már egy hete

igen, már egy hete dolgozom!! ez nem azért bír hírértékkel, mert eddig naponta többször is változtattam a munkahelyemet, sőt!

a dolog pikantériája, hogy én, aki kuvikabb vagyok a bagolynál, és általában hajnali 2, fél 3 körül tértem aludni, magamhoz viszont déli 12 óra felé (megvolt a 8 óra, nem?), jobb esetben.

ehhez képest múlt szerdán volt egy hete, hogy a limit este 11 óra. maximum. addig kell(ene) megnéznem az összes postafiókomat, a rendszerezni a bejövő leveleket, megválaszolni őket, bekukkantani a faxbúkra, no és persze a számítógép nélküli életben, a magam kis világában is vannak teendőim, apró kis női dolgok, könyvek, kávék, csokik, satöbbi. De minderre maximum este fél nyolctól van időm.

a dolog másik fele, hogy mindezért cserébe reggel (mit reggel? hajnali!!) fél hatkor csörög három telefon és egy óra némi időeltolódással hogy biztosan ne aludjak vissza, felkelek, és így érek be – a tömegközlekedési eszközök gyorsaságától, időjárástól függően – 8:30 és 8:40 között a munkahelyemre.

tudom, hogy ez másnak a természetes napi rutin, nekem nem ez volt. és bevallom, már nagyon idegesítettem magam magam.

még véletlenül sem a panasz szólt belőlem. inkább talán a dicsekvés kért magának tósztidőt.

szeretemmunka.