A Cápák között című műsor eredeti célja az volna, hogy casting-kulisszák között mutassa be az új magyar innovációt. Ígéretes, reményekkel teli feltalálók és kivállalkozók járulnak a zsűri elé szerintük korszakalkotó ötleteikkel, amelyekből már csak pár milliócska hiányzik ahhoz, hogy leigázzák vele a piacot. A prezentációkat öt sikeres magyar vállalkozó értékeli, a világmegváltó ötletek pénzügyi hátterét firtatják, és, ha valaki tényleg esélyesnek tűnik, azzal megállapodnak többnyire a befektetés összegében, amiért ők meg tulajdonrészt szereznek a felkarolandó cégből.

A német VOX-on már évek óta megy ez a műsor, ott Az oroszlánok barlangjának hívják, amely nálunk nem biztos, hogy a megfelelő asszociációkat hívná elő. Míg azonban a magyar zsűri semmiben sem marad el a német kollégáktól, a jelentkezők általában nem sokban különböznek a kilencvenes évek egyik ikonjától, a fagylalt zakós, makkos cipős, bunkófonos vállalkozótól. Csak a ruha teszi az embert.

A pénzért folyamodók jelentős hányadán látszik, épp csak fölpattantak egy pillanatra a babérjaikról, hogy a pénzemberektől pár milliós támogatást kérjenek. A titkos üzleti terv, hogy ezzel egyetlen zseniális villanással minden megélhetési kérdés örökre meg legyen oldva, innentől kezdve már csak fialjon a pénz, és főleg soha többé nem kelljen dolgozni.

Íme a főbb vállalkozó-típusok, akik ebben a műsorban fölbukkannak.

1. Természetesen vannak jó gondolattal és kialakult elképzeléssel érkező, valódi vállalkozók is. Legfontosabb közös jellemzőjük, hogy józan összeget kérnek. Pontosan tudják, mire kell ez a pénz, hiszen a tervüket alaposan kidolgozták. Jót jelez, ha a vállalkozás már megyeget, csak az a pár millió hiányzik a következő lépcsőfokhoz. Fontos, hogy ne csak az összeg, az általa elérni kívánt cél is legyen szolidabb. Gyanús, ha egy egyetlen termék értékesítésére létrehozott, két fős bt-ből az amerikai piacra kacsingatnak. Ebben a kategóriában már működő éttermekkel találkozunk leggyakrabban.

2. Hasznos idióták - ez persze egy politológiai kifejezés, de a jelentése ebben az üzletember-castingban is elég hasonló. Lelkes amatőrökről van szó, akik valóban kitaláltak valami jót, akár egyedülállót. De nem üzletemberek. Sem üzleti tervet, sem marketingstratégiát nem tudnának kialakítani. Bele is savanyodnának a szerelemgyerekként kezelt találmányuk értékesítésébe. Ahogy egy hagyományos hasznos idiótából sem lesz sosem fejes még a saját pártjában sem, nemhogy egy kormányban, úgy ezekből az egyszeri feltalálókból sem az új Steve Jobs. Aprócska, egy funkciós, ötletes kis tárgyak kiagyalói tartoznak ide. Jellemzően egy-két milliót kapnak szimpátiából.

3. Ennek egy kevésbé méltányolható alfaja, akinek kézzel fogható terméke már nincs, hanem csak egy virtuális ötlete. Jellemzően valamilyen app-pal állnak elő. Néha már a programozás is megtörtént, de láb akkor lóg ki, amikor kiderül, hogy egy okostelefonra szánt százezredik alkalmazásért százmilliót kérnek, és adnak érte 10%-ot. Az érvelés mindig az Amway világot idézi: ez az app gyerekekről szól, Magyarországon évente kb. 90 000 gyerek születik, ezért évi 90 000-es fejlődést várunk. A termékben sincs semmi igazán különleges, sokszor csak egy érdekesnek tűnő, ám vázlatosan kigondolt ötletre kérnek súlyos pénzeket.

4. Külön kategóriát érdemelnek az olyan milliomosjelöltek, akik valami egészen extrém találmánnyal állnak elő - természetesen az ő projektjük mögött sem áll gondosan kigondolt stratégia, és rajtuk bizony nagyon erősen látszik, hogy egyébként már eleget dolgoztak így, harmincöt éves korukra. A tényleg vicces példa itt a harcművész, aki boxringnek álcázott járókával rukkolt elő. Az ingyenélésre játszók csoportját pedig az a két fiú képviselte, akik az igen divatos kocsmakvíz esetleges monotonitását dobják föl versenyszerű baltadobálással. Igaz, ők már sikeresen üzemeltetnek egy szabadulószobát, ami számomra szintén azt bizonyítja, hogy azért megszakadni a munkától egyikük sem akar.

5. Nyilvánvaló szélhámos még csak párszor került a döntnökök elé. Nagyon sok pénzt akarnak, természetesen semmilyen kézzel fogható terméket vagy szolgáltatást sem tudnak fölmutatni. Csak a saját prezentációjuk idején magabiztosak, a Cápák lényegretörő kérdései elől először kitérnek. Mintha az üzletük annyira egyszerű és nagyszerű ötletre épülne, ahol ezeknek a számokat firtató kérdéseknek semmi értelmük. Aztán, amikor már látszik, hogy kicsit dörzsöltebb emberekkel áll szemben a szerencselovag, mint egy éppen kismamaként otthon unatkozó egykori osztálytárs, passzív-agresszív ellentámadásba kezdenek, sőt, vissza is utasítják a Cápák ajánlatát.

A Cápák között természetesen nem dokumentumfilm, hanem egy üzleti showműsor. Természetesen a teljes magyar üzleti szféra leképezésére az ilyesmi nem alkalmas. De a valódi, küszködő vállalkozók és a mindenféle amatőrök meg pitiáner ügyeskedők aránya így is figyelemreméltó utóbbiak javára. A német változatba is belefér időnként egy-két biznisz-bikicsunáj, de a többségnek üzleti végzettség nélkül is van annyi fogalma a vállalkozásról mint tevékenységről, hogy mindent számokkal kell megtámogatni, csupán a vízió nem elegendő.

Csodát persze nem várok egy hétfő esti showműsortól, de hátha okulnak páran a Cápák kérdéseiből, amelyek szinte mindig a befektetett és a befolyó pénz mennyiségét firtatják. Nem egyszer előfordult, hogy csurgott a nyála az ötletre egyik-másik befektetőnek, de egy alig kidolgozott ötleten kívül semmi mást nem látott, csak egy hozzá nem értő embert, aki pénzt kért, de azt se bánta volna, ha valamelyik Cápa úgymond felkarolja, és helyette megcsinálja az egész vállalkozást is. Ebbe vonakodtak beleugrani a befektetők, nem ügyes fejlesztőt keresnek, hanem üzleti partnert. Egyáltalán nem baj, ha a magyar nézők szembesülnek azzal, hogy a pénz fontos és alapvető, de a munkát sajnos nem lehet megúszni.