seventeen

ügynök.
biztosítási ügynök. kábé. erről szólt volna a munka.
alapfizetés, meg "bejelentés" nuku
szóval a keresés folytatódik.
(miért találnak be engem mindig ezek a szörnyű melók?)

amúgy meg eleve egy szar nap volt ez a mai.
esett az eső, hideg volt, még mindig az van és fúj a szél.
ezek azok az éjszakák amikor csak a hasfelmetsző mászkál az utcán.
meg az angolok, őket biztos nem zavarja.

úgyhogy az angoltanulás jegyében megnéztünk egy évadnyi couplingot, nézzétek ti is, remek.

egyébként meg rémisztően összeszedetlen vagyok mostanában, soroljam?
égvehagytam a gázt. mármint hogy égett. két órán keresztül (négy). aztán kinyitva a vízcsapot, de teljesen. aztán az ajtó, elmentünk, és a teraszajtót nyitvahagytam egy napra, wm ezt csak most tudta meg, meg ma a bejáratit, mikor megjöttünk, tárva, mintha nem is lenne. ma pedig nem tudtam felkapcsolni egy villanyt, amit eddig igen, ezért wm a totál sötétben szétszerelte, majd kidrült, hogy csak kicsit erősebben kellett volna meghúzni a zsinórt. (szerintem azt tettem, csak PONT AKKOR nem működött)
mindez 3 nap leforgása alatt.
most akkor nagyon kell az a munkahely, vagy egyáltalán nem?

ezek vannak. holnap napsütés lesz, úgyhogy mienk a város, éljenek a felvételi kitöltendő formulák, az önéletrajzok, és a barátaik

sixteen

ismét remek kis napunk volt.
kezdődött az interjúmmal- ami remekül sikerült, bár rengeteg gyanús momentum van benne. most a meló még mellékes is, ilyen reklámosdi, ki kell állni egy bevásárlóközpontban, és különféle cégeket reklámozni... tetszene, de a körülmények.... azok furák voltak.
indiai cég-jól érezte wm- fiatal menedzsercsávóval az elbeszélgetés. végig köntörfalazó volt, de lehet hogy ez csak az én nagy magyar gyanakvásom, franc se tudja. de. én érzem rosszul, vagy gáz ha egy interjún bókolgatnak kokettálgatnak? meg hogy nem mondják meg mennyi az annyi, majd csak a második körben? (holnap) mindegy, meglátjuk.
más lehetőség amúgy sincs, mert a nagyon reménybeli telefon amit vártam az egy sajnálkozó levéllé alakul időközben.

ezek után egy merőben más taktikát választottunk a munkakeresősdiben. nem a neten kínlódtunk, hanem olyan 10 ügynökségre bementünk, nyomtatványokat töltögettünk, beszélgettünk, regisztrálgattunk... meglátjuk ez mennyivel eredményesebb;remélem sokkal
hozzátenném, hogy ez így sokkal emberibb, majdnem mindenhol hihetetlenül segítőkészek, és kedvesek voltak.

és remekül tudok angolul. (wm-et azért nem említem sose ezzel kapcsolatban, mert ő folyamatosan nagyon jól tud angolul, csak én vagyok ilyen hullámzó és bizonytalan.

és az ismerjükmegvárosunk programsorozat részeként, ma megnéztük a bristoli katedrálist, aminek van olyan része is, ami majdnem ezer éves, és extragigamega húúúúúú (jól van na, tudom, hogy otthon is szépek a templomok, meg minden, de itt most sokkal sokkal zöldebb a fű, ha szabad így mondanom)

ma is becsöngettek bátran ajtót nyitottam, és egy csajszi volt az, valami rákosoknak gyűjtött. igazolvány volt rajta, meg egyenruha, mondtuk neki, hogy most érkeztünk, meg hogy sajna tényleg csak kevéssel tudnánk segíteni (tényleg nagyon kedves volt, és szimpatikus, szóval nem is a rákosoknak adtuk volna) gyerekek ez a lány mosolygott, megkérdezte hogy tetszik, sok szerencsét kívánt, és azt mondta, hogy tőlünk nem kell, hagy itt infóanyagot, és amikor rendbejönnek a dolgaink átgondolhatjuk.

nem azért írom ezt mert ennyire unalmas és sivár az életünk itt,hogy egy adománygyűjtőről kell mesélnem, hanem mert ezek az apró szituációk mutatják meg az igazi nagy különbségeket. értitek?

a googleearthon egyébként Roger Harper képei a legsúlyosabbak, és egy csomót készített a kornyékünkön. bár lenne már wmnek gépe

fifteen

hát, bocs, hogy tegnap kimaradt a tudósítás, de wm elmarta a gépet, én pedig belealudtam a könyvembe.

mondjuk nem is történt semmi említésre méltó, ma annál inkább: holnap megyek az első interjúmra (tudom, hogy az mára lett volna, de különféle okok miatt át lett tolva mára. igen, az én hibámból, és igen, mert nem tudom az angol ábécét, és rosszul adtam meg az ímélcímem. mentségemre legyen mondva, hogy a férfinek, aki akkor hívott olyan erős -wm szerint- indiai akcentusa volt, hogy a visszaolvasásra csak bólogatni tudtam.) no sebaj, egy telefon után kiderült a turpisság, szóval holnap reggel 9től lehet szorítani. vagyis tíztől. nektek.

és ami még jobb, ma volt egy telefonos interjúm is, ami sokkal jobban tetszene, mármint a meló, meg a cég is, ők holnap hívnak vissza, hogy lesz e folytatás.
vicces volt mert wm ült mellettem, és bólogatott mikor kell igent, meg nemet mondanom. na jó ennyire azért nem véres a helyzet, a végére azért belejöttem

nem különösebben akadok ki, ha egyik sem sikerül, legalább elkezdődött valami.
wmnek még egyelőre semmi, de sebaj: ha csak egyikünk talál egy minimálbéres melót, már nagyonis rendben vagyunk. jó ország ez.

egy bibi van csak: nem_tudok_angolul. de, de tudok tökjól, már úgy értem símán elcsacsogok bárkivel bármilyen háztáji témában, de ha valami komolyabbra kerül a sor... akkor baj van asszem
basszus én sem vagyok teljesen oké, olyan melókre jelentkezem, ami még otthon is kiemelkedő kommunikációs képességeket kíván. (ami mondjuk megvan- csak a szavak. azok hiányoznak)

wm szerint hülyeség, de én azért sajnálom egy picit, hogy nem hoztunk szótárt

jó hát beadtuk az összes teszkólidliésegyébangolszupermarkethálózatokba is az önéletrajzunkat, de onnan meg még nem jelentkeztek. (ez ám úgy megy itt, hogy bemész a boltba, megmondod, hogy melót keresel, erre adnak egy többoldalas kitölteni való papírt, hogy azzal gyere vissza. érdekes)

hát ezek történtek az elmúlt két napban.
de láttam legyenönismilliomost is, és az összes szereplő felhasznált egy segítséget már az első körben.
meg bekopogtatott az ajtónkon egy közvéleménykutató, és a lakótársunk olyan nemes egyszerűséggel engedte be, majd válaszolt fél órán keresztül a kérdéseie, hogy leesett az állam. ilyen van? így ? más világ ez nagyon más

fourteen

ma leszartuk a világot: nem érdekel a munkakeresősdi, nem érdekel, hogy fogy a pénz, elmentünk várostnézni, és nagyon klassz volt. csuda dolgokat láttunk, gyönyörű hely ez a bristol, és alig várom, hogy itt ÉLJÜNK. mármint hogy ne vegetáljunk .

nem mesélek róla, mert nem lehet, nagyon sajnálom, hogy wm fényképezőgépe meghalt.

mindenestre azért csak felhívtak, szerdán megyek állásinterjúra.

thirteen

egybeveszem a hétvégét, mert fölösleges annyi papírt pazarolni.
ismét semmi, főztünk vásároltunk, nagytakarítottunk, nagymostunk, ettünk, templomba mentem én, ő nem, pedig a szószéken volt egy dártvéder-fej végig, de késtem, szóval fogalmam sincs mi okból, gondolom valami gyerek hagyhatta ott. a szószéken. a dartvéder fejet.

amúgy meg megérkezett hozzánk régi ismerősünk: unalom-bácsi. és nem is kispályázott, tudta, hogy akkor kell jönnie mikor szar az idő, és hozta a haverjait is.

sebaj. holnap jönnek a visszahívások, és az újak is, sőt kicsípjük magunkat, veszünk egy új térképet ( a másikat elkótyavetyéltük) és beesszük magunkat a városba, munkát keresgélve.

(és sminkelek, és szoknyát veszek, és buszra is ülünk jippijé)

eleven

nek éppen nem volt mondható ez a nap.

elfogyott a rendes cigim, ma délelőtt, ez baj. most már magamnak csinálom, hiába no, van amit nem felejt el az ember, bár elég csúnyácskák.

ma nem mentünk sehova, nem csináltunk semmit. hideg volt már reggel is, kinéztünk az ablakon, kint még hidegebbnek látszott, fújt a szél.
nem olyan könnyű ám ez kedveseim.
nem meséltem még a reménytelenség érzéséről. ahogy fogy a pénz, és nincs még meló. mert van ám ilyen is, csak a szennyest azért mégse...
szerencsére ez felváltva lesz úrrá rajtunk. az elején én voltam jobban ki, wm meg nagyon pörgött, pár napja wm dőlt ki lelkileg egy picit, akkor nekem kellett felszívnom magam és húzni.
ilyenek ezek.
ma mindketten kicsit ellaposodtunk lelkileg.
ami azért is fura, mert ma volt egyébként egy ilyen fordulópont szerűség, az ezer helyre eljuttatott önéletrajzaink elkezdtek élni. ( napi áőtlag 10-15 ügynökségre-munkára beadtuk eddig)
wm-et két helyre hívták, az egyikhez nem volt elég a tapasztalata, a másik meg nagyon gáz volt, mind1
engem is, az egyiknél az volt a baj, hogy nincs 3éves munkatapaszalatom itt (ilyesmivel sokat találkozunk) viszont a másik az nagyon biztató volt, mindenmindegy alapon beszéltem a csajjal, és nagyon ment, tetszettem neki, nem is kicsit, a pénz is nagyon jó lenne, telemarketinges meló, továbbít majdhívnak, ez klassz lenne nagyon is! mindenesetre ez nagyon feldobta a hangulatomat, mert már eléggé odavoltam, egy két nap és hívnak.
ez viszont tényleg nagyon jó itt. hogy tényleg hívnak, visszajeleznek, ha másért nem akkor hogy megköszönjék az időt, amit rájukszántál.

de a pénz akkor is csak fogy.

ami viszont érdekes, hogy a magyarországon szarszemétnek számító önéletrajzom itt nem kicsit kapós- csak lenne már látszatja.

wm-én kellene egy picit kozmetikázni még, pedig ő meg tényleg normális munkaügyi múlttal rendelkezik.

ez van. holnapra még rosszabb időt jósolnak, de holnap már menni kell
valahova

ten

most, hogy már bekapcsolt a fűtés, felolvadt annyira a kezem, hogy tudjak írni.

a mai nap ugyanaz volt mint a tegnapi, csak sokkal bátrabb.
ennyit tudok mondani. napi 10-15 helyre beadjk a jelentkezésünket, konkrét munkákra és ügynökségekre, és várunk.
az egyik ügynökségen annyit mondott a csajszi, hogy ilyenkor pangás van.
ez megnyugtatott azért egy picit. meg nem is
de legalább a lábam már nem fáj annyira

néha felhívnak, aztán kiderül, hogy valamiért mégse oké a dolog (volt már ahonnan csak azért hívtak-küldtek levelet papíron elektronikusan- hogy szóljanak, most nincs munka. ezek azok a dolgok, ami miatt itt akarunk maradni.)
csak legyen már valami!

amúgy meg ma van először olyan idő, amit "tipikus angolnak" gondolunk otthon, azért 10ből egy az nem olyan rossz arány, eddig majdnem minden nap ragyogóan sütött a nap

ennyi

nine

semmi változás.
csak a szokásos. önéletrajzokat elküldözgetni, beadogatni.
várni
meg rengeteget gyalogolni-igen, a busz is drága (ezt nagyon sajnáljuk, mert buszozni itt felér ezer vidámparkkal, de tényleg)-ez a halálom, lusta vagyok, és az elmúlt két évben gyökkettőt mozogtam, ebben a városban meg csak felfele, vagy lefele mehetsz, soha sem egyenesen
még várni.
mondjuk wm már második fordulós egy cégnél, ez jó
holnap megjelenik az EveningPost munkásmellékletes száma, szóval lehet majd hívogatni is fel cégeket. szerencsére a telefon nem túl drága.

ellentétben a fénymásolással. viszont erről van egy durva sztori.
bementünk egy helyre,ahol a melóvadászoknak segítenek, például ingyennettel, meg olcsó nyomtatással, stb. (mondjuk itt az olcsó alatt ne az otthoni hanem az itteni olcsót gondold-még mindig nagyon drága)
húsz-húsz önéletrajzot nyomtattatunk, megkérdeztünk a csajt (aki tulképp az egész irodát vezette) mennyi lesz. azt monja 10 penni darabja, az 40szer10, és itt megállt...
a szája kicsit mozgott, a szeme elmeredt a távolba...
mi egymásra néztünk wmmel
tehát a feladat még egyszer: 40 szorozva 10zel
a lány bocsánatot kért, bement az irodába, majd pár másodperc múlva kijött, hogy az négy font lesz.
remélem, hogy csak az jutott eszébe, hogy ma van az anyja szülinapja, vagy valami, bár nemigen hiszem.
10x40
az jutott eszünkbe, hogyha túl vagyunk az első pár szar melónkon, hogy legyen referenciánk végre, akkor nagyon fényes karrier állhat előttünk.

mondjuk erről kár is gondolkodni amíg semmink nincs.

az meg külön jó, hogy a lakótársunk is külföldi. csomó mindent meg lehet tudni, róluk , jamaikaiakról, és rólunk, magyarokról is. élvezzük

eight

a mai nap a munkakeresés jegyében telt.
méregáron nyomtattunk pár önéletrajzot, és a hozzánk közel eső utcában bedobáltuk pár helyre, ügynökségek, boltok.
sajnos az önbizalmunk még mindig nem a legmagasabb, de délután, mikor jöttek a lakás további üres szobáit lehetséges bérlők nézni, meg kellett állapítanunk, hogy lehet hogy csak egy hete vagyunk itt, de jobban beszélünk nagyon sok embernél.

amúgy reggel már hívtak engem pár cégtől (egy helyre feltöltöttük az önéletrajzunkat) de sajnos nem nekem valóak voltak, az egyik valami biztosítónál lett volna, jól hangzott, de sok referenciát kértek, (ha úgy döntenétek, hogy követitek a példánkat, szerezzetek ilyet a munkaadótoktól) a másikhoz meg nem értettem.

wm-et is hívták, de az sem sikerült: mivel egy katonai bázison lett volna a meló, elvárták, hogy minimum 5 éve legyen itt.

mindenesetre nem adtuk fel, sőt! gyakorlatilag ma kezdődött el az amit komoly munkakeresésnek hívnak, eddig csak hédereltünk, és munka van itt. dögivel.
de komolyan. jelentkeztünk is egy jó csomóra. mivel az elsőt rögtön el kell fogadnunk, remélem jól fizetős cég fog először jelentkezni

mától elkezdünk egymással is angolul beszélni. addig, amíg nincs meló, nincs napi angol nyelvű közösség, addig muszáj. gyakorolni kell.
érdekes ez, mindketten úgy vagyunk, hogyha nem gyakorlunk akkor elfelejtünk beszélni, ha meg benne vagyunk, akkor 5-10 perc után folyékonyan megy.

ma végre beszélgettünk a lakótársunkkal is, elég félénk, szóval nem olyan könnyű elkapni, de amúgy teljesen jó fej. Russelnek hívják, jamaikai, és képzeljétek, kínai-jamaikai keverék. tetszik a feje, igazán érdekes.

wm üzeni, nem fázott meg, mert kemény legény
ez egy fontos dolog, mert a HIDEG a mindennapjaink része- iszonyú drága a fűtés. hétvégén még furcsállottuk Russel miért ül kabátban a tv előtt, miért nem kapcsolja be a fűtést, most már mi is felveszünk egy plusz pulcsit.
inkább.

most megyek, és felvidítom wm-et.
valahogy...

seven

hetedik napon az Úr is pihent, főleg, hogy látá hogy amit eddig csinált az jó.

ennek fényében ma nem csináltunk semmit. délelőtt elrángattam wm-et templomba, mert jövünk egy párral, utána semmi olyat nem csináltunk, ami különleges lett volna.

olvasnék, kár hogy nem hoztunk könyveket.

fúúú nagyon klassz napunk volt ma.

azzal kezdődött, hogy kaptunk levelet. emlékeztek, hogy két nappal ezelőtt nyitottunk bankszámlát? nnna ma megjöttek a kártyák. két_nap...

utána rögtön hívtak a barátaink, hogy kirándulunk-é. há hogyne.
melót úgyse nagyon keresgélhetünk hétvégén, és az eddigi átlagunk nem olyan rossz, szóval megérdemeljük.

szóval egy csomó mindent láttunk. és az a legklasszabb, hogy azon dolgok közül, amiket otthon is kiszúrtunk, hogy meg akarunk nézni.

átmentünk egy óriási függőhídon(http://www.panoramio.com/photo/1210445), de előtte azért felmásztunk a sziklákra, aztán gyönyörűséges tájakon autókáztunk,
aztán ezeken ülve (http://www.panoramio.com/photo/5704237) piknikeztünk, és utána a hazaautókáztunk.
áá nem lehet elmondani milyen, gyertek el, nézzétek meg!

csak ne lenne ilyen nagyon hideg! mióta itt vagyunk fázunk. jójó tudom, a 4 fokommal nem kellene panaszkodnom, de folyamatosan metsző szél fúj, nemigen kell sminkelnem, mert taknyomkönnyem sminkem- mind egy zsepiben köt ki.
és a házban is hideg van, megtakarítási célból, d nagyon.
és a legdurvább: ezek nem fáznak. én a nagykabátomban didergek, az angolok meg rövidujjúban, meg balerinacipőben, zokni nélkül parádéznak. sapka, kesztyű, de a dereka kint van.
sztem holnapra wm is lebetegszik.
nem baj, megérte.

jó éjt nekünk

ui. amint meglesz wm új fotómasinája, saját képeket is töltünk fel, sokat.

five

a mai nap a munkakeresés jegyében telt.
nem sok sikerrel. már ha a siker=van meló

kissé gyávák vagyunk meg kell hogy valljam. azt mondják az okosok, hogy mindenhova be kell menni, és rá kell kérdezni. a környékünkön van is jó sok "mindenhol", de csak egyet mertünk kipróbálni-jó majd viszünk cv-t
ezt részben az angollal kapcsolatos hiányos önbizalmunknak köszönhetjük, pedig nem kéne paráznunk, eddig mindenkit értettünk és midenki értett minket.

a másik ok pedig szerintem a magyarországon szerzett eddigi munkakeresős tapasztalatainknak köszönhető- az ottani ezermillió kudarc -pedig itt sokkal barátságosabbnak emberibbnek és ami a legfontosabb könnyebb procedúrának tűnik melót találni.

mindenesetre van egy csomó címünk, telefonszámunk... a hétvégén off- úgy tűnik az egész ország az-, és hétfőn meg nekiállunk ezerrel.

persze mesélhetnék az itteni állami munkanélküli hivatalról picit nem?
csak úgy összehasonlításképp.

bemész, és kábé azonnal elédpattan egy mosolygós hivatalnok, hogy miben segíthet. erre félve elmondod neki, hogy munkát keresel, most érkeztél az országba... erre ő kérés nélkül bemutatja, hogy mit hol találsz, odavezet a 10 számítógép egyikéhez, megmutatja hogy működik a program, bocsánatot kér, hogy ma nem a leggyorsabb (???)é megmutatja az ingyentelefonokat is, ahonnan munkakeresős hívásokat indíthatsz.
a számítógépeken azonnal kinyomtathatod a neked tetsző melót ( van egymillió, abból olyan 20 nekünk valót találunk) majd hazaviheted, ha esetleg otthonról intéznéd tovább.
majd ezek után - továbbra is mosolyogva magadra hagy, jelezve, hogy ha kérdésed van keresd bátran.

én tudom, hogy mindez túl eszményinek tűnik, és majd több tapasztalattal másképp látom ezeket a dolgokat, de eddig ez van.

és ami még fura.
nekem -az enyhén rasszistának- főleg.
ezek nem azok- eddig senki sehol nem akadt fel azon, hogy külföldiek vagyunk. sem az albikeresésnél, sem itt.
sőt, amin nagyon röhögtem:
a munkakereső brossúrákon van egy mondat, hogy halláskárosultak és angolul nem beszélők hívják az xxx számot, ahol smsben kommunikálhatnak.

itthon a kapott brossúrákat olvasgatva ezt találtuk: ugyanezen brossurák elérhetőek arab, kínai , pandzsábi, bengáli, és urdu nyelven is.
nókómment szerintem

kár hogy reggel nem itt kezdünk, ez csak az utolsó volt- merthogy a "hivatal"úgyis szar -de tényleg ez adta a legnagyobb lökést

és bár wm sokkal lelkesebb és szorgalmasabb nálam
kicsit én is sajnálom, hogy holnap szombat

four

a mai napról már nemigen tudok annyi mindent írni, laza volt, de pihentetőnek éppen nem mondhatnám

egész nap mászkáltunk, eltévedtünk, visszataláltunk elfáradtunk.

megvettük a legszükségesebbeket, nyitottunk bankszámlát (kíváncsi vagyok mikor jönnek a kártyáink- valamiért azt érzem, hogy hamarabb mint.. :))

mi nem üljük a valentinnapot, de ma itt az volt
és nagyon az volt... de tényleg!

akkor valeninnapi ajándékként elmesélem a legérdekesebbet a témában:

egy nagyon magas mahagóniszínű férfi, talpig fekete testhez símuló cuccban kocog a forgalmas út kellős közepén, a fogai közt egy nagy,metálvörös, héliummal töltött szív alakú lufival

kár hogy wm fotómasinája meghalt. ez megért volna egy képet.

nincs mást a mai napról írnom. nagyon nagyon sok benyomásom van, de azok általánosabbak, majd témánként külön.

köszönöm a pozitív sugaraitokat, és az imáitokat is!
úgy tűnik célba értek, holnap is küldhettek, megyünk melót keresni.

three

feb13

nna nézzük. reggel: borzasztó szar, idegbeteg éjszaka után arra ébredtem, hogy nagyon szarul vagyok, bekaptam valami náthainfluenzaszerű szart, remek.

hívott egy ügynök, fogalmam sincs mikor beszéltem vele tegnap, a hangjára sem emlékeztem, meg semmi, mond egy lakásnézős időpontot.

egy órás buszút a már említett cimbiktől, egy picit sem éreztem hogy ez jó lesz, a betegség totál kicsinál, de azért csak felszálltunk a helyijáratra.
a public transport nagyon drága, (rengetegen bringáznak, alig várom, hogy legyen nekünk is) de ahogy haladt a városban már kezdünk jobban lenni, mert a környék nagyon klassz, wmnek különösen tetszett. olyan igazi "angliás"

a ház már kívülről megtetszett, megérkezett a csajszi is, megnéztük és

kivettük

jajj kedveseim annyira faintos kis szobát sikerült bérelnünk, egy teljesen hangulatos kis házikóban hogy nagyon, és még olcsó is, meg minden van benne. uszoda nekem 3 perc, futóhely wmnek 2. egy lakótársunk van eddig, de vele még nem találkoztunk. ( jó lenne, ha sietne, mert nem tudjuk még a wifi jelszavát- az is van ) nagyon boldogok vagyunk, már csak meló kell és sínen vagyunk. mondjuk kellett a barátok anyagi segítsége, mert referencia, munka nélkül nem adták olyan könnyen, két hónap előre, plusz kaució, sőt a szerződésünkben benne van, hogy ha egy hónapunk belül nincs meló, akkor repülünk.

mindenesetre, ha kedvet kapnátok, tartsátok észben, hogy gyűjteni kell előtte!

és mivel az arab szőnyegszövők is ejtenek hibát, mert csak az Isten tökéletes: kábé azonnal kizártuk magnkat a szobából, volt ám kavarodás

és ha már Isten: köszönöm!
(wm jön egy "misével" )


most lefekszünk aludni
a saját ágyunkba.

two

feb12

súlyos nap áll ismét mögöttünk.
ott tarttottunk, hogy álomra hajtottuk a fejünket a reptéren.

hát reggel eljött a hat óra, nem mondhatnám hogy olyan kipihentek voltuk. vettünk térképet, meg apróhirdetéses újságot, kerestünk egy buszt a 10kilós csomagjainkkal és irány a város.
egy parkban reggeliztünk, hideg volt és nyirkos az idő, aztán a 13 kilós csomagjainkkal elindultunk arra, amerre a belvárost éreztük.
találtuknk egy teszkót, gyors vettünk is egy mobilt. wifi sehol, mármint ingyen.
mielőtt elindultunk azt hittem, angliában mindenhol van, köszi.

lementünk a folyópartra napozni, meg erőt gyűjteni, meg pozitív környezetben kivárni a mekkdonác nyitását, -netnetnet

ja és idáig, ami a legszörnyűbb: nem tudunk angolul. wm végképp nem, hiszen még mindig süket volt, én meg csak nagyon minimálisan. képzelhetitek milyen nagy kedvünk volt így felvenni a telefont.

tíztól kezdveaz alábbi volt a program: netezés pdok telefonálás várakozás másik pad telefonálás ígérgetés visszahívás padok keresés padok. félóránként gyújtottam rá, és wm nem is szólt rám. SZerencsére itt már folyékonyan beszéltünk angolul.

mindeközben a csomag mindn órával egy kilóval nehezebb lett. gyűlöltem is, mert olyan gyönyörű a város, és annyira megkötözött minket,hogy nem mehetünk sehova. de azt hiszem, hogy szeretni fogjuk

négy óra körül feladtuk a reményt és elkezdtünk a 20kilós csomagokkal szállást olcsót egy éjszakára keresni. . mikor azt mondtam, hogy feladtuk a reményt akkor komolyan beszéltem, tényleg eléggé el voltunk fáradva és kámpicsorodva.
én még egy fohászt is eleresztettem.
erre (wm szerint nemerre) megcsörrent a telónk és egy ügynök szólt, hogy jöhetünk nézni kettő szobát is, most.
nagyon boldogok voltunk, merugye az nem hangzik rosszul, hogy az első napunkon már van albérlet?

nna ekkor a csomagjaik visszanyerték a 15 kilós versenysúlyukat.
el is indultunk a cél felé, amikor újból elkámpicsorodtunk (befostunk) mert az út bevezetett egyenest a gettóba, fel is rémlett a fülembe egy angol barátunk intő szava, hogy bárhova, csak a stpaulsba ne. jja és mikor már odaértünk, smst az ügynök, hogy mégse tali. ekkor már besötétedett azért.
szerintetek? hogy éreztük magunkat?

ekkor azonnal felhívtam az ügynök főnökét, és bár fél órával csúsztatva de mégis lett találka, bár a részünkről eléggé idegesen.
ekkor telefonált egy kidves barátunk, aki egy szomszéd városban lakik, mi a helyzet. felvázoltuk, mondta szóljunk , segít ha kell

fura ez, mert nagyon szeretem őket, de van akitől segítséget meg olyan nagyon nehéz még elfogadni is, nemhogy kérni.

mikor megérkezett az ügynök azért már egy hajszállal nyugodtabb voltam, és már a városkép sem volt annyira risaztó

az egyik szóba az meg is felelt, kezdésnek tökjó lenne, jó, maradhatunk? nem .csak csütörtöktől

cimboráknak tel, és felajánlották, hogy alhatunk náluk, szóval legalább ez, és a csomagjainkat is itthagyhatjuk.

hosszú kemény nap volt ez a mai, a holnapi sem lesz könnyű mert nem aról van szó gyerekek, hogy csütörtökön beköltözünk, ... szóval arra a fasza kis szobára (ami amúgy lehet hogy gettó de a város legközepe földrajzilag) nincs pénzünk.
mert ugyebár kedves barátaim, van olyan is a világon, hogy kaució, és bizony kedves kalandoraink azt nem kalkulálták bele

a barátaink felajánlották, hogy adnak kölcsön, de azért ma még keresgélünk hátha találunk jobbat. indulunk is.
szórakoztatóbbra akartam ezt, de csak így sikerült
szurkoljatok

one

(február 11éjjel)

nna kedveseim. várjátok mi? az első bejelentkezést. nna azt várhatjátok, mert a reptéren nincs ingyen net. evvan.

szóval, megérkeztünk. mondtam már, hogy rettegek a magasban? és hogy még a libegőtől is rosszul vagyok? nna a repülés nem is volt olyan gáz! szóval ennek örvendezünk. nem volt semmi irracionális félelmem eddig sem, (sikolyok, füst, egyre hangosabb sivítás) úgymint lezuhanunk, vagy terroristák szállnak meg minket, nna. és még csak nem is hánytam. ( bár a fejem szétreped, wm totál süket. és meg is jött, ami vicces, mindenféle csúnya dolgot elképzelte most de ez csak roto szemének való íromány lenne.

itt jgyezném meg, hogy a kedvesével kikísértek minket a reptérre, és még zsebkendőt is lobogtattak, nagy csók nekek drágáim, ti vagytok a legklasszabbak! (utánunk).

szóval most egy óra van, és ez egy teljesen irreveláns megjegyzéssé vált azzal, hogy nem tudom most azonnal elétek szórni ezt a szösszenetet.

találtunk egy szimpatikus padot itt a váróteremben, kényelmesen elhelyezkedtünk rajta, és várjuk a reggelt. eddigi hazugságainkkal ellentétben, nem vár minket senki, fogalmunk sincs hol fogunk aludni, mit fogunk dolgozni, stb. de legalább ti nyugodtabb szívvel engedtetek el, nekünk meg nagyobb a kalandunk,
így megy ez.

szóval akkor jó éjszakát nekünk, már túl vagyok a (nedvestörlőkendős) fürdésen, meg fogmosáson.

holnap pedig meglátjuk

elutazunk ketten angliába

love

nem szoktam ilyet, szóval tessék megbecsülni, időt szakítani rá!
küldöm mindenkinek akit szeretek (a többiek meg szerencsések most)

http://samorost2.net/plantage/

négy nap

van hátra az indulásig. totálisan idegbeteg vagyok, késik a menstruációm, sehogyan sem állok a pakolással (aminek amúgy már kész kellene lennie, - nem kösz nem kérem a vicces megjegyzéseket hogy azt utolsó pillanatra kell hagyni, mert arra van hagyva, mindegy, hosszú)

elmesélem sorrendben mihez nincsen kedvem:

repülőre ülni
első éjszakára szállást szerezni- ezt olyan éjfél magasságában
másnap csomagostul albérletet keresni
harmadnap munkát keresni
meg negyednap

az első héthez nincsen semmi kedvem és erőm
eltunyultam ebben a két hónapban, testileg, lelkileg
egy sudoku kitöltése is elfáraszt
az is, ha fel kell kelnem elszívni egy cigit

jja leszokni sincs kedvem, pedig muszáj lesz.
muszáj és egy kínszenvedés
apicsába

.wm remekül bírja, és eszméletlen optimista
igaza is, van, ha teszem azt visszaváltanánk a fontunkat, és mégiscsak itthon maradnánk az klasszisokkal rosszabb lenne

és én is tudom, hogy minden szempontból remek móka lesz ez
csak az az első hét
azon lennénk már túl

.

amúgy a loveboxon el rotot szeretem a legeslegjobban

fiktív reakciókra

az előzőekhez:délvidéken nőttem fel, és rengeteg vajdasági magyar települt át a környékünkre, főleg a háború idején. nagyrészt szerény, dolgos emberek voltak, (szintén ízes tájszólással) de ami a legfontosabb: egyik sem verte a mellét arra, hogy milyen nemzetiségű, nem próbált ilyenolyan előnyt kovácsolni egy évtizedekkel ezelőtti történelmi tényből
semmi bajom velük, sőt

amúgy meg nem egy filozófia mondatja ezeket a dolgokat velem, csak a személyes tapasztalataim- bár ne lennének

Cu pedig remekül főz, őt kifejezetten sajnálnám, ha hazamenne oda ahonnan jött (ez itt a reklám helye volt)

és bocs

egykutya, avagy a Késelős Kisfiú

Késelős Kisfiú

az a román cigány, ugye?
akit addig kellene csendesen a Dunába dobni, amíg nem a te közeli akárkidet szúrja ... mondjuk hasba.
szőröstalpú román cigány

drága feleim, nagy tévedésben vagytok
az a gyerek magyar anyanyelvű, a családja szintén, és erdélyi
azaz erdélyi magyar

idejött Romániából, és román állampolgár
és a magyarokon élősködik

ó hány, de hány villámló tekintetű székelyt láttam én már jó magyar állásokban, ízes tájszólással, tisztára nyalt seggel, csak mert erdélyi magyar
(és hányszor élnek vissza ezzel?-még mindig)
zokogva rikoltana a turul, ha egyet is visszaküldenének oda, ahonnan jött, és ahova való
az országba aminek az állampolgárai

de ha a idáig fajul a helyzet, akkor rögtön román cigánnyá válik.
érdekes nem?

***