Drótszamár

Azzal a lendülettel, ahogy lezártam a horgászidőszakot, lezártam azt a fejezetet, nyitottam egy másikat. Pontosabban újranyitottam.
Újraindítom a kerékpáros "karrierem". Azt is, ideiglenesen hagytam abba ...hány esztendeje is már?
Jobb nem is belegondolni!
Inkább abba, miként is kezdődött?

Lezárul egy ...

Ennek a képnek a párja már szerepelt a "Múltidéző" címen írt bejegyzésben.
Ő lett a 2012-es év és horgászidény utolsó zsákmánya.
Akkor még nem tudtam -de már erősen fontolgattam-, hogy nem csak az elmúlt év, de egyelőre, egy az elmúlt hosszú időszak utolsó halzsákmánya lesz.

Kacat?

Sokaknak bizonyára az lenne.
Nekünk nem az. Most épp díszek, a konyhaszekrény tetején.
Másra már nem használhatók.  A cserép bödön bizonyosan nem, a demizson pedig, már nem kell eredeti funkciójára.

A lányok, a lányok ...

Szokásomnak megfelelőn, Médikét felhasználva indokként, szaporítom egy fotóval a családi arcképcsarnokot. Ennek a fotónak is van kis hiányossága, de hát a vaku mellőzése ezt adja. Vaku meg "nyista", mert egyáltalán nem használna a villanás a kicsi, érzékeny és nagy szemének.
Mariann leányom nagynéni szerepkörben és a kis Médi, itt mint unokahúg.
Sziasztok lányok! :)
.

Huhh de pici ...

Emlékeztek még rá?
Úgy 2,5 centi átmérővel bíró kis fém tégely és ... belül az illatos csodaszer.
És ami engem a "sírba kergetett" az az, hogy még életemben egyet sem sikerült kinyitnom! Miként jutok a csodaszerhez?!

Jövök itt a ...

felesleges kérdéseimmel.
Vagy már unalmas is nem csak ..
Mindegy. Ez van. Ezt dobja a gép. A gépem. Egészen pontosan, ezt dobom én a gépem által. Nektek.
Nesze nektek! Nesze semmi, fogd meg jól!
Kevés a téma, szegényes a fantáziám, unalmas dolgok járnak a fejemben és egyáltalán nincs kedvem hosszadalmas és mélyenszántó bejegyzéseket írni. Majd egyszer. Majd máskor.
Na? Mennyi sületlenséget sikerült összeirkálnom, ahelyett hogy egyből a lényegre léptem volna? Mi ez?

Nagy szemű ...

és a négy szemű.
Rá is csodálkozott a csillogó lencsékre és a borostásra.
Azért szerencsére nem riasztotta el a megjelenésem, alaposan megnézett magának, kaptam egy büfit is és egy tetszésnyilvánítást.

Papír, papír és papír

Az iratmegsemmisítő terméke volt a 02.06-i képen. Meg is fejtette mindenki. Nem csekély mennyiséget gyártottam le. Ennek azért vannak előzményei. "Mániákusan" elteszek minden iratot év közben. Számlát, értesítőt, hírlevelet, jegyzőkönyvet, megállapodást, szerződést, egyszóval mindent. Természetesen nem ömlesztve, hanem előkereshető, irattározott formában. Az esztendő lejártával lezárom, egy gyors és nagyvonalú selejtezéssel.

Nehogy ismét ...

megfeledkezzek kisded játékomról, itt egy kép s a kérdés. Mi ez?
Közel sem annyira nehéz, mint a legutóbbi (megoldása, megjegyzésben).
Sőt!
Megvallom, ez egy annyira egyszerű kép volt, kénytelen voltam kicsit -csak kicsit- megpiszkálni. Ha nem teszem, felesleges lett volna a kérdés. Lehet, így is?

Egyesek

Ezeregyszáztizenegy. Krisztus előtt.
A Nílus. Egyiptom. A XX. dinasztia kora. Ki is ült a trónon? IX. vagy X. Ramszesz? Vagy épp ebben az évben váltottak a trónon? Ki tudhatja azt már pontosan ennyi idővel utána? Ki emlékezhet arra a korra? Hanyatlott már a fáraók birodalma akkor, s hanyatlik az emlékezet azóta is.

Sanyi és a tavasz

Sanyi minden tavasszal "megőrül". Ahogy melegedik az idő, megsüti a nap a teraszt, Sanyi elkezd a kalitka alját borító papírlapok alatt mászkálni. Felemeli a lap szélét, bemászik és alagutat képez. Gondolom én, a fészeképítési kényszer mozgatja csöpp kis agyát. Ezért aztán készítettem neki egy odút.