Tegnap olyan semmilyen hűvös idő volt, nem volt kedvem kimenni a kertbe, de nem hagyott nyugodni a káláim sorsa. Előző nap felhoztuk a pincéből őket, és az egyik ládából egy hatalmas fekete csupasz csiga bújt elő. Nagyon megijesztett hogy kárt tett a gumókban is, ezért erőt vettem magamon és kivonultam a kerti házba átvizsgálni az állományt.
Egyenként kiborítottam a talicskába a ládák, cserepek tartalmát, és kezdődött a munka. Szeretem ezt (is) csinálni! Minden cserép tartalma külön meglepetés. A fotómasinám eleme lemerült, így nem tudtam megörökíteni a műveletet, bemenni meg nem volt erőm, mert megint olyan fájdalmaim voltak, hogy örültem annak is hogy egyszer kijutottam odáig. Kíváncsian szedegettem össze a gumókat, és közben nagyon óvatosan tisztogattam, vizsgálgattam végig mindegyiket. Már elkezdett hajtani mindegyik, és bizony tisztogatás közben sikerült is néhány gyenge rügyecskét letörni. Sajnos olyan cserép is akadt, amelyikben hibás gumó is volt, azokat fájó szívvel a kukának adtam. Valószínű, hogy az őszi esőzések nem használtak nekik, és bizony nagyon nedves földdel kerültek le a pincébe. Ez okozhatta a vesztüket. Ebből is tanultam.
Most aztán nagy gondban vagyok! Hová ültessem őket? Tavaly megfogadtam, hogy szabadföldi termesztést fogok az idén megvalósítani. Most azonban nagyon elbizonytalanodtam ezügyben is. Először is, még egyáltalán nem biztos hogy itt a tavasz. És mi lesz akkor, ha kiültetem őket és megismétlődik a tavalyi tavaszi tél?! Az erkélyládákban nem volt jó helyük, mert összezsúfolva kellett lenniük, meg annyi nagy cserepem, erkélyládám nincs is. Ha meg ideiglenesen a cserépbe teszem őket, akkor megindulnak és később a gyenge, húsos gyökerük nemigen szeretné hogy bolygassam,kiültessem őket. A legnagyobb dilemmám a fogadalmam betartása. Megfogadtam tavaly, hogy lecsökkentem legalább felére a cserepes, dézsás növények számát. Ez aztán tuti hogy nem fog menni, már előre látom. Muszáj lesz cserepeseket ültetni, mert majd ajándéknak így lesznek jók. Hogy miért nem a gumókat ajándékozom el? Hááát, ez jó kérdés! Megvan ám a válasz is rá.
Tavalyelőtt még színenként voltak cserepezve, de nem lettek megjelölve mikor levittük a pincébe őket. Tavasszal aztán ültettem vegyesen őket, gondolván hogy így még mutatósabb lesz. (Nem jött be az ötlet!) Aztán diadalmaskodott a lustaság és nem jelöltem meg a színeket. Így járt Pató Pálné őnagysága. Ezért aztán nem is adok addig senkinek belőle, amíg nem tudom hogy melyik milyen színű. (Elég bonyolult vagyok)
Tanulság itt is levonva!
Ez egy 40cm-es alátét
Ilyen szép rügyekkel kerültek cserépbe
Egy csoport (ezekben az ocsmány cserepekben, de úgyis földbe lesznek süllyesztve)
Ami meg nem fért ide, azokat csak simán kiültettem a kertbe, kísérleti jelleggel. Ha beválik az a módszer, akkor jövőre csak szabadföldit ültetek (talán). Ez még kiderül majd, mert akkor nem tudnék ajándékozni belőle. Több szaporulat már nem kell. Na, azért még egy narancssárgát befogadnék! Legnagyobb bánatomra előttem vitte el egy hölgy a kertészboltból.
Ezt a bejegyzést legalább 2 hete kezdtem el, de még csak most jutok el odáig, hogy be is fejezzem.
Milyen kevés kell ahhoz, hogy az ember lánya örülni tudjon!
