Bebek-vár /Alsó vár/

Szendrő.
A vár kevés megmaradt faltöredéke a főtértől északra elhelyezkedő kertes házak közt található. Az általam fényképezett szakasz talán most kerítés gyanánt szolgál és nagyon benőtte a növényzet. Másutt még jobban, vagy pedig az épületek takarásában van s amiatt nem fotózható az utcáról.

Szádelői-völgy 2.

Igyekeztem most úgy válogatni a "második körre", hogy kikapcsoltam az agyam "dumás" oldalát és csak érzésre.Ami megtetszett. Csak úgy.
Nem elemezgetve, hogy miért? Mit miért? Mindenre kell válasz? Nem!

Szádelői-völgy

Probléma probléma hátán! Megoldottuk.
Először is, kicsit későre járt már mire "leestünk" Torna várából és nem tudtuk igazán, mi vár ránk? Úgy döntöttünk bevállaljuk, legfeljebb már sötét lesz a kifelé vezető úton. Nagyjából úgy is lett.

Társas élet

Huhh, de régi felvételek!
Még a nyaralásunk előtt készültek. Előkészítettem őket, azután mindig volt valami más. No most kikapcsolódásként, meg hogy visszacsempésszem kicsit a Deseda világát.

Forma-1

A Belga Nagydíj, Spában.
Az idei évad 12. versenyhelyszíne.
Michael Schumacher húsz évvel ezelőtt
-szinte napra pontosan- itt mutatkozott be élete első Forma-1-es versenyén.

Torna vára 5.

Íme kis csapatunk Torna romjain. Én is ott vagyok, csak a lencse mögött. Van olyan kép, ahol látszom is, az pont nem tetszik. Nem azért. Nem vagyok annyira hiú, de tényleg nem tetszik annyira hogy leközöljem. Amúgy meg ígérem, ezt a pár képet még megmutatom és utána "lemászunk" a tornai Várhegyről.

Torna vára 4.

Ok. Elismerem, tegnap túloztam egy kicsit, mikor azt írtam pillanatok alatt megvan egy ilyen bejegyzés. Azért nem egészen. Ki kell válogatni a megfelelőnek tartott képeket. Ehhez át kell nézni az összeset. Azután -ha kell- kicsit javítani is lehet rajtuk, majd ráhelyezni a szignót s végül átméretezni.

Torna vára 3.

Nem mintha nem volna mit mesélnem és bemutatnom arról a napról, most mégis maradok még Torna várában. Csak így képekkel.
Remélem nem leszek túlontúl unalmas, de annyi képet készítettem, hogy muszáj még mutatni belőle.

Torna vára 2.

Ez nem épp a bejárat, de hát ide vezetett az ösvény amin felértünk. A várat szinte lehetetlenség kívülről körbejárni a falak mentén, így értelemszerűen fotózni sem lehet, csak bévül. Történetéről nem írok, mert minden előásható róla a világhálón, nem akarok untatni. Beszéljenek a képek.

Torna vára

Kellemes kis kaptató vezet fel a Várhegy tetejére. Először még megművelt területen vezet az út, afféle szőlőhegyen, vagy hétvégi házak közt. Ennek elhagyása után már sziklásra vált a terep. Ottjártunkkor erővel sütött a nap. a hőséget pedig csak fokozták a felhevült kövek.

Szádvár 3.

Még mindig csak képekben.

Szádvár 2.

Most csak így képekkel "elmesélve".
Mit is írhatnék, hogy fáj a szívem érte? Érte is.

Ezt megúsztam!?

Láttatok már hasonlót a természetben, élőben?

Én most láttam előszörre és bár hatalmas élmény , remélem belakottal nem találkozok többé.

Majd télen ha üres lesz, felkeresem.

Szádvár

Azért vannak véletlenek!
Tegnap ültem neki Szádvár bemutatásának és erre kapok egy üzenetet Bubenkó Gábortól.

Szádvári út

Csütörtökön lesz egy hónapja, mikor megérkeztünk Perkupára. Szalad az idő.
Rövid pihenő ebéddel egybekötve és már vágtunk is neki a Szádvárhoz vezető szekérútnak.
Nem ismeretes az időpont, mikor a 460 méter magas Várhegy tetejére felépítették.
Legelőször V. István 1268-ban említi, oklevelében. Bár története során több birtokos is uralta, történetére leginkább meghatározó a Bebek család.
Legjelentősebb ostromát 1567-ben szenvedte el, mikor is az ostromló Schwendi kassai főkapitány ellen -férje távollétében- Patócsy Zsófia úrnő állt a helyőrség élére és vezette a védelmet hősiesen. 1686-ban született döntés Bécsben "Szádvár elrontásáról". Felrobbantották.

Dunánál

Mit is nem mutattam még meg?
Például ezt az öreg fűzfát az ártérből. Hányszor "tekerhették már meg" a dühöngő örvények áradáskor?
Még győztesként áll.

De nem mutattam ezt a szép gyorsjáratú hajót sem, amint épp gyorsan gyógyuló sebet ejt a Duna vízén. Hajókból, uszályokból komoly "gyűjteményre" tettem szert. Csak nyugalom, nyugalom!
Nem akarom mindet megmutatni.

Csak még ezt a lassabb óriást.
Hatalmas méretű hajó, sokkal nagyobb mint gyorsjáratú társa.
Éppen ezért "megfontoltabban" szeli a vizet és tol a partnak hatalmas hullámokat.

De nem mutattam még a nagy folyót amint a lenyugvó nap "festi" ezüstre hullámait.
Szeretem a Dunát. Igaz, én ezt majd minden vízre elmondhatom. Miért?
Nem tudom. Pedig nem víz mellett születtem és nem is ott nőttem fel.
Talán egy előző életben van a válasz.

Végezetül itt van a túlsó part. Nekünk, akkor és ott a túlsó. Ezen a képen már jobban kivehető a fellegvár. Jobban mint a tegnapi képeken. Vácnál lehetett volna átkompolni, de már annyi alkalommal voltunk Visegrád váraiban, hogy most csak távolról csodáltuk.
Egyelőre ennyi a magyarkúti Szélesréten töltött hét látnivalóiból. Egyelőre, mert könnyen lehet bukkanok még archiválás közben olyan képre, amiről eszembe jut valami kis történet.

Rekord

Rekord méretű amur akadt horogra a Deseda vízében.
Nem én fogtam!
Nézz be a DESEDA honlapra -amúgy is érdemes átnézni-, de most keresd a hírek közt a "Kapitális méretű amurt fogtak a Desedán" címet viselő írást és videót. Vagy egyszerűen csak kattints itt nálam a kiemelt színre és már ott is vagy. Isten bizony érdemes megnézni!

Látkép

Íme a Magyarkút fölé magasodó hegyről -a kilátóról-, elénk táruló panoráma.
A Dunakanyar egy része.
A nagy kanyarban, a második púpon van a Fellegvár, alatta Visegrád.

UFO

"Azonosítatlan repülő tárgy."
Magyarán olyan repülő objektum, amit nem azonosítottak. Végre én is találkoztam eggyel. Matató ménkűhöz már volt szerencsém, de az ufók eddig elkerültek. Ezért is egészen Magyarkútig kellett menni a nagy magyar éjszakában.

Zsömi nyaralt

Rendszerint a napját azzal kezdte -miután körülnézett a birtokon-, beleroskadt valahol a fűbe és süttette magát a reggeli nappal.

Szárnyasok

Fecskefarkú lepke.
Egyik kedvenc lepkém. Nekem még hozzátartozott a gyerekkoromhoz. Rengeteg volt belőle itt Somogyban is.
A Kapos menti réteken, de még a városszéli kertekben is nyitogatta pompás szárnyait. Évtizede nem láttam mifelénk. Évekkel ezelőtt találkoztam vele valamelyik vártúrán, tán Buják várában, vagy Csőváron?
Nem is tudom. És most itt van. Szélesréten.

Bogaras ...

Havasi cincér.
Csodálatosan "megkonstruált szerkezet", méltán tartják hazánk legszebb cincérének. Nevével ellentétben középhegységekben is előfordul.
Hazánkban védett, de Európa több országában is, már szigorúan védett és veszélyeztetett fajnak számít.
A Duna-Ipoly Nemzeti Park címerállata.

Visszatekintés

Voltunk már Magyarkúton az elmúlt évtizedekben nemegyszer. Nem is tudom hány alkalommal? Mindegy. Ez most nem is igazán lényeges. Nagyon szívünkhöz nőtt a hely. Ismerünk már a környéken szinte mindent, de nem ismerünk szinte senkit.
Még a szomszédot sem. Ha ott vagyunk, elvagyunk a tengernyi zöldben, mint hal a tengerben.
Évekig, jószerével csak szállásnak használtuk, mert mentünk szinte naponta valamerre.

Szélesrét

A Dera-szurdokban tett kellemes kirándulást követő napon vettük az irányt és költöztünk fel Magyarkútra. Csendes kis üdülőövezet ez Verőce felett. Szélesrét -hol a kis faház és a lakókocsi áll- "beékelődött a hegyek közé, amerre a szem ellát csak fát látni, vagy az eget.

Éti

Étiék élik az életet. Kell is.
Különben mitől lennének jövőre is kis csigák?Azokból meg nagyok, a nagyokból meg gasztronómiai csemege. Egy részükből legalább is.

Messziről

Nincs ebben a képben semmi különös, nekem mégis nagy kedvencem lett.
Az arborétum egy magas pontján állva vettem észre a madarat a tó átellenes partján. Csak úgy kíváncsiságból "rázumoltam" és mikor visszanéztem a keresőn - a tizennyolcszoros nagyítás ellenére-, alig látszott belőle valami.
Azután kiderült, nem is rossz a kép. Ott van őkelme is, igaz kicsiben, de ott van. Nekem határozottan tetszik, az előtérben csillámló vízzel és az erdő mélységéből fakadó sötéttel. Nos? Várom a kritikákat.
.

Fenyők alatt

"Veszélyes" nekem kiszabadulnom a betonrengetegből, mert kint a szabad világban én mindig belefutok valamibe. Valamibe amit érdekesnek tartok, így aztán megörökítem, közzéteszem és ezáltal halasztom a beígért beszámolókat az idei "csavargásainkról". Nem feledem! Hétfőtől "nekiesek" ígérem.

Nő, mint a ...

Fantasztikus mennyiségben szakadt ránk tegnap a víz. Esett szinte egész nap és közben maradt a meleg. Részint morgolódtam az orrom alatt a csónak végett, mert telik megint. Másrészt meg mosolyogtam is, mert úgy véltem, ez az időjárás kedvez a gombáknak.

Fekete ponty

Ez a hal meglepett rendesen.
Egy fűzbokor alól sikerült kivarázsolni és elsőre fogalmam nem volt arról, miért ennyire fekete. Hirtelen arra gondoltam, hogy élettere határozta meg valahogy a sötétebb színt, de aztán letettem erről. Eszembe ötlöttek ugyanis a koik.

Bent is víz, ...

No? "Saccperkábé" mennyi víz fért a csónakba?
Sok, nagyon sok. Bár feleslegesen aggódtam, fért volna még bele. Ha nem is bőségesen, de még bírta volna a feltöltést. Mikor elállt az eső gyorsan "lóra kaptam" és kinyargaltam. Attól egyáltalán nem tartottam, hogy elsüllyed, mert a három légkamrával az teljesen kizárható.

Morzsi

Így nézett ki Morzsi és Zsömi óvatos és gyanakvó ismerkedése.
Jó rég esett szó és mutattam meg Morzsit Béla bátyámék hűséges kutyusát.
Jó másfél éve már.
Még mikor a "Farkaskaland" íródott.
Jó néhányszor jártunk azóta is náluk, de eleddig meg sem kíséreltük a két kutyus összeeresztését. Most jött el a nagy találkozás ideje!

Dera-szurdok

Úgy kezdődött, hogy megraktuk a társzekeret és felzötykölődtünk Budapestre. Ott bekvártélyoztuk magunkat Pötiékhez két napra.
Az Ő ötletük volt kilátogatni a Pilis hegység eme nevezetességéhez.
Nem bántuk meg. Sőt!