élvezem ezt.
A legfontosabb edzés pedig az olvasás. Esszenciális. Mert össze lehet gyűjteni egy műveltséget, tudást, intellektuális fölényt kivonatokból véleményvezérektől, filmekből elemzésekből, nyilván. Az én problémám ezzel az, hogy egyrészt az, hogy így hajlamos az ember mások vélemenyet szajkózni - az üres szellemi koravénség nem túl szexi, másrészt, a nem olvasás mindenképpen a legkevesebb ellenállás irányába mozdulás, ami általánosan a világ elbutulása kicsiben. Mondom ezt úgy, hogy tudom hogy van az olvasóim között tudatosan nem olvasó is, aki sok tanult kollegát meg tudna győzni bármiről.
No mindegy, ennyit az önf*sszopkodásról, jöjjön a lényeg.
1984.
Majdhogynem katartikus élmény volt. Olvastam már régebben, tínédzserként, hiszen kult könyv, szóval a történet megvolt, meg tudtam mondani, hogy olvastam. Most végre fel is fogtam. Mondjuk oldalanként meg kellett állni, és egy-egy blokkot újra és újra átrágni. A 84 egy nagyon keményen gondolatébresztő könyv, a körülöttünk levő világ rengeteg gonosz trükkjére világít rá. Nincs kétségem afelől hogy újra el kell majd olvasnom.
Ami viszont érdekes - nem most jöttem erre rá, de most ismét megfogalmazódott bennem, mennyire kivételes helyzetben vagyok vagyunk azzal hogy a jelen Magyarország történelmének a tanúi lehetünk- bár én könnyű helyzetben vagyok, más elsődleges nemiszervével büntetem a csalánt. A nyugati demokráciák unalmasak és eseménytelenek. A mindent elöntő lassú fullasztó magyar közöny ezerszer érdekesebb mint egy olyan társadalom ahol minden okés. Igazából a brazil-török-egyiptomi eseményeknél is érdekesebb. Fáj és gennyes kinyomni egy nagy pattanást, de hamarabb gyógyul, az elbutított, közönyre idomított magyar meg hagyja jól betokosodni a cuccot.
Amit tudok tanácsolni azoknak akik nem olvasták még a 84et, és akarják: picit politizáljatok előtte, szerintem az nagyon komolyan hozzátesz az élményhez.
A másik könyv amit olvastam, Az út, Cormac McCarthy tollából.
Az Emily adta, hogy olvassam, neki ez fontos könyv. Emily érzékeny és szellemileg üdítően friss kislány, de életem legszarabb könyvélménye is tőle származik, szóval kicsit tartottam tőle.
Az út nagyon kemény könyv.
Először is. Én nem tudok ronda környezetet elképzelni, Mordorról sem volt semmi fogalmam se hogy milyen, amíg a filmet nem láttam, pedig nem egyszer olvastam. Most már megy.
Az út nagyjából olyan mint amikor Samu és Frodó mennek a hegyhez, csak változatosabban szar a terep, nem cimborák hanem szülő-gyermek, és sokkal kevesebb a remény.
Nem tudok okot adni arra hogy miért olvassátok el. Szorongó, depressziós reménytelen történet, valószínűleg a LEG mindháromban, ezért olvassátok.
(most, hogy kerestem a magyar címét megtudtam hogy film is lett belőle Aragorn játsza a Férfit, mégsem volt olyan földtől elrugaszkodott a Mordoros hasonlatom)
Az elején volt egy érdekes érzésem. Hiába szó a történet egy férfiról és a fiáról, az elején egy barátnőmre emlékeztetett, aki miután a férje elhagyta, a fiával próbált tovább élni, nyomorúságosan, de gerincesen, foggal körömmel.
Na gyerekek, olvassatok.
2013. május 31., péntek
A hegy elveszi azt ami megilleti
Szóval volt most ez a hegymászós sztori, erre nyilván nem kell emlékeztetnem senkit, ha a politikáról nem is tájékoztatnak, ennek azért van bulvárértéke, romantikus, mindenki tud róla.
Elég sokat gondolkodtam azon, hogy milyen lehet ott meghalni. Alapvetően nem gondolkodom a halálon soha,néha eszembe jut annyi, hogy wm nélkül nem szívesen élnék tovább, de ennyi kábé. Viszont most azért forgattam a témát magamban sokat. Mármint hogy a halál, ott fent. Azon gondolkodtam például, hogy félnek-e, de ezt hamar elvetettem, más tudatállapot, más prioritások, más szemlélet. Ha hegymászó lennék biztos így akarnék meghalni. Meg elgondolkodtam azon is, hogy mennyire fájhat. Mert emlékszem a buszmegállóban a combomba harapó hidegekre, de azért az másik kategória. Milyen lehet amikor valakinek lefagy mondjuk az orra vagy az ujja. az fekete és üszkös.Kifejezetten csúnya, de milyen érzés? Főleg az arcon.
Aztán a szem. Milyen gyorsan fagyhat meg mondjuk a szem?
Mindamellett a módosult tudatállapot ezeket a dolgokat mellékessé teheti. Úgy gondolom a fagyhalál a békésebbek közé tartozhat. Főleg ha közben lassan azért fullad is meg az ember, mármint jó sokáig kevesebb az okszigén, ennek is lehet valami hatása.
Szóval ezen sokat gondolkozgattam, milyen lehet egy hegyen meghalni. Furcsa érzés, hogy egy volt kolleginám hegymászó és a facebook falam tanulsága szerint tegnapelőtt landolt Luklán, most lehet hogy épp az alaptáborban teázgat.
Most, ketten meghaltak, persze hogy mindent elolvasok, mert ugyan nem meghalni mentek oda, de tudták hogy van rá esély hogy nem jönnek le, ezért nem érzem tiszteletlenségnek. Benne van a paklijukban. Egy autóbalesetnél sose állnék meg hullákat nézegetni.
Egyébként ha nem szerettek hullákat nézegetni akkor most menjetek is inkább el, mert most sok holttest jön.
Szóval a kommentek közt szemezgetve érdekesebbnél érdekesebb dolgokra bukkantam.
Szóval az Everestre most már valószínűleg még én is felmehetnék annyira kiépítették, sorban állnak az extém turisták.
De ez egészen a közelmúltig nem így volt, szóval most kábé 2oo holttest fekszik a környéken, mondjuk minden tizedik mászó nem jött vissza.
Némelyikük ma útjelzőként szolgál, helyi nevezetesség.
Nepál annyira nem örül ennek, a hegyet istenségként tisztelik, és a holttestek bezavarnak a rezgésbe, ezért folyamatosan próbálják őket lehozni. Csak az a baj, hogy a körülmények miatt ez nagyon sokszor fizikai lehetetlenség, és szinte biztos, hogy öngyilkos próbálkozás. Ez azért különösen furcsa, mert némely esetben méterekről van szó, sőt. Viszont, mondják, ahogy meghal valaki, azonnal eggyé válik a heggyel, és bizony egy amorf, 1oo kilós sziklát nem szívesen ráncigál le senki olyan magasról.
Szóval sok esetben a természetre bízzák a dolgot, hogy lehozza e a testet vagy sem.
Morbid. Hallottatok már a Szivárvány völgyről? A Szivárvány Völgy már a Halálzónában van.
Szóval azért hívják Szivárvány völgynek, mert annyi rajta a színes, láthatósági, hájtekk mászókabát. Gondolom nem kell mondani hogy ezeket nem levették mert melegük volt, ezekben még benne van a tulajdonosuk.
Ami viszont igazán különleges, hogy ezek az emberek egy csomószor nem úgy halnak ám meg hogy lecsúsznak, lezuhannak, jeti, szakadék, lavina, kitörik a nyakukat. Ezek az emberek sokszor úgy halnak meg, hogy kicsit félrehúzódnak, leülnek pihenni, és az élet lassan kiszökik belőlük, miközben mások elhaladnak mellettük fel, vagy lefele .
Különleges morális probláma ez, ezt inkább nem is írom le, gondolkozzatok rajta, ha van kedvetek, a visszafordulásról, a fizikális energiatartalékokról, az érzelmi energiatartalékról vagy esetleg arról, hogy arra van kapacitás hogy most elmenj valaki mellett fel, majd le, és túléld, de a visszafordulás valakivel öngyilkosság.
Szóval leültek ott, és nem keltek fel többé, és ma ők mérföldkövek az úton.
Például Hannelore S.
Hannelore 1979ben már a csúcsról lefele jövet, száz méterre a négyes tábortól ült le pihenni, és meghalt, elfáradt élni. Évekig mindenki, aki fel akart menni, látta őt, ahogy tágra nyílt szemmel, a hátizsákjának támaszkodva ül, és figyeli a tájat. Egy tincs kilógott a sapka alól, azt fújta a szél. Egyszer megpróbálták lehozni, helyiek, serpák, meghaltak mindketten, és Hannelore csak ült ott tovább. Aztán egyszer egy nagyobb szél leborította, azt hiszem most már nincs annyira szem előtt.
Sokszor egyébként tényleg ennyit tudnak tenni. Ha nagyon szem előtt egy egy meredély szélén van a holttest akkor inkább legurítják, majd a hó elvégzi a temetési szertartást. Ha erre nincs lehetőség, akkor megpróbálják kövekkel elfedni őket.
Amikor egy egy holttesthez történet és név is tartozik akkor az egész még hátborzongatóbbá válik számomra.
Ő itt GreenBoots
Ő lett volna az első indiai aki megmássza a hegyet. Úgy hívták, Tsewang Paljor. Ma már "csak" GreenBoots. Harmadmagával indult fel, 1996ban, a vihar elvitte a két társát, ő ebbe a kicsi barlangba mászott be menedékként itt is fagyott meg. Azóta a hó kihozta a barlang elé, róla is nevezték el. És csak ott alszik és alszik.
Nincs egyedül a barlangjában, 2oo5 óta David Sharp vigyázza az álmát.
David szintén pihenni ült le. Kicsit alábecsülte a hőmérsékletet, vagy talán elbóbiskolt, de ott fagyott halálra a barlangban.
Éjszaka volt, és míg lassan kihűlt, kábé harmincan mentek el mellette, azt hitték egy másik holttest, vagy épp GreenBoots. Ami a legmorbidabb az egészben, hogy aznap egy másik mászó is elindult felfele, két műlábbal, és egy forgatócsoporttal. Megálltak a barlangnál pihenni, meghát ugyebár a barlang addigra helyi nevezetesség volt, és döbbenten vették észre hogy David ott ül. David aki addigra már annyira meg volt fagyva, hogy nem tudott mozogni, de még élt, a nevét el tudta mondani. Nem tudták már elmozdítani, ott ül. Ma is. Most is, amíg ezt olvasod.
Azt hiszem a morbiditáshoz két megközelítés van, valaki vagy érzelmileg defektes, vagy különösen nyitott gondolkodású. Én szeretném azt hinni, hogy az utóbbiak közé tartozom, és próbálom elképzelni a halálra fagyás biológiáját, hogy az agy az egy lágy de zsíros szerv, csonttal körülvéve az mondjuk bírhatja sokáig, a szív pedig legbelül van, de meddig dobog vajon? Nyilván erre egy orvos inkább tudna válaszokat adni, de ezek szerint van olyan, hogy valaki már rég a megmenthetetlenségen túlra fagyott, de még tudatánál van.
Vajon eszébe jutott hogy lehet hogy ezentúl ez a barlang nem GreenBoots lesz, hanem esetleg Sharp Szobája?
Sokan vannak. Már tíz holttest is nagyon sok, és itt ennél sokkal többről beszélgetünk.
A hidegnél jobb konzerváló nincsen.
Én mondjuk ebben a pózban alszok, és higyjétek el nekem, ezt nem a morbiditás vagy tiszteletlenség mondtja velem.
Szóval amikor ott kell hagynod valakit meghalni. Itt lent ez a gondolat súlyosabbnak tűnik mint egy hátizsáknyi teher. ott fent ez természetes. Ő itt a kis karikában Fran. A férjéval Szergejjel mászott. Házaspár és csapattárs. De a hegymászás az egyéni sport, annyit hallottuk az elmúlt napokban.
Lefele jövet Fran hóvakságot kapott, megcsúszott, oda ahol látjátok. Szergej aki előrébb(lentebb) járt úgy ment vissza érte, hogy tudta hogy onnan, így nem lehet megmenteni. Ha tovább megy lefele, ő túléli. Ő is megcsúszott, de ő el is tűnt. Fran közben többször kiáltott segítségért. A két mászó, akit láttok a képen annak ellenére hogy ezzel az életüket kockáztatták, odamentek hozzá. Ők is tudták hogy a mentés lehetetlen, szóval csak addig maradtak ott, amíg békésen el nem tudott aludni.
Nyolc év múlva még mindig ott feküdt, Ugyanez a két mászó pedig visszatért hozzá, most már egy levéllel a családjától a kezében és az országa zászlójával letakarva fekszik.
A legöregebb azonosított holttest George Mallory-é, ő 1924-ben halt meg.
Majd 1oo éve fekszik ott, mementó, ő kicsit közelebb van már a heggyel eggyé váláshoz mint a fentiek, de a kollegák máig tiszteletüket teszik.
Ezek a történetek, ezek az emberek túl vannak az én megértésem határain. Eszembe sem jut elítélni őket amiért felmentek és nem jöttek le. Én nem mennék fel csak azért hogy felmehessek, ők nem maradnának lent, ha felmehetnek.
A földi maradványaikra nem tudok holttestként gondolni, ők tényleg kövek amíg ott vannak fent. Fiatalabb kövek, több történelemmel.
Sokat tanultam nagyon amíg ezt a bejegyzést összeszedtem. Például magamról azt, hogy van amiért másznék hegyet, és azok a fiatal kövek. Azokat megnézném.
Ennek a blognak jókora része az internetről van összeollózva, meg lefordítgatva, szóval ha valakit érdekelnek a források írja be a google-ba, hogy "dead body everest." Rengeteg cikk van. Én csak képeket akartam nézegetni, de a sztorik túl érdekesek voltak ahhoz hogy ne meséljem el őket én is. Próbáltam rákeresgetni a történetekre magyarul, nem nagyon találtam, szóval remélem nem volt unalmas, és ismétlés. Innen is köszönöm mindenkinek akitől beszereztem az adatokat meg a képeket.
És hát, nem lenne teljes ez a bejegyzés, ha nem állna itt (is) emlék a Himalája két legújabb kövének:
Erőss Zsolt, Kiss Péter. És hogy ne legyen ilyen gyászos ez a bejegyzés,és ezt még senki nem írta sehol, szóval én fogom, de mennyire jóképű volt már mindkettő, milyen csókos szája van már ennek a Peti gyereknek ezen a képen ejj!
2013. március 28., csütörtök
2013. február 22., péntek
A magyar vitakultúráról , erkölcstanról és egyebekről
Nem először fordul elő hogy a semmiről értekezek, nézzétek el nekem. (ha tényleg csak a vitakultúráról akartok olvasni, görgessetek le a csillagocskákig)
(a bejegyzés nagy részét a fészbúkról ollózom, valakinek a státuszát szpemmeltem ezzel tele, de úgy gondolom nagyon érdekes téma ez, úgyhogy jöhet ide is, kicsit megkozmetikázva)
Szóval a történet azzal kezdődik, hogy a Magyarországi Szülők Országos Egyesülete, bedob a köztudatba egy eszméletlenül prűd, betarthatatlan felháborító indítványt arról, hogy egy erkölcstan tanárnak milyen erkölcsöknek kell megfelelnie. Ezen a teljes balliberális közvélemény egyként háborodik fel. (ha először járnál itt: Bajnai a politikai messiás a szememben és Gyurcsányt a furdővízzel kiöntött csodagyereknek tartom, szóval bentről fogok kritizálni)
Nem sokat tudok a szervezetről, azontúl hogy konzervatív nézeteket vall. Nincs ezzel baj, muszáj hogy legyenek konzervatív gondolkodásúak is, ahogyan liberálisok is, majd a szülők eldöntik mi lesz jó a saját gyereküknek, de egy egészséges közösségben, nemzetben az egyensúly létfontosságú a haladáshoz.
Szóval van ez a borzasztó javaslat, nem igazán hatott meg, annyi hülyeséget hall manapság az ember.
Aztán a történet ott válik érdekessé a számomra, hogy az első ember akinek a javaslattevő nyilatkozik, Kálmán Olga. nyilván nem kell őt bemutatni, az ország egyik legprofibb politikai riporternője, a bal sarokban.
Vele szemben Keszei Sándor, az MSzOE elnöke. A jobb sarokban. Eskü most láttam először, külsőre egy szigorú tanárnak látszik, az a fajta akitől rettegsz a suliban, de a szerenádkor után ő ereszt le a kosárban negyedikről egy üveg pálinkát. Mindegy.
Huszonkét perc beszélgetés.
Ezen a linken meg lehet nézni, ha még nem láttátok volna.
http://atv.hu/videotar/20130220_keszei_sandor
És másnap teli van a média azzal, hogy Kálmán Olga KOval kiütötte, szétszedte, porig alázta, a lábánál fogva kétszer háromszor a falhoz csapdosta, majd kivitte a ház elé és többször belenyomta a fejét a hóba.végül föléguggolt , félrehúzta a bugyiját, és lepisilte az arcát
És én itt állok megdermedve, hogy valami komoly baj van velem, de én nem így látom. És tényleg meg vagyok ijedve, mert a tisztelt véleményű közeli ismerőseim is állva, ütemesen tapsolnak KOnak, és én még mindig nem vágom miért.
Aztán amikor belefutok egy hasonló gondolatba, illetve wm is megerősít jövök rá hogy mégsem velem van a baj, de utána többször is megkérdőjelezem a saját álláspontomat, annyira elsöprő az általam véleményformáló platformokon az enyémmel ellenkező. Szürreális élmény.
Amúgy meg a saját ítéletembe vetett hit egyik tartópillére ezesetben:
http://jakabandor.blog.hu/2013/02/21/keszei_mester
Érdemes elolvasni, mert jobban írja le a történteket mint én.
Most jön a fészbukos rész, azért kozmetikázva (nem kértem engedélyt arra hogy iderakjam, szóval csak a saját kommentjeim, de úgyis egoista vagyok, szóval mindegy).
Hát muszáj volt visszatérnem ide kommentelni, a csávo a hősöm, és senkinek, senkinek nem sikerült még Olgát ennyire megforgatnia. Nem hibáztatom, ilyesmivel még nem találkozott, nem tudta lekezelni, de az szomorú, hogy valaki odajárul hozzá a konzervativ oldalról, ezüsttálcán átnyújt egy leplezetlen rendszer- és önkritikát, és ahelyett hogy egy ennyire ritka lehetőseget felhasznaljon a jó ügy érdekében csak csápol és hadakozik. szerintem nagyon amatőr volt...
- Már a férfi első mondata nem kis dolgot tol "ezt a meghatározást a családjogi törvényből vettük ami meghatározza, hogy a család fogalma apaanya plusz minimum egy gyerek. es közbe ez nem igaz... -akkor ezzel a családvédelmi törvényt akarta kritizálni? -Hát egy kicsit azt is."
Nincs ma Magyarorszagon olyan konzervatív gondolkodó aki meg meri kockaztatni, hogy Olgánál ennyire nyíltan nekimegy a kormány döntéseinek, de ő megteszi. Az interjú alatt többször. Folyamatosan cinikusan kritizálná a rendszert, ha Olga hagyná.
De a nagy baj, hogy a szituacio tökeletesen leképezi azt, hogy a nagy többség képtelen a feketén és a fehéren kivűl gondolkodni -mindkét oldalról. Mert hiába tartom a Bajnait messiásnak, a konzervativizmusnak is vannak jó hajtasai, és pont olyan butasag lenne ezt letagadni, mint amilyen butaság volt a háromigenes népszavazás.
A mokkat már nem láttam irreveláns. Beáldozta magát, és utána tuti nagyon durván az orrára lett koppintva.
A végén pedig a "visszaszívom mert ön meggyőzött" félmosollyal, Olga meg pislogva megköszöni. nekem Olga kcsit olyan volt most mint amikor a megasztár válogatón szarul énekelnek. nagyon benézte.
- Egy kicsit emberibbé téve a dolgot. A jelenlegi magyar törvenyek szerint, egy özvegy, gyerekét egyedül nevelő nő és a fia nem család.. Ez a csávó felállt és és azt mondta hogy DE, és hogy ROSSZ ez a törvény. Ahogy az a törvény is, ami alapján ő ezt javasolhatta amit javasolt. De sajnos van egy törvény ami alapján ilyet javasolhat.
Példa: egy matektanárnak matektanárnak kell lennie, mindig. Álmábol felébredve is tudnia kell elmondani a pitagorasz tételt.Ez a TÖRVÉNY, a kitétel, hogy valaki matektanár lehessen. Tehát a törveny szerint, az erkölcstan tanárnak, IGENIS ÚGY KELL ÉLNIE mit az erkölcstan óran tanít. Ezt nyilvánvalóan úgy lehet csak bizonyítani, hogy folyamatosan monitorozzák. Ami FASZSÁG .
Ahogy a törvény is. Ezzel kezd, hogy faszság a törvény ami alapján ő ezt mondta, ezt viszi tovább, és ezzel fejezi be.
Az abszurdot használja fegyverül, de a cikk amit belinkeltem az sokkal szebben elmondja ezt, komolyan.
Ami pedig a pedagógusok kritikájat illeti, (amire asszem genetikailag kódolva vagyok nagyon durván túlérzekeny) elmondja az interjúban, hogy nem akarja hogy a gyerekét fáradt, alulfizetett pedagógus tanítsa. Ergo ramutat hogy a pedagógusok alulfizetettek es túlhajszoltak. Ezt a kormányoldalról mondja.
Ez az ember nem akarja hogy a tanárok olyan helyzetbe kenyszerüljenek a ROSSZ TORVENY MIATT, hogy képletesen szólva földrajztanároknak kelljen azt tanítania hogy a föld lapos,a hituk, tudásuk gyakorlatuk ellenére
Nem szentté akarom avatni őt, de itt a furdővízzel együtt húztak le a gyereket, ez szörnyű elpazarlása volt egy szuper lehetsegnek.
Szerinted hány elvált, gyereket egyedül nevelő fidesz szavazó tudja, hogy ő a fidesz szerint nem család? Vagy ugyanez a hezitalók közül. Ha ezt a beszelgetést amit a csavó elkezdett Olga úgy folytatja ahogy lehetősege lett volna rá, akkor ebből szavazatok jöhettek volna.
És mégis, majdnem minden baloldali fórumozó, majdnem az összes, hírportálokon kommentelő, minden fészbukos megosztó, tapsizva örül a megnemtörténtnek, miszerint most megaláztak egy jobboldali, konzervatív, vén öreg hülyét.
És tényleg ennek látják.
És komolyan itt fagy meg bennem a vér, mert egy ilyen szituáció mutatja meg, hogy nem az igazság kell, hanem az elégtétel és a bosszú. Az átlagember agyában MI az mindig csak oldalra vonatkozik nem az egészre, hogy továbbra is ellenség van és nem ellenzék. Hogy nincsen együttgondolkodás, nincsenek átfedések, csak éles, tűzerőalá vont vonalak. Aki buzi az erkölcstelen véglény, aki keresztény az buta,prűd,és hamis.
Nincsenek árnyalatok.
****************
És tényleg, hogy a címmel kapcsolatban is írjak valamit:
A magyar ember nem tud vitázni. Nincsen hozzászokva, nem gyakorolta be. Ritkán érvel, inkább csak a hangerőt emeli. Nem végez előtanulmányokat, csak kinyilatkoztat. Nem hallgatja meg a másikat, nem gondolja át a másik oldal érveit. Nem méri meg a saját véleményét újra és újra. Nem mondja azt hogy meg kell néznem mégegyszer, majd referálok, pedig mennyire fontos mércéje ez egy gondolkodónak. És ami a legtragikusabb, egy vita nem lehet döntetlen, vagy lárpúrlárt. A vitában csak győztesek vannak és vesztesek. Pedig tanulva és sokat gyakorolva egy vita végződhet két győztessel is.
Még mindig nem tudom, hogy a rács melyik oldalán állok, könnyen lehet hogy tényleg én vagyok itt a hülye.
Örömmel várom hogy valaki meggyőzzön erről.
(nem magamtól vagyok ám ilyen kibaszott okos, egy csomót beszélgetek wmmel, meg egy csomó szuper dolgot meg kommentet olvasok, és a válogatott baráti társaságomtól is rengeteg infót felcsipegetek gyerekek én egy remekül idomított zsenipapagáj vagyok, sok intuícióval, kösziszépen szevasztok)
Ja, és a Bajnait nem láttam még kettősmércézni, feketefehérezni, csaknekünkvannakjóötleteinkezni, ezért fogok rá szavazni. Hogy egyszer lehessen Magyarországon LiberálisKonzervatívnak lenni.
(a bejegyzés nagy részét a fészbúkról ollózom, valakinek a státuszát szpemmeltem ezzel tele, de úgy gondolom nagyon érdekes téma ez, úgyhogy jöhet ide is, kicsit megkozmetikázva)
Szóval a történet azzal kezdődik, hogy a Magyarországi Szülők Országos Egyesülete, bedob a köztudatba egy eszméletlenül prűd, betarthatatlan felháborító indítványt arról, hogy egy erkölcstan tanárnak milyen erkölcsöknek kell megfelelnie. Ezen a teljes balliberális közvélemény egyként háborodik fel. (ha először járnál itt: Bajnai a politikai messiás a szememben és Gyurcsányt a furdővízzel kiöntött csodagyereknek tartom, szóval bentről fogok kritizálni)
Nem sokat tudok a szervezetről, azontúl hogy konzervatív nézeteket vall. Nincs ezzel baj, muszáj hogy legyenek konzervatív gondolkodásúak is, ahogyan liberálisok is, majd a szülők eldöntik mi lesz jó a saját gyereküknek, de egy egészséges közösségben, nemzetben az egyensúly létfontosságú a haladáshoz.
Szóval van ez a borzasztó javaslat, nem igazán hatott meg, annyi hülyeséget hall manapság az ember.
Aztán a történet ott válik érdekessé a számomra, hogy az első ember akinek a javaslattevő nyilatkozik, Kálmán Olga. nyilván nem kell őt bemutatni, az ország egyik legprofibb politikai riporternője, a bal sarokban.
Vele szemben Keszei Sándor, az MSzOE elnöke. A jobb sarokban. Eskü most láttam először, külsőre egy szigorú tanárnak látszik, az a fajta akitől rettegsz a suliban, de a szerenádkor után ő ereszt le a kosárban negyedikről egy üveg pálinkát. Mindegy.
Huszonkét perc beszélgetés.
Ezen a linken meg lehet nézni, ha még nem láttátok volna.
http://atv.hu/videotar/20130220_keszei_sandor
És másnap teli van a média azzal, hogy Kálmán Olga KOval kiütötte, szétszedte, porig alázta, a lábánál fogva kétszer háromszor a falhoz csapdosta, majd kivitte a ház elé és többször belenyomta a fejét a hóba.
És én itt állok megdermedve, hogy valami komoly baj van velem, de én nem így látom. És tényleg meg vagyok ijedve, mert a tisztelt véleményű közeli ismerőseim is állva, ütemesen tapsolnak KOnak, és én még mindig nem vágom miért.
Aztán amikor belefutok egy hasonló gondolatba, illetve wm is megerősít jövök rá hogy mégsem velem van a baj, de utána többször is megkérdőjelezem a saját álláspontomat, annyira elsöprő az általam véleményformáló platformokon az enyémmel ellenkező. Szürreális élmény.
Amúgy meg a saját ítéletembe vetett hit egyik tartópillére ezesetben:
http://jakabandor.blog.hu/2013/02/21/keszei_mester
Érdemes elolvasni, mert jobban írja le a történteket mint én.
Most jön a fészbukos rész, azért kozmetikázva (nem kértem engedélyt arra hogy iderakjam, szóval csak a saját kommentjeim, de úgyis egoista vagyok, szóval mindegy).
Hát muszáj volt visszatérnem ide kommentelni, a csávo a hősöm, és senkinek, senkinek nem sikerült még Olgát ennyire megforgatnia. Nem hibáztatom, ilyesmivel még nem találkozott, nem tudta lekezelni, de az szomorú, hogy valaki odajárul hozzá a konzervativ oldalról, ezüsttálcán átnyújt egy leplezetlen rendszer- és önkritikát, és ahelyett hogy egy ennyire ritka lehetőseget felhasznaljon a jó ügy érdekében csak csápol és hadakozik. szerintem nagyon amatőr volt...
- Már a férfi első mondata nem kis dolgot tol "ezt a meghatározást a családjogi törvényből vettük ami meghatározza, hogy a család fogalma apaanya plusz minimum egy gyerek. es közbe ez nem igaz... -akkor ezzel a családvédelmi törvényt akarta kritizálni? -Hát egy kicsit azt is."
Nincs ma Magyarorszagon olyan konzervatív gondolkodó aki meg meri kockaztatni, hogy Olgánál ennyire nyíltan nekimegy a kormány döntéseinek, de ő megteszi. Az interjú alatt többször. Folyamatosan cinikusan kritizálná a rendszert, ha Olga hagyná.
De a nagy baj, hogy a szituacio tökeletesen leképezi azt, hogy a nagy többség képtelen a feketén és a fehéren kivűl gondolkodni -mindkét oldalról. Mert hiába tartom a Bajnait messiásnak, a konzervativizmusnak is vannak jó hajtasai, és pont olyan butasag lenne ezt letagadni, mint amilyen butaság volt a háromigenes népszavazás.
A mokkat már nem láttam irreveláns. Beáldozta magát, és utána tuti nagyon durván az orrára lett koppintva.
A végén pedig a "visszaszívom mert ön meggyőzött" félmosollyal, Olga meg pislogva megköszöni. nekem Olga kcsit olyan volt most mint amikor a megasztár válogatón szarul énekelnek. nagyon benézte.
- Egy kicsit emberibbé téve a dolgot. A jelenlegi magyar törvenyek szerint, egy özvegy, gyerekét egyedül nevelő nő és a fia nem család.. Ez a csávó felállt és és azt mondta hogy DE, és hogy ROSSZ ez a törvény. Ahogy az a törvény is, ami alapján ő ezt javasolhatta amit javasolt. De sajnos van egy törvény ami alapján ilyet javasolhat.
Példa: egy matektanárnak matektanárnak kell lennie, mindig. Álmábol felébredve is tudnia kell elmondani a pitagorasz tételt.Ez a TÖRVÉNY, a kitétel, hogy valaki matektanár lehessen. Tehát a törveny szerint, az erkölcstan tanárnak, IGENIS ÚGY KELL ÉLNIE mit az erkölcstan óran tanít. Ezt nyilvánvalóan úgy lehet csak bizonyítani, hogy folyamatosan monitorozzák. Ami FASZSÁG .
Ahogy a törvény is. Ezzel kezd, hogy faszság a törvény ami alapján ő ezt mondta, ezt viszi tovább, és ezzel fejezi be.
Az abszurdot használja fegyverül, de a cikk amit belinkeltem az sokkal szebben elmondja ezt, komolyan.
Ami pedig a pedagógusok kritikájat illeti, (amire asszem genetikailag kódolva vagyok nagyon durván túlérzekeny) elmondja az interjúban, hogy nem akarja hogy a gyerekét fáradt, alulfizetett pedagógus tanítsa. Ergo ramutat hogy a pedagógusok alulfizetettek es túlhajszoltak. Ezt a kormányoldalról mondja.
Ez az ember nem akarja hogy a tanárok olyan helyzetbe kenyszerüljenek a ROSSZ TORVENY MIATT, hogy képletesen szólva földrajztanároknak kelljen azt tanítania hogy a föld lapos,a hituk, tudásuk gyakorlatuk ellenére
Nem szentté akarom avatni őt, de itt a furdővízzel együtt húztak le a gyereket, ez szörnyű elpazarlása volt egy szuper lehetsegnek.
Szerinted hány elvált, gyereket egyedül nevelő fidesz szavazó tudja, hogy ő a fidesz szerint nem család? Vagy ugyanez a hezitalók közül. Ha ezt a beszelgetést amit a csavó elkezdett Olga úgy folytatja ahogy lehetősege lett volna rá, akkor ebből szavazatok jöhettek volna.
De tegyük
fel, félreértettem az interjút is, meg az andort is. Viszont, amennyiben ez az egyenlet
egyik oldala akkor mit kapunk? Egy jobboldali megmondóembert, aki az
értelmes érvek hatására átgondolja majd megváltoztatja a véleményét.
Tényleg olyan rossz ez?
Jelenleg egy olyan politikust tudok, aki volt annyira nagy, hogy vállalja hogy ELKÚRTA. Őt is lehúzták a fürdővízzel, azonnal, és kár érte. Nyilván nem ugyanaz a mértékarány, de azért felfeszegetett macskakövekkel ne dobáljuk már meg, mert semmivel, semmivel nem leszünk különbek mint a belvárost szétverő béközép.
Ennyi kábé a fészbukos rész
Jelenleg egy olyan politikust tudok, aki volt annyira nagy, hogy vállalja hogy ELKÚRTA. Őt is lehúzták a fürdővízzel, azonnal, és kár érte. Nyilván nem ugyanaz a mértékarány, de azért felfeszegetett macskakövekkel ne dobáljuk már meg, mert semmivel, semmivel nem leszünk különbek mint a belvárost szétverő béközép.
Ennyi kábé a fészbukos rész
Más helyeken is próbáltam kommentelni, mert egyszerűen kiégette a szememet, hogy az emberek itt tényleg azt hitték, hogy ízekre szedés, leiskolázás történt. Kaptam például ezt a választ ( kábé annyit mondtam amint fentebb csak rövidebben): Igazad van, de a jóember megérdemelte a kis szervezetévele gyütt, hogy
szénné égjen, mert az ügy abból indlt ki, hogy a szülők akiket
ÁLLÍTÓLAG képviseltek, jelezték ekkora hülyeséget sose szavaztak meg ...
Ez komolyan olyan érzés volt már, hogy akkor ki áll a rács melyik oldalán?
Igazat ad, de jobban megéri őket megalázni, mint a jó ügy érdekében felhasználni?
Gondoltam hogy rákeresek a szervezetre, hátha végre megérzem valahol a kénkőszagot.
Nyilvánvalóan jobboldali hitű szervezet. Nyilvánvalóan konzervatív értékrendszerrel. Fidesznyikek.
És komolyan, a főnökük felállt és azt mondta rossz a törvény amit a Fidesz hozott.
Úgy
gondolom, a mai magyar jobboldali értelmiség retteg. Egyre többen jönnek rá, hogy itt iszonyú nagy átbaszás történt, ők nem ilyen lovat akartak. Egyre többen és
többen lesznek akik így vagy úgy szeretnék kifejezni az ellenérzésüket.
Ami kurva nehéz lehet. Mert sokszorosan kockáztathatják az
egzisztenciájukat, a kapcsolataikat. Illletve annak érdekében hogy megakadályozzák a totális elészakkoreulást, fel kell
áldozniuk az elveiket. (Amikkel lehet hogy nem értek egyet de tisztelnem
kell akkor is, hiszen ugyanezt várom el vicaverza.)
Ez az egész olyan mint egy
halom kiscica leédesgetése a padlásról. Az elsőt kurva nehéz. De ha lent
van és dorombol akkor a többi is le fog jönni. Viszont ha a többiek azt
látják hogy az elsőt rögtön kerékbetörtük, minek jöjjenek le?
És mégis, majdnem minden baloldali fórumozó, majdnem az összes, hírportálokon kommentelő, minden fészbukos megosztó, tapsizva örül a megnemtörténtnek, miszerint most megaláztak egy jobboldali, konzervatív, vén öreg hülyét.
És tényleg ennek látják.
És komolyan itt fagy meg bennem a vér, mert egy ilyen szituáció mutatja meg, hogy nem az igazság kell, hanem az elégtétel és a bosszú. Az átlagember agyában MI az mindig csak oldalra vonatkozik nem az egészre, hogy továbbra is ellenség van és nem ellenzék. Hogy nincsen együttgondolkodás, nincsenek átfedések, csak éles, tűzerőalá vont vonalak. Aki buzi az erkölcstelen véglény, aki keresztény az buta,prűd,és hamis.
Nincsenek árnyalatok.
****************
És tényleg, hogy a címmel kapcsolatban is írjak valamit:
A magyar ember nem tud vitázni. Nincsen hozzászokva, nem gyakorolta be. Ritkán érvel, inkább csak a hangerőt emeli. Nem végez előtanulmányokat, csak kinyilatkoztat. Nem hallgatja meg a másikat, nem gondolja át a másik oldal érveit. Nem méri meg a saját véleményét újra és újra. Nem mondja azt hogy meg kell néznem mégegyszer, majd referálok, pedig mennyire fontos mércéje ez egy gondolkodónak. És ami a legtragikusabb, egy vita nem lehet döntetlen, vagy lárpúrlárt. A vitában csak győztesek vannak és vesztesek. Pedig tanulva és sokat gyakorolva egy vita végződhet két győztessel is.
Még mindig nem tudom, hogy a rács melyik oldalán állok, könnyen lehet hogy tényleg én vagyok itt a hülye.
Örömmel várom hogy valaki meggyőzzön erről.
(nem magamtól vagyok ám ilyen kibaszott okos, egy csomót beszélgetek wmmel, meg egy csomó szuper dolgot meg kommentet olvasok, és a válogatott baráti társaságomtól is rengeteg infót felcsipegetek gyerekek én egy remekül idomított zsenipapagáj vagyok, sok intuícióval, kösziszépen szevasztok)
Ja, és a Bajnait nem láttam még kettősmércézni, feketefehérezni, csaknekünkvannakjóötleteinkezni, ezért fogok rá szavazni. Hogy egyszer lehessen Magyarországon LiberálisKonzervatívnak lenni.
2013. február 20., szerda
A szuklatokoruseg az olyan mint egy puska.
Ha olyan huzza meg a ravaszt aki erdektelen szamomra, akkor az visszarug, a csovebol pedig kis zaszlocska ugrik elo "BUMM" felirattal, legrosszabb esetben is csak osszerezzenek, mert szarul turom a nagy, hirtelen hangokat.
Ha viszont a kozeli ismeroseim kozul kerul valaki kezebe, akkor rojtos szelu sebet ut az agyamon, akkor is ha pont az ellenkezo iranyba volt celozva.
Ha olyan huzza meg a ravaszt aki erdektelen szamomra, akkor az visszarug, a csovebol pedig kis zaszlocska ugrik elo "BUMM" felirattal, legrosszabb esetben is csak osszerezzenek, mert szarul turom a nagy, hirtelen hangokat.
Ha viszont a kozeli ismeroseim kozul kerul valaki kezebe, akkor rojtos szelu sebet ut az agyamon, akkor is ha pont az ellenkezo iranyba volt celozva.
2013. február 12., kedd
pontificatus
Az apukám piarisata iskolába járt és tudtommal senki nem molesztálta.
A Pápa lemondása egy fontos történelmi esemény, izgalmas és egy végtelenített hagyma. Az utóbbi egy napban -a munkám rovására legfőképp- rengeteg cikket meg írást elolvastam a témáról.
Nem untatlak benneteket ilyesmivel, de itt egy érdekes gyűjtemény tiborutól, aki ma a legérdekesebb magyarul beszélő töritanár a világon, mindezt hobbiból.
Ráadásul abban a szerencsés helyzetben van, hogy a minőségi tartalomra minőségi ovasótábor is jut, nézzétek át a kommenteket is, rengeteget andnak a dologhoz:
Az első a Malakiás Próféciákról szól:
http://konteo.blogrepublik.eu/2012/12/03/szent-malakias-profeciai/
bevallom őszintén, tiboru cikke előtt nem is hallottam erről, főleg hogy a Biblia azt mondja:
Ne menjetek ígézőkhöz, és a jövendőmondókat ne tudakozzátok, hogy magatokat azokkal megfertőztessétek. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek. IIIMózes19:31
Számomra ez a bizonyság arról, hogy a trollkodás a világgal egyidős, de mondom, olvassátok el a cikkeket.
A második a Vatikáni bankügyletekről:
http://konteo.blogrepublik.eu/2011/03/25/a-roberto-calvi-ugy/
Majd egy pápa halála -erre apu biztos emlékszik:
Isten bocsássa meg nektek amit velem tettetek.
http://konteo.blogrepublik.eu/2011/02/08/egy-papa-halala/
Végül pedig, a díszes társaság elmélkedése a tegnapi eseményekről:
http://konteo.blogrepublik.eu/2013/02/11/a-papa-lemondasa/
Ha pedig elkezditek a kommentekben levő linkeken található linkeken található linkeket követni, az internet olyan területére érkezhettek, ahova nagyon erős vírusirtó nélkül már nem érdemes bemerészkedni. Ezeken az oldalakon a Vatikán már az idegenek földi bázisa, mindez bizonyítékokkal megerősítve, (esetleg olyasmik, hogy Jézus magyar herceg volt),.
Szóval pápai lemondás, mondom nektek drága feleim, nagyon, nagyon érdekes téma.
---
amúgymeg az események margójára
Gondolkodtam arről, hogy sokak szemében egy katolikus pap manapság egy potenciális fiúgyermekmolesztáló, sláger téma ez.
Ergó pedofil buzi. Kár hogy sose tanultam logikát, meg matematikát meg filozófiát, ezt a hármat kellett volna, én mondom nektek, penge lenne ez a blog,
Szóval ha egy katolikus pap potenciális fiúgyermekmolesztáló, (másszóval pedofil buzi,)
akkor az a pap született buzi ugyebár, ( mivel buzinak születik valaki, nem úgy mint katolikus papnak) és mivel a buzik elég kis hányadából lesz végülis katolikus pap, akkor ez azt jelenti, hogy a fiúgyermekeinket általánosságban minimum ugyanolyan megalapozott egy random buzitól félteni, mint egy random katolikus paptól, ugye?
A Pápa lemondása egy fontos történelmi esemény, izgalmas és egy végtelenített hagyma. Az utóbbi egy napban -a munkám rovására legfőképp- rengeteg cikket meg írást elolvastam a témáról.
Nem untatlak benneteket ilyesmivel, de itt egy érdekes gyűjtemény tiborutól, aki ma a legérdekesebb magyarul beszélő töritanár a világon, mindezt hobbiból.
Ráadásul abban a szerencsés helyzetben van, hogy a minőségi tartalomra minőségi ovasótábor is jut, nézzétek át a kommenteket is, rengeteget andnak a dologhoz:
Az első a Malakiás Próféciákról szól:
http://konteo.blogrepublik.eu/2012/12/03/szent-malakias-profeciai/
bevallom őszintén, tiboru cikke előtt nem is hallottam erről, főleg hogy a Biblia azt mondja:
Ne menjetek ígézőkhöz, és a jövendőmondókat ne tudakozzátok, hogy magatokat azokkal megfertőztessétek. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek. IIIMózes19:31
Számomra ez a bizonyság arról, hogy a trollkodás a világgal egyidős, de mondom, olvassátok el a cikkeket.
A második a Vatikáni bankügyletekről:
http://konteo.blogrepublik.eu/2011/03/25/a-roberto-calvi-ugy/
Majd egy pápa halála -erre apu biztos emlékszik:
Isten bocsássa meg nektek amit velem tettetek.
http://konteo.blogrepublik.eu/2011/02/08/egy-papa-halala/
Végül pedig, a díszes társaság elmélkedése a tegnapi eseményekről:
http://konteo.blogrepublik.eu/2013/02/11/a-papa-lemondasa/
Ha pedig elkezditek a kommentekben levő linkeken található linkeken található linkeket követni, az internet olyan területére érkezhettek, ahova nagyon erős vírusirtó nélkül már nem érdemes bemerészkedni. Ezeken az oldalakon a Vatikán már az idegenek földi bázisa, mindez bizonyítékokkal megerősítve, (esetleg olyasmik, hogy Jézus magyar herceg volt),.
Szóval pápai lemondás, mondom nektek drága feleim, nagyon, nagyon érdekes téma.
---
amúgymeg az események margójára
Gondolkodtam arről, hogy sokak szemében egy katolikus pap manapság egy potenciális fiúgyermekmolesztáló, sláger téma ez.
Ergó pedofil buzi. Kár hogy sose tanultam logikát, meg matematikát meg filozófiát, ezt a hármat kellett volna, én mondom nektek, penge lenne ez a blog,
Szóval ha egy katolikus pap potenciális fiúgyermekmolesztáló, (másszóval pedofil buzi,)
akkor az a pap született buzi ugyebár, ( mivel buzinak születik valaki, nem úgy mint katolikus papnak) és mivel a buzik elég kis hányadából lesz végülis katolikus pap, akkor ez azt jelenti, hogy a fiúgyermekeinket általánosságban minimum ugyanolyan megalapozott egy random buzitól félteni, mint egy random katolikus paptól, ugye?
2013. január 21., hétfő
2013. január 17., csütörtök
Régóta tervezek egy, a keresztény vallást kritizáló blogot írni, és régóta tervezek egy, a keresztény vallást kritizálókat kritizáló blogot is.
A mai az nem az lesz. Manapság már csak kizárólag az örökölt gyávaságomból adódóan nem merek abszolut ateista lenni, viszont vannak alkalmak, amikor őszintén irígylem a hittel élőket.
Emlékeztek amikor múltkor linkeltem annak a kislánynak a blogját? Aki leukémiás lett.
Két napja vérre volt szüksége, a család, a blogon, meg a fészbukon keresztül riasztotta a gyülis kapcsolati hálót, annyian segítettek, hogy a helyi véradóállomás főnöksége megkérte az apukát, hogy szervezzék ki a véradókat inkább napokra elosztva, mert ennyi emberrel nem bírnak egyszerre. Ez az igazi keresztényi testvériség, egészen fellelkesített.
(Cinikus nemhívőként ugyanezen kapcsolati háló imái meg megszámlálhatatlan pozítív üzenetei kevésbé.)
Egy csomót gondolok erre, a kislány neve Emili, ahogy az angliai legjobb barátnőmé Emily. Az én Emilym most sugárterápiát tanul, egy csomót beszélgetünk a rákról, a betegekről, meg hogy mit kell mondani, meg ilyesmi, egy csomó mindenre rányitja a szemem. Meséltem neki a blogos Emiliről, hogy szeretném ha azt a kislányt olyan orvosok nővérek vennék körül mint ő.
Tegnap éjjel is ezzel álmodtam, kétségbeesve kerestem véradóállomást, végül sikerült.
Könnyebb volt amúgy mint nekem magamnak egy imát elmorzsolni, bár megpróbáltam.
Emili tegnap éjjel meghalt.
36 napig tartott.
Nem volt csúcsszuper érzés ezzel nyitni reggel, eléggé elsötétült a kedvem. Próbáltam felidézni a családját, (hiszen őt magát nem ismertem) szelíd kedves jó emberek. Mélyen hívő és becsületes keresztények, az apukája lelkipásztor.
Nem is tudok mit mondani, egy csomószor átrágtam magamban ezt a témát egész nap blogoltam az agyamban.
Aztán valahogy odatévedtem a bátyja fészbúkoldalára, aztán még sírtam is.
A srác fotókat posztolt a kishúgáról. Volt egy kép, nagyon szívesen megmutatnám, de nem lenne illendő, szóval csak elmesélem. Egy kerti medence, ragyogó napsütés, a háttérben nagy virágzó bokor. A medencében áll az apuka, nagy mosollyal, a kezei kitárva az égnek, a kislány pedig -itt még csak olyan négy-öt éves forma - anyaszült meztelenül, rémisztően magasan az égben.
Mint aki jön. Vagy megy. Azt hiszem a leggyönyörűbb kép amit valaha láttam. Igazából még az elmesélését is megkönnyezem.
És akkor jöjjön a legdurvább. A bátyja ezt posztolta:
Drága Barátaim és drága Ismeretlenek...
...akik az elmúlt hónapban bennünket az imáitokban és gondolataitokban hordoztatok
Nem tudok aludni, itt ülök a gép előtt és régi fényképeket nézegetek, amik fölött hol zokogok, hol nevetek. Olyan csodálatos időt tölthettem el az én kis "Bendegúzommal" (tudom, hogy fiúnév, de annakidején így hívtam Emilit - amit ő elmondása szerint nagyon utált, de szerintem nagyon szerette). Isten annyi drága közös emléket adott nekünk!
Nehéz ezt megmagyarázni, de egy furcsa békesség tölti el a szívemet. Emikém nagyon sokat szenvedett az elmúlt időben, és a halál megváltást jelentett a számára - ez a békesség azonban nem azért van bennem, mert a szenvedései véget értek. Azért van békességem, mert tudom, hogy Ő már a drága Istenünknél van. És ez nem egy üres vigasz, amivel a temetőben szokták a sírdogáló anyókák vállát megveregetni - ez a VALÓSÁG. Emili elhagyta ezt a világot, de nem szűnt meg létezni, és Istennél várja az időt, amikor majd újra találkozhatunk vele.
Odinak kedden azt írtam, hogy a Gonosz fűt-fát ígér az embernek, a végén azonban csak hiábavalóság, amit az ember nyer tőle. Isten sokszor nem szól egy szót sem, azonban a helyzet, amin keresztülvezet nem hiábavaló. Azt írtam, hogy Emikénk szenvedése sem értelmetlen és nem hiábavaló!
Gondoljatok csak bele, hogy Isten milyen módon meg tudta mozdítani a szíveteket! Emlékezzetek vissza, hogy bizonyos dolgok mennyire átértékelődtek bennetek látva Emili és a családunk kemény harcát! Isten többek között azért is engedte, hogy mindezen keresztülmenjünk, mert benneteket is meg akart szólítani, titeket is fel akart rázni, és a lábatokat a helyes útra állítani!
Isten azt ígérte, hogy amikor az Ő országába lépünk, ennek a világnak a fájdalmai említésre sem lesznek méltóak ahhoz az örömhöz és vigasztaláshoz képest, amiben ott részünk lesz. Isten már ezzel a vigasztalással vigasztalja Emilit! Mi azonban még itt vagyunk, és eldönthetjük, hogy azt, amit Isten ennek a kislánynak a szenvedésén keresztül nekünk megtanított a szívünkbe zárjuk vagy elfelejtjük.
Ne engedd, hogy a kishúgom szenvedése a te életedben hiábavaló legyen! Emlékezz arra, amit Isten ezen a helyzeten keresztül mutatott és tanított neked!
Köszönjük nektek, hogy velünk voltatok, hogy támogattatok! Isten áldjon benneteket!
A mai az nem az lesz. Manapság már csak kizárólag az örökölt gyávaságomból adódóan nem merek abszolut ateista lenni, viszont vannak alkalmak, amikor őszintén irígylem a hittel élőket.
Emlékeztek amikor múltkor linkeltem annak a kislánynak a blogját? Aki leukémiás lett.
Két napja vérre volt szüksége, a család, a blogon, meg a fészbukon keresztül riasztotta a gyülis kapcsolati hálót, annyian segítettek, hogy a helyi véradóállomás főnöksége megkérte az apukát, hogy szervezzék ki a véradókat inkább napokra elosztva, mert ennyi emberrel nem bírnak egyszerre. Ez az igazi keresztényi testvériség, egészen fellelkesített.
(Cinikus nemhívőként ugyanezen kapcsolati háló imái meg megszámlálhatatlan pozítív üzenetei kevésbé.)
Egy csomót gondolok erre, a kislány neve Emili, ahogy az angliai legjobb barátnőmé Emily. Az én Emilym most sugárterápiát tanul, egy csomót beszélgetünk a rákról, a betegekről, meg hogy mit kell mondani, meg ilyesmi, egy csomó mindenre rányitja a szemem. Meséltem neki a blogos Emiliről, hogy szeretném ha azt a kislányt olyan orvosok nővérek vennék körül mint ő.
Tegnap éjjel is ezzel álmodtam, kétségbeesve kerestem véradóállomást, végül sikerült.
Könnyebb volt amúgy mint nekem magamnak egy imát elmorzsolni, bár megpróbáltam.
Emili tegnap éjjel meghalt.
36 napig tartott.
Nem volt csúcsszuper érzés ezzel nyitni reggel, eléggé elsötétült a kedvem. Próbáltam felidézni a családját, (hiszen őt magát nem ismertem) szelíd kedves jó emberek. Mélyen hívő és becsületes keresztények, az apukája lelkipásztor.
Nem is tudok mit mondani, egy csomószor átrágtam magamban ezt a témát egész nap blogoltam az agyamban.
Aztán valahogy odatévedtem a bátyja fészbúkoldalára, aztán még sírtam is.
A srác fotókat posztolt a kishúgáról. Volt egy kép, nagyon szívesen megmutatnám, de nem lenne illendő, szóval csak elmesélem. Egy kerti medence, ragyogó napsütés, a háttérben nagy virágzó bokor. A medencében áll az apuka, nagy mosollyal, a kezei kitárva az égnek, a kislány pedig -itt még csak olyan négy-öt éves forma - anyaszült meztelenül, rémisztően magasan az égben.
Mint aki jön. Vagy megy. Azt hiszem a leggyönyörűbb kép amit valaha láttam. Igazából még az elmesélését is megkönnyezem.
És akkor jöjjön a legdurvább. A bátyja ezt posztolta:
Drága Barátaim és drága Ismeretlenek...
...akik az elmúlt hónapban bennünket az imáitokban és gondolataitokban hordoztatok
Nem tudok aludni, itt ülök a gép előtt és régi fényképeket nézegetek, amik fölött hol zokogok, hol nevetek. Olyan csodálatos időt tölthettem el az én kis "Bendegúzommal" (tudom, hogy fiúnév, de annakidején így hívtam Emilit - amit ő elmondása szerint nagyon utált, de szerintem nagyon szerette). Isten annyi drága közös emléket adott nekünk!
Nehéz ezt megmagyarázni, de egy furcsa békesség tölti el a szívemet. Emikém nagyon sokat szenvedett az elmúlt időben, és a halál megváltást jelentett a számára - ez a békesség azonban nem azért van bennem, mert a szenvedései véget értek. Azért van békességem, mert tudom, hogy Ő már a drága Istenünknél van. És ez nem egy üres vigasz, amivel a temetőben szokták a sírdogáló anyókák vállát megveregetni - ez a VALÓSÁG. Emili elhagyta ezt a világot, de nem szűnt meg létezni, és Istennél várja az időt, amikor majd újra találkozhatunk vele.
Odinak kedden azt írtam, hogy a Gonosz fűt-fát ígér az embernek, a végén azonban csak hiábavalóság, amit az ember nyer tőle. Isten sokszor nem szól egy szót sem, azonban a helyzet, amin keresztülvezet nem hiábavaló. Azt írtam, hogy Emikénk szenvedése sem értelmetlen és nem hiábavaló!
Gondoljatok csak bele, hogy Isten milyen módon meg tudta mozdítani a szíveteket! Emlékezzetek vissza, hogy bizonyos dolgok mennyire átértékelődtek bennetek látva Emili és a családunk kemény harcát! Isten többek között azért is engedte, hogy mindezen keresztülmenjünk, mert benneteket is meg akart szólítani, titeket is fel akart rázni, és a lábatokat a helyes útra állítani!
Isten azt ígérte, hogy amikor az Ő országába lépünk, ennek a világnak a fájdalmai említésre sem lesznek méltóak ahhoz az örömhöz és vigasztaláshoz képest, amiben ott részünk lesz. Isten már ezzel a vigasztalással vigasztalja Emilit! Mi azonban még itt vagyunk, és eldönthetjük, hogy azt, amit Isten ennek a kislánynak a szenvedésén keresztül nekünk megtanított a szívünkbe zárjuk vagy elfelejtjük.
Ne engedd, hogy a kishúgom szenvedése a te életedben hiábavaló legyen! Emlékezz arra, amit Isten ezen a helyzeten keresztül mutatott és tanított neked!
Köszönjük nektek, hogy velünk voltatok, hogy támogattatok! Isten áldjon benneteket!
2013. január 7., hétfő
politika
Az elmúlt pár napban egy csomót rágódtam a "belügyes" bejegyzésen, meg a hullámokon amit vetett egy-két családi társalgásban.
Szóval úgy gondolom, hogy a politizálás okés. A politikai szimpátia az egyéniség része. Úgy gondolom, igenis tiszta képet adhat valakiről a politikai szimpátiája. Most egy szélsőségesebb példával élek, aki egy olyan pártot választ aminek mondjuk a pártlapja egy kurucinfó, no azt az embert én vagy gonosznak, vagy nem túl intelligensnek, esetleg enyhén zavartnak tartom. Szóval ha odaáll elém valaki, hogy ja én 14ben a Jobbikra fogok szavazni, akkor én valószínűleg udvariasan aházni fogok, és keresem az alkalmat hogy hogy zárjam rövidebbre a társalgást, mert egyszerűen nem akarok hosszan gonosz, vagy buta emberekkel társalogni.
(én sem vagyok szent, ha a zavart kategóriába esik akkor lehet hogy elhallgatom egy darabig, így leltem olyan gyöngyszemekre egy beszélgetés folyamán, hogy a tatárjárás a zsidók bűne, mert leorvvadászták a tatárokhoz siető magyar békeköveteket)
A másik amin elgondolkodtam, hogy mennyire kell visszafognom magam mondjuk a "kinyilatkoztatásaimmal" ezügyben, magyarul
Hagyjam abba, mert ezzel szúrom esetleg valaki szemét?
No a konklúzió ezügyben, jó vaskos magyarsággal: lófaszt.
Egyrészt mert így teret engedek a szerintem nemokés nézeteknek, ezzel szembeszállva a saját elveimmel.
Másrészt Ha valaki személyes támadásnak vesz egy általános kinyilatkoztatást, annak a szavazójoga is megkérdőjelezendő.
Harmadrészt pedig. Ha a politikai nézet a gondolkodásmódom egy része, a személyiségem pedig alapvetően nyitott, esetleg hangos, akkor mindenki aki elvárja hogy ne politizáljak a saját felületeimen, az azt várja el, hogy így ne legyek önmagam. Vicc.
Szuperhálás vagyok a szüleimnek, hogy nem neveltek gyávának és meghunyászkodónak, meg hogy okos lettem és becsületes, meg magabiztos.
Ájmín lehetnék szép is mindezek helyett.
Szóval úgy gondolom, hogy a politizálás okés. A politikai szimpátia az egyéniség része. Úgy gondolom, igenis tiszta képet adhat valakiről a politikai szimpátiája. Most egy szélsőségesebb példával élek, aki egy olyan pártot választ aminek mondjuk a pártlapja egy kurucinfó, no azt az embert én vagy gonosznak, vagy nem túl intelligensnek, esetleg enyhén zavartnak tartom. Szóval ha odaáll elém valaki, hogy ja én 14ben a Jobbikra fogok szavazni, akkor én valószínűleg udvariasan aházni fogok, és keresem az alkalmat hogy hogy zárjam rövidebbre a társalgást, mert egyszerűen nem akarok hosszan gonosz, vagy buta emberekkel társalogni.
(én sem vagyok szent, ha a zavart kategóriába esik akkor lehet hogy elhallgatom egy darabig, így leltem olyan gyöngyszemekre egy beszélgetés folyamán, hogy a tatárjárás a zsidók bűne, mert leorvvadászták a tatárokhoz siető magyar békeköveteket)
A másik amin elgondolkodtam, hogy mennyire kell visszafognom magam mondjuk a "kinyilatkoztatásaimmal" ezügyben, magyarul
Hagyjam abba, mert ezzel szúrom esetleg valaki szemét?
No a konklúzió ezügyben, jó vaskos magyarsággal: lófaszt.
Egyrészt mert így teret engedek a szerintem nemokés nézeteknek, ezzel szembeszállva a saját elveimmel.
Másrészt Ha valaki személyes támadásnak vesz egy általános kinyilatkoztatást, annak a szavazójoga is megkérdőjelezendő.
Harmadrészt pedig. Ha a politikai nézet a gondolkodásmódom egy része, a személyiségem pedig alapvetően nyitott, esetleg hangos, akkor mindenki aki elvárja hogy ne politizáljak a saját felületeimen, az azt várja el, hogy így ne legyek önmagam. Vicc.
Szuperhálás vagyok a szüleimnek, hogy nem neveltek gyávának és meghunyászkodónak, meg hogy okos lettem és becsületes, meg magabiztos.
Ájmín lehetnék szép is mindezek helyett.
2012. december 31., hétfő
zárul évi mókatára
Na ez is megvolt, mégsincs este.
Szuper volt ez az év, köszönöm szépen mindenkinek aki figyelemmel meg kommentekkel kísérte a próbálkozásomat.
Rengeteget tanultam, magam sem gondoltam volna az elején hogy ennyit fogok. Ez előtt az év előtt nem fogtam kamerát a kezembe soha, pláne nem használtam fotosoppot, és nem is érdekelt az egész. Ma már úgy járok kelek, hogy odafigyelek a részletekre, folyamatosan keresem a képeket. Ez az egész prodzsekt megváltoztatta a látásmódomat, arról nem is beszélve, hogy ismételten bebizonyítottam magamnak, hogy agy kis akaraterővel tényleg bármire képes vagyok. Szuper szuper szuper.
Nem akarom abbahagyni a képezést, de azért sokkal ritkább leszek ezentúl, nem fogok többé este nyolckor kétségbeesetten körbemászkálni a lakásban hogy valamitvalamit valamit találni kell, nem fogok éjjel tizenegykor kimászni az ágyból ha elfelejtettem.
Viszont továbbra is mindenhová magammal viszem a fényképezőgépet, és továbbra is mindig lesz nálam pótaksi. Aztán meglátjuk.
Valamit muszáj lesz csinálni, mert a németezés klassz fogadalom, de a kreatív vénát sem szabad hagyni elsorvadni. (holnap túlórázok, a héten minden nap, szombaton is, és ennek a hétnek az összes szabadidejét beáldozva a következő fizuból veszek egy faint varrógépet)
Végszónak, csináljátok meg ezt ti is. Nem baj ha nem fényképeztetek még soha, nem baj ha nem értetek a képszerkesztő programokhoz, nem baj ha nincs hozzá szemetek, ez mind mind mind jön magától, rengeteg sikerélmény meg kaland, meg jó emberekkel való összedolgozás. Nem kell hozzá több, mint napi öt perc. És annyira megéri.
Búék.
2012. december 10., hétfő
Ma kaptam csomagot, volt benne birsalmasajt. tapsiörvendezés. Díszítettem fát is, meg építettem is,
...
Politika. örülök a tüntinek, mert legalább példát mutatnak, hogy lehet így is, nem kell feleslegesen törnizúzni, barbárkodni, hogy utána évekig rendőrterrorról lehessen regélni. Mondjuk a kamuzás az megy.
Ami a tandíjat illeti, számomra ez a téma irreveláns. Van, van. Ez van. Rengetegen járnak abszolut feleslegesen főiskolára pénzkidobás az államnak, tényleg. Például a Barnus. Ő a fodrászom otthon. A szívem szakad meg hogy olyan messze van. Tehetséges, kreatív, bátor. Jó a kézügyessége, korombeli fiatalember és mára a környék legjobb fodrásza. Folyamatosan képzi magát, kurzusokra jár, tisztában van az újításokkal. Mindamellett értelmes és művelt is. Mindig is öröm beülni a székébe, csevegni is remekül tud. De a művelődésszervezői diplomára semmi, de semmi szüksége nincsen. Mégis van neki, mert bedőlt ennek a teljesen ostoba diplomahajhászásnak. Szóval úgy gondolom, hogy a tandíj egy csomó embert eltántoríthat a fősuliktól, esetlegesen olyan szakmák irányába, ahonnan hiányoznak a jó alapanyagok. Mert például tehetség kreativitás, agy, műveltség nélkül, nem lesz jó fodrász egy random Ilcsiből, de az a baj, hogy azok akikben a fentiek megvannak azonnal rohannak fősulikra.
Szóval a tandíj nem mumus.
Pesze ennek ellenére könnyű ezzel kapcsolatban is ekézni a Viktorékat, és teszem is. (Elsősorban azért mert eddig bármihez nyúltak azt elbaszták, ez miért lenne kivétel?)
Másodsorban a 2oo8as háromigenes népszavazás. Tökéletes leképezése a klasszik fidesz gondolkodásnak. "rosszul vagyunk hogy másodjára is elvesztettük a választásokat, szóval ahol lehet keresztbeteszünk" A népszavazás a vizitdíj-kórházinapidíj-tandíj kombóról szólt, előbbi kettő már élt utóbbi ötletként. (több helyet hagyott volna amúgy mint a mostani keretszám)
És most jönnek ezzel.
Ha valakit érdekel, vagy nem hiszi el nekem, keressen rá miket mondott akkor a mai vezetői elit a tandíjakról.
Mondjuk nekem a kedvenc sztorim erről a népszavazásról még a lávbokszról volt. Lehet hogy már említettem is, nem segített az átlag fideszes megítélésében. a gondi volt, (sose a legnagyobb kedvencem a szar elitista dumájával kisdiókisgorgonzola detőlunkmindentelvettekakomcsik deszépezabudaipanoráma ) szóval a szavazás napján -amire már bőven kampányolt előtte- fogta a demenciával küszködő anyukáját, levitte az urnákhoz, lelkére kötötte hogy három igen anyuka, majd boldogan elújságolta, hogy anyuka ugyan háromigennel küzdött a gaz komcsik ellen, de a szavazófülkéből kilépve megkérdezte hogy mire is szavaztunk? és ez neki vicces is volt, meg politikailag, értelmiségiként elfogadható magatartás.
A harmadik ami miatt a fideszes tandíjjal kapcsolatban nagyon , nagyon gáz, az a szintén klasszik fideszes hozzáállás, annyit érsz amennyi pénzed van. A jéghideg cinizmus, hogy elég égő az is hogy csóró vagy, akkor mit pattogsz még itt. Hogy szerintük a szülők hibája hogy a gyerek nem tanulhat tovább, hogy ez a döntés véletlenül sem a csókosoknak, a kiváltságosoknak, vagy a jómódúaknak kedvez. És hogy ezeket komolyan nyíltan vállalják is.
Spec én még ha nem is lettem volna borzasztó lusta akkor sem tanulhattam volna tovább, a két év vidéki szereplésem is elég érvágás volt a szüleimnek. Pedig nem volt tandíj, és koleszos voltam. De stoppal jártam, hogy kajáracigire jusson, öltözködés, közösségi élet, szórakozás, beugrók, ez mind nuku.
Volt egy srác, aki addig eléggé szoros haverom volt. Ugyanebbe a fenti intézményba adta be ő is a jelnetkezését. A sulikezdés után a harmadik héten belemondta a szemembe, hogy mostantól azért nem tudunk annyit barátkozni, mert nekem nincs pénzem hogy azokra a helyekre járjak ahová ő. (azóta milliószor letagadta ezt az elszólását, felkapott fotós lett a gyerek, rengeteg képet készít a budapesti és egyéb nyomorról, fennen hirdeti az empatikus látásmódját. - tényleg kurvajók a képei. Mindegy, mennyire jó pandúr lett a rablóból, én máig emlékszem a macskakövekre, egy életre égette bele a szégyen őket a szemembe, pedig ma már tudom, ez nem az én szegénységemről állított ki bizonyítványt.
Csakhogy amígy az ország vezetősége ilyen buta arrogáns és gyomorforgató attitűdöt enged meg magának, addig nagyon sok fiatal lesz, aki megkap egy hasonló ekézést, csakhogy esetleg nem is valami fogalmatlan hülyétől, hanemalanyi jogon is. És azok majd felpakolnak és elmennek. Illetve nagyon sokan már eleve ott fognak születni.
A negyedik, az, ahogy a plágiumügyekhez állnak, Minek fizessen bárki is tandíjat, ha azonal megveheti a diplomáját, nem ügy jogilag súlytalan.
Szóval az ilyenek miatt kell most a fidesztől megint köpni, nem a tandíjjal van a baj, hanem azzal, hogy hazudnak éjjel hazudnak nappal, be sem vallják, de ha valaki ezt az arcukba vágja akkor az az ördöggel cimborál.
(a kedvenc témám még mindig várat magára, a magyar értelmiség és a kereszténység kapcsolata, csodálatos aranybánya ha okokat keresel, bármelyik oldal mézzel való bekenésére majd hangyabolyba ásására.)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)