Sokszor érzem úgy, mindig bennem éltél.
Találkozásunk csak felismerés
anyagi formába öntött
tükröd
leképezve elképzelt valód.
Megrepedt lék melletti jég…
mindig akartam láthatatlan szárnyakkal
álmatlan árnyakkal telt szobában
megtervezni a holnapot.
Vannak kérdéseim, nem csak szavakból.
Elhallgatott érzések gyűleme kelt
érthetetlen visszhangot ha ezer
szemével hunyorog
az elalvás előtti félkész állapot,
mikor testetlenné válik a valóság,
mikor átláthatóvá
válik az anyag és gondolat közti kapocs.
Közös halmazban kavarog
a lehetetlen
és a majdnem
és már átalakul a rossz
- szükségszerű a káosz -
a manipuláció elkerülhetetlen.
Áthatolhatatlanná lett
a téged ölelő magány.
Saját vetítővásznon
figyeled saját álmod
és nem engeded
magad mellé szívem.
Átmelegítenélek ha lenne még
maradék
parázs.
Szomorú vagyok pedig nincs okom
egyenletes lusta napok
fekszenek mellemre csorgatva nyálat
a tegnapnak, talán az elmúlásnak,
lassan fonnyadó bőrömbe eresztve karmait
valami furcsa apátia ízei
sejlenek az esti jóéjt csókok után.
Nem emlékszem mikor haraptál
nyakamba először.
De tudom, azóta is véremből
táplálod végnélküli lelkesedésed
eltiporni a felém araszoló
boldogságot.
Megértem, ez valami ősi ösztön.
Uralkodni mindenek felett, közöny-
telített félnapokon rágni csontomról
még vérző húsom
és el is ismétled közben többször:
mindent megteszel értem, hiába köszön
vissza nyáladzó szavakból utálatom
lábad előtt fekve önként szolgáltatom
be utolsó boldog percem…
Hétköznapi hőst álmodok, aki megment
majd ha eljön az ideje.
Félénken figyelem
az ablak mögött élő világot.
Csak egy kicsit ember szeretnék lenni!
Brada Ági
Nagyon szép verseket olvastam most is nálad kedves Ernest.
VálaszTörlésNéha elszoktam csenni belőle és a netfotóidból is. Remélem nem haragszol érte:)
Szeretettel.Magdi
Minden fotó elcsenhető:))) Én is a nettről szerzem,gyönyörű fotók! Örvendek,hogy erre jártál!
VálaszTörlés