Máskor jól megvitatjuk, hogy mikor hová és miért utazzunk el. Most elég volt hozzá öt perc, de ez is csak azért kellett, hogy a szállást megérdeklődjük, lefoglaljuk.
Az egész úgy indult, hogy a ház ura megkérdezte: "Elvigyelek-e Debrecenbe a DVTK-meccsre?" Innen indult minden, és villámgyors döntés, intézkedés követte. (Első perctől kezdve tudtam, hogy a meccsre én ugyan nem megyek. Nem szeretném a miértjét ecsetelni!)
Régóta tervezgettem egy debreceni kiruccanást, nem éppen ebbe a szállodába, de most még ez sem számított. (Régi vágyam, hogy az Aranybikában szálljak meg, de nem adtam még fel..... )
Mivel a meccs a Nagyerdei Stadionban volt, közeli helyet kellett keresni. A választást megkönnyítette a klubkártyás foglalás, így a Hotel Nagyerdő lett a befutó.
Napkelte, kilátás az erkélyünkről és ...
... a folyosóról
Rögtön első délután, még a becsekkolás előtt körbejártuk a stadiont. Mit mondjak? A környezete csodálatos! (Úgy sajnáltam, hogy a szökőkút már nem működött a téren!)
Kíváncsi voltam rá nagyon, hiszen már annyit hallottam róla. Nem kellett csalódnom! A képek nem adják vissza azt az élményt, mert ott nem látszanak a méretei. Hatalmas! Egy jó kis túra volt amíg megkerültük. Közben be-bekukkantottam a földszinten lévő óriási kihasználatlan beüvegezett részekre.... Istenem, mennyi pénz van benne és nem használják semmire! Alig van olyan része amit hasznosítanak belőle! Gazdag ország vagyunk, hogy ilyeneket megengedhetünk magunknak! Itt aztán megint vissza kell fogni magam, hogy az akkor (most is) bennem kavargó érzéseket elnyomjam magamban. Rá is nyomta a bélyegét a nap további részére! NO KOMMENT!
Előtte, utána
Ezért jöttünk! Végre újra megérte! Csak a Diósgyőr!
Nagyon izgultunk az időjárás miatt, mert egy héttel az indulás előtt esős, hűvös időt jósoltak az "időjósok" erre az időszakra. Fel is készültünk rendesen rá! Ehelyett gyönyörű, napfényes, tavaszias időt kaptunk. Ettől szebbet, jobbat még kívánni sem lehetett volna. Sikerült is az ott töltött idő minden percét jól kihasználni, már amennyit a lábam, derekam bírt. Másnapra az őszi fényben fürdő Nagytemplom környékét, a Déri Múzeumot, meg az Egyetemi Botanikuskertet terveztük be. Nem mondom, hogy este szükség lett volna altatódalra!
Az istentisztelet teltházas volt. Nem hiába református város Debrecen!
Ezen megakadt a szemem! A gyermekkoromat idézi, amikor még ház nemigen volt valamilyen sárkaparó alkalmatosság nélkül.
Kép az internetről, mert sajnos bent nem lehet fotózni. Ami szomorú, hogy a 3. kép jelenleg még mindig el van takarva. Az élményt nem lehet leírni, csak érezni lehet, amint a képek előtt üldögélünk.
