A következő címkéjű bejegyzések mutatása: őszinteség. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: őszinteség. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. április 20., péntek

mai én

nő vagyok: gondolkodom de nem abból tudom hogy élek
azt abból tudom hogy szenvedek
abból hogy mint valami tartály telik bennem a lélek
felgyűlve benne rengeteg
olajos vastag fájdalom
és ez korántsem érdem
nem azért érzek mert jó vagyok
csak mert bennem így mozog a sűrű vér az érben
évekig hordozódik benne az a sok
alvadhatatlan érzelem
nekem sem az: neked miért is lenne könnyű énvelem
(Falcsik Mari: Feminin)

2012. március 11., vasárnap

és lőn világosság?

bevallom: sokáig csak feszítette a lelkem, sokat töprengtem, néha még talán könnyeket is ejtettem, mert nem értettem.
nem értettem, miért van az, hogy egy rosszkor, ámde ártatlanul feltett kérdés véget vethet a barátságnak.
nem oly' régóta meg  azon filózom, hogy vajon igaz barátság volt-e az, melynek egy rosszkor, ámde ártatlanul feltett kérdés véget vethet...

2011. november 14., hétfő

szabadságon két hétig!

hát, legyen!
panem et circenses...
bár ez nem egészen hű metaforája annak az állapotnak, amit a magam mögött hagyott napok jelentenek majd az elkövetkezendő 10 munkanapban.
a kenyér biztosan meglesz (jelen esetben a munka a társamnak), abban pedig nagyon bízom, hogy cirkusz nem lészen.

rám pedig ma délelőtt gyomortükrözéses encsembencsem vár, és az egész hét szoros táncrendű orvoslátogatással telik majd. a fáradalmait max. az utána következő öt napban heverem ki. ha egyáltalán.  

2011. október 18., kedd

DISC index, avagy a csapatépítés eredménye

természetes stilus:       felvett stílus:
D=56                         D=25
I = 60                         I=60
S=32                          S=32
C=88                         C=74

a többiről (talán) majd később

2011. szeptember 15., csütörtök

vonat

olyan az életem, mint egy vonat. jobb pillanataimban úgy tűnik, hogy hogy én vagyok a masiniszta.
igaz, akadnak olyan percek, amikor úgy érezem, "csak" utasként ülök a fülkében.
most viszont olyan időszak jött el, hogy rá kellett jönnöm: a síneken fekszem!!

2011. július 28., csütörtök

egy nem találkozás margójára


létezik, hogy az élet egyik legkomolyabb problémája, hogy a lelked olyan szavak feszítik, amelyeket nem mondhatsz el annak, akinek szeretnéd?

és az elképzelhető, hogy az igazi boldogság csak azért nem ért el hozzád eddig, mert olyan nagy, hogy csak kis lépésekkel képes közeledni?

2010. október 21., csütörtök

ami a szívemet nyomja

mázsányi súlyként terpeszkedik lelkemre, remegek alatta. Damoklész kardja (majdnem) semmi ahhoz képest, amit érzek.
kedden mentem dolgozni éppen egy teljes munkahét után ráadásául úgy, hogy a. hétfő este telefonált: nem lenne-e gond, ha "kicsit" hamarabb kezdenék, mert melléklet lesz, és munka van. a kicsit hamarabb hajnali 9 (azaz Kilenc) órát jelentett, ami éppen öt órával korábbi időpont, mint amikorra egyébként járok. nem gond, s valóban: ez nem volt az. nem EZ volt az.
amikor nem te vagy a ludas, és úgy kapsz utolsó figyelmeztetést, hogy elsőt, másodikat (...) sokadikat nem kaptál,
és ezt sem neked mondják, hanem "másoktól" hallod, hogy demostmáraztán betelik a pohár,
akkor hiába dolgozol négy szemmel, igyekszel pontosan, szépen, ahogyan érdemes, úgyis meglesz az utolsó csepp. az, ami telíti a poharat.

de bakker milyen dolog ez?

2010. augusztus 6., péntek

őszinteség

nemén: tudod mi, leginkább abból is elegem van, hogy mindenki olyan piszok tapintatos, hogy tök egyedül maradok a nagy tapintatosság közepette. legalább veled ne kejjen ilyet jáccani, inkább legyél mindig őszintén tapintatlan, jó?
én: ilyen szépen még sosem monták, hoyg bunkó vagyok....

2010. május 3., hétfő

G-pont

a G-pontom (vagy majdnem azt) érintette meg a behatolás után a műszerrel, amit gyengéden vezetett belém.
megremegtem egy icipici pillanatra, és behunytam a szemem, mintha...
pedig nem.
csak a hüvelyi ultrahang izémicsodája ért hozzá.
pont a G-pontomhoz.
pont.

2010. február 16., kedd

napi filó

– mi jár annak, akinek igaza van?
– a szája...

... ne szólj szám, nem fáj fejem.

khm! kérdem én, tisztelettel, akkor minek a fej és a száj.

2010. január 28., csütörtök

2010. január 23., szombat

álomkórban


szégyen, avagy sem, ma 17:05-kor keltem fel. igen. délután 5 óra 5 perckor!
a háromszori pisiléstől eltekintve, amit zombi üzemmódban abszolváltam, elemi erővel vonzott/húzott magához vissza az ágy.
én pedig - mert megtehettem - mindahányszor engedtem a puha erőszaknak: visszahengeredtem, belegöngyöltem magam a még meleg takarómba, és pillanatokon belül már tetában is voltam.
az hagyján, hogy elaludtam, de ugyanabban az álomban találtam magam, ahonnét a pisilés kirángatott.

2010. január 2., szombat

szilveszteresti pizsamaparti


igen, erről is akartam, a napsorrendet felcseréltem, de talán nem okoz nagyobb keverkavarodást, mint a tegnapi, munkahelyi kérdéssorozatom, mely folyamatosan a holnapi napra irányult. (de most akkor milyen nap lesz is holnap?)  

felkeltem 31-én úgy 11 körül, (t)ettem-(v)ettem, olvasgattam, elálmosodván fél hat tájban ledőltem, és úgy elaludtam, mint aki fél 11 tájban ébred csuromvizes álomból. irány a zuhanyozó, pizsama, fogmosás, majd rájöttem, hogy jéééééé, ma van a zév utolsó napja, tehát marha vidámnak "illik/kell" lenni. ezért hát odaültem a zuram mellé a tévé elé, és néztem. nem a zuram, hanem a dobozt. nem tudom, mi volt benne. egyszer csak hirtelen megjelent egy analóg óra a képernyőn, gyors KÖLYÖKpezsgőtöltés a két, odakészített kehelybe, és szerintem még azt sem mormogtam, hogy boldogújévet, dőltem be az ágyba. azaz dőltem volna, ha a zuram nem teszi be a Táncoló talpak c. DVD-t, és végignéztem. aranyos volt. igaz, néha féltem, de én már csak ilyen vagyok.

szilveszterezni (értsd bulizni) életemben összesen talán 2x voltam: egyszer még az egyetemen, harmadéves koromban, illetve ....... és már kb. 3 perce ülök és bámulom a billentyűket, de nem jut eszembe több, tehát valószínűleg a "talán" maximálisan helytállóan szépíti a hihetetlent.

valóban nem vagyok egy bulizos alkat, szerintem igazán mulatni sem tudok. vagy az is lehet, hogy a körülmények, az élet, a sors nem hozott még olyan lehetőséget, melyben önfeledten úgy istenigazából bulizhattam volna. nem tudom, mindenesetre van, aki tudja rólam, hogy szeretném megtapasztalni legalább egyszer a részegség mámorát. hogy miylen az, mit érzel olyankor. még ha a macskajaj nyávog is másnap, nem mondtam még le ebbéli tervemről. de egyedül - mint annyi sok minden  mást - ezt sem az igazi megtenni. alkalmi (?) kisegítő(k) jelentkezését várom. ki tart velem ki jóban-rosszban, sörben-borban-bélizben-martiniben-jégerben....?
mindez kikívánkozott már nagyon. kibuggyant.

a szilveszterre visszatérve. egyáltalán nem volt bulizós, viszont annál pihentetősebb :)

2009. december 26., szombat

és valóban


amikor (ismét, merthogy tavaly is) a fejre állított karácsonyfa képét illesztettem be, nem tudtam, hogy VALÓBAN fejre áll majd ez a karácsony.

kezdődött a szentestével, mely inkább volt délután, mint szent, mindenesetre megadta az „ünneptelenítés" alaphangját.
igen, én voltam a hibás. ki más?
ha hibás valami, az én vagyok, ha hibázik valaki, az én vagyok, én vagyok a hiba és a hibázat egy személyben. mindig. mindig? nem biztos, de most én voltam. bevállalom, akár dr. csernusnál is.

a csendes éj, a mennybőla zangyal, a kiskarácsonynagykarácsony helyett b.zmegek, k.rvaéletek, b.dösp..ak és - ha már káromkodás, legyen súlya is! - az elmaradhatatlan lóf.szok fortisszimója zengett a konyhánkból.
sajnos.
és a néma csend honolt a lakásban, egy szó nem sok, annyi nem hagyta el egyikünk száját sem.

*********************************
aztán meg, mondanom sem kell talán, hiszen blogtoposz (jé, új szó?) a tegnapi nyári zápor-zivatar dörgéssel-villámlással huszon-akárhány fokkal - mínuszok, havazás, hóemberszagú tél helyett.

ha sejtettem volna, hogy a karácsonyt egyetlenegy képpel ennyire a feje tetejére állítom...

2009. december 21., hétfő

angyali

Ő az én angyalom:
Jejazél
„Ez az angyal képes felszabadítani minden alól, ami elnyom, gúzsba köt, gyötör, fojtogat, kínoz, zaklat, nyugtalanít, szorongással tölt el minket. Ez az angyal olyan, mint Zorro, a felszabadító. Mivel a Holddal áll kapcsolatban, hatalma van a könyv- és lemezkiadás, a sajtó, a média, a mozi területén, vagyis minden felett, ami képpel, képzelettel van összefüggésben. Pártfogoltjainak izgalmas élet juthat osztályrészül.”

2009. december 1., kedd

sejtettem én, mint macska az esőt

, hogy nem egészen élek bűnben, ha neadjisten megeszem sok-sok csokiscsokit, és szerintem senki nem vethetne habtestemre semmiféle követ vagy kőszármazékot, ha a leírt "paráznaság" alapján ítélne el.
(egyébként meg: "ne ítélj, hogy ne íteltess!")

Ugyanis a hét főbűn by wikipedia:
1. A kevélység.
2. A fösvénység.
3. A bujaság.
4. Az irigység.
5. A torkosság.
6. A harag.
7. A jóra való restség.

ezek közül talán (hangsúlyozom: talán) csak a torkosság bűnét gyakorlom olykor-olykor.
most már későre jár, az agykerekeim is lassabban forognak, de ez a "memo" nekem, hogy tudjam, azaz ne          felejtsem el, amit ezzel kapcsolatban írni akartam.

2009. október 11., vasárnap

október 11., Brigitta


bigi,
tudod, hogy tudom (egy részét legalábbis), mit szeretnél a legjobban,
és
tudom, hogy tudod: őszintén, teljes szívemből kívánom, hogy teljesüljenek azok is, amiket nem ismerek, ám az életed jobbra fordulását idézik elő.

.... és gyógyujjá meg! :)

„Aki elmulasztja a pillanatokat, végül elmulasztja egész életét. Az élet, akár egy pillanat: mulandó; s miért ne élnénk szépen a kicsit, ha abból áll össze az egész? ”

(Seneca )

2009. október 8., csütörtök

kompromisszum vs. fohász


tehetetlenül vergődöm az általa hagyott (z)űrben,
és nem tudok segíteni.
neki / rajta.
pedig nagyon szeretnék.
mert megtehetné, hogy boldogan él,
és nem lenne önző akkor sem,
ha azt választaná, akit szeret,
és nem azt, akihez az emlékei kötik,
aki beteg (erről persze nem tehet),
viszont így magánál tartja őt.
kalitkába zárt madárként
majd' megszakad a szíve
az után a valaki után,
akinek majd' a szíve szakad meg
a madárért
kalitka nélkül.
hogy éljenek együtt,
hogy legyenek együtt
hogy úgy szerethessenek,
ahogyan csak azok tudnak
szeretni,
akik már voltak
valaha kalitkában,
és szerették már az abba zárt madarat

Ó, Te, aki vagy valahol,
segíts nekik/rajtuk,
hogy boldogok legyenek!

2009. október 1., csütörtök