Mint az Úton. Szeptember elején megkérdeztem, mit tegyek, mit tegyünk magunkkal, a bolttal, a céggel, hogyan váljon sikeressé a vállalkozásunk, hogy még idén én, s azután hamarosan mindketten megéljünk belőle. A hó végére kértem úgy választ, hogy esetleg a legnagyobb nyüzsgés, hárítás közben is valahogy eljusson, megértsem, megértsük. Tegnap megkaptam. Vagy korábban, ám ekkor értettem meg.
Jobb ötlet híján este visszatértem kamaszkorom kedvenc templomába. Megint, s még mindig a Szeretet. A megbékélés magammal, az elfogadásból építkezés, a türelem, és újra meg újra az alázat. Jó volt kijönni, jó volt a városban, szinte lebegtem, mint augusztusban Finisterre-ben és Barcelonában, ahol a folytatásra kaptam buzdítást. És most a hogyant is megtudtam.
"Kapaszkodókat gyártunk, s mire eszmélünk: kész a ketrec." (Fodor Ákos)
Még éjfél előtt felriadtam álmomból, s azt láttam, hogy a Helyi Maffiavezérnek meg kell mondanom, Aranykalitkába zárta magát, a kulcsot messzire kihajította, elhitette magával, hogy minden jó, és ez így marad mindhalálig. Azóta is önáltatva dicséri a kényelmet, csak a "személyzetet", a feleségét szidja olykor dühödten. Ám ennél többet, részletesebbet nem zúdíthatok rá, és nem azért, mert maffiózó, hanem mert 65 éves. Popper Péternél épp aznap olvastam, hogy idős embereket nem sodorhatunk depresszióba avval, amin már úgysem tudnak változtatni. Az ő egovédelmi mechanizmusai pedig amúgy is elég erősek ahhoz, hogy lepattintsanak, ám gyengék ahhoz, hogy ne legyenek álmatlan éjszakái.
Azt is láttam, hogy szólnom kell a bolt előtt gyakran eljáró, kutyámat kislányával simogató apukának, hogy ez a gyerek sugárzik. Génhibától egész pici testén folyton hámló és sebes bőrű kislány, ám mindig mosolyt fakaszt. Nem angyal, inkább apró tündér. Kedves, természetközeli, s van benne valami varázslat. Mindannyian valamilyen küldetéssel érkezünk, az övé mégis különleges lehet. Nem kell megijedni, ha a megszokottól eltérő viselkedést tapasztalnak nála.
A külső védekezőrendszer hiánya arra utal, hogy a belsőt kell finoman valahogy rugalmassá alakítani, ebben segíteni neki. S ha sikerül, akkor a külső is megoldódhat.
Ehhez a szülőknek is mély belső utakat kell megjárniuk, hogy alkalmas támasszá, tudatos nevelővé váljanak. A hogyant nem tudom, nem vagyok sem nevelési, sem életvezetési tanácsadó. Mégis szólnom kell. Egyszer, s ha nincs fogadókészség, hallgatni.
Ha tudják, hogy megerősítsem, ha nem, hogy megtudják. Hiszen látom az apukán, hogy őszintén szereti, ahogy csak képes. Nem zárja búra alá, figyelő mosollyal engedi élni, játszani, tapasztalni.
Tegnap napközben szemem elé ugrott egy bölcsesség a közösségi oldalon, s kettő a kezembe a bolt kaspójából.
"Az, hogy milyen a boldog ember élete, gondolatai milyenségén múlik: így hát ügyelj erre! Ne fogadj be sötét, negatív gondolatokat." (Marcus Aurelius)
"Másokkal jót tenni nem kötelesség. Öröm, mert saját egészségedet és boldogságodat szolgálja." (Zoroaszter)
"Nincs, és nem is lehet a tudatára ébredt embernek más kötelessége, mint hogy önmagát keresse, belül megerősödjék, és a saját útján tapogatózzon előre, akárhová is vezet az az út." (Hesse)
Zárás után beintegetett a tündérke édesapja.
