Csak azért nem veszek valakitől babaruhát, mert képtelen helyesen írni. Sznob-e vagyok?!

Végül gyerekruhába fojtottam a bánatomat fáradtságomat. Legalább a kölök nézzen jól ki, ha én nyúzott is vagyok.

Elvittem végre a kölköt Ringatóra, és nagyon nem tévedtem, mert ő tényleg élvezte. Kokettált is rögtön mindenkivel. De úgy mégis milyen világ az, ahol a mi a neved kérdés után rögtön az jön, hogy és szoptatod még?*

Nehéz dolog az anyaság, én mondom.

______________________________
*És nyilván olyanról sem hallott még, hogy a gyerek egyszer csak elválasztja magát. Van mit tanulnia, na.

Volt itt hétfőn a védőnő, vagy egy órán át. Megtudtam, hogy ő szar anyának tartja magát. Én meg mosolyogtam, és mondtam, hogy szerintem nekem ez az egész gyerekesdi tök jól megy,* a kölök kiegyensúlyozott, én eljárok fallabdázni, barátnőzni,** és egyáltalán nem hiányzik a munkahelyem.***

____________________
*Végül is nem házassági tanácsadó.

**Oké, már hetek óta egyik helyen sem voltam, de ezt neki nem kell tudnia.

***Főleg nem így választások előtt. Jó, mondjuk a népek hiányoznak, de a kettő messze nem ugyanaz.

Az milyen már, hogy a kávézóban a pincérek csípőből tudják, hogy hány másodpercig kell melegíteni a kölök tápszeréhez a vizet.

A legkisebb törzsvendég.

Ez az egész gyerek dolog egy non-stop cukiság, de látni, ahogyan rácsodálkozik dolgokra - kutyára, macskára, ízekre - a legérdekesebb dolog az eddigi életemben.

A fiam tegnapelőtt visszaadta az irányítást a testem felett. Az már más tészta, hogy az életem felett nyilván már sosem fogja.

Megkönnyebbültem, hogy végre vége, meg hogy mindenféle nehézség* ellenére viszonylag sokáig** húztuk. De ettől még baromira hiányzik, hogy a picike testével hozzám bújjon, és szuszogva reggelizzen.

_________________________
*Volt itt minden: vérző mellbimbó, mellgyulladás, vérző mellbimbó, psoriasis, vérző mellbimbó, és így tovább.

**6 hónap mínusz 2 nap.

Délután a női öltözőben* őszinte megdöbbenést váltottam ki az anyukákból azzal az elejtett félmondattal, hogy én bizony főzök a kölöknek. Ráadásul szakácskönyvből, koncepció alapján?! Helikopter!

Napi 10 perc az életemből, és van egy kurjongató kiskópém. Van rá időm, igen. 

________________________
*Babaúszás után.

A kölök vigyorogva kurjongat, ha leülök vele szembe a babakajás tányérral a kezemben. Omg!

Az egyik barátném azt mondta tegnap, hogy én vagyok a példaképe, mert annyira laza anyuka vagyok, a kölök meg olyan nyugis baba.*

Made my day.

____________________________

*Jó, most arról nyilván lehet vitatkozni, hogy mi volt előbb a tyúk vagy a tojás.

Hogy a fenébe lehet az, hogy az amazon.de pont fele annyiért postázza ide nekem az ajtóm elé a gyerekülést, mint amennyiért megkapom, ha besétálok egy magyarországi bababoltba?

Teljesen rázizzentem a Lila Füge babaszakácskönyvre. 

Az mondjuk más kérdés, hogy általában addig sem jutok, hogy a felnőtteknek vacsorát főzzek...

Amikor azt hiszed, hogy elég jól csinálsz valamit, aztán a feedback mégis az, hogy elmebeteg, hülye picsa vagy, na az elég lélekölő.

365 napja tudok a kölökről.

Egyébként meg, ha írnék blogot abban olyanok lennének, hogy mekkora cukiság már cinkosan összemosolyogni a fiammal.

Nem írok blogot.

Tegnap eljutottam oda, hogy akkor itt és most elég volt a szoptatásból szoptatással való kínlódásból. Aztán egy átsírt este és délelőtt után megjelent a védőnő azzal, hogy tényleg mindent megpróbáltam-e, mert ő például hónapokig fejegetett... 

És egy jellem voltam, mert nem küldtem el a kurvaanyjába végül hagytam magam meggyőzni, hogy még egyféle krémet próbáljak meg, ha már a szoptatási tanácsadó szerint érdemes lenne. 

Reménykedjünk.

Mellgyulladás. Hello!

A szoptatás csupa móka és kacagás, mondtam én eddig is.

Kevés ambivalensebb helyzetet tudok elképzelni annál, mint amikor halkan sutyorgom a fiam fülébe, hogy csak ügyesen egyen tovább, miközben folynak a könnyeim annyira fáj a szoptatás.

Annyira hülye vagyok, hogy a gyereket 09. 27. helyett 06. 27-én vittem csipőszűrésre.* Annyi haszna volt egyébként a dolognak, hogy végül a doki annyira kiakadt a szar időpontot, hogy kaptunk egyet hat hetes korára (ami az ideális időpont).

_________________________
*Mentségemre legyen mondva sem a gyerekorvos, sem a védőnő, sem pedig a kórházi regisztrációnál nem vették észre, hogy rossz időpontra vagyok rázizzenve.

El tudjuk képzelni, hogy vannak napok, amikor be sem kapcsolom a notebookot? 

Minden jó egyébként. Majd mesélek.