ez a kep tiz perce keszult az ebedszunetemben az udvaron. kicsit kesobb a pulcsim is levettem.voltak dongok, meg viragok. hivatalosan is itt a tavasz

nagyonjo

a mai vacsorám

ha lenne mellette egy gyertya, akkor elfújnám az apukám nevében is.

nem sok tartalék kép van már, szóval a mai végképp csúnyácska.

lassú hétvége. napfénnyel, jó kajával, szeksszel, sok nevetéssel, rajzfilmmel. ha valaki megkérdezné mit csináltam a hétvégén, azt mondanám, semmit.
jó ez így

az meg még jobb, hogy itt a tavasz.

Egy alkoholos filc, meg némi barbarizmusra való hajlam. ZSeniális.

Az esti szörnycsekkolás már nem olyan fontos mióta van a cica.

Ősellenségem, a sorsa beteljesedése előtt.
(Kezd a fogadalmam egyre nehezebbé és nehezebbé válni.)

Mesélek a hétköznapokról. Wm háttérképe egy rólam készült fotó, minimál stílus.
-Töltöttem le pornót ha érdekel.
-Juj de jó, akkor reggel mikor elmész készítsd már be lécci az ágyra mellém.
-Nem kell annyira keresgélni, idetettem az ikont a fejed mellé.

ma nincs kép, mert játszottam. hisztis vagyok, napot akarok, ma szürke genyapicsafos esett egész nap. ehh

bolond tavasz

Nagyon durván kéne már a tavasz, nagyon, mielőtt valakinek elharapom a torkát, beledugok egy szétszedett tollat, és kiszipolyozom a víríít.

Amúgy a mai bejegyzés zenés, ezt hallgassátok, reggel a buszon az agyam felment tőle a padlásra, összekuporodott és hangosan zokogott.




Azt az érzést ismeritek, hogy van amikor olyan megrázó egy zene, hogy el kell takarni az arcotokat amikor hallgatjátok, kábé olyan mint olyan mint mint az első szeretővel a szeksz, ne lássa az arcom, a buszon se a kollegák ahogy vicsorgok.

nesztek itt egy másik.



aztán hazafelé a buszon majdnem hánytam, mert a sofőrünk egy idióta, kirázza a belem. Felraktam a fejhallgatómat, ment tovább a komolyzene, próbáltam valami biztonságos zugba visszavonulni, és a bajai zeneiskola jott elő, azok a napfényes boltíves folyosók, az óriási kapu, a folyamatos zöngés csilingelés, az illat.
A Magi folyosórésze, a forgósfotelek, ahogy ekézett mindenkit mély haranghangon, és arra jöttem rá, hogy az egész tizennégy éves koromtól kábé addig amíg wmmel össze nem jöttünk, ez volt az egyetlen hely, ahol maradéktalanul, mindig, totálisan biztonságban éreztem magam, ahol mindig okés volt az önbizalmam, ahonnan a legtöbb pozitív visszacsatolást meg szépséget kaptam. kár hogy nem lettem operaénekes.
ilyesmik

Vajh ebből a szarból hogy építek várat?

Nem panaszkodom, szeretem a kihívásokat. És zöld ujjaim vannak. De azért hiányzik a tavalyi kert.

Sokat kell még gyakorolni, ez a kép, kerek egy órámba került. (nem volt jobb ötletem)

itthon kiválogatom a cukorkákat mielőtt mindet felfalom.

baj van a bloggerrel, remélem látjátok a ami képet.

Este a kikötőben sétáltunk wmmel, fotózgattunk, meg kérdezgtettük egymást "és ott laknál?" így szép.

A mai fotóról tudom, hogy kicsit izzadtságszagó, de nem győzőm felfedezgetni a fotosoppot, ma is új dolgokat tanultam.

az úgy van, hogy én dagasztok, wm meg mosogat. de mivel nekem akkor a karom mint az ő combja, ma cseréltünk.

avatatlan szem számára ezek tűnhetnek mosolynak. egyik sem az.

(mosgatnivaló gyakrabban van mint kenyér)

lusta vagyok, megyek játszani, a mai kép a cipőfa ismét

nosztalgia

völentájnz déj. lehet kéne szerezni egy brisztol térképet valahonnan, a parkok mennyisége biztos szabadabb utat adna a kreativitás kiteljesedéséhez.

az előző bejegyzést meg csakazértse javítom ki.

Wm nelkul rovid uton krezi ket ladeve valnek, budos szoros lakasomat 10 macskaval osztanam meg. Mar azon jar az agyam, hogy ha a pokolfajzatnak(aki ma reggel eleg gatlastalanul szemezett velem - edesen- a konyhaajton tulrol) Letonak neveznem el, akkor konnybben beadagolhatnam hogy szerintem kobor es fogadjuk be.
Mindegy, a reggelem klassz volt, cicak, kijre elejzum a radiobol, tavasz-szag, minden adott ahhoz, hogy katedralis legyen a szivem helyen, amibe belefer a vilag, de most egy kollegamnak sikerult ugy lehuznia, hogy inkabb itt blogolok fustologve. Meg azon morfondirozok, hogy felrehivjam-e es olvassak e be egy kicsit.
Szoval van egy lany, aki lusta ignorans, tejbetok feje van, allandoan kielegulten mosolyog, lusta. mindenoras terhes, bar a hulye terhesmosoly a fejen, allando, amiota ismerem. Nem vagyok oda erte en sem, de nem rossz emebr, a legynek se artana. Van a masik, hulye hangos ribanc, aki ezerevesen is venlany de olyan remiszto a magatartasa, hogy ez senkit nem lep meg. O ceg csufolodoja, kritizaloja, ha valaki hibazik lehuzzuk kirohogjuk. engem utal mert fel hogy ellopom a koronajat, meg tart is tolem, szoval nem egyszer viselkedik ugy mintha a legjobb barinom akarna lenni. Es hangosan lekibaszottidiotazza a masik csajt nekem. kellemetlenul erint, nem ertek vele egyet, de gyava vagyok a nyilt konfrontaciohoz, pedig azt kene. es nem lenne nehez, par hete pont ot kurvazta le a srac akit kirugtak, es akkora pataliat csapott ugyanazert a viselkedesert, mint ide Kamcsatka. (wm valamelyik este kitanitott kamcsatkabol, azt se tudtam hol van...)
most azon gondolkodom, hogy megkerem elottem ne, de annak se lesz jo vege. ehh. szoval itt ulok es nem merek ranezeni a terhesre, aki szembe ul velem - mert szerintem hallotta, es nem merek beolvasni a ribinek se, mert nincs erom egy foldalatti bicsingelos haboruhoz.

picsabamar.

Visitor from hell

Van ellenség-macska.

Vlgyimir most már amikor teheti ki be rohangászik, térképezi a terepet, jelölget gondolom satöbbi.
Már bőven este volt, mókatár, meg a konyha/udvar ajtó mára bezárt, mi a nappaliban lazulunk, amikor a konyhából (amitől már nem félünk)ilyen durva torokból jövű dühordítást hallunk. Mondom miapicsa, egész megrettentem, hogy a cicát megszállta valami rontás, ilyet még nem hallottunk soha, megyünk ki, ő az üvegajtóra ordít felborzolt szőrrel, míg kint egy nagy fekete golyó, nem elszalad a láttunkra, hanem érdeklődve elsomfordál, hátratekingetve, majd felül a fészer tetejére, és onnan figyel. mindez majdnem teljesen sötétben, azért olyanok a képek amilyenek)

persze Vladó jött velünk rögtön, fújta fel magét, valószínűleg erősebb lenne mint a pokolmacska, mert az perzsa, a fele szőr, de a msáik fele meg magabiztosság, és lássuk be ETTŐL: még én is megijednék.

láne, mikor az egész kis intermezzónak vége lett, mi folytattuk fáradtságos tevékenységünket, újabb hangokat hallok a konyhából, és konkrétan ez vár az ajtón kívűl:

lesz itt még műsor, azt hiszem, kénköves

Vadászgatok itten a szőnyeg alatt, az ősellenségemre, a kék fonalra.

cipőfa és szombat

Sokat sétáltunk ma, szépen sütött a nap. ( A fészbukon a bajai ismerőseim havas fotói összetörik a szívemet. Iszonyú hónvágyam van.)(hö höhö hónvágy, érted??)


De a mai nap hőse akkor is a cica, róla kellene fotó
a Cica valamiért fél a konyháktól. Az előző helyen sem állt meg soha az inkriminált helységben, átporzott rajta szemvillanás alatt, és itt is inkább csak az előszobaküszöbről pislog befele.  Minden nap nagyon kinevetjük, amikor kunyerbál hogy kísérjük kia a kajatáljához, és legyünk vele ott egy picit.

Amitől viszont mi féltünk, az az udvarra való kiengedés. Eddig  pórázon sétáltattuk, amit utált, és mindig szökni akart, de a szakirodalom azt mondta, hogy x hétig nem szabad kiengednünk. Az x helyére a legoptimistább 2 hetet, a legrémisztőbb 6 hetet mondott, ennyi kell hogy megszokjanak és ne induljanak haza.
Ez volt a negyedik hét vége, és már mindhárman nagyon untuk ezt a bezártságot. Főleg a kakiláda takarítására gondolok, és ami a legszörnybb, hogy a legújabb almot annyira szereti, hogy amikor tiszta és friss, akkor el is fekszik rajta, és bámul ki ránk szemtelenül a budijából. Utána meg bújna. Remek.

Tegnap este imentünk vel, póráz nélkül, de nem hitt a szerencséjének (és iszonyú fos idő volt) szóval gyorsan visszahátrált a lakásnak, de ma, amikor kimentünk vele, akkor nem sok kellett ahhoz, hogy a kerítésen egyensúlyozgasson, majd eltűnjön a szomszédságban.
Na ezért nem leszünk szülők sose, ez egy iszonyú stresszes fél óra volt, wm rámszólt, hogy hagyjam, nem hülye, majd visszatalál, de én ötpercenként mentem ki ciccegni.
Nagyon féltem hogy elveszik, de aztán szépen komótosan visszabattyogott, (majd elindult az ellenkező irányba a kis rohadék) és végül nagynehezen hazajött.

Később is kiengedtük, akkor már ki is csuktuk, mert hideg volt kint nagyon. Na akkor iszkiriben érkezett, valamitől nagyon megrémült. Aztán attól kapott sokkot, hogy csukva az ajtó, de szerencsére wm időben  reagált, és engedte be, szóval bátor vezérünk villámgyorsan elfoglalhatta a főhadiszállsát az ágyunk alatt.

Holnap is kimehet, reméljük a pisi az már kint fog megesni. (A kakit nem olyan rossz kitakarítani)

a mai fotó ilyen gyengécske, de az eredeti képet wm nem engedte felraknom, úgyhogy marad egy kis részlete, emlékeztetőil, - mert az internet nem felejt -érvelte.
mindegy fisci foscsi beteg nap volt, ez is nagy szó, hogy ennyi sikerült.

A mai képeken zoknikák vannak, Aranytól kaptuk őket. (egy eléggé faint ékszreszett, meg egy gyönyörű Budapest képeslap társaságában (1,50 Ft !).

love. pontosabban , liebe

szarazélet

Hozsánna néked Leibowitz. Iszonyú jó, ámde eléggé ritka könyv, 17-18 voltam mikor olvastam, máig is hálás vagyok annak a fiúnak aki ajánlotta (a gyűrűkurával, meg a vonnegutokkal egyetemben). Azóta sokszor próbáltam felhajtani, sikertelenül, olyan három hete találtam rá újra, megdobbant a szívem, mint egyszeri tínédzsernek a vandájreksöntől. Akkor valószínűleg még jobban foghatott az agyam, mert most nagyon nehéz, és nem az angol miatt. (Ellenben a Lolita. Most érteném, de meg kell küzdeni a cifra szavakkal. A rózsaszín könyv az kifejezésgyűjtemény, csak hogy tanuljunk is valamit.)

Ez a bejegyzés a gyengébb idegzetűbb olvasóimnak nem ajánlott, lécci, ha nem szerettek meztelen/meztelenséget sugalló képeket nézegetni rólam, akkor ne görgőzzetek le, legyen elég, hogy a számítógéphez szervált elektronikus rajzpad az elég faint találmány, én pedig szép nő vagyok.

mi nem szekszelunk a kadban, mi szajensz fiksont olvasunk

En vagyok az a lany, aki olyan smst kuld, hogy megtalalatak az oroszokat.
En vagyok az a lany, aki azzal vigasztaln hogy ne aggodj, lehetnek akar fertozottek.
Es ez a lenyeg. Minden mas annyira uncsi.

hogy wmről is legyen...

ma egy helyett ismét három kép, wm remek szójátéka alapján napi bóóórzasztó képrejtvény

Melegítés

Esett egy kicsike hó, holnapra majd jól elolvad ehh.  Csak tíz centit kérek, de tényleg, akkor hétfőn már nem kéne dolgozni menni.

A képen egy utcai büfé beülős részénke a palfonja látható, majd ha elöttök, akkor eszünk itt is.

ehh

A sztori dióhéjban: egyi kollega kirúgás alatt van, mert hónapok óta nem dolgozik semmit és ez most kibukott. Kapott második esélyt, aminek a csoporttársai nem örültek, kicsit utánaszaglásztak, és letöltötték a szerencsétlen idióta nyilvános fészbúk-falát, amin hóóóónapok óta osztja ekézi  átkozza az irodát. meg a klienseket. meg a kollegákat is, hát persze hogy nagy a felzúdolás, mindenki az ominózus fídet olvasgatja.
vicces a szitu, mert a legtutyimutyibb főnökről azt találta írni, hogy "ha odaszarna az asztalára akkor se mozdítaná az a füle botját se", a legnagyobb ribancról pedig hogy az "irodai canga, másra se jó"
szóval mindenki fel van hőbörödve, de ugyanakkor lehet látni a szemekben a gúnyos mosolyt is, meztelen a király, kiabálta az udvari bolond, se mindenki félrefordította a fejét.
Mindegy a srácnak mennie kell, tényleg egy lusta idióta.
Reménykedtem benne, hogy rólam is akad valami, és igen, nem is kellett messzire menni,
ezt találtam magamról:

Can't believe the most irritatingly cheerful n hyperactive girl in the office got the bottle of bubbly in the raffle......as if she needs to be more bubbly!

Bevallom őszintén, nem vagyok boldog, tényleg ez a legrosszabb amit lehet rólam mondani? idegesítően vidám, hiperaktív és beszédes? 


valamit valahol nagyon elrontottam.



(mondjuk egy másik kollegám azt mondta hogy karmikus hogy most jött elő a macskaallergiám, ha már így elloptuk. cicatolvaj. kicsit jobb)

m.r.a.z.

Ujabb, telefonnal keszitett, nem tul jo minosegu kep, de a lenyeg megvan szerintem. Szeretem a telet, a szunetben kiszaladok az udvarra fazni meg levegozni. a vekony jegreteg alatt lassan vonulnak a halak, en pedig oszinten sajnalom hogy csini magassarku van rajtam; a to szintje joval alacsonyabb mint amin en allok, es nem merek lelibikokazni hogy megtorjem a jeghartyat.

Ilyen amikor a bennunk elo no megoli a bennunk elo gyermeket, hat nem szomoru?

(iszonyatosan irigylem a havatokat)

örül a szívem

Emily, aki még mindig a legklasszabb ajándékokat adja.

Ez a kép kábé két órámba került, rengeteget tanultam, és gyűlölöm a fotosoppot.
Rossz volt beletörődni, hogy nem fog olyanra sikerülni amilyenre akartam, de azért így is elmegy. Szódával.

Amúgy az előző képről senkinek sem jutott eszébe Tajfel?