Hogy a nők gecik gonoszak tudnak lenni egymással eddig is tudtam. A kérdés már csak az, hogy akkor most miért vagyok meglepve.

Régi rajongóknak olvasóknak mondom, hogy eb-vel odáig fajultak a dolgok, hogy tök komolyan megkérdezi tőlem, hogy nem akarjuk-e a férjemmel nála tölteni a karácsonyi szünetet Nizzában, és tök komolyan csak azért mondok rá nemet, mert a lakás+gyerek projekt kemény megszorításokat követel meg a családi költségvetésben.

 

Ki hitte volna...

Próbáltam rávenni magam az unikornis vásárlásra, komolyan, de az istenért nem ment. Úgyhogy életmentő volt a tütüs ötlet. Ráadásul a kolléganőim is egytől-egyig rázizzentek a témára.

 

Szóval tütüt fogunk gyártani karácsonyra. Így.

 

 

Elkezdtem olvasni a Szürke ötven árnyalatát - ha már ajándékba kaptam a könyvesbolttól egy másik könyv mellé. És hát, szent szar! Ez a könyv csak annyiban különbözik az Édesvölgyi suli szerelmes ikrei sorozattól, hogy jóval több benne a szex. 

Vannak kétségeim, hogy végigolvasom-e.

Pénteken egy vadászsólyommal utaztam a metrón. És nem, nem volt ketrece, csak üldögélt békésen a gazdája kezén.

 

Én mondjuk annál zaklatottabb voltam. Madárfóbia rlz.

Ha azt mondom az ingatlanosnak, hogy kb. 60 nm-es lakást kersünk x millió forintig, akkor vajon miért ajánlgat nekem kizárólag 100 nm-es lakásokat 1,5x Ft-ért?

Csak, hogy nálunk senki sem normális....

 

Reggel hétkor felhív az öcsém azzal, hogy úúúristen, egy döglött galamb van az erkélyén, és most akkor ő mit csináljon.

 

Visítottam a röhögéstől, mondanom sem kell.

Nem gondoltam volna, hogy tudnak nekem mutatni olyan darabot, amit 4 óra alatt egyetelen pillanatra sem unok meg. Aztán tegnap a Nemzetiben mégis sikerült.

Angyalok Amerikában.

Oh.

Mekkora öröm tud lenni egy átaludt éjszaka.

Az már mekkora cukiság, hogy a kollégáim tapsoltak és sikongattak, amikor coming outoltam?!

Napok óta gondolkozom rajta, hogy csak azért nem írok ide, mert képtelen vagyok megszokni a blogspotot, vagy csak annyira lefoglal a párhuzamos történet.

Mert egyébként az van, hogy a testem még egyszer (utoljára?) jól megtréfált. Rinyáltam én itt hetekkel ezelőtt, hogy már megint nem jött össze a kölök, és mennyire szar már az élet. Aztán közben kiderült, hogy dehogynem, és 9 hónap múlva mégis lesz egy cuki, göndör hajú kisbabánk.

A férjem napok óta azon röhög, hogy összement az agyam. Lehet benne egyébként valami, mert ma képes voltam otthon hagyni mindkét telefonomat...

Jut eszembe, még a hétvégén megsütöttem ezt a fehércsokis-kókuszos sütit. És nem mondom, hogy nem fogyott el, de azért én nem voltam tőle annyira elájulva. Mondjuk mi az, amitől én mostanában el vagyok ájulva...

Nyilván egy galamb üldögélt ma a folyosón a fűtéscsövön.... Azóta rettegek.

Ma nincs jó napom. Köszönöm, hogy elmondhattam.

 

Az elmúlt hetek kétség kívül legnagyobb gasztronómiai élménye a tegnapi nostros sajttorta volt OranSodaval. Hova jutottam...

A tortillaba bújtatott zöldséges curryn azért nem tudok napirendre térni...

Daniel Craig úgy néz ki, mint egy alkoholista angol kamionsofőr. Amúgy nem várom el, hogy James Bond egy snájdig szívtipró legyen, csak mondom.