"Szalma-híd"

Folytassuk hát az őszi sétákat.
Már persze aki velünk tart!
Velem és Zsömivel.
Megmutatom most képekben, hogy hová vezet az "Átjáró...". Leereszkedünk az erdei úton, amit ha kicsit magasabbak lennének partoldalai, akkor horhosnak is titulálhatnánk. A part mentén futó útba torkollik, amit állapota miatt mi csak gyalogosan használunk, mert még száraz időben is terepjárót kíván.

 A becsatlakozással szemben kisebb földnyelv szerű benyúlás található, hol parkolni is lehet, de kedvelt horgászállás is. Balra öböl, középütt a földnyelv nádassal borított csúcsa, jobbra pedig a kikötő öböl. A nem túl távoli átellenes parton az Arborétum terül el. Ezt a részt "Szalma-híd" néven említik a tó és a környék régebbi ismerői. Valaha, a duzzasztás előtt itt híd vezetett át a patakon és az ingoványon a mostani Arborétum területére. Mikor mellesben jártam a vizet, tapodtam deszkáját az iszapban. Egy szakaszon még most is ott húzódik a mélyben, még kitartanak a pallókat a gerendázathoz rögzítő szegek.

Ez a rész az Aszalói-ág, a kikötőből felfelé haladva a "végekre" visz a víz, hol a Királynő és családja élt és szerzett nekünk sok szép pillanatot, örömet, mert nekünk ajándékozták barátságukkal együtt életük sok szép pillanatát is.
A part menti erdőket, Arborétumot járva a környék legszebb gombái álltak nekem modellt. A horgászatokat felelevenítő történetek egy része is erről a részről származik. Hűséges kísérőm, társam Zsömi pedig majd minden alkalommal elkísért szárazon és vízen egyaránt.