Úgy érzem magam, mint az a régi orosztanár, akit egy világ összeomlása közepette a piacképesebb angol nyelv tanítására próbáltak sebtiben átképezni.
Az Úton, és azóta itthon is, a boltban is körém gyűlnek néhányan, hogy arról beszéljek nekik, olyasmit mutassak, amit én is épp csak tanulok. Talán egy leckével előttük járok, talán némelyikük szorgosabb nálam, s kettővel előttem jár, talán másban több etappal is leelőz, csak nem bízik magában. Tartok attól, hogy egyszer lebukom, elveszítem a "tanári tekintélyem", nevetségessé válok, azaz sérül az egóm. Azért pedig nem kár. Csak azért lenne, ha végül azt is elsöpörnék, mint hiteltelen személytől származó infót, ami pedig előrevivő lehet.
Pedig én is profitálhatok, hiszen tanítva tanul legjobban az ember. Szükségem van rá, mert én is félek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése