Ezért aztán nem szálltam vízre, hanem beváltottam az erdőbe, mint a vaddisznók.
Szigorúan szendvicsmentesen, ezáltal pestismentesen. Azért vizet vittem magammal, de biztos ami ziher a maradékot sem locsoltam szét az erdőben. Nehogy benyalják!
No persze mi más lehetett a cél? Bizony! Gombák! Meg kell mondjam, itt a Deseda környéki erdők le vannak maradva. Másutt már "kaszálják" a vargányát, itt meg örültem annak a pár csoportnyi árvégű fülőkének is, meg a borzafa gombának.
Említettem már régebben az árvégűt. Ehető gomba, bár nem népszerű és az általam legutóbb róla olvastak nem fogják növelni a népszerűségét.
"A legújabb gyógyszeripari kutatások szerint általános sejtnövekedés gátló vegyületet tartalmaz, ezért fogyasztása nem ajánlott! (Szűcs Béla 2017.06.07)"
Mindegy, azért ezt az adagot még utoljára megeszem, s oszt lehúzom neki a redőnyt.
A fülgombáról, judásfüléről, borzafagombáról is írtam már. Tán már túl sokat is, mert nem csak az elébb belinkelt bejegyzésekben, hanem máskor is.
Erről a gombáról a modern orvoslás több jót mond, mint rosszat. Javaslom mindenkinek, olvasson utána az biztosan érdemes, oszt döntése szerint gyűjtse és fogyassza, vagy ne.
Sétánk vége felé még egy erdei diadalívet is kaptunk a kalanderdő elmerengő nevet viselő szakasza felé menet. A diadalív egyik végét úgy nagyjából a szentlélek tartja. Ha ne adja, de egy nagyobb széllökés akkor szedi ki a szentlélek markából amikor épp átvonul alatta valaki, akkor sajnos megeshet, hogy a szentlélek magához is szólítja annak lelkét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése