2010. június 30., szerda

helyzet

láttam harmincöt percet az alkonyatból, kíváncsi voltam miért a nagy hepaj érte, most már tökéletesen megértem, tiniként valószínűleg én is rajongtam vona érte, vagyépphogy nagyon nem, de ez is tökéletesen beleillik a rendszerébe.

talán ha épp menstruálok, még végig is néztem volna, pazaroltam ennél már több időt is, szarabb filmre


(ha láttad esetleg végig, akkor elárulhatnád, elhangzik a filmben, az "akkor miért jársz még mindig iskolába" mondat?)



jaa, hogy benneteket sokkal jobban érdekel az hogy miyen volt az interjúm?
jól éreztem magam, láttam a kedvenc boltom raktárát, illatos volt.
az első kérdésnél beégtem, de sokat nevettünk, és jól éreztük magunkat.
kérdeztem az esélyeimet, amire csak annyit mondott, hogy ne felejtsem el, hogy négy belsős is jelentkezett, de majd szólnak. ha csak eddig jutottam el, akkor is megérte, de szerintem nincs veszve minden.


jó amúgy itthon lenni, hiányoztak a kollegáim, örültek nekem

a hazaút pedig egész elviselhető volt, fel se tűnt hogy repülök, úgy élveztem a könyvet,
(kissé ironikus, hogy a tvájlájt kritika után mondom ezt, de temessetek egy sírba wmmel)
(csók lucita)

2010. június 29., kedd

nem

-érted, level1 human, semmi több... jó mondjuk biztos elkezdeném tápolni.
holnap délelőtt fél 11 kor interjú, az az óriási nagy kő ami egész nyaraás aatt nyomta a szívem (miszerint lecsúszok a róla) hatalmas gördüléssel zuhogott le.

nektek fél12kor kezdődik a szurkolás/imádkozás/meditáció/vatevör értem.

köszöntem

2010. június 28., hétfő

hazatértünk a ködös albionba.

rövidnaciban , napszemüvegben és bikinifelsőben mosogatok, dögmeleg van, és talán lesz agy kis színem.



(szeretlek benneteket)

2010. június 13., vasárnap

nem találom a magyartelefonom, mindegy megbeszéljük nemsokára

2010. június 9., szerda

itt egy fénykép volt, a kísérőlevélről, de rájöttem, hogy a fészbukról többek közt a főnököm, és egyéb sztárbákszos ismerősöm is eléri ezt az oldalt, inkább kitöröltem.
legyen elég, hogy tőőők menő volt.


most vagy azonnal felvesznek, vagy nagyon nagyon kiröhögnek

2010. június 8., kedd

napi

tttttt, llll mm kkkkkk jj ii ééé gg nbb d f g r ed - ezeket a batűket osszátok be, mert különféle vándormorzsák miatt nehezebben működnek


ma bringázás közben leállítottak a rendőrök, betereltek egy sátorba, szétkapták a kerékpárt, raktak bele nyomkövetőt,összerakták*, felvették az adataimat, és azt mondták, hogy ha neadjisten ellopnák a bringámat akkor mostantól majd ők segítenek, meg fehívnak, ha megtalálják.
adtak matricát, meg világítós karkötőt is, azt a fajtát, ami egy csík, de ha rácsapsz vele a csuklódra akkor rátekeredik, és úgy marad. tőőkjóó

elkapott az eső hazafele, épp olyan közel a lakáshoz hogy már ne legyen érteme megállni és eővenni az esőkabátom, de ahhoz elég távol, hogy cstakosra ázzak, remek.
de kárörvendeni van okom azért , mert egy perccel előtte három osztálynyi tinédzsert kellet kerülgetnem, akik pont leszarták hogy a helyet ahol piknikeznek úgy hívák hogy járda (leánykori nevén bicikliút) , és nincs a közelben tető föléjük ehe ehe.

a kárörvendezésről jut eszembe, valaki fegyújtotta azt a kávézót aminek a vendégeit zsigrből gyűlöltem a tahó parkolási szokásaik miatt, hát nem csodálatos?

aztán később annyira , de annyira elkezdett zuhogni, hogy elővettem a szemeteszsáktekercset, hogy ledobálhassak egyet-egyet az ablakból ha valaki esőkabát nélkül jár arra. nagyon irgalmasszamaritánus vagyok, de sajni nem jött senki.

szeretem ezt az abakot, jó lenne ha kicsit kevésbé autós, és jobban sétálóutca lenne ez, (bár akkor túl jó lenne ez az egész,
szombaton kikunyiztam wmtől, hogy vehessek szappanbuborékpisztolyt (elemes duplacsövű) és lődözgettem az arrajárókat, remek móka volt, mindenki örült, különösen egy futóverseny tagjai, akik szerintem azt hitték, hogy nekik szurkolok, pedig nem is

büszke vagyok lucára ,

amúgy meg jelentkeztem dolgozni máshova, jó lenne ha felvennének, most épp már nemszeretek itt annyira, ott meg szeretnék. egyelőre legyen elég annyi, hogy a kísérőevelet színes fictollakkal írom.

fingersz krosszed


*az ülést túl magasra hagyták, lábujjhegyen tekertem haza

és mivel ez egy kedves és cuki bejegyzés volt, ellentétben a természetemmel, ami most már hivatalosan is míszpicsa, ezért szeretném itt megjegyezni, hogy az összes nemzetivágtán bohóckodó ingyenélő szarházinak lófasz a seggébe, illetve a kurva anyjáéba is.
pahdon mah fhanszia
még jó hogy a szervezők jelvénye a kokárda volt, így legalább az összes rvízkárosult együttérezhet velük. (gyanítom azoknak nagyobb az empátiára való hajlamuk)

2010. június 7., hétfő

szar

a lány fiatal, a huszas éveinek elején jár.
elegáns öltözék van rajta, egy titkárnő, és egy egyházi iskolás diáklány uniformisának a keveréke, szürke és fehér, minőségi anyagokból.
gyanítom egyetemista lehet, bőven felsőközéposztálybei család. haja elegáns lófarok, gondosan ápolt,
smink nincs rajta, szüksége sem nagyon van rá.

mikor meglát elpirul, félrefordítja a fejét, és elviharzik

meg is értem miért, takarítószerekkel állok a vécéajtó előtt, belépek utána, és bizony a kagyló összevissza van szarva.
persze nem baj, megszoktam, hozzátartozik a munkámhoz, de ő igen kellemetlenül érezhette magát.

főleg, ha megmutattam volna neki mi maradt az ugyanakkor a másik mellékhelységben székelő középkorú hajléktalan férfi után.
ugyanaz.

lehet hgy egyszer meg is fogom, hangosan, érted, bocs, elfelejtetted lekefélni.
vagy valami ilyesmi
vicces lenne.

2010. június 6., vasárnap

pol

a kutyáék pártot alapítanak.
már úgy értem igaziból.

na ARRA a szavazásra hazajövök.
(ha jobban meggondolom, akkor még akkor is, ha tüntetnek :)

2010. június 3., csütörtök

budai vár

ehh
mert egy év az ki-be-ba-szott hosszú idő

mert fogalmad sincs mennyire lélekölő kiszárító gyilkos durva dolog a NÉLKÜL, addig amíg, nem látszik elérhető távoságban a VAN.

reggel kistehént hallgattam, énekeltem miközben begurultam,énekeltem a műszakomban végig, majd énekeltem hazafelé, az emberek mosolyogtak, és tudom, hogy nemsokára OTTHON
vagyok, és akkor a szívem majd leül kicsit, és a fény felé fordítja az arcát, és tudja hogy most jó, annyira amennyire már régen volt jó, és sírok is örömömben már most, pedig még tíz nap
ezt meg a nyunyunak küldöm :D