Üzenet egy közösségi portálon, út előtt (tervezet)

"Köszönet

Szeretném hálámat kifejezni azoknak a zarándoktársaknak, barátoknak, ismerősöknek, akik nehezen nélkülözhető fillérjeikkel (aki cipőre valóját adta, szalad tovább az ócskában, annak angyalszárnyakat kívánok), szolgáltatási díjukról lemondással, felszerelési tárgyakkal, váratlanul felbukkanó jókívánságokkal, tanáccsal, bíztatással, lelkigondozással támogatták a  felkészülésemet.

A "fapados" úthoz szükséges összegnek a másik fele nélkül indulok el, egészségi állapotom se szerepel a támogatott opciók között Alexandra Halász kacagtatóan okos cikkében (http://www.harmonet.hu/ezoteria/58238-camino-a-gyakorlatban.html), ezért ha valamilyen okból odavesznék - feltehetően valahol Barcelona vagy a Primitivo környékén - , emléktábla kihelyezésével végrendeletileg W. Bea csoki- és szómágust bízom meg. A feladat - legjobb szándékaim szerinti okokból kifolyólag  - másra át nem ruházható. Megkérem tisztult lelkű zarándoktársaimat, hogy arra járván, a szokásos kavicsgúlákat ne mulasszák el jó szívvel gyarapítani. Gondoljatok arra, hogy az Útról eltávozni mennyivel bíztatóbb a jövőre nézvést, mint például a négyes-hatos villamos alól :)

Köszönetet mondok azoknak a  zarándoktársaimnak is, akik segítségkéresemre játszmákkal reagáltak. Inspiráló út volt  ez is. 

Minden jót kívánok azoknak, akik most járják az Utat, vagy most készülnek fel rá. Amint a kedvenc zarándok-íróm mondja, a közértig vezető út is lehet Camino. 

A.-nak nagyon köszönöm a kedves elnevezést is :)

... Buen Camino Panda"

Mindennapi csodáimból... és mindjárt kettő is

Stand up comedy a 109-es buszon

Péntek délután, mogorva, fáradt tömeg... a fél óra várakozás után begördülő, teli buszon is. Le senki, fel annál többen szálltunk. Az ajtók nyitása, csukása a továbbiakban tömegbe ütközött. A kezeimben levő csomagok összeakadtak egy asszonyéval, összenevetünk, hogy sebaj, most fogja mindenki a hozzá közelebb levő szatyrot, aztán a végén majd kibogozzuk. A nálam levő azálea bokor száz virágjából a fele lesajtolódott a tömeg nyomása alatt, akkor meg azon nevettem kínomban, hogy csak a csupasz zöldet fogom hazavinni. A kátyúkon nagyokat huppantunk, az egyik utas megjegyezte, hogy nincs mibe kapaszkodni. Szép szimbólum ez - ironizálok- , lassan valóban nincs kibe-mibe kapaszkodni, meg kell tanulnunk a saját lábunkon állni. Illetve egymásnak vetni a hátunkat, megtartani egymást. Különben is, örüljünk, hogy van még BKV. A szatyraim egy részét fogó utastárs mosolyogva beszólt, hogy ha adnak neki egy biciklit, lemond a tömegközlekedésről. Nekem van kerékpárom, de ha kapok egy pár lúdtalpbetétet, szívesen elgyalogolok - válaszoltam. Elhízott nemzet vagyunk, kormányunk megajándékoz bennünket egy ingyen fitness-bérlettel. Ekkorra már nem csak a kátyúktól, de a jókedvtől is hullámzott az utastér elülső fele.

Hát így. Ha nem vesszük elő a humorérzékünket, megbuggyanunk. Ma, ezen a buszon valahogy épp a megfelelő emberek, éppen megfelelő állapotukban kerültek össze egy kis nevetésre.


Sokszínűség

Szerintem a "bocskai" gyönyörű viselet. És szeretem a zsidók kultúrateremtő erejét, életrevalóságukat. 
Nem lájkolom sem Orbánt, sem Gyurcsányt, nem tennék ilyet egy politikussal sem (no, talán kivétel a Göncz Árpád, a nagyapakomplexusaim miatt :)).
Sajnálom, ha egy ruha mást jelent, mint ami, és azt is, hogy már nem tehetek fel kokárdát március idusán, ha nem akarom, hogy besoroljanak valahová, ahová én nem szeretnék besorolódni. Nem hiszem, hogy minden jó, ami zsidó, balos, konzervatív, népies, urbánus, ősmagyar, liberális (van, volt nálunk egyáltalán ilyen?).
Nagyon szeretem - a szélsőségek, és ígéretek nyomában gondolkodás nélkül sodródók kivételével -, ha mindenféle emberek megtisztelnek látogatásukkal, meghívásukkal, úton-útfélen beszélgetésükkel, és arról folyik a szó, ami összeköt, nem arról, ami szétválaszt. Egy évszázadok óta, máig darabokra hasadtan létező nemzet tagjaként engem ez tanít, felemel és gazdagít.

Szünet a szünetben - Teréz Anya nyolc tanácsa nyomán

(Mert összegyűlt ez meg az, ami nem szeretne a fiókban maradni. ;))

"Az emberek oktalanok, logikátlanok, egocentrikusak, -nem számít, te szeresd őket! 

Ha jót teszel, azt mondják, számításból teszed, -nem számít, tedd a jót! 

Ha célkitűzéseid megvalósításáért küzdesz, hamis barátokat és igaz ellenségeket szerzel, -nem számít, tedd a jót! 

A jóra, amit teszel, holnap már senki sem emlékszik, -nem számít, tedd a jót! 

A becsületesség és az őszinteség sebezhetővé tesz, -nem számít, légy nyílt és becsületes! 

Azt, amit évek alatt felépítettél, lehet, pillanatok alatt romba döntik, -nem számít, Te alkoss! 

Ha segíted az embereket, megbántódnak, -nem számít, Te segítsd őket! 

A legtöbbet adod önmagadból, és beléd rúgnak, -nem számít, Te add magadból a legtöbbet!"

...És ő önmaga és a feladata iránti hitehagyottságával, frusztrációival együtt naponta felkelt, elindult a dolgára. Képes volt a korlátain felülemelkedni.

http://jezsuita.blog.hu/2010/03/12/terez_anya_egy_szerzetesno_titkos_levelezese

Mert a fény és árnyék mindig együtt jár, még ha a polaritás törvényét az ún. "pozitív gondolkodás" leple alatt szerenténk is olykor elfeledni. Sokszor írtam már, hogy véleményem szerint nem a valóság szépítése vagy tagadása visz előre, hanem az elfogadás és felülemelkedés.