Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2012. május 24., csütörtök

Még mindig






 Már többé nem találkozunk; 
még vissza-visszatérek hozzád gondolatban
 - bár mások előtt rólad nem beszélek: 
ott élsz minden kimondott szavamban.
 Bennem élsz mert feloldódtál 
dacos testem idegszövetében, 
és minden percben újra perbe foglak 
és minden percben visszahódít énem. 
Próbáltalak már másban felfedezni - 
van úgy hogy néha csal a szem - 
nem élhetsz másban, 
sehol senki 
nem tud 
meghamisítani nekem.
 Kereslek mégis minden nőben, 
kutatlak térben és időben
 reménytelenül 

Lackner László

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése