Adventi naptár/ak

Még időben sikerült elkészítenem, illetve, hogy egészen pontos legyek, befejeznem, a  hőn vágyott, szorzótáblás adventi naptárt. Magamtól egészen biztosan nem jutott volna, még csak hasonló sem az eszembe, éppen eleget nyúzom lányaimat a tanulással nap, mint nap. Nem akartam még itthon is, iskolásat játszani...
Mindenesetre, Luca ezzel a kérésével, alaposan feladta a leckét. Napokig azon agyaltam, miként tudnám úgy kivitelezni, hogy az a megrendelőim igényének is, és a karácsonyi elvárásoknak is megfeleljen. Múlt szombaton azonban belevetettem magam az alapanyagok beszerzésébe, úgy, hogy valójában még konkrét elképzelésem se volt a végkifejletről. Mindenesetre, biztos ami biztos alapon, vettem két* hatalmas zöld kartont**, meg mindenféle matricákat***. Majd csak kisül belőlük valami...

Zsófi és Luca, napi váltásban fogja, hol a csillagokat felragasztani a fenyőre, hol a számolás végeredményét  beírni a helyes mezőbe.
A fa jobb és bal oldalról, pedig tetszésük szerint választhatnak, ki-ki a saját kiválasztott részéről, az ajándékos-dobozokat imitáló cetlik közül.

Kompetencia alapú adventi naptárunk, végül ilyen lett.

*Azért vettem kettőt, mert két gyerekhez kettő dukál. Nem szeretem, illetve amikor csak tehetem, kerülöm a közösködést, és nem ikerként kezelem őket. Az már más dolog, hogy a végeredmény teljesen más lett, mint képzeltem. Szerencsémre, vita se kerekedett belőle, mint ez a legtöbb esetben ilyenkor előszokott fordulni.

**Eredetileg nem ilyet képzeltem, de csak ezt lehetett az adott pillanatban és boltban kapni, ami akkor egyébként nagyon elkeserített. Később a munkák során viszont alaposan megkönnyítette a dolgom, a "láthatatlan" csíkozás, a táblafestésben.
*** A rengeteg karácsonyi matrica közül, az aranylón csillogó-csillagok lettek végül a szerencsés befutók.

 Szerintem egészen pofás lett a naptár, bár az is igaz, ha nem lennék ilyen lusta és elmennék végre a szemészetre, talán fokozhattam volna.
Kiindulásnak szerintem jól jöhet az alós szülőknek.
;) 
Nekünk, meg már csak a megfelelő helyet kell megtalálnunk, a két cseppet sem aprócska méretű naptárnak. Igaz, addig van még két napunk!

Ti, hogy álltok az adventi naptárakkal, készen megveszitek, vagy magatok készítitek el a csemetéknek?

Túlélés...

Először is azzal szeretném kezdeni, hogy szerencsésen túléltük a lányok születésnapi buliját. Nem volt egyszerű történet, már maga a rákészülés sem a 20 gyerekre, de a regenerálódásunkhoz is szükséges volt pár nap...
Egyébként fantasztikus buli volt, rengeteget nevettünk, nagyon jófejek voltak a gyerkőcök és csak 4 poharam bánta.
Nem! Nem voltam olyan felelőtlen, hogy üvegpohárból itassam őket, ezek a játékok kellékei lettek volna, amik idő előtt leamortizálódtak. Teljesen otthonosan éreztem egyébként magam a bulin, vagy felmostam, vagy porszívóztam.  Rengeteg játékkal készültem, mert biztosra szerettem volna menni, hogy tombolás-mentesen megússzuk az estét. A játékos feladatokhoz előre kikészítettem mindent, hogy ezzel már akkor ne kelljen foglalkozni, ne legyen idejük a rendbontásra. Így, már csak a buli végén vettem észre, miután mindenki elment, hogy a földön, szanaszéjjel hevernek az üres sörös-dobozok. -Na, gondoltam is magamban, hogy a vendéggyerekek most voltak nálunk először és utoljára, mert a szülőknek biztosan megvan a véleményük rólunk, mivel múlattuk az időt...
-pedig csak a játékokhoz kellettek volna, amire időhiányában már nem kerülhetett sor.
Rengeteg fénykép is készült, amit most kivételesen nem én készítettem, hanem profi szakemberre bíztam. Mondjuk így könnyebb volt, mert családban marad, és a fényképek is jobbak.
Majd mutatok pár fotót az önfeledt pillanatokról, amikor már nálam lesznek a képek!

Szóval, most, hogy már elméletileg kipihentem magamat, belecsaptam a lecsóba. Elkezdtem az adventi készülődést. Lassan de biztosan haladnék is, ha nem találnék ki újabb, és újabb dekorációt, festést, némi-nemű átalakítást,  meglévő dísztárgyainkon. Az adventi naptárakra is ki kellene találni valamit, mert a gurigásat nagyon unom, pedig az jött be eddig nekem a legjobban. Pont ma reggel teljes kétségbeesésemben kérdeztem a lányokat, hogy idén milyet szeretnének. Nagyon meglepett, hogy egyáltalán válaszoltak, pontosabban Luca válaszolt, és még ötletet is adott. Most kezdték el a szorzótábla tanulását, tehát a lelkesedés adott, így kívánságára, szorzótáblás adventi naptárakat gyárthatok. Szegénykék, pedig ez nekem biztosan nem jutott volna eszembe. Elég idő az is amit matematikával foglalkozunk, hát még a reggelünket is ezzel kezdjük majd?
Mindenesetre számolni jó...
-visszaszámolni, és karácsonyig!

 

Nekünk 8!

Pontosabban: 2x8=8
-nálunk a mai napon, a kiskorúak által betöltött évek száma.

 Zsófi

és Luca

Ezek a legfrissebb képek lányaimról, ami tegnap készült, de az biztos, hogy ma is lesz folytatása, sőt hétvégén is, ugyanis akkor tartjuk meg a zsúrt.

Boldog 8. születésnapot Zsófiánk!
Boldog 8. születésnapot Lucánk!

Idő, idő, szabadidő...

Bevallom, nem hiányzik az internet, van is miatta elég lelkiismeret-furdalásom. Pontosabban a blogolás hiánya miatt. Te jó ég, már 3 hete nem írtam egy mukkot sem? Beszámolnivalóból lenne bőven, csak időm nem. A hiba egészen biztosan bennem van, mert lehet, hogy az időbeosztásomon kellene változtatnom, vagy a mostanában nyakamba-szakadt, munka mennyiségén... -mindenesetre, ez a kialakult helyzeten, már mit sem változtat. Nem tudom visszahozni a kihagyott időt. Még bő egy hetet adtam magamnak a hallgatáshoz, aztán legjobb reményeim szerint, ha nem is ott folytatom ahol abbahagytam, de rendszeresebbé teszem a posztjaimat. Napi beszámolók ezután sem lesznek, egyszerűen, alkalmatlan vagyok rá.
Egyébként minden rendben, csak a napok lehetnének kicsit hosszabbak. Több-minden férne bele...
-és, nem ennyi.
Idő, amiből mindannyiunknak kevés van...