Tegnap délután - vasalás közben - fél szemmel néztem a Vacsoracsata c. műsor ismétlését. Vágó István volt a házigazda, és azt vettem észre, hogy együtt gurulok a nevetéstől a szereplőkklel - pedig nem is kóstóltam a körtés spenótlevest, a nátrium-benzonát (só) nélküli csirkés főeételt és a cukkinis tortát. Remek hangulat, egymás segítése (Ungár Anikó, aki vegetáriánus, 20 év után képes volt csirkét enni..) - ez jellemezte a műsort. Vágó "puskából" főzött, ami egy külön élmény volt! Bizony, nem mindegy, hogy egy (pláne zöld!) krémlevesnél a botmixert hogyan kell használni! Először bedugni a csatlakozóba, azután a levesbe meríteni, és akkor bekapcsolni:))) Vagy fordítva: először bekapcsolni, és utána próbálkozni! Ez utóbbinál a festőt is praktikus másnapra megrendelni - ugyanis tuti zöld lesz a plafon!
Összehasonlítva a Hal a tortán c. adással, a különbség zongorázható. Itt a szereplők egymást segítve, a másikat tisztelve remekül érezték magukat - míg a másik sorozatban a "sztárok" a kritizálás, egymás megalázásával voltak elfoglalva..
Csendesen megjegyzem, büszkeséggel tölt el, hogy amikor elindult ez a Vacsoracsata c. műsor, az elsők között kaptam meghívást a részvételre! 1 hét után derült ki a szerkesztők számára, hogy ez nem olyan jó ötlet - ismeretlen emberek nem olyan vonzóak egy kereskedelmi csatornán a fő műsoridőben. Duplán örülök, hogy nem vállaltam el - sokkal izgalmasabb, élvezetesebb a valóban ismert sztárokat főzni látni, és persze, nem a megszokott szerepükben bemutatkozni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése