Post Trianon Hungary

A Kolozsváron született, Budapest és Kolozsvár közt ingázó, néhány hónapig a Bácskában is élő, egy-egy rövid nyugat-európai és amerikai tartózkodást is maga mögött tudó író, Hunyady Sándor (1890-1942) drámáit vizsgálva az etnosztereotipikus stratégiák izgalmas
reprezentációira ismerhetünk. A bácskai időszakát is szépirodalmi témává tevő Hunyady e szövegeiben is a Kosztolányi-féle lokális sajátságokat rögzítő terv, az Alföldi por ajánlott
tématerve nyomában jár. Mindez azért bír különös jelentőséggel, mert Hunyady Bácskája a próza nagyobb terjedelmű megszólalásaiban is jelen van. A trianoni békeszerződés utáni
elszakítottság élménye a Feketeszárú cseresznye (1930) című sikerdarabjában és annak későbbi, bár kevésbé sikerült regényváltozatában a Géza és Dusánban (1937) bukkan fel akár
a Pacsirta és az Aranysárkány tájdimenzióihoz csatlakozó módon. Bár a regény narratív struktúráját és dialógusait tekintve is egyenetlen kísérlet, a választott helyszínben rejlő
szemantikai lehetőségeket sokoldalúan mutatja be. Az előadás a regény és a dráma komparatív olvasásával igyekszik feltárni a Trianon utáni magyar irodalom témához kapcsolódó sémáit és e lehetőségeket Hunyady más színpadi munkáiban is igyekszik feltárni.
Kulcsszavak: klasszikus irodalmi modernség, Monarchia-nosztalgia, etnikumok szépirodalmi reprezentációja

This study deals with the establishment of the onetime Apostolic Administration of Burgenland by Pope Pius XI in 1922 - to be more precise, with the politics of the Bishop of Szombathely in the preceding years. Since the Diocese of Szombathely was heavily affected, Count János Mikes took a series of measures to prevent losing vast parts of his western territories.

Trianon helyi hatásainak elemzésekor különösen érdekes az új határ menti területek sorsa. A kötet célja az, hogy a hétköznapok szintjén és mikrotörténeti jelleggel közelítse meg az itt élt emberek történetét. Miként formálták át a helyi (alapvetően agrár-) társadalom mindennapjait az új határok? Megszakadtak-e azok a helyi gazdasági, rokoni vagy más kapcsolatok, amelyek a határ létrejötte előtt álltak fenn? Ha igen, akkor mikor? Mennyi időt vett igénybe, amíg a helyi közösségek ráébredtek az új realitásokra és hogyan élték át ezt? Milyen életmódváltozást eredményezett a kialakult helyzet, illetve vajon ennek csak vesztesei voltak, vagy esetleg haszonélvezői is? A kötet szerzője e témák átgondolásával kívánja a kutatás kezdőlépéseit megtenni, így – az eddig feltárt források jellegéből adódóan – elsősorban a határ menti társadalom
ellentéteit vizsgálja.

The Apostolic Administration of Burgenland was the predecessor of the Roman Catholic Diocese of Eisenstadt. It was established after World War I, following the signing of peace treaties between Austria and Hungary. The new political borders called for the reorganisation of the church provinces. After the presentation of the source material and the current state of research, a broad outline of the political and ecclesiastical background of Western Hungary is given until 1918/1919. Then, Austrian and Hungarian concepts for reorganising the ecclesiastical jurisdiction of the territory are dealt with. Diplomatic efforts of the two states between 1919 and 1922 to influence the decision-making of the Holy See regarding Western Hungary are detailed at great length. However, one of the key issues of the paper is to analyse the policies of Benedict XV that eventually led to the forming of the Apostolic Administration under his successor, Pius XI. The two bishops of Western Hungary affected b...

Az első világháború kitörésének napjára Magyarország vasúti hálózata teljesen képült már. A vasút két alapfunkciója, a személy- és az áruszállítás ennél már jóval korábban, az első vonalak átadása után megjelent. Kezdetben a teherforgalom volt szignifikánsabb, de idővel az emberek mobilizálásából is egyre nagyobb mértékben kivette a részét. Később funkciói specializálódtak. Először kereskedelmi és ipari jellegű funkciója domborodott ki, amely kedvezett az iparosodásnak és piaci átrendeződést eredményezett. Az 1870-es években a vasút egyre jobban meghatározta az emberek életét, így előidézte az életmódhoz kötődő szolgáltatások megváltozását is, egyre jelentősebb társadalmi hatása lett. A vasút összefonódott a postával, a hírlapterjesztéssel és a távírdák egyre nagyobb számban való megjelenésével. Nem kellett sokat várni a vasút logisztikai, stratégiai funkciójának megjelenésére sem. Miután az Osztrák–Magyar Monarchia engedélyt kapott 1878-ban Bosznia-Hercegovina okkupációjára, a Pest–Szabadka–Zimony–Belgrád–Mitrovica vonal mielőbbi befejezése is sürgetővé vált, amelyen a bevonulás realizálódhatott. Végül Baross Gábor közlekedéspolitikai koncepciójának köszönhetően a vasút turisztikai funkciója is kidomborodott, hiszen az új tarifapolitika nemcsak általában véve tette elérhetővé mindenki számára a vasúti utazást, hanem például a fürdő-és nyaralóhelyek elérését is olcsóbbá tette. Ebből látható, hogy a vasút Magyarországon az első világháború kitörésének időpontjában milyen komoly gazdasági és társadalmi hatásokat idézett elő, egyre inkább specializálódtak funkciói és változott a használata. Az első világháború a hadiszállításnak kedvezett, de igazi változást majd az azt lezáró trianoni békeszerződés hoz hazánkban.

A tanulmány a magyar haderõ újjászervezésére fókuszál az olasz fegyverszünettõl a trianoni béke ratifikálásáig terjedõ periódusban. Az írás a kortárs katonai és politikai vezetõk elõtt álló problémákat veszi sorra, amelyeket a Szövetséges Hatalmak egymásnak is ellentmondó elvárásai és a források hiánya határoznak meg.
A magyar katonai vezetõk legfontosabb célja ebben az idõszakban a hadsereg és a harckészültség lehetõség szerinti megõrzése volt – mialatt 13 kormány volt hivatalban, némelyek egy idõben, az ország különbözõ területein.
Ezt a kaotikus fejezetet a nemzetközi kapcsolatok terén a trianoni békeszerzõdés zárta, amely egyúttal a békeszerzõdés felülvizsgálatának bölcsõje is volt.

The author introduces the Hungarian Armed Forces in the first period after the Great War. It was a very chaotic and – at the same time – very important chapter in the history of the new
Hungary, because the country had to rebuild its whole existence as a new country, surrounded by hostile neighbours. The paper focuses on a narrow segment of the era: the reorganization of the Hungarian Army in the period between the Italian armistice and the ratification of the Trianon Peace Treaty. The paper highlights the problems of military and political leaders who had to repeatedly meet contradicting expectations of the Allied and Associated Powers, while lacking resources. The main objective of the Hungarian military leadership was to preserve the Army and strengthen combat readiness, while 13 governments were in office – some of them in the same time, in the different parts of Hungary. This chaotic chapter – in the field of international relations – was closed by the Trianon Peace Treaty. It was also the cradle of efforts to revise the peace treaty.

THE PERIOD OF BOMB OUTRAGES
ARCHIVAL SOURCES TO THE WAVE OF POLITICAL TERRORISM OF THE FIRST YEARS OF THE HORTHY-ERA, 1922–1924

After World War I, in the 1920s, paramilitarism and paramilitary violence was an almost natural phenomenon in Hungary, just like in many other countries of Central Europe. After the dissolution of the Austro-Hungarian Empire and the collapse of the Hungarian Republic of Councils, the new right-wing government establishing its power with the help of the Entente states could only difficulty rule the quasi anarchistic conditions of the country. In 1920–1921, Budapest and the Hungarian country were terrorized by irregular military formations that were formally part of the National Army, but often operated completely independently.
This 2-year-long wave of paramilitary violence which was committed by mainly detachments subordinated to influential paramilitary commanders First Lieutenant Iván Héjjas, Lieutenant Colonel Pál Prónay or Major Gyula Ostenburg-Morawek is called the White Terror. Radical right-wing irregular soldiers exploiting the weakness of the government committed several serious crimes like robbery, plunder and even murders, frequently by anti-Semitic motivations, and they did it in the disguise of law enforcement measures, since in this period the military authorities possessed police jurisdictions over civilians as well in order to restore the order. 
The government led by Prime Minister Count István Bethlen gradually ceased the White Terror, and disbanded/regularized irregular/paramilitary troops and formations. The otherwise strongly right-wing Hungarian government really did its best to tranquilize the radical right-wing forces and create some kind of social and political peace at last, after the long years of war and civil war.
Although paramilitary violence finally ceased, and irregular military formations were formally disbanded, the radical right-wing Hungarian militia movements mainly consisting of World War I veterans, active and demobilised soldiers lived on the form of secret right-wing paramilitary organisations. The influential radical right-wing organisation Ébredő Magyarok Egyesülete (ÉME) – Association of Awakening Hungarians which sometimes operated in a similar way to a political party still had a strong paramilitary character, and it had its irregular militia called Nemzetvédelmi Főosztály – Department of National Defence. The government, mainly the army and the Ministry of Defence still used up Freikorps-like militia units consisting of veterans for two reasons. On the one hand, the right-wing political and military elite was still afraid of another possible Communist takeover attempt, and used the radical right-wing militias as auxiliary political police forces, keeping them prepared; on the other hand, the countries of the losing side of World War I were subject to serious limitations of armament. Therefore, the government and the military leadership did its best to circumvent limitations, and treated free-corps-like irregular military formations as secret semi-official reserve forces of the army, preparing for a war in the near future in which the territories that were truncated from Hungary by the Treaty of Trianon were to be reoccupied.  Hungarian anti-Communist and irredentist troops were coordinated by the secret military organisation called Kettőskereszt Vérszövetség – Double Cross Blood Union in the 1920s, and thousands of armed people were kept in secret military status, waiting for deployment. The military and the radical right-wing political movements had very strong relations these times due to the historical traumas, and hyper-nationalism and exaggerated patriotism nearly necessarily coupled with violent anti-Semitism.
Some secret irregular military formations, mainly related to the Department of National Defence of the ÉME and Double Cross Blood Union started becoming concerned in political terrorism, like the luckily prevented bomb outrage plan in Jászkarajenő in 1922, the bomb outrage of Erzsébetváros that required 8 casualties on 2 April 1922, or the bomb outrage of Csongrád in which 3 people died on 24 December 1923. All the third grave terrorist incidents were committed by the members of the Department of National Defence of the ÉME who were at the same time irregular soldiers of Double Cross Blood Union, and paramilitary commanders First Lieutenant Iván Héjjas and Lieutenant Commander Pál Prónay arose in all the three cases as possible instigators, together with Captain Gyula Gömbös, later Minister of Defence, then Prime Ministers, in this period the leader of the oppositional Party of Hungarian National Independence (popularly called race-defenders).
Although the police did its best to investigate the grave bomb outrage cases, and lower-ranking paramilitary commanders like István Keő-Kucsera, József Márffy or János Piroska (all informally subordinated to First Lieutenant Iván Héjjas) and their minions were committed to trial for their actions, it seems that influential military and political circles tried to save them from prison or capital sentence. It is very curious that in the end only the young veteran József Márffy, the mastermind of the bomb raid of Erzsébetváros who was responsible for the death of 8 people was sentenced to 8 years of imprisonment. Although the evidences in all the three criminal suits seemed to be persuading, someone had the power to influence the judges and achieve that terrorists should be exempted from the charges or sentenced only to a couple of years in prison. Although Prime Minister Count István Bethlen did his best to create consolidation in Hungary in the political, social and economic sense of the word, radical right-wing political forces still had some influence, and for example Gyula Gömbös, the informal leader of the Hungarian radical right-wing movements of the 1920s, had a personal good relationship even with Regent Governor Admiral Miklós Horthy who had used to be a paramilitary commander himself in the civil war of 1919–1920 before elected by the parliament as Regent Governor with the strong support of the Entente Powers. The age of the bomb raids, as the press of the opposition sometimes called the period between 1922–1924 finally ended with the fact that murderous, radical right-wing, anti-Semitic terrorists remained at large, and many of them found their places in the authoritarian conservative, strongly right-wing regime of Hungary of the 1920s.       
The present source publication makes an attempt to reconstruct certain serious, terroristic crimes committed by the members of irregular military formations that operated under the supremacy of the secret Hungarian military organisation Double Cross Blood Union via micro-historical case studies, mainly based on archival records of criminal suits in the custody of the Budapest City Archive and in the Central Archive of the National Archives of Hungary. Furthermore, beyond the introduction and analysis of the individual cases of three different, but interrelating bomb outrages from the period 1922–1924, it intends to draw general conclusions about the controversial and complex relationship between the early Hungarian paramilitary radical right-wing movements and the government/military.

Az első világháborút Magyarország számára lezáró trianoni békeszerződés katonai következ-ményei katasztrofálisak voltak, amelyek a fegyveres revízió lehetőségét kizárták. Ezért a ma-gyar hadvezetés arra törekedett, hogy az ország fegyveres potenciálját újra visszanyerhesse. Ezt a törekvést 1920–1938 között mind a szövetséges ellenőrzés, mind az országot sújtó gaz-dasági nehézségek egyaránt akadályozták.

The military consequences of the Trianon Peace Treaty, after World War I, were catastrophic for Hungary: totally excluding the possibility of armed revision. That was why the Hungarian military leadership sought to regain the country's armed potential. Between 1920 and 1938 this effortswere hampered by the Alliance's control and the country's economic hardships.

és prózaírót kérdeztük 1920 tükrében a regionalitásról, az identitásról, az idegenségről és a transznacionalizmusról, továbbá Dsida Jenőről -akiről könyvet írt Az átmen(t)et(t): Dsida címmel. Marosvásárhelyi születésűként -bár tízéves korodtól, 1989-től Magyarországon élsz -szíveden viseled az erdélyi magyar irodalom sorsát. Van-e erdélyi identitásod vagy magyarországi írónak vallod magad?

A debreceni egyetem 1925-ben a magyarországi gyermekmentő akció két protestáns szervezőjének, a svájci Carl Irletnek és a holland báró Willem Carel Adrien van Vredenburchnek adományozott honoris causa címet. Varga Zsigmond teológus professzor méltatásában kifejtette, mekkora szerepe volt Irlet lelkésznek a mentőakció megszervezésében és koordinálásában, milyen fontos szerepük volt a Svájcba került gyerekeknek a magyarságkép politikai és nemzetgazdasági alakításában. Irlet kitüntetését Horthy Miklós kormányzó és Klebelsberg Kunó vallás-és közoktatásügyi miniszter hagyta jóvá. Kulcsszavak: Debreceni Magyar Királyi Tudományegyetem, svájci gyermekmentő akció, Carl Irlet, honoris causa doktor The LaudaTion of CarL irLeT, The organizer of The ChiLd reLief aCTion in SwiTzerLand, aT The univerSiTy of debreCen. The University of Debrecen awarded in 1925 two protestants organizers of the child relief project with the title of doctor honoris causa: the Swiss clergyman Carl Irlet and the Dutch baron Willem Carel Adrien van Vredenburch. Zsigmond Varga, professor of theology in Debrecen, wrote in his laudation, how important was the role of Irlet in organisation and coordination of the child relief action, and how important was the role of the children to create a positive image of Hungary because of political and economic reasons. The document of award was signed by Miklós Horthy,

Instability was an inherent characteristic of the new Central European system in the aftermath of the First World War, in that none of the newly created or re-created states were expected to be able to sustain themselves without the substantial support of a major underwriting patron power. In other words, as this chapter argues, the successor states of Danubian Central Europe were born as client states. This did not bode well for the integrity of any of the countries concerned, or for the eastern states system as a whole. The essay will examine the inherent instabilities on account of three contiguous “new” countries in East Central Europe: Czechoslovakia, Hungary and Poland, then move on to explaining how and why cooperation, cohesion and regional stability remained frustrated among these countries through the early interwar years when the new system required embedding.

De Eerste Wereldoorlog en daarop volgende revoluties hadden Hongarije uitgeput. Buitenlandse hulp kwam er eerst in de vorm van hulpgoederen verstrekt door het Rode Kruis. Daarna volgde een tweede internationale actie: tussen 1920 en 1930 werden ruim 60.000 kinderen voor enkele maanden naar het buitenland gebracht om bij te komen. De kindertreinen reden vooral naar Nederland en België, enkele naar Zwitserland, Zweden en Groot-Brittannië. Het verblijf in het buitenland had grote invloed op het leven van deze kinderen en hun familie. Sommige kinderen bleven zelfs bij het pleeggezin wonen, anderen hielden contact. Na de Tweede Wereldoorlog werd de kinderactie op veel kleinere schaal herhaald. Er ontstonden intensieve persoonlijke, culturele, academische en economische contacten tussen Hongarije aan de ene en Nederland en België aan de andere kant.