Ő Bertalan.

Jelen állás szerint holnap véget érnek a szenvedéseim. Leginkább pszichésen nehéz elviselnem, hogy ez a gyerek is már hetek óta bármelyik nap megszülethetne, de neki ehhez rohadtul nincs kedve. 

Arról meg, hogy mennyire vagyok ősanya típus talán legtöbbet az mond el, hogy az egyetlen problémám a szülés megindításával az, hogy reggel hatra kell menni a szülőszobára.

No, hát a doki szerint még a héten* tetőfokára hág itt a hangulat. Amúgy november 24. (jövő hétfő) a céldátum. 

Lehet tippelgetni.

___________________________________
*Vasárnap ne, mert akkor másik városban ügyel.

A kölök éjszakánként hisztizik, hogy nem akar aludni, a férjem reggelenként hisztizik, hogy nem akar dolgozni menni, én naphosszat hisztizek, hogy nem akarok már terhes lenni.

Gyanítom, hogy a hisztik a szülés után is megmaradnak, csak az okok változnak majd. 

39/0

Amúgy a doki tegnap annyira megrémisztett ezzel a szülés dologgal - miszerint nem fogom én megvárni a szomszédlányt - hogy gyorsan be is pakoltam a hetek óta a komódon gyűjtögetett cuccokat a táskákba.*

Meglátjuk.

________________________________
*Nagyon rutinos vagyok ám, van külön szülőszoba táska, gyerekcucc táska, meg kórházi táska is.

Kapott a kölök - a kisebbik - zCush-t. Csak mert ki tud egy ilyennek ellenállni, pláne féláron.* Na, meg mert én is minden szart megveszek a gyerekeknek. 

_________________________________

*Mondjuk, hogy ezt mennyire lehet kihasználni, az majd kiderül, de legalább azt remélem, hogy jól eladom én is féláron.

A kölök 3:55-kor ébredt, majd 5-ig próbálkozott a visszalvással. Persze nem ment neki. Majd reggeli és némi Bogyó és Babóca után ügyesen visszaaludt, én meg itt kókadozom.

Az egyik pillanatban azt kívánom, hogy bárcsak megindulna már a szülés, a másikban meg amiatt van bőghetnékem, hogy lehet hogy ezek az utolsó kettesben töltött perceink a fiammal. 

Jó, tudom, hogy nem vagyok normális. 

-14 nap.

Reggel addig forgattuk a bútorokat a gyerekszobában, míg arra jutottunk, hogy fizikailag elfér* a két kölök egy szobában. Már csak azon kell izgulni, hogy pszichésen ne nyírják majd ki egymást. Mondjuk mindenre van B tervünk is, csak hogy én nyugodt legyek.

Aztán gyorsan vettünk matracot meg járókát is a kicsinek. Kiságyat** már tegnap intéztem. Délután meg kitaláltuk, hogy a maradék helyre milyen cucc kéne az IKEA-ból.

Meg találtam pelenkázó feltétet is. Pedig az nekem nagyon nem szokott menni.

________________________________
*Cserébe le kell mondanom a giga nagy pelenkázóról, de hát valamit valamiért.

**Másfél évig nem tűnt fel nálunk senkinek, hogy a kölöknek macis (!) kiságya van.

Sikerült ma 3 pizzát rendelnem úgy, hogy végül 3 tök másikat hozott ki a futár. Nem mondom, hogy jól esett a vacsora.

Mindig azt gondolom, hogy ennél lejjebb már nincs, aztán persze mindig kiderül, hogy dehogynem. Belefáradtam már. Mindenbe.