Tejes-vajas kifli

A férjem egyik este kifejtette, hogy minden álma, hogy tejes kifli várja, amikor hazaér a munkából. Én épp akkoriban olvasgattam Limaránál egy nagyon érdekes technikát, nevezetesen azt, hogy megfőzi az adott, már megkelt péksütit, mielőtt a sütőbe tolná, hát gondoltam, ki is próbálom rögtön a tejes kifliken. A receptje nagyon egyszerű (majdnem a Limara-féle vajas kifli receptje), gyakorlatilag a házi kenyérsütős kenyér hozzávalóiból készült, annyi eltéréssel, hogy víz helyett tej a folyadék, és vajat használtam zsiradékként (a kenyérbe olajat szoktam tenni).

A kiflik megfőzése simán ment, és a végeredmény is nagyon finom lett, viszont mikor este a friss kifli-illatot megérezvén nem derült fel a férjem arca úgy, ahogy egy álom megvalósulásakor illene, akkor jött a hideg zuhany: ő nem is erre gondolt.... (még azóta sem tudom, mire gondolt pontosan, de feltételezem, előbb-utóbb fény derül arra is :)) A kifliket mindenesetre megettük. :) 

Hozzávalók:

60 dkg kenyérliszt

3 dl zsíros tej

10 dkg teavaj

2 evőkanál cukor

1 zacskó szárított élesztő (7 g)

egy teáskanál só

A kenyérsütő gépbe beleöntjük a szobahőmérsékletű tejet, rá a lisztet, és a 4 sarkába az élesztőt, mellé a cukrot, aztán a sót és a szintén szobahőmérsékletű, felkockázott vajat. Elindítunk egy dagasztás programot, és a vége előtt 20 perccel leállítjuk (mikor a tészta már duplájára nőtt). Természetesen kenyérsütő gép nélkül is összeállíthatjuk a tésztát könnyedén, és meleg helyen letakarva megkelesztjük. 

A tésztát 8-10 darabra szedjük, azokat egyesével ovális alakúra nyújtjuk, és feltekerjük. Meleg helyen még legalább fél óráig kelesztjük. 

Egy lábasban vizet forralunk, és a megkelt kifliket egyesével megfőzzük, oldalanként fél-fél percig. Sütőpapírral fedett tepsire tesszük őket, szépen sorban, hogy legyen köztük hely még picit növekedni. 200 fokra előmelegített sütőben 16 percig sütjük.

Csokis-áfonyás karácsonyi keksz

Régebben nem szerettem kekszet sütni, ráadásul a férjem sem rajong értük, de mostanában kezdek rákapni a dologra. Egyrészt nagyon egyszerű elkészíteni a legtöbbjüket, mint például ezt is, és vannak közöttük kifejezetten finomak, mint például ez is. :) Sokáig elállnak egy kekszes dobozban, bármikor kínálhatjuk délutáni kávé vagy tea mellé, és rájárhatunk este 11 körül, amikor már csipegethetnékünk van. :) Vendégvárónak vagy ajándéknak is ideális, előre megcsinálhatjuk, mégsem veszít az élvezeti értékéből. 

Viszont ha tehetjük, tényleg VAJAT használjunk, ha a recept azt kéri - nem említhető egy napon a margarinos verziókkal...

Hozzávalók:

10 dkg vaj
10 dkg cukor
1 narancs reszelt héja és leve
25 dkg liszt
2 teáskanál sütőpor
10 dkg aszalt áfonya (én cukrozott aszalt vörösáfonyával csináltam)
10 dkg apróra vágott étcsokoládé (legjobb a narancsos Lindt ;)

A sütőt előmelegítjük 200 fokra. 

A vajat, a cukrot, a narancshéjat, a narancs kifacsart levét, a liszttel és sütőporral összegyúrjuk, majd hozzáadjuk a csokikockákat és az aszalt áfonyát. Átgyúrjuk. Kis gombócokat formázunk a masszából, a sütőpapírral fedett sütőlapra helyezzük, nedves kézzel lelapogatjuk, és 12-15 percig sütjük.

A recept innen van.

Sós-édes mogyoróvajas keksz

Az idén három féle aprósüteményt készítettem ajándékba karácsonykor: ezt a sós-édes mogyoróvajas kekszet, Mautner Zsófitól (chiliesvanilia.blogspot.com), ami a férjem kedvencévé vált, aztán egy csokis-áfonyás karácsonyi kekszet, Doctor Peppertől (www.csakapuffin.hu), ami mindenki más kedvencévé vált, és habkarikákat-habcsókokat, amik - nagyképűen kijelenthetem - tökéletesre sikerültek. :)

Ez a mogyoróvajas keksz nagyon különleges, mert a masszív édes és sós íz keveredik benne olyan harmonikusan, hogy alig lehet abbahagyni a falatozását. Mindazonáltal igen kalóriadús, már ha ez karácsonykor számít :). A recepten nem változtattam semmit. Úgy jó, ahogy van.  

Hozzávalók:

25 dkg puha vaj

20 dkg nádcukor

20 dkg darabos mogyoróvaj

2 tojás

25 dkg liszt

1 teáskanál só

1 teáskanál szódabikarbóna

15 dkg pörkölt, sótlan földimogyoró

durvaszemű só

Előmelegítjük a sütőt 180 fokra.

A vajat, a nádcukrot és a mogyoróvajat kézimixerrel összekeverjük és hozzáadjuk a két tojást. Apránként beledolgozzuk a sóval és szódabikarbónával összevegyített lisztet, majd a 15 dkg mogyorót. A masszából nedves kézzel golyókat formázunk, és sütőpapírral fedett sütőlemezre tesszük őket pár centi távolságra. A golyókat (szintén nedves kézzel) lelapogatjuk kis korongokká, és megsózzuk durva szemű sóval. 16-17 perc alatt megsütjük.

Nutellás kalács

Mostanában mindig ezt a kalácsot sütöm. Na persze nem mindig nutellával, legtöbbször inkább vaníliásan, vagy kakaósan. Sőt, még a tejnélküli változatot is kikísérleteztem tökéletesre, vaj helyett Liga margarinnal, tej helyett zabtejjel (elég bele 3 dl) a legfinomabb. De most úgy tűnik, búcsút intettünk a tejmentes korszaknak (lekopogom, remélem így is marad...), a kisember immár hivatalosan is mindent ehet, így én is belecsaptam a lecsóba, akarom mondani a kalács-gyártásba, fullextrásan teavajjal és teljes tejjel. ;)

Akinek van kenyérsütő gépe, az előnyben.

Hozzávalók:

2,5 dkg élesztő

3,5 dl tej

2,5 evőkanál cukor

30 dkg finomliszt

30 dkg süteményliszt (Nagyi)

1 teáskanál só

1 tojás

5 dkg vaj

Nutella (kb. 3 nagy evőkanálnyi) és 1 felvert tojás lekenni

Ha van kenyérsütőnk: beleöntjük a gép aljába a tejet. Rá a kétféle lisztet, hogy teljesen elfedje a tejet. Öt mélyedést készítünk: négyet a sarkokba, egyet középre. Az egyik sarokba morzsoljuk az élesztőt, mellé a cukrot. Szemközt mehet a só és a viszonylag puha, felkockázott vaj. A középső lyukba beleütjük a tojást. 

Elindítunk egy dagasztó programot (dough), amit kb. másfél óra múlva kikapcsolunk (azaz nem várjuk meg a program végét). 

Ha nincs kenyérsütőnk: egy deci langyos tejbe belemorzsoljuk az élesztőt, szórunk rá egy teáskanálnyi cukrot, és megvárjuk, míg felfut. Közben a száraz hozzávalókat (lisztek, só, cukor) alaposan összekeverjük egy tálban. Hozzáadjuk a puha vajat és a tojást, és elkezdjük kézimixer dagasztókarjával a langyos tejet folyamatosan adagolva összedolgozni. Végül a megkelt élesztőnket is hozzáborítjuk és alaposan eldolgozzuk. Meleg helyen konyharuhával letakarva kb. 50 percig kelesztjük (jó duplájára).

A megkelt tésztát lisztezett felületre borítjuk, és háromfelé szedjük. Egyesével kinyújtjuk a darabokat, és megkenjük nutellával (kb. egy jókora evőkanálnyi szükséges egy részre), majd feltekerjük, mint a beiglit. Ha megvagyunk mind a hárommal, egy sütőpapíron fonást készítünk, az elejét-végét jól összecsípve. Egy kalácssütő tálba (vagy jénaiba, mint én) tesszük, és újabb fél órát kelesztjük meleg helyen. Egy felvert tojással lekenjük, és mehet a 170 fokra előmelegített sütőbe. 50 percig sütjük. Ha kihűlt, csak akkor szeleteljük fel.

Sonkás kifli

Remek lehetőség a húsvéti sonka felhasználására, mi "azon melegében" vacsorára ettük, de gyerekeknek tízóraira-uzsonnára is remek. Az alap a sós kifli receptje, a hozzávalók tekintetében minimális módosítással.

Hozzávalók (12 db kiflicskéhez):

20 dkg süteményliszt

10 dkg finomliszt

7 g szárított élesztő

1 dl víz

1 dl tej

1 teáskanál cukor

2,5 evőkanál olaj

1 teáskanál só

Hozzávalók a töltelékhez:

6 dkg vaj (vagy margarin)

15 dkg sonka

A töltelékhez az apró darabokra vágott sonkát aprítógépbe tesszük, és hozzáöntjük az olvasztott vajat. Összeturmixoljuk, míg krémes állagot nem kapunk. (Ha szükséges, még nyugodtan öntsünk hozzá olvasztott vajat, hogy kenhető masszát kapjunk.)

A kiflik elkészítése megegyezik a sós kifli elkészítésének menetével, annyi eltéréssel, hogy nem 16, hanem csak 12 cikkelyre vágjuk a kinyújtott tésztát, illetve a töltelék értelemszerűen a sonkakrém lesz. A kiflik tetejét vízzel lefröcsköljük, megszórjuk kevés reszelt sajttal (vagy valami maggal), és kb. 20 perc alatt előmelegített sütőben 200 fokon megsütjük.

Sós kifli

Az "otthoni pékségnek" olyan sajátos varázslata van, hogy az ember teljes függőségbe kerülhet, még akkor is, ha leemelni a polcról egy kenyeret, vagy péksüteményt jóval egyszerűbb és gyorsabb. Bár ez a kifli recept pont egy olyan üdítő kivétel a kelt tészták sorában, hogy mire elballagunk a boltba, és vissza, az is kerül annyi időbe, mint ahogy ezek a kiflikék kisülnek. 

Én bevontam a formázásba a kislányomat is, persze a gyerekek imádják gyúrni a tésztát, és aztán a konyha közepén ülve türelmetlenül figyelik a sütő ajtaját, hogyan növekednek és pirosodnak az alkotásaik. Azt gondolom, már csak ezért sem hiábavaló fáradozás semmilyen otthoni konyhai és kerti munka: a mai gyerek túlságosan is abban szocializálódik, hogy minden a boltban "terem", és az ételek abban a pillanatban "keletkeznek", amikor megvásároljuk őket. Mutassuk meg nekik, mi a dolgok természetes rendje, még ha csak részleteiben tehetjük is.  

Hozzávalók (egy vacsorányi adag):

30 dkg finomliszt

5 g szárított élesztő

1 dl víz

0,75 dl tej

1 teáskanál cukor

2,5 evőkanál olaj

1 csapott teáskanálnyi só

Hozzávalók a töltelékhez:

6 dkg vaj (vagy margarin)

fél teáskanál só

A langyos tejbe beleöntjük az élesztőt és a cukrot, és amíg "életre kel", kimérjük a többi hozzávalót egy tálba, majd hozzáöntve az élesztős tejet, kézimixer dagasztókarjával összedolgozzuk. A tésztát lefedve, meleg helyen 20-30 percig kelesztjük. A töltelékhez a puha vajat elkeverjük a sóval. Előmelegítjük a sütőt légkeverésen 180 fokra.

A megkelt tésztát lisztezett gyúródeszkán kétfelé szedjük, és egyforma kör alakúra nyújtjuk. Az egyiket megkenjük a töltelékkel, és ráborítjuk a másikat. Pizzavágóval 16 szeletre vágjuk, és a hosszabbik oldaluktól kezdve feltekerjük őket. Sütőpapírral fedett sütőlemezre sorakoztatjuk, és ha van időnk, még negyed órát pihentetjük. Vízzel lepermetezzük, megszórjuk szezámmaggal, lenmaggal, vagy nagyszemű sóval, és kb. 20 perc alatt megsütjük.

A recept természetesen Limarától van, örök hála. :))

Kalács-nyuszi

Annyira szerettem volna meglepni valamivel az én tündér kislányomat, ha már ennyire lelkesedik mindig az alkotásaimért! Limara oldalán találtam egy cuki nyuszi-formázást, egy kedves receptemből készítettem el, a végeredmény: illatos, puha és nagyon finom mutáns-nyuszi-sereg! :) Szívből ajánlom húsvétra, akár kalács helyett is, ahol vannak gyerekek! 

(Habár ez is vethet fel apróbb problémákat, Réka ugyanis rögtön az elején leszögezte, hogy a fülét senki nem eheti meg, mert nem fog a nyuszi hallani.)

Hozzávalók:

40 dkg süteményliszt

20 dkg finomliszt

1,5 dl tej

1,5 dl víz

1 tojás

egy zacskó (7 g) szárított élesztő

5 evőkanál cukor

2 teáskanál vanília aroma

3 evőkanál olaj

pici só

A kenéshez: olvasztott vaj, 1 teáskanál vanília aroma 

1 tojás

A díszítéshez mag vagy mazsola

Én most "csaltam", ugyanis beleöntöttem az összes hozzávalót a kenyérsütő gépbe, és egy dagasztó-kelesztő programot kapcsoltam. A kelesztési idő lejárta előtt fél órával kivettem a tésztát, és nekiláttam a formázásnak.

Akinek nincs kenyérsütője, az a szokásos módon járjon el: az élesztőt a langyos tejben pici cukorral felfuttatjuk, majd hozzáadva a többi hozzávalót, kézimixer dagasztókarjával legalább negyed órán át dagasztjuk. Utána meleg helyen, lefedve kelesztjük kb. egy óráig. 

Előmelegítjük a sütőt 180 fokra (légkeverésen 160 fok).

A tésztát 6 részre szedjük. Minden darabot még kettévágunk, a darabokat téglalap alakúra nyújtjuk, megkenjük vaníliás vajjal, és feltekerjük. Az egyiket a másikra keresztbe fektetjük, az alsót félig kettémetszve visszahajtjuk, ahogy a képen látható. Ezek lesznek a nyuszi fülei. Alaposan nyomjuk a nyuszi "popója" alá. A nyuszi "lábacskáinak" a végeit is jól csippentsük össze. Ha elkészültünk a nyuszikkal, hagyjuk őket a sütőpapírral lefedett tepsin pihenni még egy fél órát, majd kenjük meg őket egy tojással, és csináljuk nekik szemecskéket (illetve tetszés szerint díszítsük). Azokat újból kenjük meg tojással. Az előmelegített sütőben 20 perc alatt megsütjük őket.

Linzer

Ciki - nem ciki, még soha nem csináltam linzert. De Kata barátnőm adott egy bevált receptet, így nem blindre mentem. Fénymásolat: rajta kiegészítések, korrekciók, megjegyzések. Imádom az ilyet. Élet-szagú!! Rajta a csodás háziasszonyok keze nyoma!!... Anyukámnak is mennyi ilyen lapul az alsó fiókban!!...

Én édesítőszerrel készítettem, jelzem: cukorral finomabb - állítólag, merthogy nekem azért így is bejött. :) 

Hozzávalók:

25 dkg liszt (vagy 15 dkg liszt és 10 dkg darált dió)

1 csapott evőkanál sütőpor

10 dkg cukor (nálam 2,5 dkg Update Zero)

1 egész tojás

csipetnyi só

125 g hideg vaj (vagy margarin)

Az összeragasztáshoz: lekvár, én málna lekvárt használtam

A tetejére: porcukor

A lisztet a sütőporral összekeverjük. Közepébe mélyedést készítünk, beletesszük a sót, a cukrot és a tojást. A kis kockákra vágott vajjal végül gyors mozdulatokkal tésztát gyúrunk. Folpack-ba csomagolva egy órát a hűtőben pihentetjük. 

Lisztezett felületen vékonyra nyújtjuk a tésztát, és szaggatunk belőle valamilyen (virág) formát, illetve ugyanennyi hiányzó közepű formát. Sütőpapírral fedett sütőlemezen, előmelegített sütőben 170 fokon 8-10 percig sütjük. A teli-linzereket megkenjük felmelegített lekvárral, és ráragasztjuk az üres közepű darabokat. Vastagon megszitáljuk porcukorral, és a közepét feltöltjük lekvárral. 

Fém dobozban tároljuk. Szépen megpuhulnak.

Diós guba vanília sodóval

A férjem minden reggel elmegy friss pékáruért, és természetesen mindig pár darab kiflivel vagy zsemlével többet hoz - a biztonság kedvéért. Én meg csak gyűjtöm-gyűjtöm szorgosan a kimaradt, megszikkadt darabokat, már gondoltam arra is, hogy zsemlemorzsát kezdek árulni, mert ipari mennyiséget "termelünk", de aztán van, hogy újrahasznosításra kerülnek a felesleges kiflik, például egy hasonló, nagyon egyszerű, ám abbahagyhatatlanul finom recept hozzávalóiként. 

Hozzávalók: 

5 darab szikkadt kifli

fél liter tej

fél liter tejszín

1 evőkanál Norbi Negyed kanál cukor (vagy 4 evőkanál cukor)

4 tojás sárgája

2 teáskanál vanília aroma

20 dkg darált dió 

4 evőkanál barna cukor

némi vaj

Hozzávalók a sodóhoz:

2 tojás sárgája

2 evőkanál cukor

1 vaníliás cukor

1 evőkanál liszt

fél liter tej

A tejet és a cukrot felmelegítjük. Levesszük a tűzről, és hozzáöntjük a tejszínt és a vanília aromát. Hűtjük egy kicsit, majd óvatosan hozzákeverjük a tojássárgákhoz. A karikákra vágott kifliket kivajazott tepsibe/jénaiba tesszük, és ráöntjük a tejes-tejszínes-tojásos keveréket.

A diót és a barna cukrot összekeverjük, és jól összeforgatjuk a már tocsakos kifli karikákkal. A tetejére vágunk néhány szelet vajat, és előmelegített sütőben (170 fok, légkeverés) bő fél óra alatt megsütjük.

Addig elkészítjük a sodót: a cukrot, a tojássárgákat és a lisztet kikeverem kevés hideg tejjel. A maradék tejet felforralom a vaníliás cukorral, és nagyon lassan a tűzről levéve hozzákeverem a tojásos részt is, a tűzre visszateszem ugyan, míg besűrűsödik, de csak alacsony lángon, és a forráspontot újra ne érjük el!

Körtés csokitorta

A családban a nagymamám a "csokitorta-felelős", mert olyan finoman csinálja, mint senki más. 

Az idén anyukám október elejei születésnapjára egy körtés csokitortát néztem ki, el is készültem vele, igaz, csak estére, de lényeg a lényeg, másnap megkóstoltuk. És láss csodát: a krém a nagymamám-féle csokitorta krémje!! Mondanom sem kell, mindenkinek bejött az ízvilág, gyorsan el is fogyott. Szegény anya evett belőle tán a legkevesebbet. :)

Hozzávalók a tésztához:

12 dkg olvasztott vaj

3 dkg kakaópor

1 dl meleg víz

15 dkg liszt

4 dkg cukor

1 csomag sütőpor

2 csomag vaníliás cukor

1 dl tejföl

1 tojás

3 puha körte

Hozzávalók a csokikrémhez:

15 dkg vaj

15 dkg porcukor

1 dl joghurt

4 dkg kakaópor

Egy kisebb tortaformát kivajazunk, kilisztezünk. Simára keverjük az olvasztott vajat, a kakaóport, és a meleg vizet. Egy másik tálban összekeverjük a lisztet, a sütőport, a cukrot és a vaníliás cukrot, hozzávegyítjük a kakaós egyveleghez, majd hozzáadjuk a tejfölt és a tojást. A masszát a tortaformába öntjük, és belenyomkodjuk a (meghámozott) körte cikkelyeket, vagy darabokat. Előmelegített sütőben (légkeverés, 150 fok) kb. 40 percig sütjük. Tűpróbával ellenőrizzük. Hagyjuk kihűlni. 

A csokikrémhez a hozzávalókat egy lábasban összeolvasztjuk (csak a míg a vaj fel nem olvad, utána már nem kell melegítgetni). Néha megkevergetve kihűtjük, és a torta tetejére kenjük. Tetszés szerint lehet díszíteni.
(Forrás: Nők Lapja Konyha, 2010/9)

Zabpelyhes szilvalekváros tallérok

Nos, az úgy kezdődött, hogy kaptam a férjem szüleitől egy jókora üveg házi szilvalekvárt. A rákövetkező hétvégére pedig kirándulást terveztünk - ennek régi családi hagyomány szerint (gépes-tészta, mézes, sajtos rúd és társai :)) elengedhetetlen kelléke a hátizsákba kiporciózható és az erdőben elővehető sütemény :). Nem mintha éhesek lennénk az erdőben vagy bármikor, mert általában túlzásba visszük az élelmezés-ügyi előkészületeket, de akkor is van valami meghatározhatatlan szépsége annak, amikor a gondosan megsütött falatokat az ember fia vagy lánya az otthonától távol a kezébe veszi. :) Szóval a lekvár adta az ihletet, a Nők Lapja Konyha (2010/9) pedig egy remek őszi receptet.

Hozzávalók:

30 dkg liszt

20 dkg puha vaj

15 dkg barna cukor

2 tojás

10 dkg zabpehely

fél zacskó sütőpor

fél citrom reszelt héja

csipet őrölt fahéj

Az összeragasztáshoz: szilvalekvár

Egy evőkanálnyi vajon egy serpenyőben megpirítjuk a zabpelyhet, majd félretesszük kihűlni. 

Előmelegítjük a sütőt 160 fokra (légkeverés!).

A maradék vajat a cukorral, kézimixerrel habosra keverjük, a tojást hozzáadjuk, és tovább keverjük. 

Összevegyítjük egy másik tálban a zabpelyhet, a lisztet, a sütőport, a fahéjat és a citromhéjat, és a vajas-cukros-tojásos egyvelegbe forgatjuk. A masszából lisztes kézzel golyókat formázunk, és sütőpapírral fedett sütőlemezen korongokká lapogatjuk őket. Hagyjunk köztük némi rést, mert nőni fognak. Aranybarnára sütjük őket (kb. 20 perc volt), és szilvalekvárral a talpuknál összeragasztjuk.

Vaníliás kalács

Nem akarok senkit riogatni, de vészesen közelednek a hideg, sötét téli esték és reggelek... Ha valami kimozdíthatja az embert ilyenkor a letargikus egykedvűségből - a tejszínhabos kakaón kívül, persze -, az egy fenomenális kalács. És higgyétek el, nem kell ahhoz péknek lenni, hogy sikerüljön. Hajrá!

Hozzávalók:
2,5 dkg élesztő
1 evőkanál cukor
1 dl langyos tej
40 dkg finomliszt
20 dkg rétesliszt
2 dl langyos tej
0,8 dl olivaolaj
2 evőkanál cukor
1 tojás
1 tojás sárgája
A töltelékhez: 5 dkg olvasztott vaj, 1 tasak vaníliás cukor, 2 teáskanál vanília aroma
A kenéshez: 1 tojás

A kétféle lisztet egy tálban összekeverjük, közepébe mélyedést készítünk, beleöntjük a langyos tejet, belemorzsoljuk az élesztőt és rászórjuk a cukrot. Várunk, amíg habosra felfut az élesztő. Ezt követően az olaj kivételével hozzáadjuk a többi hozzávalót, és a kézimixer dagasztókarjával kb. 10 percen át dagasztjuk. Végül hozzáöntjük apránként az olajat is, és még 10 percig dagasztjuk, amíg össze nem áll a tészta. Meleg helyen kb. 3/4 órán át kelesztjük, egy konyharuhával lefedve. 

A megkelt kalácstésztát három részre osztjuk, a részeket egyenként kinyújtjuk, megkenjük a vaníliás olvasztott vajjal, és feltekerjük őket, mint a beiglit. A három feltekert rudat pedig megfonjuk, és sütőpapírral bélelt kalácssütő edénybe helyezzük (nekem ez jobb híján egy jénai), a maradék vaníliás vajat a résekbe csorgatjuk. Addig kelesztjük, amíg szép nagy duci kalácsot nem kapunk (nem szabad túl-keleszteni sem!). Megkenjük egy felvert tojással, és 160 fokra (légkeverés) előmelegített sütőben 50 percen át sütjük.