Először csak egy formátlan kis valami. Csak álmodozol róla, de még elképzelni sem tudod. Várod, egyre csak várod a találkozást. Elérkezik a pillanat, amikor már visszavonhatatlan minden. Itt a pillanat, amire oly nagyon vártál. Először csak az apró lábait pillantod meg. Előbújnak a kis kezecskék is. Sürgetnéd az időt, hogy láthasd már, hogy túl legyél rajta. Visszafojtott lélegzettel figyeled, ahogyan előbújik a fejecskéje. Rögtön ellenőrzöd, meg van-e mindene, helyén van-e mindene. És elterül az arcodon a széles mosoly, elönt a büszkeség. Jól eső elégedettség tölt el: létrehoztál egy újabb csodát, ami a tiéd, ami belőled származik. Még kissé soványka, még kissé esetlen, még nyiladozik a szeme, de medve lesz ebből, bárki meglássa!
Textilbabák szívből, lélekkel