"Még nyílnak a völgyben a kerti virágok...."
Vajon meddig? Meddig engedi az időjárás, az őszi hideg éjszakák, korai fagyok és társai, hogy gyönyörködjünk a kertünk, környezetünk, az őszi táj szépségében? Jó lenne nagyon sokáig élvezni ezt a semmihez nem hasonlítható tarkaságot, színorgiát élvezni. Gondolom, sokan vannak még hozzám hasonlóak, akik szeretik ezt a csodálatos évszakot.
Imádok ilyenkor kimenni a kertbe, csak a csendben nézelődni, gyönyörködni, felfedezni egy-egy csodát, mert hiába nem vagyok már kislánykorban, még mindig fedezek fel újat, meg még újabbat, meg még csodálatosabbat.... Szeretek ilyenkor egyedül lenni, egyedül átélni mindezt, magamba vésni ezt a sok gyönyörűséget, mert ilyenkor nem kell senki másra figyelni, nem vonja el senki a figyelmem, csak egyedül vagyok a természettel.
"Oh természet, oh dicső természet!
Mely nyelv merne versenyezni véled?
Mily nagy vagy te! mentül inkább hallgatsz,
Annál többet, annál szebbet mondasz. –"
Megint visszatértem Petőfihez! Ez sem csoda, egyszerűen csak imádom a verseit.
Törpe dália (én Györgyikének ismerem, gyermekkorom virága)
Nagyon szeretem a kakastaréjt, de eddig még soha nem sikerült nekem. Igaz, ez sem az enyém, hanem a Fédra kertjében nőtt. Hát nem csodaszép?!
Szerencsére már leszedtem őket az eső előtt, a kertiházban száradnak.
Nem tudom a nevét, ő egy kis szépséges vadvirág a fű között.
A sarkantyúkáim is pompáznak még
Dohányvirág
Igaz, nem kerti virág, de őt nem hagyhatom ki! Ági hozta nekem az Anyukájától, de látszik rajta hogy szeretettel adták!
Nemcsak a virágok nyílnak, nemcsak azokban lehet gyönyörködni! Itt vannak a gyümölcsfáink, amiket megint nem lehet semmihez sem hasonlítani. Egyszerűen csodálatosak a gyümölcseiktől roskadozó almafák! Nem tudok betelni a látványukkal, naponta többször megcsodálom őket.
A csodálatos kis Idared almafa, ami az idén hozza az igazi első terméseit. Tavaly is volt rajta már két gyümölcs, az egyik lehullott róla, a másik pedig bekeveredett a többi alma közé. Ezért nem is tudjuk hogy milyen igazából, most fogja megmutatni magát. Őt aztán igazán csodálom! Gyönyörűséges!
Nagy kedvencem a Golden alma, ő is tele van finom édes gyümölccsel. Gondoskodik róla hogy folyamatosan tudjunk enni róla, ill. alóla, potyogtat le mindig egy kis csemegézni valót. Ilyenkor leülünk az Öregemmel a függőágyba, egymással szemben, kényelmesen elhelyezkedünk, Ő meghámozza, cikkezi a finom almákat és jóízűen elfogyasztjuk. Mindig úgy érzem, hogy ezek a tökéletes, igazán szép percek, amiért hálás vagyok a sorsnak, hogy megadta nekem.
A Jonathán almánk sem volt még soha ilyen bőtermő, és különösen jó ízű.
Az igazán csodálatra méltó, ez a minden évben bőségesen termő Mucsu almafa. 2 db van belőle, de nem is bánjuk, mert nagyon ízletes, hosszan eltartható gyümölcsei vannak.
Ez a Delicsesz alma is kitesz magáért minden évben. A napokban ettem meg egy hullott almát belőle, de az ízét még mindig érzem a számban. A húsa szinte narancssárga volt, a héja pedig bordó.
Nahát, ő az a téli körte, aminek nem tudjuk a nevét. Nem is kerestem még, mert lényegtelennek tartottuk. Az íze nagyon finom, az a lényeg. Őt Anyósom udvaráról hoztuk kis csemeteként, hogy árpával érő körte lesz. A környéken se volt ilyen körtefa, ő egy igazi csoda.
Kicsit közelebbről az "árpával érő"
És ez a csodálatos folytontermő epertő! Egész nyáron gondoskodott Fédráról, ha nem is bőségesen, de mindig volt miért nézegetni. Tegnap mikor locsoltam, megint felfedeztem rajta újabb virágot.
A karalábék előtt már a tavasz ígérete, egy sor áttelelő borsó van ültetve.
Ő még nem akar pihenni, még szeretne tovább élni, pedig már megtette a magáét.
Őket is szét kell még palántálnom, ha azt akarom hogy tavasszal virágozzanak is. (törökszegfű)
