Konstanz

Thepeace treaties of Venice in 1177 and Konstanzin1183were oftenexaminedinrespect to thequestion whohad been thewinnerofthe long confrontation of emperor and pope and emperor and Lombard cities. SinceFrederickBarbarossahad becomepartofthe 'national' myth after the' re-discovery' of theK yffhäuser-mythi nt he 19 th century,h is reign was analysedwith thelensofquestions on hegemony and successthattends to allowonly fora distortedv iewo nt he conditionso fp eace settlement in regard to ranka nd honor.R egardless of theactualpeace terms, for thepublicstaging of Frederick's reconciliation with thepope, theSiciliankingand theLombards,the peacearbitratorshad to accountfor the preservation of thes tatus of thee mperor.W hile thei ssuest hemselves were solved in a compromisethatinvolved Frederick Barbarossa'sbackingdownfrom unattainable goals and acceptingthe de factoruleofthe Lombard cities without imperialintervention, the stagingofthe peacefollowedthe expectations connectedtothe status of thepeace parties. Them eeting with thep opea llowed for thee mperor to re-establish hisr olea sdefensor ecclesiae whilet he peace with theL ombards was played out as ar econciliation with subjects, not with equals. Thepeace settlements of Venice and Konstanzthus restored and consolidated theh ierarchical position of thee mperor,a nd ledt oastabilization,n ot a challengeofthe emperor's rank. Der Anspruch der ostfränkisch-deutschen Könige aufd ie Herrschaft überdas regnum Italiae,aberauch aufdie Kaiserkrönung durch den Papst in Romund die damit verbundene Aufgabedes Schutzes der römischen Kirche haben seit Otto I. bekanntlich zu zahlreichen Italienzügen der Herrscher geführt. 2 Ressourcenzehrende Konflikte waren zumindest zwischen dem 10. und 13. Jahrhunderteher 1D er vorliegendeB eitrag nimmt manche Überlegungen,v ereinzelt auch Formulierungen wieder auf, die ich bereitsa na nderen Stellen vorgelegt habe,v gl.

Mitwirkung des Domkapitels an bischöflichen Reformmaßnahmen? Die Domkapitel des 15. Jahrhunderts, weder in Augsburg noch anderenorts, waren dem Forschungsstand nach keine Zentren und Anstoßgeber der Kirchen-und Klosterreformbewegungen. Doch kann deren Geschichte nicht isoliert von Domkapiteln betrachtet werden, nicht nur weil die Domkapitel Anlass für Reformdiskussionen boten, sondern weil sie in der Verwaltung der Diözesen eine zentrale Rolle spielten, die von Initiatoren der Reform nicht ignoriert werden konnte. 1 Insofern muss von einer Vernetzung von Domkapitels-und Kirchenreformgeschichte ausgegangen werden. Weitereichende persönliche Verflechtungen spätmittelalterlicher Domkapitel und ihre Konsequenzen sind vor allem durch Monographien zu Speyer, Mainz, Trier und Konstanz in den Blick der neueren Forschung gelangt. 2 Nach Andreas Bihrer bildete das Konstanzer Domkapitel den inneren Kern eines Bischofshofes, der seinerseits in sozial gut vernetzte Hofparteien untergliedert werden kann. 3 Als Bischofswähler und Pfründenbesitzer waren die Domkapitulare hier die wichtigsten "Träger von Kontinuität". 4

Koncil u Konstanzu predstavlja šesnaesti ekumenski koncil rimokatoličke crkve koji obuhvaća razdoblje između studenog 1414. te travnja 1418. godine.1 U svome trajanju od tri i pol godine, sa sveukupno četrdeset i pet sjednica u konačnici dubinski izmjenjuje kanonsko pravo i brojne druge aspekte crkveno - društvenog života. Predstavlja jedan od središnjih društvenih događaja kasnog srednjega vijeka koji je trajno utjecao na razvoj Europe u cijelosti. Što se samoga sastava tiče, može se reći kako niti jedan kutak kršćanstva nije bio zapostavljen, a katolički predstavnici dolazili su iz svakog dijela kršćanstva. Njime u konačnici završavaju gotovo četiri desetljeća europske povijesti, započeta Velikim Crkvenim raskolom. Tema ovog rada jesu uzroci, tijek te utjecaj koncila u Konstanzu i koncilijarističkog pokreta na Crkvu i društvo kasnog srednjeg vijeka. Zbog svog općeeuropskog karaktera koje dovodi do prepletanja općih i crkvenih poslova važno je spoznati svaki aspekt tog posljednjeg ...

Nagy Lajos litvániai hadjáratai I. (Nagy) Lajos (1342-1382) neve és alakja-leginkább-, mint harcos, lovag királyé vonult be a magyar történelembe, és őrződött meg az utókor emlékezetében. 1 Nem meglepő ez, ha számba vesszük személyesen vezetett hadjáratait, azok irányát és a hadi vállalkozásai során megtett hatalmas távolságokat.

»[…] the Wodnesday, the Thyrde Our efter Noon, oyer ner yer by, the Sevene and Twenty Day of Januer, zow Broder, Gracious Pryns, the Kyng of Rome entride the Cite of Constaunce wyth zour Lyvere of the Coler abowte his Necke (a glad Syghte to alle zour Lyge Men to se) wyth a solempne Procession of all Astayts, bothe of Cardenalys, and of alle Nationes […] And onde the Morwe he sende efter theym agayn, ad ten of the Clokke, and theyr he Resseyved theym agayn every Man be Hand : And ther he made a Colation to owr Nation […] and he tolde thame so gret Worchyp of zowr Ryal Person, and sythyn of alle my Lordis zour Brethers, and thenne of the Governaunce of Holy Kyrk, Dyvyn Servise, Operaments, and alle Stat ther of kepyd, as yoff hit wer in Paradys, in Comparison to ony Place that he evere came inne to for ; so that, fro the heyeste unto the loweste, he commendit zour glorious and gracious Persone, zour Reme, and zour gode Governance […].«1

Jellemző, hogy Fülöp Ágost egyik, házasságon kívül született gyermekének a Charlot nevet adja. 111 A karoling dinasztiát pedig minden fennakadás nélkül vonták leszármazási kapcsolatba a mcrovinggal. ls Lásd Bayot, Alphonsc: La Légcndc dc Troic á la cour dc Bourgognc. Brugcs, 1908. ly Nála viszont megjelenik már Trója elpusztításakor a független hainault-i dinasztiaalapító. Jacqucs dc Guisc krónikáját, melyet Bajor Albert hollandi és hainaut-i herceg megrendelésére készített, Jó Fülöp Jcan Wauqulin-ncl fordíttatta lc franciára.

Nutzungsbedingungen Die ETH-Bibliothek ist Anbieterin der digitalisierten Zeitschriften. Sie besitzt keine Urheberrechte an den Inhalten der Zeitschriften. Die Rechte liegen in der Regel bei den Herausgebern. Die auf der Plattform e-periodica veröffentlichten Dokumente stehen für nicht-kommerzielle Zwecke in Lehre und Forschung sowie für die private Nutzung frei zur Verfügung. Einzelne Dateien oder Ausdrucke aus diesem Angebot können zusammen mit diesen Nutzungsbedingungen und den korrekten Herkunftsbezeichnungen weitergegeben werden. Das Veröffentlichen von Bildern in Print-und Online-Publikationen ist nur mit vorheriger Genehmigung der Rechteinhaber erlaubt. Die systematische Speicherung von Teilen des elektronischen Angebots auf anderen Servern bedarf ebenfalls des schriftlichen Einverständnisses der Rechteinhaber. Haftungsausschluss Alle Angaben erfolgen ohne Gewähr für Vollständigkeit oder Richtigkeit. Es wird keine Haftung übernommen für Schäden durch die Verwendung von Informationen aus diesem Online-Angebot oder durch das Fehlen von Informationen. Dies gilt auch für Inhalte Dritter, die über dieses Angebot zugänglich sind. Ein Dienst der ETH-Bibliothek ETH Zürich, Rämistrasse 101, 8092 Zürich, Schweiz, www.library.ethz.ch http://www.e-periodica.ch 1 Religiosität-Frömmigkeit Religion populaire. Jahreskongress 11. November 1983. Schweizerische Gesellschaft für Wirtschaftsund Sozialgeschiehte Societe suisse d'histoire economique et sociale, Lausanne 1984. 2 Rudolf Pfister, Kirchengeschichte der Schweiz. Bd. 1: Von den Anfängen bis zum Ausgang des Mittelalters. Zürich 1964.

In the case of the city of Constance we are well equiped with sources concerning food and dietary questions. Archaeological excavations of early 15th century latrines and dumps of refuse thrown in the Lake of Constance revealed a rich assortment of both animal bones and botanical fi nds. Vivid paintings of fishmonger‘s and butcher‘s stalls, provision transports and snack bars seem to illustrate everyday life in 15th century southwest Germany. These paintings stem from a chronicle describing the events during the council of Constance 1414-1418, written by Ulrich Richental. The text gives a wide variety of informations concerning markets, merchandises, prices and wages, it describes picknicks as well as banquets, and tells sundry stories. The municipal archive owns a vast amount of records, many of which are published: tax rolls, city deeds, wills, codices of all sorts and court documents. Those written sources allow us to identify owners, landlords or tenants of most houses, they give account of taxes, debts and rents to pay. Thus, they allow us, too, to identify the users of the latrines ...
This excellent base of sources could provide us with a great amount of information about food and its consumers in the 15th century - hitherto unexploited.

Objekttyp: Article Zeitschrift: Mittelalter : Zeitschrift des Schweizerischen Burgenvereins = Moyen Age : revue de l'Association Suisse Châteaux Forts = Medioevo : rivista dell'Associazione Svizzera dei Castelli = Temp medieval : revista da l'Associaziun Svizra da Chastels Band (Jahr): 8 (2003) Heft 4 Persistenter Link: http://doi.org/10.5169/seals-165407 PDF erstellt am: 04.02.2017 Nutzungsbedingungen Die ETH-Bibliothek ist Anbieterin der digitalisierten Zeitschriften. Sie besitzt keine Urheberrechte an den Inhalten der Zeitschriften. Die Rechte liegen in der Regel bei den Herausgebern. Die auf der Plattform e-periodica veröffentlichten Dokumente stehen für nicht-kommerzielle Zwecke in Lehre und Forschung sowie für die private Nutzung frei zur Verfügung. Einzelne Dateien oder Ausdrucke aus diesem Angebot können zusammen mit diesen Nutzungsbedingungen und den korrekten Herkunftsbezeichnungen weitergegeben werden. Das Veröffentlichen von Bildern in Print-und Online-Publikationen ist nur mit vorheriger Genehmigung der Rechteinhaber erlaubt. Die systematische Speicherung von Teilen des elektronischen Angebots auf anderen Servern bedarf ebenfalls des schriftlichen Einverständnisses der Rechteinhaber. Haftungsausschluss Alle Angaben erfolgen ohne Gewähr für Vollständigkeit oder Richtigkeit. Es wird keine Haftung übernommen für Schäden durch die Verwendung von Informationen aus diesem Online-Angebot oder durch das Fehlen von Informationen. Dies gilt auch für Inhalte Dritter, die über dieses Angebot zugänglich sind. Ein Dienst der ETH-Bibliothek ETH Zürich, Rämistrasse 101, 8092 Zürich, Schweiz, www.library.ethz.ch http://www.e-periodica.ch

Neither of the two houses in Constance belonging to the collegiate chapter of Bischofszell served as its official city seat. Using the example of the house zur Krone, the essay explores the social environment of a canon and his connection to the collegiate’s seat. In 1311, Konrad, a doctor and a canon of the collegiate chapter, bestowed his house (zur Krone) on the collegiate church in return for a life annuity. Konrad resided not at Bischofszell itself but rather in the episcopal city, where he established a library for research purposes, which, along with the house, he reserved in usufruct. On the other hand, the example of the House zum Riesen, which from 1323 until into the nineteenth century was held in copyhold permits questions concerning the chapter’s administrative and archival practices to be discussed. It can be shown that beginning in the 15th century the importance of property in Constance to the collegiate chapter diminished steadily. This loss in importance is reflected in the property holdings of various priors and custodians in Constance as well as the places of origin of the canons. Taken together, these findings show that from the late fifteenth century onward, it is only possible to speak of circumstantial ties between the collegiate chapter of Bischofszell and the episcopal city.

THE BATTLE AROUND LAŠVA

Summary

Recent history- and military history books speak very shortly about the battle around Lašva in 1415. Some Hungarian experts of the period (Pál Engel, Elemér Mályusz, Ferenc Szakály, Lajos Thallóczy), as well as their Southern Slav fellows (Sima Ćirković and Vjekaslav Klaić) refer to the Hungarian defeat in 1415, but none of them has gone into detailed research.
The present paper endeavors to explore the events and circumstances of the battle around Lašva, using the help of available charters and narrative sources. In addition to presenting the antecedents and the preparations of both parties (Hungarians and Bosnians), it attempts to determine the date and location of the battle. When exploring the size of the opposing armies, Turkish and Bosnian troops are analyzed together. The end of the paper discusses the international consequences of and reactions to the events around Lašva.
The annex contains a chart listing the people who took part of the battle around Lašva.



LA BATAILLE DANS LES ENVIRONS DE LAŠVA EN 1415

Résumé

Les sciences historiques et militaire contemporaines ne sont pas loquaces sur la bataille qui sʼest déroulée dans les environs de Lašva en 1415. Les chercheurs hongrois (Pál Engel, Elemér Mályusz, Ferenc Szakály et Lajos Thallóczy) et slaves du Sud (Sima Ćirković et Vjekaslav Klaić) qui sʼoccupent de cette époque ne font que mentionner la défaite de 1415 des Hongrois sans procéder à une analyse plus en détail.
La présente étude cherche à examiner les événements et les circonstances de cette bataille sur la base de diplômes et de sources narratives. Elle présente les préparatifs des parties belligérantes hongroise et bosniaque et tente de déterminer la date et le lieu de la bataille. Elle examine les effectifs des armées adverses en analysant ensemble les troupes turques et bosniaques. Pour finir, lʼétude décrit les conséquences internationales de la bataille près de Lašva.
Le tableau en annexe de lʼétude fait apparaître les personnes ayant participé à cette bataille.





DIE SCHLACHT BEI LAŠVA IM JAHRE 1415

Resümee

Die heutige Militär- und Geschichtswissenschaft formuliert ziemlich wortkarg, wenn es um die Schlacht bei Lašva im Jahre 1415 geht. Die Erforscher der Zeit –Pál Engel, Elemér Mályusz, Ferenc Szakály und Lajos Thallóczy – verweisen zwar ähnlich ihren südslawischen Kollegen Sima Ćirković und Vjekaslav Klaić auf die ungarische Niederlage im Jahre 1415, lassen sich jedoch nicht auf detailliertere Untersuchungen ein.



Die vorliegende Studie versucht mit Hilfe der zur Verfügung stehenden urkundlichen und epischen Quellen die Ereignisse und Umstände der Schlacht bei Lašva zu untersuchen, wobei die Vorbereitung der beiden Gegner – Ungarn und Bosnier – und deren Vorgeschichte vorgestellt werden. Es wird der Versuch unternommen, den Zeitpunkt und den Ort der Schlacht zu bestimmen. Untersucht wird auch die Stärke der einander gegenüberstehenden Heere, wobei in diesem Teil die türkischen und bosnischen Truppen gemeinsam analysiert werden. Am Ende der Studie finden wir die Folgen und das Weiterleben der Ereignisse bei Lašva in internationalem Kreis.
In der Tabelle, die der Studie beigefügt ist, wurden die in der Schlacht bei Lašva teilnehmenden Personen angeführt.




БИТВА ПРИ МЕСТЕЧКЕ ЛАШВА

Резюме

Современная военная и историческая наука весьма немногословно отзываются о битве, которая произошла в районе местечка Лашва в 1415 году. Исследователи этой эпохи – Пал Энгель, Элемер Майус, Ференц Сакай и Лайош Таллоци делают напоминания о поражении венгров в 1415 году, так же, как и их южно-славянские коллеги Сима Чиркович и Векаслав Клаич, но более подробные анализы не производят.
Настоящая работа с помощью имеющихся в распоряжении дипломных и повествова- тельных источников старается проанализировать события и условия битвы в районе Лашвы, показывая при этом подготовку обеих сторон – венгров и боснийцев – и предшествующие этому события. Автор пытается определить дату и точное место битвы. Определяется величина противостоящих войск, здесь дается совместный анализ турецких и боснийских войск. В конце статьи дается анализ последствий событий, происшедших возле местечка Лашва, и показывается, как продолжалась жизнь дальше.
К статье в виде приложения составлена таблица, в которой указаны лица, принявшие участие в битве при Лашве.

Die Arbeit vergleicht die Beziehungen der drei sich von ihren Bischöfen emanzipierenden Städte zum Königtum und den für weite Teile des 14. Jahrhunderts häufig in Antagonismus zum Königtum stehenden Habsburger. Dabei wurde der Fokus einerseits auf den Charakter, und damit verbunden die Intensität der Beziehungen gelegt, andererseits Strategien des Umgangs betrachtet. Die Arbeit konnte herausarbeiten, dass die Intensität der Beziehungen drei Städte zum Königtum höchst unterschiedlich war. Trotz der größten rechtlichen Unabhängigkeit pflegte Straßburg den intensivsten Kontakt mit dem Reichsoberhaupt. Zugleich besaßen die drei Städte aber auch einen unterschiedlich großen politischen Gestaltungsspielraum für ihre Politik gegenüber dem Königtum. Sie nutzten diesen, um regionale Bündnisse mit Städten, aber auch Adligen einzugehen. Während Konstanz insbesondere die Zusammenarbeit mit den Bodenseestädten suchte, kooperierte Basel – neben einer für weite Teile des 14. Jahrhunderts charakteristischen Zusammenarbeit mit Straßburg – aktiv mit den Habsburgern und besaß zumindest bis in die 1380er Jahre eine deutlich engere Bindung zu den Habsburgern als zum Reichsoberhaupt.

Die Arbeit ist unveröffentlicht. Auf persönliche Anfrage stelle ich sie per PDF zur Verfügung

A fent idézett szavakkal fogadta XIII. Benedek pápa a hírt, hogy 1417 őszén megérkeztek udvarába, a pireneusi Peñiscola várába a konstanzi zsinat küldöttei, lemondatásának hírével. „Nem meglepő, hogy hollók érkeznek egy halotthoz” – hangzott állítólag a követek válasza.1 S valóban, XIII. Benedek az utolsó skizmatikus pápa, bár 1423-es elhunytáig magát tartotta az egyház fejének, politikai értelemben már hat évvel korábban élettelen volt. Támogatói fokozatosan elfordultak tőle, s hivatalos eltávolításával megnyílt az út egy új főpap, V.
Márton megválasztása előtt. Benedek azonban egyben az utolsó avignoni pápa is volt. Hatalomból való távozásával nem pusztán az egyházszakadás kora ért véget, hanem egyben a franciabarát – vagy annak tartott – avignoni egyházfők kora is.

Zsigmond király 1413 végén, amikor már több mint egy éve a Velencei Köztársaság ellen folyó háború miatt Itáliában, illetve a Birodalom területén 1 tartózkodott, jutott arra az elhatározásra, 2 hogy mivel a konstanzi egyetemes zsinaton személyesen fog részt venni, ezért Magyarországtól való távolléte idejére helyetteseket nevez ki. Ennek elméleti szükségessége abból fakadt, hogy a külföldön tartózkodó uralkodó bírósági ügyekben nem dönthetett. Gyakorlati oka pedig abban keresendő, hogy távolléte idején a felmerülő ügyekben csak késedelmesen intézkedhetett volna. 3 Az 1414. január 6-án Cremonában kelt oklevélben 4 a király részletesen szabályozta, hogy helyettesei (gubernatores, rectores et vicarios nostros generales), Kanizsai János esztergomi érsek, birodalmi kancellár és Garai Miklós nádor milyen jogkörökkel és feladatokkal rendelkeznek: 1) az országlakosok minden ügyében igazság szolgáltatása; 2) valamennyi királyi jövedelem kezelése, bérbeadása; 3) tisztségek, méltóságok adományozása és elvétele, illetve tőlük számadások követelése; 4) a királyi városok által a kincstárba beszedett jövedelmek felhasználása; 5) az ország védelmének biztosítása érde-* A szerző az MTA-Hadtörténelmi Intézet és Múzeum-Szegedi Tudományegyetem-Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára Magyar Medievisztikai Kutatócsoport tudományos főmunkatársa.

Pirmin, der kurz nach der Mitte des 8.Jahrhunderts verstorbene erste Abt bedeutender alemannischer Klöster (Reichenau, Murbach und Hornbach), gilt als Autor des Scarapsus, einer stilisierten Missionspredigt, die einen einzigartigen Einblick in die frühmittelalterliche christliche Katechese von Klerikern und Laien ermöglicht. Der als Predigtvorlage gedachte Traktat vereint spätantike und zeitgenössische Traditionen der ethischen Unterweisung, die verdeutlichen, wie ein im alemannischen Raum tätiger Glaubensbote während des zweiten Viertels des 8.Jahrhunderts zentrale Glaubensinhalte zu vertiefen suchte. Hierbei gelang es Pirmin, die Heilsgeschichte der gesamten Menschheit wie des einzelnen Gläubigen, die für ihn relevanten Inhalte des christlichen Glaubens und das christliche Tugend-und Lastersystem in eine knappe, aber stimmige Form zu gießen. Der zunächst kurios anmutende, von "scarpsus", "excarpsus", "excerptus" herrührende Werktitel ist ein in der zeitgenössischen Latinität gar nicht so selten belegter Terminus für ein Textflorileg. Es bietet hier Auszüge aus der homiletischen Literatur, womit Pirmin zu erkennen gibt, dass er nicht nach Originalität strebte, sondern eine bereits seit Augustins De catechizandis rudibus eingeführte pastorale Übung weiterführen wollte. Schon seit längerem galt eine Neuedition dieses wertvollen Textes auf der Grundlage der heute bekannten zehn mittelalterlichen, fast nur im romanischen Sprachraum überlieferten Handschriften des 8. bis 11.Jahrhunderts als Desiderat. Dieses ist mit der von Michael Richter betreuten, im Wintersemester 2005/06 an der Universität Konstanz als Dissertation angenommenen und nun revidierten Arbeit eingelöst worden. Präsentiert wird hier der Text in seiner zeitgenössischen Ausgangsfassung, doch lässt der Apparat erstmals die lange, bis ins Hochmittelalter anhaltende Rezeption des Textes und seine sich wandelnde Gestalt erkennen. In dieser Perspektive geraten die verschiedenen Leseinteressen am Text, sein sprachlicher Wandel zwischen Früh-und Hochmittelalter sowie die Ausbildung der romanischen Separatsprachen in den Blick. Die Edition bietet eine ausführliche Einleitung, in der Autor und Werk (S.ix-xxiv), formale Gestalt und Inhalt (S.xxiv-xxviii), Vorlagen und sprachliche Gestalt (S.xxix-lxiii), Überlieferung und Rezeption des Textes (S.lxiii-

* Korábbi kutatásaim során Zsigmond nyugati külpolitikájának angliai vonatkozásait vizsgáltam. A Luxemburg-és a Lancaster-dinasztia kapcsolatait két csomópont köré rendezve tekintettem át. A legnagyobb figyelmet a konstanzi zsinat időszakában megvalósuló Lancaster-Luxemburg együttműködésnek szenteltem, s legutóbbi munkámban Zsigmond 1416. évi látogatását, az Anglia, a Német-Római Császárság, illetve Magyarország canterburyi szövetségkötését elemeztem. 1 A munka bemutatta Zsigmond szövetségének diplomáciai hátterét, s azt, hogyan jutott el a király arra, hogy a korábbi szövetségesével, Franciaországgal szemben elfogadja Henrik trónigényét a Capet-trónra. Zsigmond angol kapcsolatai a 15. század első éveiben új utat jelöltek ki a hagyományos franciabarát Luxemburg-politikában. Az 1410-es évek elejétől Zsigmond már egy Lancaster-Luxemburg érdekközösségben gondolkodott, túlmenően a schisma letörése és a reform érdekében folytatott erőfeszítések összehangolásán. A király fokozatosan eltávolodott a Franciaországot irányító Armagnac-Orléans-párttól (a kormányrudat, I. Károly, Orléans hercege angliai rabsága idején VII. Bernard, Armagnac grófja Franciaország connétable-ja tartotta a kezében), és közeledett Félelemnélküli János burgundi herceghez. (Már az 1416. évi calais-i találkozó előkészítése érdekében folytattak tárgyalásokat Konstanzban és Párizsban.) Jelen tanulmányban, az előbbieket mintegy folytatva, a franciaellenes angolluxemburgi-burgundi koalíció működését vizsgálom Zsigmond konstanzi zsinati tartózkodása idején, az 1410-es évek második felének normandiai hadjáratai közepette. A tanulmány, részben új, jobbára angliai források összegyűjtése révén részletes képet próbál nyújtani Zsigmond konstanzi diplomáciájáról, különös tekintettel az angol-francia konfliktus alakulására, illetve szövetségesével V. Henrik angol királlyal (1413-1422) való kapcsolatairól. Zsigmond a Százéves Háborúban, egészen 1416 nyaráig, a békéért és a békés megegyezésért küzdött. Csak akkor közeledett az angol szövetség felé, amikor a francia (armagnac-orléans-i) politika a békés kompromisszum minden esélyét eljátszotta. Ugyanakkor, jól tudta, hasznot is húzhat a Valois-k agincourt-i katasztrófájából és Konstanzban a saját szája ízének megfelelő rendezést tud kieszközölni a francia-avignoni párt * A tanulmány a Társadalmi Megújulás Operatív Program (TÁMOP) 4.2.1/B-09/1 "A felsőoktatás minőségének javítása a kutatás-fejlesztés-innováció-oktatás fejlesztésén keresztül" című pályázat B. projekt -Debreceni Egyetem "Magyarságtudomány és nyelvelmélet" keretében készült. 1 Bárány Attila: Zsigmond király angliai látogatása. Századok 143. (2009) 319-356. háttérbe szorításával. Az alapvető kérdés az: működött-e a szövetség egyáltalán, illetve miben állott a Lancaster-Luxemburg érdekközösség; mennyiben valósult meg a katonai segítségnyújtási szerződés a valóságban? Milyen szerepet játszott Zsigmond a Százéves Háború újabb, az 1415. évi agincourt-i csata utáni szakaszában, az eszkalálódó és korábban soha nem ismert léptékűvé növekvő konfliktusban? Nem igazán szokványos szövetkezés volt, hiszen színtere a diplomácia, s nem a harctér volt: a konstanzi zsinaton működött igazán, s a zsinat berekesztése, az új pápa megválasztása után bevégezte politikai szerepét. Mérlegelem, mennyiben volt az reális elvárás az angolok részéről, hogy Zsigmond, seregeivel, Franciaország ellen indul. Az angol diplomácia is úgy értelmezte-e, hogy ez egy lazább kötöttség, egyfajta érdekközösség, de nem szigorúan véve katonai segítségnyújtás, mint azt egyébként a szerződés szövege rögzítette? 2 Az igen számottevő terjedelmű diplomáciai levelezés, követutasítások, prokurációk, titkos üzenetek és egyéb iratok áttekintésével azt vizsgálom, mennyiben lehetett realitása annak, hogy Zsigmond ténylegesen bekapcsolódjon a háborúba, hiszen mindent elkövetett, hogy megnyerje Henriket, megígérte, csapatokat küld Normandiába; vagy számára a katonai fenyegetés egy olyan mézesmadzag volt, amit bármikor elhúzhatott a francia követek orra előtt. Zsigmond maga is úgy gondolta: ha meg is indul egy angol hadjárat, a zsinat sikere után visszatér eredeti álláspontjára, s újult erővel lesz képes közvetíteni megint csak a békéért. Egy katonai szövetség idegen terep volt a számára. Zsigmondnak azonban szüksége is volt a szorosabb kötöttségre: egy formális politikai szövetkezéssel a hátában nem mert volna nekivágni a pápaválasztásnak. A canterburyi szövetség 1416 és 1418 franciaellenes angol-luxemburgi-burgundi hármas tengellyé bővült Félelemnélküli János herceg csatlakozásával. Elengedhetetlennek találom Zsigmond és az angolokkal szövetséges Burgundia viszonyának a vizsgálatát, hiszen az 1416. évi calais-i találkozó után a szövetség gyakorlatilag hármas tengellyé bővült. E 2 1416. aug. 15.: "Sigismundus […] cum […] Henrico, Dei gratia Angliae, et Franciae rege. […] amicitias, alligantias, et confoederationes bonas, firmas, reales, et perpetuas, promisimus […] cum aliis, arma contra alium, aut suos, levare, vel guerram facere permittet, sed ipsos, si arma levaverint.[…] nullus nostrum […] et futuros arma levare, […].Rex […] nobis […] assistentiam dabit, auxilium, et fauorem: et nos […] in recuperatione coronae et regni sui Franciae […] assistemus et assistent, ac dabimus, et dabunt auxilium" -Canterbury. Public Record Office/The National Archives, Kew, Surrey, Nagy-Britannia (a továbbiakban: PRO) Chancery Treaty Rolls C 76/99 m. 17-18.; Thomas Rymer: Foedera, conventiones, literae, et cujuscunque generis acta publica inter reges Angliae I-XX. itt nem világos, kérem javítani].