Bogdanovići
| Bogdanovići | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Split-Dalmácia |
| Község | Prgomet |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 21 201 |
| Körzethívószám | (+385) 22 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 136 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 210 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 43° 39′ 03″, k. h. 16° 16′ 02″43.650833°N 16.267222°EKoordináták: é. sz. 43° 39′ 03″, k. h. 16° 16′ 02″43.650833°N 16.267222°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Bogdanovići (1948-ig "Sratok", 1991-ig "Bogdanović" volt a hivatalos neve) falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Prgomethez tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Splittől légvonalban 21, közúton 36 km-re északnyugatra, Trogirtól légvonalban 15, közúton 26 km-re északra, községközpontjától légvonalban 5, közúton 10 km-re északkeletre Dalmácia középső részén a Zagorán, Trogir előterében fekszik. Határa nyugat-keleti kiterjedésű.
Története
[szerkesztés]A település környékén már a történelem előtti időben éltek emberek. Erről tanúskodnak az erődített települések maradványai és a nagy számú halomsír.[2] Határában Gradina kod Hrgán, Gradina kod Mateljanán és Gradina kod Grgićán is találhatók ilyen erődítmények maradványai.[3] A 7. században a Bizánci Birodalom fennhatósága alatt állt ez a terület, amikor avar-szláv támadás érte. Ennek eredményeképpen elesett a térség akkori legnagyobb városa Salona is. A dalmát Zagora termékeny földjén új lakosság, a mai horvátok ősei telepedtek le, akik magukba olvasztották az itt talált romanizált lakosságot. Egyházilag e vidék a spliti érsekség alá tartozott, a missziós munkát a bencés szerzetesek végezték. A török háborúk idején e vidék lakossága nagyrészt elmenekült. A török veszély elmúltával ferences szerzetesek telepítették újra, akik a hívek lelki szolgálatát is ellátták. 1686-ban a nevesti plébániához tartozott. Az 1709-es velencei összeírásban „Sratoch” alakban szerepel. 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a település a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az első világháború végéig tartott. 1857-ben 526, 1910-ben 762 lakosa volt. Az I. világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A második világháború idején olasz csapatok szállták meg. Lakossága 2011-ben 184 fő volt, akik főként mezőgazdaságból és állattartásból éltek. A perkovići plébániához tartoztak.
Lakosság
[szerkesztés]| Lakosság változása[4][5] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 526 | 570 | 599 | 602 | 687 | 762 | 918 | 894 | 860 | 895 | 896 | 699 | 496 | 360 | 263 | 184 |
Nevezetességei
[szerkesztés]- Szent Miklósnak szentelt temploma több szakaszban épült fel, végül a homlokzatra 1891-ben építették rá a harangtornyot a két haranggal. A bejárat felett körablak, felette pedig hatágú rozetta látható. Főoltára márványból készült, rajta Szent Miklós márvány szobrával, valószínűleg spliti mester alkotása. A szentély falán a Szeplőtelen Szűz Mária képe Pietro Bezzi alkotása 1788-ból. A diadalívnél két mellékoltár áll a Szeplőtelen Szűz Máriának és Szent Antalnak szentelve. A hajóban Szent Anna szobra, valamint Szent Miklós, Szent Anna és Szent Illés próféta képei láthatók, szintén Bezzi alkotásai. A templomnak egy régi, fából faragott feszülete is van.[6] A templom mellett temető található.
- A településen összesen kilenc kis kápolna is található. A két legrégebbi a Sinji Miasszonyunk, míg a harmadik, melyet 1937-ben építettek a Jurić-háznál Szent Antal tiszteletére van szentelve.
- Történelem előtti erődített települések maradványai a Gradina kod Hrga, Gradina kod Mateljana és Gradina kod Grgića nevű magaslatokon.
- A település északi részén, a Vuka folyó feletti magas terasz szélén található a Voćnjak nevű őskori régészeti lelőhely. A régészeti kutatásokat a Vukovári Városi Múzeum végezte, melynek során feltárták a bádeni, kostolaci és a vučedoli kultúrák régészeti leleteit. A lelőhely többrétegűsége megerősíti az itteni őskori népesség hosszú ideig tartó folytonosságát.[7]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Lokalnahrvatska.hr:Prgomet - Pregled povijesno-prostornog razvoja(horvátul)
- ↑ Trogir a történelemben – Várak és erődített települések Archiválva 2016. március 5-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Perković – povijest župe Archiválva 2016. március 4-i dátummal a Wayback Machine-ben(horvátul)
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-5919.
További információk
[szerkesztés]- Prgomet község hivatalos oldala Archiválva 2016. március 5-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- A spliti ferences rendtartomány honlapja (horvátul)
- Prgomet – Pregled povijesno-prostornog razvoja (történeti áttekintés) (horvátul)
- Trogir a történelemben – Várak és erődített települések (horvátul)
