calvin and hobbes

egyszer kaptam egy barátnőmtől egy nagy csomag mócártkuglit. eldöntöttem, hogy megeszem együltőhelyemben. szóval a tízből adtam egyet neki, a maradéknak nekiálltam. ötnél elég volt, hétnél már kifejezetten szarul voltam, és a nyolcadiknál, az utolsóelőttinél feladtam.
háromszorosan éreztem magam ramatyul, először is hányingerem volt, másodszor ki voltam akadva, hogy befaltam a nagyját, és nem maradt későbbre, harmadszorra pedig az volt a baj, hogy nem tudtam tejesíteni a fogadalmamat.

hát kábé így vagyok wm karácsonyi ajándékával.
ugyanis
megkaptam
tőle
a

Kázmér és Huba összest, díszdobozban.

egy kötet olyan nyolc kilós, és ebből van három
lehet irígyelni.
most nem mesélek róla, pedig tudnék

és igen, mindent összevetve, igen jó volt a karácsonyunk.
karácsonyi zene, hangulatvilágítás, csinosban voltam (erre beszaladt a szobába és felvette az inget amit még a tesóm esküvőjére vettünk- cuki mert kifogyott belőle, és lógott rajta mint tehénen a gatya,) megkajáltunk, felhívtuk a szeretteinket,
klasszak a szeretteink, kaptunk neves kalendárt, meg bejglit, kaptam habkarikát, ami nélkül nem karácsony a karácsony, wm meg szaloncukrot, -itt nem lehet venni,
sőt még egy szelet sonkát is küldött egy jótétlélek levélben, mondom, klassz szeretteink vannak,

aztán nekiálltunk az ajándékbontogatásnak.
asszem ezt a szokást megtartjuk, most volt ilyen először, de jó ez az ajándékvásárlós, várakozós dolog
csinált (írt) nekem egy könyvet, kinyomtatta, meg összefűzte, nagyon örültem,
és abban az egész pici csomagocskában amit én szántam neki, egy még kisebb csomagocska rejtőzött, abban egy még kisebb, abban egy adag csomagolópapír, abban ezüstpapír,
és igen, pont annyira volt ideges a kibontásakor, mint amit reméltem,
és bután nézett a gitárpengetőre
és nagyon örült a gitárjának

utána én olvastam, ő meg pengetett, aztán én pengettem ő meg olvasott, jó dolog, hogy mindkét ajándéknak mindketten örülünk,

és most pedig megpróbálom a karácsonyi lelkületet olyan sokáig kihúzni, amíg csak bírom, és jó kislány leszek az embertársaimmal, ámen

wm írt újat

menjetek a blogjára és olvassátok el

nagyon szeretünk benneteket!

azoknak, akik aggódtak volna amiatt, hogy mikrós gyorskaját eszünk karácsonykor:

a sohanemlátott, és sohanamelérhető főbérlő felvette a telefont, kiküldte az emberét, aki felmérte a károkat, (a biztosíték halt meg a sütőben) azt mondta hogy mindjárt jön, vesz egy újat,
és a biztosíték helyett egy vadiúj sütővel tért vissza.

tortaország, sütisziget, eltévedt bárányotok visszatér hosszú száműzetéséből, készüljetek,

váratlan nagy karácsonyi ajándékok a sorstól, rulez

mondjuk az, hogy ma egy az egybe elszállt az elektromos tűzhelyünk, az egy pöti árnyékot azért vet a karácsonyi hangulatra.
holnap jön a főbérlő szerelni.
ha nem, akkor január elsejével megkapja a felmondást.

mi meg mikróskaját eszünk.

nem baj, jó lesz az úgy is

krisztmasz

elmesélem milyen a karácsonyunk, okés?

van egy egészen pici cserepes fenyőnk, olyan kicsi, hogy egy két flitteres tűpárnacsillagon kívül nem akarom kínozni semmivel. az égősor az asztalon hever körülötte.
sok gyertya ég, illatosfényesmeleg.
találtam egy rádióadót, ahol nekem tetsző feldolgozásban adnak karácsonyi dalokat, azt hallgatom amikor egyedül teszekveszek

tetszik ez az angolszász szokás: ők már egy-két héttel karácsony előtt feldíszítik a fát, és csak pakolják alá az ajándékokat. wm szerint ez kegyetlen, de azért mi is odatettük. az én dobozom neki egész pici és könnyű, az övé nekem pedig nagy, és súlyos. csúfol is miatta, de az nevet aki utoljára nevet.
mindketten azért várjuk jobban a karácsonyt, hogy vajon a másik mit szól.

esténként ülök a zongora előtt (oké, egy pocsék szintetizátor, de a zongora jobban hagzik) szóval püntyögök a zongorán, wm töltött le és nyomtatott ki kottákat meglepiből nemrég, karácsonyi dalokat gyakorlok, ő írogat, vagy játszik.
néha helyet cserélünk, zongorázni tanítgatom, olyankor különösen odavagyok érte, nagy ánégyeslapokra rajzolok neki puskát, hogy mikor mit kell ütni. a kedvéért ráírtam volna a billentyűkre a hangokat, de büszkeségből nem engedte

a mézeskalácsok kész vannak, feldíszítve, az ajándékokat a családnak ma vitte el a futár, (behívtam kávézni, hideg volt kint, és későig dolgozik, a kisjézus szülei is örültek volna valmi hasonló gesztusnak a jászol helyett, nem? ) sajnálom hogy nem láthatom az arcokat amikor kibontogatják

eddig volt honvágyam, erős, nem szeretem amikor anyalánya kombók jönnek be kávézni, hiányzik apu halászleve előre, meg a babi habkarikája is, minden évben rakott félre nekem egy csomót.

de most már lassan ledolgoztam ezt is magamban. ez lesz az első végigkettesben töltött karácsonyunk, (a negyedik közösen) wm a legközelebbi hozzátartozóm, jó ez így. nagyon jó

és ezektől dolgoktól puha vagyok belül, szeretek mindenkit.

hö

a zsidóknak meg boldog hanukát

süttkrumpli

wm nem tud főzni. soha nem is próbálkozik.igazából még a sajtot is szerencsétlenül vágja

napok óta zárok. ez azt jelenti, hogy nemhogy főzni, élni sincs időm. ilyenkor mikrós gyorskaját eszik, én meg szendót mikor hazaérek.

szóval háromnegyed kilenc, cammogok haza, látom lentről, hogy a konyhában ég a villany, és tüsténkedik valamit.

na mondom, meglepi készül, két gyorsfagyasztottat pakolt a mikróba, egész meghatódtam.

megyek felfele, és olajszag. á biztos a béla főzött magának.

és nem, wm áll a konyhában, előtte serceg az olaj, krumplit süt, és sörözik, iszonyú büszkén. szó nincs arra, mennyire leesett az állam, és pont sültkrumplit is kívántam, utálom csinálni, de nagyon szeretem.

gusztán is néz ki, olyan mintha igazi lenne, kérdem is tőle, melyik márka árul ilyen gicsertes göcsörtös fagyasztott krumplit? és képzeljétek, tegnap elment, vett krumplit, (tud krumplit venni megáll az ész) ma meg olajat, megpucolta felvagdosta, és megsütötte.
még mindig le vagyok taglózva
akkorra mikor hazaérek

de most komolyan kell ennél több egy lánynak?

odavagyok érte

(azt mondja, szerinte a krumplisütés mindenkibe genetikusan bele van kódolva)


ja, és ha nem irígyelnétek engem 100%osan, akkor elmondom, hogy minden nap, mikor beugrik a reggeli kávéjáért, vagy az esti tejeskávéáért hoz nekem meglepigyümölcsöt, sose lehet előre tudni hogy mit. hónapok óta.

Boldog Névnapot annak akit illet! csókok

egy lengyel házaspár lakik felettünk
jóban vagyunk velük, hébehóba megállunk váltani pár szót
van nekik egy féléves kisfiuk, már most lengyel feje van.
nem volt még otthon.

sokat sír mostanában, jön a foga
a házaspár folyton mentegetőzik a sírás miatt, és nem hiszik el hogy mi tényleg nem halljuk. csak azt halljuk ha énekelnek neki

nagyon szeretem a borostyánt.
ha nincs rajtam semmi ékszer, akkor is viselek egy nyers borostyánkövet a nyakamban, egy olyan ékszerszett egy kimaradt köve, amit a nagymamám viselt az anyukám esküvőjén, utána meg én a kishugomén

felénk úgy tartják, borostyánnyaklánc segít fogzási nyakláncon, pici köveket fűznek fel, akasztják a kisbabák nyakába.

volt egy borostyán karkötőm is, apró kövekkel,, szerintem 15 éve tuti hordom, de lehet hogy régebbóta

pár napja szétvágtam, felfűztem belőle egy kisbabanyaknyit, és bekopogtattam a lengyelékhez.
zavarbn voltam, mert húlyén hangzik, az anyuka is inkább udvariasságból vette el, mondta, hogy fél hogy megfullad a gyerek, ilyesmik.

aztán a minap összefutottam vele, és azzal kezdett, hogy a kiskölök múltkor úgy sírt hogy nem bírta tovább és ráadta, és negyed óra múlva megnyugodott, köszöni

új munkahely

szóval elküldtem az önéletrajzom a másik helye, persze basztak se válaszolni, nem is baj, megvolt az előléptetésem, elégedett vagyok.

erre ma jön egy levél, hogy holnapra mehetek interjúra, délre
mondanom se kell déltől dolgozom.

válaszoltam nekik, hogy a nagyon sűrű karácsonyi időszakban nem tudom a beosztásomat egy nap alatt átrendezni, de mivel meggyőződésem, hogy úgysem találnak nálam jobbat a pozícióra, biztos van arra lehetőség, hogy megbeszéljünk egy másik időpontot.

meglátjuk mi lesz.


amúgy meg van új személyes bankárunk, egy szőke lengyel mamzel. vicces volt

gasztro

aki egy hajszálnyit is ismer minket, tudja, hogy az örök harcom wmmel az ő finnyásságán alapul, illetve azon, hogy én szeretném szebbé tenni az életét az új ízek megismertetésével.nem túl sok sikerrel (azt üzeni, hogy egy csomó dolgot megeszik mióta együtt vagyunk)

aki rendszeresen olvas az meg azt tudja, hogya másik reménytelen ellenségem a hal.
elmondani nem tudom mennyire ennék egy jó halászlevet, nincs is annál jobb kaja, de
nem tudom hogy kell elkészíteni
nem tudok itt jó folyami halat venni (nekik az szemét, csak tengeri van)
fogyóban a pirospaprikám
nincs bográcsom
lángom sincsen
elekrtomos főzőlapjaim vannak,gyűlölöm őket.
egyszer próbáltam egy személyre főzni magamnak, és az első falat után röhögve húztam le a vécén

viszont ngyon ennék egy jó halat

ez olyan kéthavonta vad receptkereséssel indul, és egy nagy jegespult előtt csúcsosodik ki, ahol eseteg döbbenten nézem végig ahogy a vállas hentes(?)legény egy bárddal lecsapja a polip fejét belenyúl könyékig, kihúz valamit, majd átnyújtja egy boldog fejű vásárlónak, csápostul fejestől, (és eszembe jut mekkora az esélyem arra hogy wm megkóstolja ezt) majd a civilizáltabban kinéző jószágok közül próbálom eldönteni, hogy melyik fura nevű izét vigyem haza
aztán mindig jól elcseszem az elkészítésnél

ma is vettem (kikerestem az onlájn szótárból) foltos tőkehalat (ez tűnik a legegyszerűbbnek)
és úgy döntöttem a kevesebb néha több

és egész jó lett. magamhoz képest különösen. meg általában is, na.

ellenben wm megér egy misét ezügyben.

a héten csinálok halat
melyiken?

holnap eszünk halat
eszünk vendéglőben?

mostmár tényleg muszáj lenne halat enni
nemcsinálunk semmit muszájból

láttam jó halas receptet
rántotthúsos?

aztán mikor a hal már a kosárban figyel
veszel mikrósgyorskaját nekem?
nem
akkor legalább csinálj kukoricasalátát legalább a köret legyen jó

szóval ez

mikor a hal már előtte figyel, nagy elánnal fanyalogna, ha nem hívnám föl figyelmét arra, hogy tengerész akar lenni, és azok bizony halat zabálnak.
szóval elvből megeszi.

szóval örömmel majszolom a nemtúlrosszul sikerült sülthalat, de a szemem sarkából azért figyelem

rázza a lábát (ez az idegesség zavar jele nála), de eszik
jobban odfigyelek, látom, hogyan.
nagy levegő, hal be, nyelv közepén tart, levegő bent, majd villámgyorsan rádob egy nagy szelet savanyúubit, meg egy kanál kukoricasalátát, összerág, lenyel, levegő ki.

szánalmas vagy, ezt be fogom blogolni.
jól van akkor blogold be azt is, hogy füzetbe írok, és három történet már majdnem kész van.
miért nem tudod megkóstolni magában?
de meg tudom
akkor mutasd
jó

nagy lendületes villacsapás, egy mikronnyi marad rajta összeröhögünk, tudja hogy nem ússza meg, berak egy nagyobb falatot, rágja, látom hogy az orra tetején a ránc mélyül a tudattól, hogy most halhúst eszik.

vicces. mármint nekem
ennyi az egész sztori

a végén azt mondta nem is volt olyan rossz

ennék azért halászlevet

ilyenek vannak

panaszkodós

mesélek valami kevésbé kellemesről is.

szóval az úgy van, hogy én olyankor írok naplót, amikor sétálok. nézelődök jobbra balra, meglátok valami érdekeset, elgondolkodom rajta, megrágom, lenyelem, és mikor hazaérek a számítógép elé, akkor ideöklendezem, több kevesebb sikerrel.

és akkor elmesélem miért nem írok mostanában.
mert nem tudok gondolkodni. egyetlenegy téma tölti ki az agyamat, csak ezen jár az eszem, és szinte csak erről tudnék beszélni, viszont ezt már nagyon szégyellem.

pontosabban azt, hogy

fáj

eszméletlenül, kurvára, folyamatosan kínoz a hexenszusszom,

fáj

tejlesen bedarálja a személyiségemet, ami különösen megrémiszt, morcos vagyok, ingerült, hisztis, és villámgyorsan bedühödök mindenen, aminek hangot is adok.

nem érdekelnek az élet apró szépségei.

fáj amikor ülök, fáj amikor fekszek.amikor alszok akkor is.fáj, amikor gyaloglok, akkor különösen, és ha séta küzben elfordítom a fejem akkor az maga a pokol, olyankor néha kicsit elsírom magam mérgemben.
ha állok az nem olyan rossz.
ijesztő dolog mondjuk harminc évesen tudatosan leszoktatni magunkat az oldalra nézésről

és gyűlölöm, hogy futás közben húztam meg magamat, gyűlölöm, hogy egy makkegészséges hájgép voltam, nulla, azaz nulla szervi bajjal, és hogy ebben a világban vannak olyan gusztustalanul kifacsarodott lelki szemetek, akik szemében a túlsúly az eredendő bűn, és felhatalmazottnak érzik magukat arra, hogy ezt a szeretet és az odafigyelés nevében rendszeresen az orrod alá dörgölik,
és gyűlölöm hogy hallgattam rájuk és megvettem azt a kurva futócipőt, mert lehetnék egy vidám, fájdalommentes kövér is. nekik üzenem, örülhetnek, mert szépen lassan elkezdtem fogyni, nincs kedvem enni, mert vannak olyan alkalmak, mikor annyira fáj, hogy kavarog a gyomrom.
cigizni mindig jó


persze vannak napok amikor kevésbé fáj, a mai pont egy ilyen, de most jövök a csontkovácstól, szóval legyen is okés, hamár három odavisszarepülűútnyi pénzt bedobáltam az ablakán.

pedig vannak jó dolgok is, de mivel fáj, nem tudom őket megfogalmazni

például hogy mennyire szeretem wmet, és hogy ő is engem, áés hogy ez milyen jó

vagy hogy milyen klassz nyári idő van,

vagy hogy milyen kalandokon mentem keresztül hogy elkészíthessek egy adag birsalmasajtot

vagy hogy milyen vicces karácsonyiajándékokat vásárolni wmmel, meg egyáltalán milyen itt a karácsony

vagy hogy megkaptam végre a várva várt fizuemelésemet, amit nyár óta ígérgettek, és hogy ehhez egy másfél órás vörösfejű üvöltözés kellett a főnökömmel, a másik munkaajánlat felemlegetése, a szószoros értelmében kurvaanyázás, majd nagy összeborulás, szóval azért megy az angol,

meg hogy mennyire vagyunk forgalmasak, és hogy volt két hét amikor én vezettem az egész kócerájt,

hogy mennyire jó vezető vagyok, és hogy hogy szeretnek a kollegáim,

meg hogy borostyánt adtam a felettünk levő lengyel kisfiúnak fogzás ellen

meg egy csomó ilyen klassz dolog.

de ezekről nem tudok írni.
remélem mihamarabb meggyógyulok

tanári szoba

mesélek akkor most.

először is arról, hogy a sztárbáksz minden évben kiad egy speckó karácsonyi kávét, amiben a fényes-savas latinamerikai alapra építkezik a fűszeres bársonyos csersznyében érlelt indonéz íz. az idei nagyon ízlik, fahéjas almával egyszerűen kiváló, szeretem a játékos gyümölcsösségét, de az enyhe füstösségét is megemlíteném.

viszont ha hosszúkávénak lefőzöd, majd egy termoszban hagyod kihűlni, szigorúan tejcukor nélkül, és úgy fogyasztod, akkor villámgyorsan az agyadba tolja a gyerekkorodból a tanári szobák áporodott szagát, a kotyogósban készült eszpresszó nehéz szaga keveredik a friss füsttel, a hamutálban savanyodó csikkel, a rekedt hangú vénlányok rákos tüdejánek a kipárolgásával, a frusztrációval, kevés sikerélménnyel, nejlonköpeny alól előbúvó izzadtság, penészedő papírok, friss könyvek,
a legszebb illatkavalkád
és az egészségtelen, perverz, de mégis borzongatóan kellemes tudat, miszerint
nekem_ide_bejárásom_van

szóval szeretem az idei karácsonyi speciált