Error- 44!

Gondolom ilyenkor némi érzelmet illenék érezni. Nem megy. Semmit sem érzek. Nincs szomorúság és öröm se bennem. Ez is csak egy átlagos hétköznap...
-gyerekeknek suli, vasalnom is kellene mondjuk ezt több mint valószínű, hogy más napra áttolom  viszont valamit főzni is illenék, na meg sütni. Illetve nem is valamit, mert rém rendes családom, mára konkrét igényekkel állt elő. Megrendelésük, ünnepinek éppen nem nevezhető, nekem meg gyakorlatilag, teljesen mindegy, hogy mit főzök. Lehetséges, hogy kissé elkényeztettem őket az utóbbi időben konkrétan:mióta megtanultam sütni,  nem érik be holmi cukrászdában készült, csili-vili tortával...
-nekik az enyém kell, még ma is.
;)

Mai biggyesztés, amolyan Anikósan:
-tökfőzelék- fasírttal
-csokoládés pöfeteg, vagy brownie, még nem tudom, hogy melyikhez lesz kedvem...
Csak semmi cicó!

A mai napom, egyébként már tegnap bearanyozták a lányok. Annak ellenére, hogy a színe bronzosra sikeredett. Sok kép készült, két fasírt sütése közben muszáj lesz feltöltenem és megmutatnom...
-hát persze, hogy a kosárról lesz benne szó!

Tegnap...

tortát kellett volna sütnöm. Nem is akármilyet, hanem születésnapit. Erre volt leadva a megrendelés.
Igen ám csak, hogy délelőtt egy kissé kifutottam az időből, vagy úgy is mondhatnám, hogy szabadságoltam egy fél napra magam...
-mert egy kis kényeztetés nekem is jár. Gondoltam a kieső munkaidőt sokszorosan kell majd ledolgoznom, tehát minden-mindegy alapon, a délutánt is ellógtam.
Egyszer ezt én is megtehetem.
Miközben Gáborommal szépen, kényelmesen vásárolgattunk, akkor már azt is tudtam, hogy a tortasütés elmarad. Semmi kedvem nem volt belekezdeni, pepecselni, ráadásul tudtam azt, hogy megrendelőimnek megfelelően tálalva,  tökéletesen jó lesz a "b" variáció is...
-elvégre ez az Én napom, úgy lesz minden, ahogy akarom.

forrás:
Mivel a lányok késő este, hat után jöttek haza, addig megengedhettem magamnak azt a luxust, hogy ha nem is fényes nappal, de még sötétedés előtt pezsgőt bontsak. Ja, és igyak is, ha már egyszer fel van bontva...
-tudom, tudom, magam vállaltam az ökör szerepét.
A sofőr nem ivott, neki időre kellet mennie a csajokért.

Hazaérve,  nagyon meglepődtek hercegnőim, hogy milyen ajándékokat kaptak, kaptam a születésnapomra mert ma is, mint mindig, csak rájuk gondoltam vásárlási célzattal.
Így kapódott születésnapomra, két hullahopp karika pink és mégpinkebb no meg két ugrálókötél is.
Azt hiszem, szerencsés alkat vagyok, így hála semmi szükségem nincs rájuk, mint azokra a dolgokra sem, amiket ilyen alkalmakkor kapni szoktak az ünnepeltek.
Szerintem mindenem megvan ami kell a tökéletes boldogsághoz, így nem hoz lázba egy újabb parfüm, telefon, maradok a hagyományos, nyomógombos butánál és még kitudja mi minden, amit ha muszáj, úgy is meg kell vennem, vagy megkapom. Na persze el is rugaszkodhatok a valóságtól, mert egy ránctalan bőr, egy feszes cici, vagy egy apró kavicsokkal kirakott, nagyon fényes gyűrű engem is lázba hozna, biztosan megkísértene, ha nem a családi költségvetésből menne...
-de, akkor nem lennék az,- aki vagyok.
Megdolgoztam a ráncaimért, vagy mások dolgoztak meg érte, szültem két gyereket, rengeteget sütök, főzök, mosogatok, végzem a háziasszonyok dolgát, ékszert nagyon ritkán hordok.

Így talán érthető, hogy ezen a napon is inkább AZok kapott, és azt, amire vágyott...
-számomra pedig, a csillogó szemek látványa a két mosolygós pofin volt az igazi ajándék.

Saját készítésű tortám, ha nem is volt, volt helyette parfétorta. Legalább olyan finom volt mint a Pavlova, és még mára is maradt, amit a másikról már nem mondhatnék el!

Szeretném itt is megköszönni hogy ezen a napon milyen sokan gondoltatok rám, ilyen-olyan formában. Teljesen meghatottatok, mert ennyi kedves köszöntésre igazán nem számítottam, gondolom ezért is merült már délelőtt le a telefonom. A facebook viszont működött!
:)

Köszönöm!

Születésnaposunk

volt a hét-közepén, akit próbáltunk  a magunk módján kényeztetni, apróságokkal meglepni...
-ami, végül sikerült is!

Vacsorához egyedül teríttettek, saját elképzelésük szerint a lányok.
A végeredmény elég tetszetős lett...

A torta sem maradhatott ki, ami idén  a megszokottól eltérően ilyen lett.

Ezekről pedig hamarosan beszámolok...

Tüdértorták

És tényleg!

Tündértorta, tündéreknek. Mert mi sem természetesebb mint, hogy Zsófi és Luca születésnapja alkalmából, ilyen gyönyörűségek készültek.
Már elég régen szemezgetek ezekkel a pillangókkal, de így az ősz közepén, ráadásul Márton napkor, lássuk be nem a legaktuálisabb díszítő elem, születésnapi torták dekorálásaként.
Mellesleg elkövettem azt a hibát is, miközben torta receptek után kutattam a neten, hogy megmutattam a lányoknak, ezeket a szépséges pillangókat...
-ahonnan, már nem volt visszaút, meg kellett ígérnem, hogy a tortájukon is ilyenek lesznek.
Fejben megvolt, nagyon egyszerűnek tűnt az elkészítése, biztosra vettem, hogy nekem is sikerülni fog.

A labda feldobva, mert az addig rendben, hogy megvan a dekoráció, de -mire fogom rátenni- milyen lesz az alap. Bevallom ennek kitalálása volt számomra akkor azt hittem a legnehezebb feladat. Megtalálni a tökéletes receptet. Napokig tartó agyalás után arra a következtetésre jutottam, hogy a barátnőm répatortáját muffinosítom.
Majd miután a receptet megkaptam, jött a bizonytalanság azokkal a fránya mértékegységekkel.
Először is, számomra sokkal pontosabb, ha mértékegységek nem csészébe, decibe vannak megadva, hanem a megszokott jó kis dekába. És, bár milló répatorta recept kering napjainkban a világhálón, esküdözve a legtutibbra, végül számomra mégis Szepy tortája lett a nyertes.
Receptjei megbízhatók, garantáltan biztos a siker. Szepytől ezt a répatortát készítettem el, bár először akadt nekem is némi fenntartásom az olaj arányával kapcsolatban, majd miután a kommenteket is végigolvastam, másnap bele is vágtam.
Na, de ennyire nem rohanok előre az időben, mert először a lepkeszárnyakat kezdtem el, szerencsére még péntek este.
Talán legszebben úgy fogalmazhatnám meg az első tíz pár szárny legyártását, hogy nem vállalnám teljesítmény és esztétika szerint, aminek az ünnepeltek örültek másnap legjobban.
Pláne, hogy reggeli előtt fogyaszthatták a selejteket.

Még jó, hogy Tücsök Bogár felhívta a figyelmet az esetleges elszőkésedésre, gondoltam, ha már lúd, akkor legyen kövér, azaz platina szőkére váltottam és összesen 80! pár szárnnyal készültem.

 itt látszik is, hogy mennyire

Nem adtam fel, kitartóan folytattam a lepkeszárnyak készítését, és láss csodát, egyre szebbekre sikeredtek.
Igaz, mire eljutottam a tökéletesekig, elhasználtam 1 tasak Dr Oetker tortabevonót, amjd miután kifogytam a felhalmozott itthoni készletemből, Belbake (LIDL) váltottam.
Ez utóbbi sokkal jobban bejött, mert egy melegítés mellett kényelmesen elkészült 10 szárny is...

Mondjuk az eredeti receptben igazi csokoládét kellett volna felolvasztanom, de ennyi kockázat számomra még bőven belefért.

  
Visszatérve a répatortához.
Igaz, először 1 adagot készítettünk elő, mert ugye puding muffin próbája az evés és muszáj volt letesztelni...
-majd,-mind a 27 darabot, -mert ennyi lett belőle.
Nem. Nem mi ettük meg, ebből még vendégségbe is vittünk, feldíszítve, szépen, úgy ahogy kell.
Az egész szombat délelőttömet sütéssel töltöttem, nem csoda mire megsült a 4 adag, több mint 100 isteni finom muffin.
Bátran próbáljátok ki amennyiben még nincs bevált receptetek, ha meg van, akkor azért, mert egyszerűen kihagyhatatlan...

Ma reggelem, ismételten hajnali keléssel kezdődött, mert nem szerettem volna a véletlenre bízni lepkéinket.
Picit tartottam attól, hogy önálló életre kelnek és reggelre megadják magukat, ráadásul ennyi a hűtőbe se fért volna be, még ha csak egy éjszakáról is lett volna szó.
Így reggelre hagytam ezt az aprócska feladatot...
A szárnyakat egyébként, valóban meg kellett támasztani, amit csoki helyett, szintén a cukorszirupból készített tallérokkal tettem.

Tündértortáinknak nagy sikere volt, az iskola aulájában, enyhe lincshangulat kezdett látványukra kialakulni.
:)
Azt meg, hogy a gyerekek répatortát ettek, ráérnek majd utólag is megtudni. 

Nagyon várom a délutánt, pontosabban a tündérbeszámolót...

Már 7 éve...

-a legjobb barátnő tulajdonképpen egy testvér, akit az élet adott neked!

Csodás nap a mai, csak úgy, mint 7 éve...

Boldog születésnapot lányok!

Buli hangulat

Szombaton, szűk baráti körben ünnepeltük Gábor születésnapját.
Nekem (mint mindig) most is a sütés,-főzés megszervezése, logisztikai előkészítése jutott, ami lássuk be egy átlag konyhai felszereltséggel rendelkező háziasszonynak nem egyszerű feladat, ha a vendégek alaplétszáma megegyezik az ünnepelt életkorával...
A menü összeállítását igyekeztem a lehető legkevesebb munkával (már ha ilyen létezik) kitalálni, ami ennyi ember ízlésének is megfelel és tálaláskor sincs vele sok macera...
Választásom így esett a (babgulyás, marhapörkölt, töltött-káposzta) jellegzetesen magyaros egytál ételekre, amihez a kockás abroszok helyett a szalvétákba próbáltam belecsempészni a mulatós, de alkalomhoz illő ünnepi hangulatot.
A sós és az édes rágcsálnivalók se hiányozhattak természetesen az asztalokról amik elkészítésével valahogy sokkal több idő elment mint azt előre terveztem, és nagyon azt se bántam, hogy a Pavlova tortára is hagytam magamnak bőven időt, mert a kisegerek (Zsófi és Luca) folyamatosan megdézsmálták a már kisült sütemény készletet...
Örömmel töltött el a sütés főzés, mert tudtam, Gábornak is sokat jelent, hogy barátait hazai pályán, a jól ismert környezetbe köszöntheti, bár döntésem józanságát sokan megkérdőjelezték, mikor megtudták a vendégek létszámát.
-igaz, bármelyik étterembe ellehetett volna menni és lehetett volna egy jót mulatni, esetleg enni, inni, de annak nem lett volna meg az az "intim"hangulata, mint így a négy fal között...
Mégis csak egy kerek évfordulót ünnepeltünk, így megengedhettük magunknak azt a luxust, hogy rendezvényszervező céggel hozatjuk ki az asztalokat, székeket és mindenféle kelléket
(ami egyébként sokkal kevesebb összegbe került mint azt gondoltam volna) ráadásul még a mosogatástól is megkíméltem magamat...
Szombaton délelőtt így még arra is jutott időm, hogy a boríték formára előre meghajtogatott szalvéták ne maradjanak üresen, így mindenki találhatott magának benne egy -egy kedves (vicces) üzenetet, amit az étkezés megkezdése előtt közösen olvastunk fel megalapozva ezzel az est hangulatát...
A díszítés, terítés is a mi feladatunk volt, de azt hiszem a végeredményen látszik, hogy beleadtunk apait -anyait hogy az estét mindenki számára felejthetetlenné tegyük...

gondolom nem nehéz kitalálni, milyen zenére táncoltunk (közkívánatra) többször is kifulladásig...
:)
cipőcsere után...
na most kiderül, hogy ki nálunk a papucs?

(nem) csak egy tánc volt...

50

Nézőpont kérdése, hogy ezt a számot milyennek ítéljük meg.
A mi esetünkben ez a szám a tegnapi születésnaposunk életkorát jelentette, aki soha nem titkolta, nem esett depresszióba, büszkén viseli az évek múlását.
A tegnapi napunk Gáborról szólt, Ő volt a mi szülinaposunk.
A lányokkal már a múlthéten nagyszabású terveket szövögettünk arról, hogy milyen földi jóval kényeztetjük majd apjukat a nagy napon...
Édesek voltak ahogy nevetgélve mondogatták a tejbe- vajba fürösztést, miközben szentül megvoltak győződve a tejtermékek használatáról, amibe a macskákat is beszerették volna vonni mint fő-érintetteket, szakértőket...
Miközben azon törtem a fejemet, hogy milyen sk ajándékkal lephetnénk meg apjukat, a lányok fejéből a legkézenfekvőbb ötlet pattant ki, hogy rajzolnak és írnak is neki...
Így készültek el a "képeslapok" amire még írni nem tudó lányaim másolták, rajzolgatták a néha ugyancsak kacifántosra sikeredett betűket.
Szívüket lelküket beleadták a munkába és ha néha, egy -egy betűt ki is hagytak, attól még bájosabbá és még egyedibbé varázsolták az apjuk számára.
Tegnap reggel sok puszival és kedves ajándékukkal lepték meg ébredező apjukat, akinek ilyen remek kezdéssel indult A NAGY NAP!
Nekem pár héttel ezelőtt, még voltak elképzeléseim arról, hogy kettesben, rengeteg meglepetéssel fűszerezve miképp tölthetnénk el ezt a napot, de a lányok immáron harmadik hete tartó betegsége ezt most nem tette lehetővé.(hamarosan pótolni fogjuk)
Több tucatnyi telefonhívással is köszöntöttük az ünnepeltet a nap különböző időszakában, amiben kórusban, vagy külön-külön, esetleg néha csak egy jó zenével sikerült még-több mosolyt-csalni az arcára...


Igaz, hogy a munka jó pár órára elszólította az ünnepeltet (ez van, ha az ember szabadúszó) így csak az esti órákra jutott a felejthetetlen kényeztetés, zene, móka, tánc amit hétvégén egy nagyszabású születésnapi partival teszünk még emlékezetesebbé, ha lehet még fokozni a tegnapi napot!

Ha már a zenénél tartok akkor mindenképpen meg kell említenem a Mi zenénket (biztos mindenkinek van egy ilyen a tarsolyában) ami oly sokszor hangzott fel a tegnapi napon, és ha az évfordulókról írok, akkor most időszerű majd 1 éves blogom névadójáról is fellebbenteni a fátylat.
Cosa sei...
Nem mai zene az biztos, de néha olyan jólesik egy kicsit nosztalgiázni, mint ahogy most is...
Mondtam már, hogy szeretem az ötvenes férfiakat, illetve azokból is eggyet!
:)
Isten éltessen erőben, egészségben még nagyon sokáig drága Gáborom!

Három nap és három éjjel 2.rész

Izgatottan készültem erre a nagy napra.
Utólag úgy gondolom, hogy nem kellett volna ennyire túlfeszítenem magam, kapkodnom, idegeskednem, akkor is jó buli lett volna...
Ez a születésnap attól volt különleges, hogy a barátnőkön, ovistársakon kívül, az óvónénik is a meghívottak között voltak (munkaidőn kívül) a szülőkkel együtt.

Még talán csak pár hónaposak voltak a lányok amikor először a kezembe került az ikrek könyve, amiben a sok negatív tapasztalatot olvasva (tanulva mások hibáiból) már akkor eldöntöttem magamban, hogy én másképp fogom a lányokat kezelni, nem egynek, egyformának, függetlenül attól, hogy az ünnepeket, szülinapokat nem választhatjuk nagyon külön miattuk...

Lányokat, csak a blogba írok, mert sokkal egyszerűbb, mint minden alkalommal leírni Zsófit és Lucát, úgyis tudja mindenki, hogy csakis róluk lehet szó.
Az egyforma, vagy különböző, akár öltözködésben, akár ajándékozásban, mindig nagy fejtörést okozott, mióta kitudják véleményüket nyilvánítani...
Legtöbbször próbáljuk megtalálni a helyes középutat, (más színűt, vagy hasonlót kapnak) és csak végszükség esetén vetjük be a "közös" tulajdonviszony, esetleg egyforma alkalmazását.
Ez eddig tökéletesen működött, mondhatni bevált az első 5 éves tervünk velük kapcsolatban.

Születésnapjukon ezért törekedtünk arra, hogy kicsit más legyen mint az eddig megszokott játszóházas bulik, hiszen két különböző egyéniségről van szó.
Zsófikám a tűz, míg Luca leginkább víz...

Ezért is esett a választásunk a közeli csoki múzeumra, amiről előzetesen sokat nem tudtam, de ígéretesnek tűnő délutáni programot ajánlottak születésnapi zsúrhoz a gyerekeknek.
A második lehetőségen pedig egy percig sem gondolkoztam, mert személyesen is megtapasztalhattam a színvonalas műsort 2 hónappal ezelőtt Ágiéknál, amiről azonnal tudtam, hogy kell nekem, ha nem szeretném a házat 5 perc alatt darabjaiban látni, köszönhetően az eleven, szárnyaikat nyitogató fiúknak...

Bár, a buli után tulajdonképp a látvány semmivel se volt különb, mint egy katasztrófa sújtotta területen, azért megérte a próbálkozás...

Mivel az első programunk a csokoládéról szólt, ezért egy különleges meghívóval szerettem volna utalni az első helyszínre, amit kindertojásokba rejtettem el...
Abban csak bízni tudtam, hogy a meghívott gyerekek, miután megették a csokoládét megmutatták a szüleiknek, hogy mit találtak benne, ha már annyi időt és energiát fektettem elkészítésükbe.
(sajnos képet nem készítettem róla)

Felfokozott izgalmi állapotom annak is volt köszönhető, hogy az itthoni tortájukat a lányoknak nekem kellett elkészítenem, a megrendelők igénye szerint...
Most senki ne gondoljon valami hiper-szuper fondantos, ilyen-olyan cicomás tortára (nálunk legritkább esetben is csak a cukrászdából kerülhet az asztalra) és egyébként is a két oviba összesen 4 darabot kellett külön megvennem a T bevásárlóközpontok egyikében, mert csak számla ellenében lehet bevinni, azokat a krémes rémségeket amiken fel van tüntetve minden
(E) összetevője, és a jó ég tudja mennyi ideig képesek elállni a hűtőben...

Megrendelőim igényessége alapos kihívás elé állított, mivel nem akármilyen, hanem Barbie-s tortát vártak, hiszen eddig minden kislánynak olyat sütött az anyukája állítólag Bartos Erika könyvéből, (ami nekünk szerencsére nincs meg, és nem is lesz) és az meg egyébként se lehet, hogy nekik olyan ne legyen...
Mit tehet egy anya, ha nem tud sütni, -rögtönöz!
Fejemben megszületett a gondolat (mert nem maradhatnak torta nélkül) hogy megkeresem azokat a Barbikat, amiknek kivehető a lába és mosdatás, fésülködés, némi díszítő öltözék után "ülnek" a Pavlova tortába.
Maga az elképzelés jó volt, csak kivitelezése volt annyival nehezebb, hogy nem lehetett órákkal, esetleg egy nappal hamarabb elkészítenem, csak az alapját...
A másfél órás csokimúzeumos programból nekem csak fél óra jutott, mert a torta miatt haza kellett jönnöm, mivel semmi kedvem nem volt a vendégek előtt a konyhatündér szerepét játszani (nyakig habosan)
Mire a jókedvű társaság hazaért, addigra én már teljesen kész-voltam (minden szempontból)
Egy kicsit visszakanyarodnék még a múzeumhoz, ahová belépve szemünk, szánk tátva maradt, a pazar látványtól (igaz, azt se tudom milyennek kell lennie egy ilyen helynek, de most már legalább vannak elképzeléseim, köszönve a lányoknak)
Az előtérbe belépve csokiszökőkút fogadott minket, majd miután mindenki alaposan bemártotta, a marcipángolyócskáját, és megízlelte a finom köszöntő falatot, azután léphetett csak be Gombóc Artúr "paradicsomába"
A tárlatvezetés nem biztos, hogy mélyebb nyomot hagyott a gyerekekbe, akik nagyon elevenen viselkedtek, azt valójában nem gondolnám, hogy ilyen kevés csokoládétól extra-gyorsan felszabadult endorfinnak köszönhetően viselkedtek úgy, mint elefánt a porcelánboltban...
Mindenesetre nem volt könnyű dolga a tárlatvezetőnek (animátornak) ennyi örökmozgó gyereknek lekötni a figyelmét, akik csak akkor hallgattak el, ha valami barna színű masszából készült, szilárd, vagy folyékony anyag került a beszélőkéjükbe...
Ezen a helyen, még a csapból is csoki folyt, amivel mindenki megtölthette keksztálacskáját, hogy utána különböző dekorcukrokkal megszórva díszítse, tegye egyedivé saját készítésű csokoládéját, amit egy díszdobozba csomagolva hazavihettek.
Volt marcipán gyurmázás és (forró) meleg csokiivás, talán csak a lyukas-csokoládé hiányzott, aznap az életükből.
Azon nem lepődtem meg ennyi édesség hallatán, hogy itthon, az előzetesen asztalokra kikészített sós-magos házi linzerek, egy pillanat alatt eltűntek, miután az aprónép, és a hangzavar elözönlötte a házat.
Szerencsére nem jutott sok idejük energiájukat egymáson levezetni, és mielőtt a kiscicákba is nagyobb kárt tettek volna, megjelent Zsuzsmó bohóc, aki személyes varázsával, mázsányi súlyt vett le a vállamról, hogy a gyerekeket szórakoztassa.
Elméletileg ez lett volna az az időszak amikor nyugodtan leülve, kényelmesen beszélgetve tölthettünk volna egy órácskát, de a lenyűgöző műsor, nem csak a gyerekeket, hanem a szülőket és az óvónéniket is ámulatba ejtette...
Szándékomtól nem tágítva, lassan elértem a kívánt célomat és az asztalra hordhattam az "ünnepi menüt" ami osztatlan sikert aratott, hiszen a szívem is beletettem (na jó, azt pont nem) de zsíros-kenyér libamájjal,(lila-hagymával) és a tejfölös-kapros zúzaleves, már évek óta a Márton-napi családi hagyományainkhoz tartozik, mióta a lányok megszülettek.

Nekem ezután nagyon gördülékenynek tűnt minden, (de az is lehet, hogy csak az elfogyasztott Bacardi tett lazábbá) így végre időm jutott mindenkivel pár percre szóba-elegyedni...

A gyerekek körében a tortázás is nagy siker volt az elfújhatatlan gyertyák mellett, amit végül közös erővel sikerült csak "megoldaniuk"
Az ajándékok átadását direkt későbbre halasztottam, mert ezzel is időt szerettem volna nyerni a teljes káosztól, ami utána azonnal be is következett...

Ez az óvodai buli olyan jól sikeredett, hogy az utolsó vendégek is csak este 11 után szedték össze a bőgő gyerekeket, akik szívesebben maradtak volna még nálunk éjszakára is...
Nekünk se volt könnyű dolgunk a saját gyerkőceinkkel, mert az újdonsült játékhegytől nehéz volt elszakadniuk, de némi vigaszt jelentett számukra, hogy a születésnapi ünnepség folytatódik másnap a kereszt-szüleikkel, barátokkal, tortákkal és ajándékokkal...

"kemény legények"