A karanténban töltött tavaszi szünet után a pünkösdi hétvégét is itthon töltjük. Hello calici!*


____________________________
*Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a kölök egész olcsón megúszta - csak a legjobb barátja szülinapjáról maradt le.

Na, hát ma hajnalban jött egy üzenet az oltatlan játékostól, hogy ő ma nem tudja vállalni (wtf?) a kávézást, de az otthonában* szívesen lát bennünket. Ötből három embernek ez nem működik - nekem mondjuk azért sem, mert a két gyerek két különböző foglalkozáson van ma este, férjből meg csak egy van, ugye.
Meg egyébként is.
Tököm az ilyen barátságokba.

______________________________

*Ami nem a városban van. 

Borzasztó nehezen viselem az ilyen én csak kint kávézhatok, vagy olyan helyre menjünk, ahova nem kell a kártya típusú dolgokat, azoktól az emberektől, akik "nem oltatnak".*
Közben meg vér komolyan előadják, hogy nekik kéne az egyik oltási kártyám.**

Miért kéne nekem tekintettel lennem az idiótákra?

__________________________________

*Másfél óra alatt 3 ilyenbe is belefutottam. 
**Ezt a részét meg végképp nem tudom értelmezni.

Hirtelen felindulásból* kiálltam a sort én is tegnap. Minden előzetes várakozással ellentétben 23 perc alatt kerültem sorra. Az oltóponton minden flottul ment: az orvosok/ápolók profik voltak, a katonák kedvesek, az emberek nyugodtak. Mintha nem is ebben az országban lettünk volna.

Semmi mellékhatása nem volt eddig egyébként. Biztos ez is az elcseszett immunrendszerem miatt van.

__________________________________

*Volt-e orvosi indoka az eddigi 3 hónapos várakozásnak fertőzés után, vagy ez csak pusztán oltásszervezési kérdés?