GYÓGYULÁS

Milyen könnyű másokat okolni gondjaink miatt! „Nézd mit csinált már megint!”, „Mióta várok rá…?”, „Miért nem hív már fel?”, „Ha egy kicsit is megváltozna…”

Gyakran joggal vádolunk másokat. Valószínűleg sértődöttek, frusztráltak, és türelmetlenek vagyunk. Ilyenkor azt hisszük, fájdalmunk megszüntetését és problémánk megoldását attól várhatjuk, ha rávesszük a másikat, tegye azt, amit mi akarunk, alakuljanak úgy a dolgok, ahogyan mi szeretnénk. Csakhogy ezek az önpusztító illúziók életünket mások kezébe adják. Éppen ezt nevezzük társfüggőségnek.

Fájdalmunk megszüntetése, gondjaink orvoslása az, ha tudomásul vesszük saját érzéseinket. Érezzük át a haragot, a gyászt, azután engedjük el, és meglátjuk a békét – önmagunkban. Tudjuk, boldogságunk nem egy másik embertől függ, még akkor sem, ha eddig meggyőztük magunkat erről.

Ezt nevezzük elfogadásnak.

Ez után belátjuk, hogy bár szeretnénk, ha helyzetünk más lenne, valószínűleg oka van annak, hogy most épen ilyen. Lehet, hogy valamilyen magasabb célt szolgál, olyasmit, ami túlszárnyalja legmerészebb elképzeléseinket.

Ezt nevezzük hitnek.

Azután eldöntjük, mit is kell tennünk, mi az, ami hatalmunkban áll és javunkra válik.

Ezt nevezzük gyógyulásnak.

Könnyű ujjal mutogatni másokra, de sokkal eredményesebb, ha finoman magunkra mutatunk.

Ma úgy bánok el fájdalmammal és frusztráltságommal, hogy a saját érzelmeimmel foglalkozom.