Ez csúcs!

Csúcs az időjárás! Csúcs! Nem?
Nem tudom másutt miként alakult, de nálunk tegnap -miután a ködöt felszívta- verőfényes napsütés volt az uralkodó. Olyan tavaszias érzésem volt, hogy még csak no! Nem csak nekem. Pár órára, volt szerencsém kifutni és még repülő rovart is láttam a víz felett. A kacsák meg hancúroztak a sekélyesben. Délre már meleg lett, mint tavasszal.

Csak kuktaként

Rakott káposzta. Ezt most nem én készítettem, én csak kuktáskodtam a hétvégén Melinda mellett.
Van "hordós" káposztánk, természetesen nem hordóban. És nem káposztás kő nyomja legnagyobb bánatomra.

Az első ...

Az első gyertya égjen ma. Mindenütt.
Lobogjon a hit lángja! Mindenkiben.
Gyertyaláng helyett küldöm ezt a képet. Mindenkinek.

Vízi tündér

Na hol találkoztam ezzel a vízi tündérrel? Meg tudja mondani valaki?
Talán egyszer elárulom és akkor ti is meglátogathatjátok. Aranyos kis leány. És nagyon ért a vízi élőlények nyelvén. Legjobb barátja az a kacsafiú aki most is odatelepedett a lábához.

Megint másként ...

Nem kell megijedni, nem tart ez nálam örökké. Most ezt a főzős korszakomat élem, majd elmúlik. Egyelőre jobb, mint a második gyerekkor.
Ilyen egyszerűségeket választok, mert ebből vinni is tud magával Melinda. Különben képes lenne "szenyót" enni. Velem meg az asszony ne "szenyózzon" a mindenit neki!
Nálunk az enyém az utolsó szó. "Íííígenis, parancsára fenség!"

A kíváncsi és ...

A kíváncsi és torkos új lakó.
Néhány napja hogy megjelent és letelepedett a "Jéghatáron".
Azóta ideje nagy részét a vízen lebegve tölti, kisebb részét meg a levegőben. Sirályfélének nézem, de hogy milyen? Nem tudom.

Kis bakival, de ...

Az egész dolog azzal kezdődött, hogy bevágtam a tököm a sütőbe. .....?! Hoppá! Megint magyarázkodhatok.

Jéghatáron

Ez a fogvacogtató valóság. A kikötőnktől már nincs a vízen felfelé, csak lefelé.
Az ág végig beállt azon a néhány száz méteren. Vékony jég. Tegnap felfelé nyomta a szél a vizet, kicsit kurtított is rajta, de felszaggatni nem bírta.

Ha már köd ...

Még pénteki napon jártam a tó vízét legutóbb és az itt bemutatott képeket is akkor "lőttem". A képen látottaknál lényegesen nagyobb volt a "tejföl", csak hát akkor nem lehet fényképezni. Illetve lehet, de minek?

Pácolt ...

Még az alkotás mámorában úgy döntöttem, hogy valami halfélét is kellene készíteni a hétvégén. Hisz nem lehet örökké "döglött" csirkét enni. Igen. Döglöttet. Miért? Mi nem eszünk élő állatot. Tiltja az állatvédelmi törvény ... meg amúgy sem! Mellesleg meg azért halat, mert az megy a csirkéhez.

Na ebből ...

Mi lesz? Ez lett. Ott a képen.
Elmesélem, rövid történetét.
Ma végre úgy sikerült beszabadulnom a konyhába, hogy nem volt asszonyi, szellemi támogatás.

Köd előttem ...

Olyannyira nem akart szűnni a köd felénk, hogy inkább sűrűbb lett estére kelve, semmint ritkult volna. Nem mondom hogy tetszett. Nem tetszett egyáltalán. Róttam a várost, jártam a "macskaköves" utcákat boltról boltra.

Városi madarak

Dolmányos varjak. Nevezik szürke varjúnak, hamvas varjúnak is.
De ráaggattak egyéb neveket is a népek, úgy mint kálomista varjú, ködmenhátú .., ködmenes .., szűrdolmányos .., tarka .., szürke kánya, varnyú.

A leány

Mutatós jány igaz? Annyit elárulhatok róla, hogy Somogy megye, azon belül Mosdós lakosa. Fazekas Feri barátom mutatta be nekem a minap, mikor összeültünk egy beszélgetésre a Pallavicini-kastély gyönyörű parkjában. Nem egy könnyű eset ez a leányzó és amolyan kőszívű lélekkel megáldott teremtés. Azért csak megmutatta magát!

Az alkotó ...

Mondhatnám, ez a kép csak úgy jött. Margitszigeti sétánk során, mikor visszatekintettem a Hármashatár-hegy felé, hát akkor "ütötte" meg a szemem az égnek törő sokféleség.

Termik

Tudjátok mi a termik?
Persze. Azért csak úgy ismétlésként.
A környezetében lévő légtömegnél melegebb levegő, ezért aztán felfelé szálló légáramlat.
Ezt a légáramlatot használják ki a képen látható siklóernyősök is és lavírozgatnak a hegy felett.
Nem csak ők szokták kihasználni.

Apácakolostor

Alapítólevele 1259-ből ismert.
IV. Béla alapította Szűz Mária tiszteletére.
Domonkos rendi apácakolostor,
Nyulak szigete.

Sodródás

Múlt héten -valamelyik napon- mikor Pötivel az arborétumból jöttünk el, fényképeztem ezt a farönköt. Pár méterre a parttól lebegett az Egresi-ág bejáratánál. Kérdhetnétek, mi különös van egy vízen úszó fatörzsön? Kérditek, nem kérditek, úgyis elmondom. Én már csak ilyen vagyok!
Nos általában semmi. Ennek azonban most már lett, rövid története.

Tavasziasan ...

Mintha csak a tavasz napsugarai világítanák meg az erdő alját. Verőfény, langy meleg, madárcsicsergés. Minden adott ami a tavaszérzethez kell.

Csak mert ...

Csak mert szépek.
Igaz, most a tudatlanságom reklámozom. Ugyanis nem tudom, nem ismerem ezeket a gombákat.
Még "nyomozati szakban" vannak. Mármint a meghatározásuk.

Fenyőágak alatt

Íme a "Mesegomba" néhány nappal később. Kalapjuk kiterült, szépségük változatlan. Az én és az ő szerencséjük is az, hogy a fenyők takarásában élnek. Teljes takarásban. A hatalmas fenyő alsó ágainak megemelésével válnak csak láthatóvá és fotózhatóvá. Elrejtőzve, háborítatlanul fejlődhetnek.

Nem maradt ...

Elolvastam sok, szebbnél szebb emlékező, megemlékező írást, verset. Nekem már nem maradt mit mondanom. Megjártuk a temetőket, fejet hajtottunk, letettük az emlékezés virágait, gyújtottunk sok-sok lángot