Ha február és Miskolc, akkor kocsonyafesztivál!

Az idén nagyon rosszul indult a hagyományos kocsonyafesztivál, ömlött a hó rendesen a megnyitó napján. Sokszor már inkább olyan havaseső volt, mert az igazi hóesés még talán jobb lett volna. Nemcsak ezért nem indultam neki az útnak, hogy megnézzem az új helyszínen megrendezésre kerülő fesztivált, hanem megint olyan nemmegyekkiakapun hangulat lett úrrá rajtam. Szerencsére az öregemnek volt hozzá kedve és elment, hozott nekem kétféle kocsonyát is. Az egyiket a monokiaktól, ami inkább hasonlított az általunk készítettre (csak kicsit sótlan volt, de zselatin nélküli)  finom sovány husival. A másik, az egyik miskolci cégé, ami csak mócsingokat tartalmazott, az íze pedig egyáltalán nem hasonlított a kocsonyára, de a díszítése nagyon megnyerő volt (petrezselyemzöld, citromszelet). Hát ilyen ez! Nem a külcsín számít! Erre a felfedezésre nem most jöttem rá, ehhez már elég öreg vagyok, de most megerősített benne ez is. Hogy miért nem főzök magamnak ha ilyen kritikus vagyok? Ennek is megvan a maga oka. Csak én szeretem (meg Csaba is szeretné, ha meg tudná enni), így nem érdemes 2 tányér kocsonyáért főzőcskézni. Meg hát azért van a fesztivál, hogy ezt is kiélvezzük, márha vagyunk olyan szerencsések hogy eltaláljuk hogy kitől érdemes vásárolni.
Szóval, az idén csak a tévében láttam a fesztivált. A tavalyi viszont annál nagyobb élmény volt Fédrával. Duplán is. Egyrészt ugye egy ekkora leányzóval menni, bámészkodni, maga is élmény. A másik pedig az, hogy meg tudtam erőszakolni magam a kimozdulásra. Meg is veregettem érte a saját vállam.
És akkor jöjjön néhány kép a forgatagból!
Először is a híres miskolci kocsonyában a béka! Lehet hogy van olyan, aki nem ismeri a környékünkön használt szólást, hogy "Pislog, mint miskolci kocsonyában a béka"  A legenda pedig imigyen szól:
Az, hogy az eset  valóban megtörtént-e, vagy pislogott-e a kocsonyában a béka, mind a mai napig nem derült ki. Az viszont igen, hogy a miskolciaknak régtől fogva kedvelt eledele volt, s mint ilyet, a vásárokon kívül a kocsmákban, vendéglőkben is feltálalták. A kocsonya  a miskolci piacon és vásáron a házi készítésű étkek közé tartozott.  A pincébe megdermedni lerakott kocsonyába beleugrott, majd benne is maradt egy béka. A figyelmetlen pincér így tálalta fel az étket  a vendégnek, aki döbbenten, de mégis kellő humorral vette tudomásul, hogy a sertésköröm mellől egy pislogó béka néz vele farkasszemet.

Igaz, ez a béka már nem pislog! Ráadásul nem is a fejét mutogatja!

A felvonulás néhány képe, ahol van béka minden mennyiségben

 

Az egyik felvonuló csoport ilyen békákat osztogatott a felvonulást néző gyerekeknek 

A cél pedig az volt, hogy a pavilonokban kínál kocsonyát és a többi ínycsiklandó ételt meg lehessen kóstolni.

Csak néhány vásárlásra csábító portéka

Tavaszodik? Tavaszodik..... talán....

Remélhetőleg!....Szeretném, de nagyon! Már tettem is egy lépést az érdekében, elkezdtem a paprika, paradicsom és a padlizsán magokat gyökereztetni, hátha sikeresebb leszek velük, mint tavaly a koraiakkal voltam. Holnap meg következnek a virágmagok: a feketeszem és a büdöske. A többiekkel még várok, mert nincs elegendő hely a számukra.
Ma már előbújt a napocska is, jó hangulatot varázsolva a szobába, amint bekukucskált. Milyen sokat számít! Rögtön aktívabbnak éreztem magam még a nem éppen jónak mondható egészségi állapotom ellenére is. Persze ez nem jelenti azt, hogy rögtön hozzákezdtem volna a munkához, csak megállapítottam hogy sürgősen ablakot kell pucoválni, mert a tél nyoma ugyancsak meglátszik rajta. De.... Azért mégsem ugrottam a felszerelés után, majd amikor már bátran ki lehet nyitni az ablakot egy alapos lemosás erejéig. Csak szemlélődtem először,  aztán vettem a bátorságot és kimentem a kertbe is, nem érdekelt hogy sáros lesz a cipőm. Hogy mi csábított ki? Hát a gyönyörűséges téltemető! Olyan harsány volt a színe a fehér hóban, úgy kiabált már a konyhaablakon keresztül is,hogy mindent félretéve nekiindultam a felázott, sáros úton, egyenesen hozzájuk, pedig lett volna mit megcsodálni útközben is, de most csak rájuk figyeltem, ők csábítottak. Nem tudok betelni a látványukkal.  Minden évben hetekig tudok gyönyörködni bennük, mert szerencsére hosszan virágoznak, adnak időt rá hogy teljesen a bolondjuk legyek. Már januárban kidugják fejecskéjüket és még márciusban is ott tündökölnek, csalogatnak. Nem tudok úgy kimenni a kertbe hogy ne álljak meg mellettük.

 

Ugye milyen csodaszépek? 

 

Ha már eddig kiúsztam, akkor megnézetem a rodikat is. Melengették a szívemet, mert a hó ellenére is már a tavaszt sugározták felém. Ezek tudják, érzik hogy mennyire szeretem őket. Meg is biztattam őket, hogy csak száradjon fel egy kicsit a talaj, rögtön megyünk egy kis friss fenyőföldet hozni nekik, mert megérdemlik.

 

A nagy kedvenc azáleák is készülnek a tavaszra, olyan szép duci bimbóik vannak!

Na és a primulák? Ők is érzik a tavaszt, én látom a levelükön, már nem téli levelek, már teli vannak élettel, alig várják hogy ők is virágba boruljanak. 

Annyira várom már az igazi tavaszt! Azt, amikor már reggel megindulhatok a kert felé, túrhatom a földet, nézegethetem mi változott előző estétől.... Vajon mennyit kell még addig aludni? És vajon mennyire fogom tudni csinálni ezeket a hőn áhított dolgokat, mennyit enged az egészségem? Mennyi megválaszolatlan kérdés!  Nem jutottam tovább, mert nem akartam nyakig járni a sárba, de ennyi is elég volt. Elég, mert láttam hogy mennyi munka vár rám ha az idő igazán tavaszira fordul. Nem lesz könnyű! Azért mégsem bánnám ha már ott tartanánk.

Rejtvényt fejtünk

Nem én vagyok a főszereplő, az nem is lenne csoda, hiszen ebben a korban ez már természetes. A főszereplő Fédra. Ez sem csoda egy iskolásnál, de nem megszokott egy nagycsoportos óvodásnál. Az, hogy minden alkalommal rácsodálkozom (Cseppet se vagyok elfogult! Hihihi!), ez már nem újdonság. Nem tudok eleget csodálkozni rajta, hiszen imádom minden kis hibájával együtt.(Merthogy az is van ám nekije! Na, de ezzel nem dicsekszünk!)
A hétvégén, két hét kihagyás után megint ittalvós volt. Nagyon vártuk már a nagyapjával, mert ilyenkor feltölt bennünket, még akkor is, ha néha nagyon lefáraszt bennünket. Ilyenkor nincs lazítás! Nem lehet unatkozni vele egy percet se. Mindig kitalálunk valami kreatívkodást, szerepjátékot, együtt főzünk.... szóval telik az idő vele. Amikor elmegy, mindig megállapítjuk, hogy ezt már nem tudnánk csinálni hosszú távon.
Egyre nehezebb olyan elfoglaltságot találni, ami neki és nekünk is jó. Gondolok itt olyanra, hogy az hogy most csússzunk, másszunk, bizony már nekünk nem annyira vonzó. Pedig neki a kedvence az ékszerboltos játék. Ilyenkor a ruhaszárítót borítjuk le pléddel, törölközővel, ő bent felrakja az összes feltalálható bizsut, nekünk pedig oda kell bemenni vásárolni. Hááát, ez ezzel a rossz derékkal nem éppen vonzó, de megcsináljuk.
Újabban a rajzolás az egyik legkedveltebb időtöltése, de azt nem akarjuk hogy itt is azt csinálja, az csak a mi "pihenésünk" idején csinálja. Most hogy esett a hó, csak keveset voltak kint a nagyapjával amíg én főztem. A ronda szél miatt hamar bejöttek és mivel az utóbbi időben az olvasás lett a legkedveltebb időtöltése. Már a múlt nyáron elkezdte írni a nevét egy-egy rajzra. Akkor elkezdtük a nevét kibetűzni, játékosan hangokra bontottuk, azokból összeraktunk új szavakat....már akkor ráérzett a hangösszevonás titkára. Aztán ezek a betűk mindig bővültek, mindig új szavakat írt le, névnapokra, ünnepekre kártyákat készített nevekkel ellátva, mindig kérdezett hogy mit hogyan kell leírni. Már akkor szívesen játszott olyan szókereső játékokat amiket ő talált ki, kiemelte a magánhangzókat a szavakból, szótagolt, szavakat kerestünk megadott hangokkal.... Nem foglalkozott az olvasás tanításával senki, csak ami őt érdekelte, azokat kérdezte. Aztán az apja rátalált a manó olvasásra. Innen egyenes út vezetett már az olvasás megtanulásához, minden más segítség nélkül, önállóan. Azóta minden rajzához odaírja azt is, hogy mit ábrázol. Mindent kiolvas ami elé kerül. Ez tehát az előzmény a hétvégi új kedvenc időtöltés felfedezéséhez.
Amikor dolgoztam még, mindig megvettem a Tappancs újságot. Több oka is volt ennek. Szerettem fénymásolni feladatokat belőle a tanítványaimnak, meg akkor volt még picike Fédra, de már gondoltam rá, hogy milyen jó lesz ez neki. Hát ez az utóbbi bejött. Eszembe jutott hogy milyen sok jó logikai feladat van benne, amit már ő is meg tud oldani (játszva). Elő is szedtem őket, és keresgéltünk benne. Így bukkantunk rá a benne lévő keresztrejtvényre is. Egy hirtelen ötlettől vezérelve elkezdtünk egyet megoldani. Hihetetlen, de rögtön ráérzett és úgy ment neki, mintha már a sokadik lenne. Csak pici segítség kell neki a hosszú mássalhangzós szavaknál.
Amikor délben megjöttek Barnusék, akkor még Bettinek is megmutatta az újonnan tanult tudományát.

 

Megvan a megfejtés! 

Na, még egyet, amíg Apa megérkezik! 

Most aztán lehet "vadászni" a neki megfelelő rejtvények után! Apa, Anya, munkára fel! 

Na, és a Barbie öltöztetés! Hiába horgoltam neki az új ruhákat, az nem volt olyan érdekes, mint a rejtvényfejtés! 

Megint lesz mit felidéznünk a hét folyamán! Aztán új rejtvényeket is elő kell keresni a hétvégére. Azért nagyon szívesen teszem, sőt azt is tudom már milyen új játékot fogunk "kipróbálni" megint. 

Itt a téltemető!

Minden évben nagyon várom, hogy ez a kis szépség megjelenjen a kertemben. Nekem bármilyen zord idő is legyen itt kezdődik a tavasz. Az utóbbi napok enyhe időjárása őt is kicsalogatta, és csak reménykedni tudok hogy nem csapta be. De jó is lenne! Persze, az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy még csak a nyáriorgona alatt kezdtek virágozni, itt hamarabb elolvadt a hó. Milyen érdekes, hogy mindig azt gondoltam, hogy ott árnyékosabb hely van, ott később virágzik majd. Jól rácáfolt erre, mert a kertben, viszonylag nyílt terepen még "alszik" a többi. Na, jó, azért nem teljesen, de még a járdáról nem látni a sárga foltot, amit úgy imádok. A latyakos, sáros kertet meg még nincs kedvem bejárni, csak tisztes távolságból figyelek. Az eszem már azon jár, hogy mikor kellene kezdeni a palánta nevelést. Nem akarom elsietni, okultam a tavalyiból, hogy a nagyon korai sem jó, mert csak felnyúlnak, eldőlnek  a palánták.Ma, ha lesz rá időm (megint sokat terveztem mára), akkor szétnézek a neten, bekukkantok másokhoz, hogy ki hogyan készül a tavaszra, nyárra. Ezzel meg aztán jól elszalad az idő!

 

Az árvácska ia készülődik, jól átvészelte a telet (eddig) 

A viola is reménykeltő! 

A hóvirágokig már nem merészkedem ki, de ők nem is szoktak nálunk igyekezni (lusta fajták).Másnál már régen elvirítanak mikor nálunk javában pompáznak. Sebaj! Addig itt van nekem a szépséges téltemető!

Safa helyett Kheops (2011.09.03-14.) 2.rész

A rossz kezdet után minden jóra fordult. Pedig eredetileg nem akartunk ennyire északra, a repülőtértől ilyen távolra utazni, de hála az égnek, egy nagyon szép üdülést mondhatunk magunkénak. Ha a tunéziai tengerpartokat kellene (saját tapasztalatból) rangsorolni, akkor a nabeuli part az erős 2. helyen állna nálam, ha nem az elsőn. Az én rangsorom: Mahdia, Nabeul, Port El Kantaoui, Hammamet Yasmin, Sousse, Monastir-Skanes.
Egy kicsit előre szaladtam az értékeléssel. Bizony elég idegesek voltunk miatta, hogy ugyan milyen körülmények közé kerülünk. Az sem nyugtatott akkor, hogy a volt kolléganőmék anno ott nyaraltak és már akkor megcsodáltam a helyet. Pontosan 11-re ott volt a transzfer, ahogy az idegenvezető ígérte. Ő is jött velünk, ez megnyugtató volt. Amikor odaértünk üdvözlőitallal fogadtak bennünket, és a negyedik emeleten tengerre néző szobát kaptunk. A szoba szép nagy, tágas, nekünk minden igényünket kielégítő volt.

 

Itt, a recepciónál üdvözlőitallal vártak bennünket 

Egy kis csillár 

 

A kedves kis pincérünk már vacsoránál tudta hogy ki milyen itókát fogyasztott az ebédnél, és kérés nélkül hozta is. Csaba előtt a nagy kedvence, a sós citrom.

Szobánk

Kilátás az erkélyünkről (Távolban az épen épülő szálloda, ami tavaly nyitott meg. Ott szeretnék még legalább egy hetet eltölteni! Egy félszigetszerű helyre épült, a környékén senki más nincs, csodálatos kilátással Hammametig)

 

Ez a sétány vezet a partra, felette végig árnyékoló van.(a lenti képen jól látszik)

 

A kertben egy olimpiai úszómedence található, mellette rengeteg napozóággyal, napernyővel, medencebárral 

 

A belső udvar

 

Ezt is az erkélyünkről láttuk

A kert hatalmas, tele pálmafával, leanderekkel, termő citromfákkal, olajfákkal.... Nekem ez egy paradicsomnak tűnt a másik helyett. Egyetlen hibája van,  hogy ezen a kerten keresztül egy jókora sétával lehet a partra lejutni. De megérte azt a kis fáradtságot, mert lent aztán kárpótolt mindenért.Teraszosan volt a napozó rész kialakítva. Volt egy füves fenti rész, ahonnan csodálatos kilátás nyílt a környékre. Mi itt szerettünk lenni.

 

Lent a parton (néhány lépcső vezetett le) pedig ez a kép fogadott bennünket. Nem volt soha zsúfoltság, mert csak távolabb volt tőlünk szálloda. Itt mindig volt szabad ágy, napernyő, matrac....és a TENGER! Nem is értem azokat akik elutaznak idáig és a medence mellett süttetik a hasukat...

  

A víz pedig csodálatosan tiszta volt, szuper meleg és amit eddig még soha nem tapasztaltunk, napokon keresztül a szárazföld felől fújt a szél. Az utolsó napokon hullámzás is volt, amit kedvünkre kiélveztünk. Ez volt az első olyan utunk, amikor nem utazgattunk sehová, előzőleg már a fontosabb helyeket megnéztük, csak élveztük a tengert, pihentünk, unokáztunk. Ettől szebb nyaralást nem is kívánok magamnak.

Nagyon süt a nap! Nem baj, mert a víz nagggyon kellemes.

 

Valamivel el kell ütni az időt, nem lehet mindig a vízben lenni!

 

Akkor most én következek!

 

Itt az igazi ücsörögni, a parti bárnál lévő olajfák alatt! A parti bárnál olajfák alatt lehetett elfogyasztani a finom hűsítő itókát.

Jót mulatunk, koccintgatunk

 

Korán reggel a parton a helyiek "szerzik be" az aznapi ebédre valót 

Egy kis séta a városban 

 

Szeretek bekukucskálni mások kertjébe

"Burham papó" 

 

Itt egy hangulatos kávézó rejtőzik a fák kellemesen hűs árnyékában

Nabeul a kerámia gyártás központja, ez csodálatos kerámia szobor pedig a város jelképe.A  város  az ország egyik legtermékenyebb vidékén, a Cap Bon félszigeten fekszik. Az ország legfontosabb városai közé tartozik. Nemcsak a finom csipkék, kézimunkák és parfümök tették ismertté, hanem főleg az agyagműves mesterség, a római kultúra, valamint a szőlőültetvények, ahol a legjobb tunéziai borokat állítják elő. Érdemes felkeresni a helyi piacot, különösen a pénteki piacnapon,  a helyi kerámia mellett szőnyegek, fűszerek, háztartási cikkek és a mindenhol megszokott árucikkek kaphatók. Az árusok hangos beszéde, közvetlensége, az alkudozások,a színek és illatok tarkasága felejthetetlen élményekkel teszik gazdagabbá az idelátogatókat. Mi minden délután besétáltunk ide.Engem a bejáratnál kapható frissen facsart narancslé vonzott leginkább a nézelődés mellett, amiből rengeteget megittam. Az árus már ismert, tudta hogy még flakonba is fogok kérni, amit aztán a szállodában elkortyolgattam. Nabeulnak, a Kheops Hotelnek még az is előnye, hogy párperces sétával a medinában lehetünk, a város központjában.

Korán reggel a medinában(9 óra körül) A medina bejárata mellett a narancsleves plakátja látható

 

Ilyenkor még minden zárva van, csak a kávézók működnek javában

 

Imádom ezeket a kapukat, az építészetüket!

 

Zsákmány!

Viszlát Tunézia! Remélem hamarosan, mert fogytán van a tésztám is! Sokkal finomabb, mint a legdrágább olasz tészta. Legközelebb egy bőrönddel fogok hozni.

https://www.youtube.com/watch?v=LCHpM33tTuc