A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sótégla. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sótégla. Összes bejegyzés megjelenítése
2010. június 9., szerda
Hétvégi vegyes ( de nem felvágott )
csalódottak
Köszönjük, csak nézelődünk!
Szégyenszemre!
milyen finom is volt a házi bodzaszörp amivel szomjunkat olthattuk
Nehezen megy mostanában a blog írás, rengeteg elmaradásom van (magammal szemben)
Elmúlt napjaimat leginkább az utazásunk előkészítése tölti ki.
Ez a post a múlthét végi eseményeket foglalná magába, amikor is a Nemzeti vágtára látogattunk ki engedve a gyerekek kérésének,
-mert szeretik a lovakat
-mert a rossz-idő ellenére tavaly is kint voltunk
-mert olyan jól éreztük magunkat
Az idei látogatásunk vágta szerűre sikeredett, ugyanis utazással, séta és ebéddel együtt összesen talán valamivel több mint két órát töltöttünk a Hősök terénél...
Nem tudom az okát, hogy az idei Nemzeti vágtát miért sikerült színvonal alá süllyeszteni a rendezőknek, szervezőknek...
A lovakat és magát a "versenyt" a legnagyobb jóindulattal se láttuk, hiába voltak kivetítők kihelyezve, nem tv-n keresztül szerettük volna nézni.
Tavaly esélyt adtak a "tömegnek" és a pálya belső részéről is lehetett nézni a lovak vágtáját, míg idén csak azoknak lehetett benne részük akik megvették a horror árban lévő VIP jegyeket (gyerekeknek120 cm alatt féláron!!!) vagy órákig préselődtek a felállított kordonhoz, hogy az egyébként is tikkasztó melegbe egymás nyakába lihegjenek...
Arany árba árultak mindent, amire számítottam is, de az, azért nagyon meglepett, hogy a legkisebb nyalóka (amit egyébként se veszünk meg a gyerekeknek) 500 Ft-ba került !
Ebből jövőre mi már köszönjük szépen, de nem kérünk!!!
Egy pár alkalommal felcsillant a szemem, amikor a látott dolgok valamelyikéről az általam olvasott bloggerek jutottak eszembe...
Ezt a képet Áginak készítettem!
:)
Erről pedig Vivien jutott az eszembe, be is gyűjtöttünk pár szórólapot, reklámanyagot!
:)
Vasárnapunk ettől jóval kellemesebben telt, ugyanis egy kis grillezés keretében összeültünk, hogy megbeszéljük az utazás részleteit.
Beszélgetésünk akár a bábeli zűrzavar.
Próbáltuk túlharsogni a sziporkázó gyerekhadat, amire a 6 gyerkőc természetesen rákontrázott.
Néha olyan érzésem volt, hogy titokba megbújt nálunk egy óvodányi gyerek sereg, mert látni nem, csak hallani véltem hangjukat.
:)
Míg a húsok sültek, addig a gyerekek sporthorgászattal múlatták az időt.
(és az apukák se unatkoztak)
repül a-repül a...
Barátainkat egy kisebb gasztro- tesz alá vetettük.
Kísérleteztünk, de nem nyulakon.
Készültek, hagyományos (pácolt) módon húsok, mert azt azért mégse szeretetem volna, hogy éhen maradjunk a tervezett sütési eljárás sikertelensége miatt...
"védőruhában"
Amiből "presztízskérdést csináltam" a himalájai sótéglán sült csirkemell és máj sütését próbáltuk ki.
A társaság többsége próbált egy kis nyomást gyakorolni rám, hogy túl vastag a hús és nem fog átsülni (soha), de én nem hagytam befolyásolni magam és mentem a saját fejem után, amiben csak Ágitól kaptam megerősítést abban hogy akár még jó is sülhet ki belőle!
"munka" közben
Az első himalájai sótéglán sült csirkemell belül szaftos, és nagyon finom sós lett a májakkal együtt.
Talán nem veszi senki fenyegetésnek, ha ennyit írok
- lesz ennek még folytatása!
Hab a tortán mert, hogy az is volt amit Ági sütött és még meleg volt amikor hozta az
isteni finom browniet, nem győztük szeletelni olyan sikert aratott vele...
Másnap nálunk is mert Luca a kis mohó állítólag 3 nagy szeletet is benyomott belőle, jó sok tejszínhabbal, amivel alaposan elcsapta a gyomrát, de így nyer egy plusz napot amit kettesben együtt-tölthettünk.
:)
Mi felnőttek pedig, azokat a közösen töltött napokat várjuk amit egy mesés környezetben a szomszédos országban fogunk eltölteni.
Most kivételesen szeretnék már egy héttel idősebb lenni!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)